EZEKRE A CSODÁKRA VISSZA FOG EMLÉKEZNI LELKETEK

1997. április 4.

Szívem virága, figyelj Szavamra! Hiszed-e, ami a Szentírásban van?

Természetesen hiszem, Uram!

Hiszed-e, hogy Isten szólhat az emberhez?

Velem beszélgetve neveltél engem, hogyne hinném, hogy Te szóltál hozzám?

Házamban ma sokan emelik kardjukat ellenem. Felfuvalkodott szívvel így beszélnek: “Istenek vagyunk.” Azt állítják, hogy sokkal nagyobbak annál, amit az emberek “istennek” neveznek, sokkal nagyobbak annál, amit imádnak. Szentélyemben akarnak trónra lépni és ezért azt állítják, hogy istenek. Szavaimat elvetik, de a nagy tûz készen áll arra, hogy eleméssze õket… Azt állítják, hogy megértették az én misztériumomat.
Van egy Közvetítõ1, aki arra figyelmezteti az embert, hogy mi a kötelessége. Könyörületében imádkozik az emberek helyett, hogy meggyógyuljanak és megmeneküljenek a kelepcétõl.
Mindezt újból és újból megteszem az emberekért, megmentem lelküket az örök tûztõl és felragyogtatom felettük az élet világosságát…
Azok, akik nap mint nap a magasba emelnek engem, sötét tervük megpecsételésére meg akarják dönteni Péter székét, el akarják hallgattatni Egyházam helytartóját és mindazokat, akik elõtt felfedtem terveiket, és akik leleplezik hitehagyásukat. Azt tervezik a sötétben, hogy elhallgattatnak engem. Így beszélnek: “Ki lát minket?” “Ki ismer fel minket?” Pedig az alázatos örül, amikor meghallja és felismeri hangomat. A legszegényebb ujjong jelenlétemben. Nekem bemutatott áldozatuk csupán megtévesztés.2 Udvaromnak valóságos szégyene lettek. Ezek a házamban lévõ gonosztevõk azon mesterkednek, hogy elhallgattassák hangomat. Megpróbálnak rászedni benneteket egy rendelettel, hogy ítéljétek el a Bölcsesség fenséges mûveit, mert ez a mû3 fenséges zászlóként emelkedik a magasba és feltárja gonoszságukat. Ez lett elsõ számú céltáblájuk.4 Olyan lett legszebb örökségem, mint a szerelmesét megcsaló asszony…
És neked, akinek kinyitottam fülét, hogy hallj engem és tanítványom légy, azt mondom: Ne félj! Vágyakozz utánam, mint eddig még sohasem, hogy ez a vágy legyen édes mámorítód, mert édesebb a bornál. Kövess engem, hogy végül megismerd Istent és az Õ bölcsességét. Szívedbõl óhajts engem, ahogy az árva óhajtja szüleit. Teljes szívedbõl óhajts engem! Semmi másban ne leld örömödet sem égen, sem földön, mint a mi háromságos jelenlétünkben! Az legyen boldogságod, hogy közel vagy hozzánk, mert eljegyeztünk téged Szentségünknek a mi dicsõségünkre, de a te megszentelõdésedre is. .

Istenem, Istenem, itt a cselekvés ideje, mert megtörték törvényedet és a gonoszság jut hatalomra házadban. Látom, amint terjed az undokság, eláraszt bennünket, mint a medrébõl kilépõ folyó. Háromságos Istenünk, jólétünk biztosítója, jöjj segítségünkre!

Teljesítem ígéretemet, véget fog érni nyomorúságotok és aggodalmatok. Mondd meg ezért fiaimnak és leányaimnak, hogy hamarosan mennydörgésként fog hallatszani hangom a magasságokból és megrendül a hegyek alapja.
Az Egyházamban lévõ kufárok most körülveszik azt, akit Péter székébe helyeztem, és semmi mással nem törõdnek, csak azzal, hogy megdöntsék õt. Olyanok, mint az oroszlán, mely szét akarja tépni áldozatát. Olyanok, mint a fiatal oroszlán, mely barlangjában lapul.
Figyelem azokat, akik el akarják hallgattatni hangomat.5 Intézkedéseik undort keltenek bennem.
Figyelem hûséges szolgámat6, amint ajka szüntelenül áldást mond üldözõire. Figyelem, mit mond, mialatt hátára ütéseket mérnek:7

 

“Nagy szeretetedben hallgasd meg kérésemet, Megváltóm! Kegyetlen üldözõim körülvesznek engem, és milyen messze vannak törvényedtõl! Itt vagyok elõtted, hajnal elõtt felkeltem, hogy segítségedet kérjem: Üdvözlégy, Királynõnk, jöjj segítségünkre, szánj meg minket… jöjj segítségünkre! Istennek Anyja, a Szentlélek Mátkája, bárcsak elérne Hozzád kiáltásom, és megindítaná anyai Szívedet! Ó tiszta Szûz, akit az Atya, a Fiú és a Szentlélek emelt mennyei trónjára, vedd pártfogásba ügyemet és hozz nekünk egyetemes békét!… könyörülj rajtunk… könyörülj gyermekeiden… Reménykedve nyitom ki számat, mert Te palástod alá veszed a szenvedõt, a nyomorúságost, a szegényt és az elveszettet. Védelmünkre a világosság és a remény sugarait árasztod ránk, és akkor alábbhagy aggodalmam. Nálad biztonságban vagyok, mint anyja mellett a kisded. Nálad oltalomra találok, mint anyja mellett a kisded és beléd helyezem reményemet, Szentháromságnak égi trónja! Minden kegyelem közvetítõje, védj meg minket a bûn viharos áradatától! Sokasítsd meg kegyelmeidet! Fordítsd a szülõk szívét gyermekeik felé, és a gyermekek szívét szüleik felé!

Ó, isteni szeretet Anyja, királynõi Szívedet kérem, mely tele van kegyességgel és jósággal, emlékezz meg rólam az Atyánál! Nem magamban bízom, hanem Benned, Te vagy Pártfogóm, aki szeretõ gyengédségedben megmentetted életemet azon a napon8, hogy tovább legeltessem a rám bízott juhokat. Szûz Mária erényekben gazdag Szíve, könyörülj gyermekeiden, nyisd ki Szíved kapuját a számûzöttek elõtt és áraszd ki fényedet ránk! Tanítványok Édesanyja, diadalmas Anya, a felbecsülhetetlen értékû megváltás Anyja, próféták és karizmák Anyja, az igazi Szõlõtõ Anyja, bárcsak megérintené anyai Szívedet könyörgésem! Szeretetedben hallgass kiáltásomra!

Istenem, lelkek Õrzõje, Beléd helyezem reményemet… Ó, Istenem, mily nagyon szeretem törvényedet! Ámen.”

Törd meg hallgatásodat, Uram, fordítsd feléje füledet és hallgasd meg imáit! Áraszd ki élõ vizedet a magasságokból, moss meg és tisztíts meg minket!

Eljön a hajnal e végtelenül hosszú éjszaka után, Vassula, barátom, és felragyog háromságos Szentségünk dicsõsége!

Szûz Mária: És én, a te Szent Édesanyád is szólok hozzád. Vassula, igen, a mi Szívünk hajnalként kel fel, hogy bevilágítsa a sötétségben lévõ Földet. Diadalmas Szívünk fényesebben fog felragyogni az emberiség felett, mint a csillagok együttes fénye. Ragyogóbb lesz ezernyi Napnál, és az emberek, akik éveken keresztül sötétségben jártak, nagy fényességet fognak látni az égen.
Fény fog felragyogni azok felett, akik a sötétség országában éltek.
Sokan várnak közületek, kis gyermekeim, külsõ jelekre és külsõ csodákra.
Sokan fordítják tekintetüket felfelé az eget kutatva, pedig Fiam, Jézus figyelmeztetett titeket, hogy ne keressetek külsõ jeleket, hanem arra {a csodára} figyeljetek inkább, amit Isten kegyelme mûvel bennetek..
Közületek sokan olvassák és újra elolvassák ezt a prófétai kinyilatkoztatást, de szemetek látván nem lát, mert csak az érdekel benneteket, hogy rendkívüli jeleket vagy csodákra való utalást találjatok benne ahelyett, hogy segítségül hívnátok a Szentlelket. Õ felruházhat benneteket a megkülönböztetés és megértés lelkével, hogy inkább Krisztus misztériuma és megváltásának misztériuma felé forduljatok. A Szentlélek képessé tehet benneteket arra, hogy lelkiekben gazdagodva elérjétek az igazak földjét…
Ha továbbra is a csodavárás lesz szívetek és elmétek vágya, szegény gyermekeim, akkor azon a napon, amikor majd Teremtõtökkel találkoztok, üres kézzel fogtok trónja elõtt állni, mert lelketek nem lesz más, mint pusztaság, kiszáradt föld és sivatag.
Ha azonban tiszta szívvel fogadjátok azokat a misztériumokat, amelyeket ezekben az üzenetekben felfedünk elõttetek, meg fogjátok érteni, hogy Isten tettei tele vannak dicsõséggel és fenséggel;

mert valahányszor látjátok, hogy Isten miként ékesít fel fenségével egy lelket és miként változtatja meg, hogy az beléphessen országába és a mennybe, vissza fogtok emlékezni arra a csodára9 , mert felismeritek benne az Õ dicsõségét;

mert valahányszor látjátok, hogy Isten miként lakatja jól égi eledellel az éhezõket és azokat, akik félik Õt, hogy azok is örökölhessenek és országának örököseivé válhassanak, mert hûségbe és õszinteségbe öltöztek, meg fogtok emlékezni arról a csodálatos eseményrõl is10, mert fel fogjátok ismerni benne az Õ áldását. Úgy fogjátok nyakatok körül viselni azt az áldást, ahogy a gyöngysort viseli az ember;
mert valahányszor a Bölcsesség mûve, amely olyan, mint a végtelen tenger és úgy világít, mint ezernyi Nap, fényesen megvilágítja lelketeket, megsokasodik ajkatokon a gyümölcs és olyan lesz szavatok, mint az emésztõ tûz, ami megtisztítja ezt a Földet.
Azon a napon és éjszakán szüntelenül himnuszokat fogtok énekelni az Ámennek túláradó jóságáért, türelméért és megértéséért, amit irántatok tanúsított pusztaságotok évei alatt.
Azokra a csodákra
11, csodálatos eseményekre és jelekre életetek minden napján vissza fog emlékezni lelketek.
Ezért mondom gyermekeim, hogy csak megtérésetekben fogjátok valóban felismerni a bennetek lakó és felragyogó Isten igazi dicsõségét.
Vegyétek le szemetekrõl a fátyolt, akkor meglátjátok, hogy Teremtõtök bennetek is él és szeretetében átölel benneteket. Teremtõtök a ti Jegyesetek is
12, mert Õ minden teremtmény Feje.13
Gyermekeim, imádkozzatok azokért, akiknek szíve távol van Istentõl! Sokan mondják közülük:

“Együnk, igyunk,
mert holnap úgyis meghalunk!”(Iz 22,13)

Jöjjetek ünnepeljünk, amíg élünk! Életünk eltûnik, mint a felhõfoszlány, igen, napjaink meg vannak számlálva, és elillannak, mint az árnyék. Vigadozzunk hát!
És továbbra is szégyent hoznak magukra és Isten képmására, egyre mélyebbre süllyednek a bûnben, és nem tudják, hogy már inkább holtak, mint élõk…
Ó mily sokat vezetett félre közülük saját vakmerõségük, és a romlott nézetek mennyire megfertõzték gondolataikat…
Fiamnak, Jézus Krisztusnak, az emberiség Megváltójának hatalma van arra, hogy mindenkit megmentsen, mert az Atya, a ti Teremtõtök hatalmat adott Neki az egész emberiség fölött.
Ma olyan jeleket és csodákat tesz, amilyeneket még nem tett a történelem folyamán.
Isten lehajol hozzátok a mennybõl, gyermekeim.
Királyotok, Jézus Krisztus levette koronáját és leszállt dicsõséges trónjáról, hogy eljöjjön hozzátok. Az a Király, aki királyi trónján ült félelmetes ragyogásba öltözve, dicsõségében jobban tündökölve, mint az arany vagy a drágakövek, kegyességgel felemelte Arcát és fenséggel az Õt körülvevõ angyalseregre tekintett. Szentjeire és az egész mennyei udvarra tekintett, majd így szólt Szívében lángoló szeretettel:

 

Elhatároztam, hogy megnyitom mennyei tartalékomat14, és kiárasztom e vakmerõ nemzedékre rejtett mannámat15, azt a kincset, amit félretett a mostani idõkre, amikor a világ hideggé válik és szívének hidegsége miatt elfordul Isten szeretetétõl.16
Tudja meg mindenki, hogy e tartalékból fognak táplálékot kapni az istentelenek.
Mert én magam megyek el hozzájuk vigasztaló szavakkal és megnyugtatom a nyomorúságost. Megmutatom nagy szeretetemet a nyomorúságosságnak és meggyógyítom sebeiket.17
Én magam fogok velük beszélni és megmondom, hogy Testvérük és isteni Barátjuk vagyok, aki vissza tudja adni istenségüket.18
Rabszolgaságuk keserûségében sorra megkérdezik: “Hogyan gondolhatom, hogy a Magasságbeli gyermekének számítok én, aki a férgek férge vagyok, aki féreg vagyok a férgek között? Miképpen tekinthet rám kétszer a dicsõséges Isten, és miképpen jelölhet ki nekem helyet szentjei között? Miképpen kelhet fel felettünk és ragyoghat ránk is e dicsõséges Nap?”
Nem fogsz meghalni, te kis féreg, Királyod nem engedi, hogy meghalj. Saját kezemmel mentelek meg, kis féreg, és segítségedre jövök, hogy te is megjelenhess egy napon udvaromban..
Utálatosságodat ünnepre fordítom, mert Királyod most közel van hozzád19, és ünnepedet Paradicsommá, dicsõséges mennyországgá teszem, hogy dicsérhess és megdicsõíthess engem Fenségemben.
Ebben a mennyországban engem fogsz segítségül hívni és attól fogva az én utaimat fogod keresni, hogy életed legyen. Mindenható leheletem fogja rád árasztani illatomat.
Senki sem ismeri a menny csodáit és azt sem, hogyan teszem ismertté akaratomat a Földön ugyanúgy, mint a mennyben. Kinyitom ajkamat, hogy felemeljelek téged, kis féreg. Akár jelentõs vagy jelentéktelen, gazdag vagy szegény vagy, szájamból kiöntöm rád különleges kenetemet, és felkenlek téged.20
Igen, eljövök és megszabadítom õket. Felbátorításukra megmutatom nekik csodálatos mûveimet, emlékeztetem õket örökségükre és felkínálom nekik országomat…
Végtelen könyörületemben lehajolok az égbõl és arany jogarommal felemelem azokat, aki éppen hogy megszülettek, hogy kövessék nyomaimat. Sokan fogják csodálkozva nézni választásomat nem értvén, hogy azok is nyerhettek kegyelmet és irgalmat, akik egyszer megszûntek létezni. Le fogok jönni hozzájuk, elmegyek a távoli országokba és velük leszek. A bornál is jobban fogják dicsérni Nevemet:

“Milyen jó Téged szeretni, mindenség Ura!”


Szûz Mária: Jézus akkor kegyesen felemelte jobb kezét, és megáldotta a Földet.
Te pedig, leányom, tedd meg, amit Isten parancsolt neked! Lásd, mennyivel tisztább a szemed most, hogy ettél a mézbõl!
21 Végy szájadba olajat és menj áldásommal!22 Veled vagyok.


1 Azt hiszem, Jézus itt a Szentlélekrõl beszél.
2 Isten a hitehagyottakról beszél.
3 Az “Igaz élet Istenben” üzenet.
4 Majd Jézus úgy folytatta, mintha csak magának mondta volna.
5 Azokat, akik el akarják érni, hogy a lokúciókat ne tekintsék lokúciónak, hanem egyszerûen elmélkedésnek.
6 A pápát.
7 Az Úr engedte hallanom a pápa imáját.
8 Amikor merényletet követtek el a pápa ellen.
9 A ti lelketekben történt.
10 A ti lelketekben történt.
11 A ti lelketekben végbement.
12 vö. Iz 54,5
13 vö. 1Kor 11,3
14 Ezzel egy idõben a “készlet” szót is hallottam.
15 Isten írásban is megerõsítette azt, amit értésemre adott.
16 A bûn okozta sebeket lelkünkön.
17 Isteni életüket.
18 Ez eszembe juttatta Dániel õrangyalom elsõ szavait Istennel kapcsolatban. 1985-ben mondta: “Isten közel van hozzád és szeret téged.” Ez azt jelentette, hogy akkor kezdõdött megtérésem, és az Õ kegyelme által történt meg.
19 “Keneteidnek illata kellemes, mint a kiöntött olaj, olyan a neved, azért szeretnek a lányok.” (Én 1,3) Jézus arra utal, hogy ha ráönti kenetét a bûnösökre, akkor meggyógyulnak. Más szavakkal: a kenet az Õ Nevét jelenti, és ha Neve ismertté válik a bûnösök elõtt, akkor Isten iránti szeretetre indítja õket.
20 A Szûzanya úgy érti, hogy a mennyei Mannából, ami itt Isten Szavát jelenti.
21 Az olaj itt Isten Nevét jelenti. “Mint kiöntött olaj, olyan a Neved” (Én 1,3).
22 Mialatt a “rejtett manna” szavakat kimondta, megértettem, hogy “a Szentséges Szív rejtett kincseire” gondol, amelyekre Nagy Szent Gertrúdnak szabad volt egy pillantást vetnie, és megtudhatta, hogy kincsei olyan idõkre vannak félretéve, amikor az emberek szíve elpártol Isten szeretetétõl. Jézus azokban az idõkben fogja kincseit kiosztani. Azok az idõk most vannak itt.

CSAK TEREMTÕD ELISMERÉSÉT KERESD!

1993. április 9.

Vassulám, béke legyen veled! Fel akarom virágoztatni ezt a sivatagot, és forrásokká teszem a kiszáradt földeket. Olyan forrásokká, amelyek házamból erednek. Vissza fogom hozni magamhoz ezt a hitetlen nemzedéket, de mielõtt még mindez megtörténik, sokan lesznek elsõkké, akik most utolsók, és utolsókká, akik most elsõk.

Tanuld meg, hogy Teremtõd véghezviszi mûveit, és ezek a mûvek fogják tanúsítani, hogy Õ küldte a világba teremtményét, hogy dicsõítse meg õt. E mûveken keresztül világosság fog felragyogni a ti sötétségetekben, és valójában már kezd is felragyogni. Légy gyönyörûségemre, és kapaszkodj ruhám szegélyébe! Újból emlékeztetlek arra, hogy ne várd és ne keresd a világ elismerését, csak Teremtõd elismerését!
  Tanítványom, te csak dolgozz keményen, hogy tiszteletet nyújts annak, aki küldött téged. Az õszinteség tetszik az Atyának és ó ... mindaz, ami az Atyáé, az az enyém is, mindaz, ami az enyém, az a tiétek. Jöjj, légy türelmes! Én, Jézus, szeretlek és megáldalak: Keltsd újból életre Egyházamat! Mi ketten?

Igen, Uram.

MIÉRT AKARJÁTOK, HOGY HALLGASSAK?

1988. április 20.

Uram, nõvérem kérdezi, hogy megáldanád-e és megcsókolnád-e az õ feszületét is ugyanúgy, ahogyan az enyémet?

Fogadd békémet, szeretlek. Azt akarom, hogy tisztán ismerj fel. Ismerj fel engem! Igen, közeledben ülök. Most, hogy tudod, hol vagyok, emeld fel ajkamhoz azt az érmet és a feszületet, amelyet Yannula adott neked. Megcsókolom és megáldom. Tedd, amit mondtam, várok rád! Igen. 1 Vassula, ne kételkedj, írd: Én mondom nektek ezt: aki azt szeretné, hogy megáldjam keresztjét és érmét, én az Úr, szívesen megteszem. Jöjj, ne kételkedj!

Ó, Uram, segíts mindezt megértenem!

Egyszerûen csak higgy, légy egyszerû, mint a gyermek! Szeretlek.

Késõbb:

Vassula, egyedül is fel tudom virágoztatni kertemet, igen, magam is meg tudom újítani Egyházamat, önmagamban elég vagyok, mindenható vagyok. Tõled csupán szeretetet kérek! Szeress és engedd meg, hogy mindent megosszak veled!

Ó Uram, határtalanul szeretlek.

Virágom, nem érted? Nem látod? Jöjj, elmondom neked: az idõk kezdete óta megmutatkoztam különbözõ helyeken, különbözõ népeknek, különbözõ korszakokban. Vassula, hogyan lehetséges, hogy a te korszakod már nem képes észrevenni jeleimet? Mondtam-e valaha azt, hogy többé nem jelenek meg, és nem adok jeleket? A te korszakod halott, és önkezével tette tönkre önmagát. Az Urak Ura vagyok, az élõ Isten, miért akarjátok, hogy hallgassak? Miért akarjátok, hogy halott legyek? Vassula, már megmutattam, és most ismét megmutatom neked, mivé lett teremtésem. Értsd meg, hogy mivel hozzám vagy kötve, velem jársz; magammal viszlek e pusztaságon át; rámutatok mindenre, ami volt, amivé lett és ami megmaradt.

Megritkítom a bozótot, és kivágom a töviseket, hogy meg ne sértsenek téged. Mert, ha hozzád érnének, megszúrnának, megszaggatnának és darabokra tépnének téged, gyermekem. Veled vagyok. Megnyitom és megtisztítom utadat. Határtalanul szeretlek, és nem akarom, hogy közös utunkon ezek a tövisek belédakaszkodjanak, megszúrjanak, és halálra sebezzenek! Tudom, hogy puszta közeledésük is nagy félelmet kelt benned. Mindezt látom Vassulám, és mélyen megsebzi Szívemet, de kedvesem, egyetlen áldozatod sem lesz hiábavaló. Ó mennyire szeretlek téged, lélek! Aki keres, MEGTALÁL engem. ZÖRGESS és ajtót NYITOK. Jöjj, emlékeztetlek jelenlétemre!

 


1 Egymásután odatartottam a tárgyakat, Jézus mindegyiket megcsókolta és megáldotta.

Mondjátok meg apostolaimnak, hogy megbocsátok nekik, és azt akarom...

2000. április 6. Látomásban láttam a Haláltusát vívó Jézus Krisztus vértől ázott Arcát, így szólt hozzám: „Fiam, menj és mond el a bűneikbe visszaeső apostolaimnak, hogy megbocsátok nekik, akarom, hogy visszatérjenek. Szívemnek sok sebet és fájdalmat okoztak, de megbocsátok nekik. Számos alkalommal keresztre feszítettek, de azt is megbocsátom nekik. Akarom, hogy visszatérjenek hozzám, én még mindig szeretem őket. Mond meg nekik, hogy térjenek vissza munkájukhoz, melyet eltékozoltak az évek alatt. Irgalmas vagyok, és megbocsátok. Vétkeikre többé már nem emlékezem. Ha visszatérnek hozzám, én is visszaadom nekik, dicsőségemből rájuk eső részét, s megáldom őket. Örvendj hát fiam, hogy láthatod, ahogyan elveszett juhaim visszatérnek a nyájamhoz. Bizony mondom neked nagy öröm lesz ekkor a mennyben angyalaim és szentjeim között. Sok seb begyógyul majd a Szeretet két Szent Szívében, az Anya és a Fiú Szívében. De mily borzasztó lesz azon juhaim számára, akik ellenszegülnek szeretetem hívásának, hogy visszatérjenek hozzám. Amikor az óra elérkezik, bánni fogják ellenszegülésüket, s nem lesz nyugalmuk a földön, még a bűn és gonoszság világa sem fogadja be őket. Menj, és keresd meg elveszett juhaimat! Hozd vissza őket hozzám! Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus. Maradj meg az én békémben! Megáldalak téged!”

Alázatban való elfogadás

Kedveseim, tanuljátok az alázatban való elfogadást, hogy megismerjétek, hogyan akar a Szentháromság rávezetni benneteket a helyes útra. Amikor valami nem úgy sül el, ahogy elterveztétek, és ahogy szeretnétek, akkor se csüggedjen el a szívetek, hiszen mindent a javatokra használ fel, ha felajánljátok nehézségeiteket. Azzal, hogy átadjátok neki, már meg is történt számotokra a kiengesztelődésre való nyitás, és az az elfogadás, amely szükséges a megpróbáltatásban. Ha mindezt zokszó és szemrehányás nélkül elviselitek, akkor óriási értékeket halmoztok fel a mennyei örök életre. Érdemes ezt az utat felemelt fővel járni, mert, ahogy sikerül egyre több mindent elfogadni, úgy válik lelketek egyre boldogabbá, mert tapasztalni fogjátok, mekkora öröm rejlik ezekben a helyzetekben.

2013. 04. 21.
Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/alazatban-valo-elfogadas

Szűzanya: Jézus érdemszerző szenvedése

2012.04.03   ÉGI ÜZENETEK               Szűzanya: Jézus érdemszerző szenvedése
Drága Engesztelő Gyermekeim, ne féljetek, Én vagyok a ti mennyei Édesanyátok. Nagy-nagy szeretettel köszöntelek benneteket, ti vagytok a legbátrabbak, a leghűségesebbek, mert még most is eljöttetek, amikor sokan otthon maradtak az ünnepi készülődés miatt. Ma Jézus érdemszerző szenvedéseivel foglalkozunk. Az Én Szent Fiam szenvedésével és halálával elégtételt adott a világ összes bűneiért, a ti bűneitekért, helyettetek és értetetek a Mennyei Atyának. Érdemeket is szerzett nektek, a természetfeletti rend visszaállítását, az örök életet szerezte meg számotokra. Ezenkívül Önmagát megdicsőítette. Drága Gyermekeim, most nagyböjt van, és ezen a keddi napon az Úr Jézus úgy jelenik meg előttetek, hogy keresztre van veszítve, borzasztó nagy szenvedések közepette. Itt áll a kereszt a padlón veletek szemben, és kitágult sebein függ a drága Megfeszített. Azért így jelenik meg most, hogy fokozza bennetek az együttérzést, a bűnbánatot, hiszen nagyböjtben erre nagy szükség van. Akkor, amikor lándzsával keresztülszúrták az oldalát, akkor Ő már régen halott volt, de most él. Azért él, mert beszélni akar hozzátok, a fejét lehúzza a nehéz töviskorona, nehezen, minden erejét összeszedve felemeli és vérbe borult szemeivel végig néz rajtatok, és így szól: Drága Gyermekeim! A nagy szenvedésem ellenére mégis nagy öröm járja át az Én Szent Szívemet, mert barátaimat látom magam előtt. Nézzétek, hogy szenvedek! A koronám tövisei mélyen belevágódnak a homlokomba, halántékomba, körbe a fejembe, ég és lángol a fejem, és az egész testem. Kezeimet, míg keresztre feszítettek szétmarcangolták. A karjaimat, a lábaimat, kezemet a keresztre szegezték. Kezeimből, lábaimból, oldalsebeimből csorog a vér. A hátamon, a mellemen, a combomon, a lábszáraimon ott vannak az ostorozás mély nyomai. Ó, Kicsinyeim, rettenetesen szenvedek! Akarjátok-e enyhíteni fájdalmaimat? Akkor most közületek, gondolatban néhányan gyertek ide a keresztemhez, tegyetek székeket a kereszt köré, hozzatok fogókat, és álljatok a székre. Ti hárman-négyen a fogóval vágjátok el a töviskorona legvastagabb ágait vágjátok el, hátul a fejemnél. Most fogjátok meg a töviskoszorút kezetekkel és nagyon óvatosan, hogy meg ne szúrjátok a kezeteket, és hogy Nekem ezzel ne okozzatok fájdalmat, emeljétek le és dobjátok le a földre. Ó, gyermekeim, megszabadítottatok engem a világ bűneinek töviseitől, ugyanezt teszitek, amikor imádkozzátok a rózsafüzért a legnagyobb bűnösök megtéréséért, vagy a hitetlen, közömbös, megátalkodott lelkek megtéréséért. Most mutassátok kezeiteket, hát mégsem vigyáztatok, mindegyikőtök megsértette az ujját. Most, mivel ti is már sokszor megcsókoltátok az Én Szent Sebeimet, én is gyógyító csókot adok rá. Nézzétek, már nem is fáj, minden vércsepp eltűnt. Hálás vagyok, végtelenül. Most másik három-négy gyermekemet kérem. Gyertek ti is ki papírzsebkendőkkel, álljatok föl a székre, és törölgessétek le a véres, piszkos hajamat, fejsebeimet, arcomat. Ehhez nagyon nagy szeretet kell, Kicsinyeim, mert az Én arcom tele van piszokkal, sárral, porral, köpettel, trágyalével, vérrel. Nagyon óvatosan, mert alatta csupa seb vagyok. Köszönöm, Drága Gyermekeim, már könnyebben érzem magam egy kicsit. Most pedig álljatok ide közel az ajkamhoz, mindegyiketeknek megcsókolom a homlokát hálából és szeretetből, amiért cselekedtetek és leküzdöttétek undorotokat. Most pedig fiaim, titeket kérlek, hiszen ez férfimunka lesz. Jöjjetek, hozzatok egy fogót, álljatok föl a székre, és a fogóval egyenesítsétek ki hátul a kereszten a begörbített szögeket, majd előről próbáljátok meg kihúzni, ha nem megy, lazítsatok még egy kicsit rajta. Óvatosan, mert nagyon fáj a felszegezett kezem és lábam. Köszönöm. És most Drága Fiaim, úgy ahogy arimetiai József és János apostol tették, öleljétek át a testemet, küzdjétek le undorotokat, mert bizony csupa vér vagyok, piszok és trágyalé. Öleljetek át szorosan, és vegyetek le a keresztről, de ne édesanyám ölébe tegyetek, hanem csak állítsatok ide a közösség elé. Nézzétek, milyen véresek a kezeim, a sebeim még nincsenek lemosva. Tartsátok az arcotokat Fiaim, megsimogatom az arcotokat, ez a Szent Vér a bőrötökön, a húsotokon, a csontotokon keresztül behatol a lelketekbe, és hófehér tisztára mossa, hálából és szeretetből, mert segítettetek rajtam. Drága Kislányaim, most ti jöjjetek néhányan. Hozzatok lavort, benne vizet, szivacsokat. Nézzétek, ahogy itt állok, erőtlenül, szétmarcangolt karjaim csak lógnak a testem mellett. Szinte nem tudok mozdulni, nem tudok rendesen levegőt venni, görcsök rángatnak. Mossátok le testemet, úgy ahogy Édesanyám tette annak idején, csak most nem az Ő ölében fekszek, hanem a ti karjaitok között állok. Mosogassátok le a nyakamat, a mellemet, az arcomat, a karjaimat, a kézsebeimet, a lábsebeimet, a combjaimat, az egész testemet. Ó, máris jobban érzem magam. Drága Leányaim, most két tiszta tenyerem közé veszem kicsi arcotokat, lehajolok hozzátok, és hálából megcsókolom jobbról és balról arcotokat.
És most Drága Engesztelő Közösségem, mindnyájan jöjjetek ki, vegyetek körül Engem, borítsatok be öleléseitekkel, csókjaitokkal, simogatásaitokkal, öntözzétek Öt Szent Sebemet bűnbánatotokkal, együttérzésetekkel. A kézsebemet, a lábsebemet, az oldalsebemet, a vállsebemet, a töviskorona okozta fejsebeimet a bűnbánat könnyeivel. Ó, Gyermekeim! Köszönöm nektek, nagyon boldog vagyok, igazán boldoggá tettétek Megváltótokat, és most mindnyájan menjetek a helyetekre, mindnyájan csukjátok be szemeiteket. Most nyissátok ki: Nézzétek csak, nem ugyanaz a Krisztus áll előttetek, hanem a feltámadt, megdicsőült Jézus, hófehér ruhában, glóriával a feje körül, mosolyogva, hálásan és boldogan. Ó, csakhogy vannak, akik még szeretnek Engem! Együttéreznek Velem, enyhítik fájdalmamat. És most Én a feltámadt Jézus el fogom nektek mondani, hogy milyen okokból vállaltam a szenvedést.
Először is elégtételt adtam az egész világ bűneiért, a ti bűneitekért az Atyának. Másodszor érdemeket szereztem nektek, hogy visszakapjátok az Isten-gyermekséget, az Örök Boldogságot. A harmadik oka az Én szenvedéseimnek, hogy megdicsőítettem Önmagam.
Drága Gyermekeim! Itt áll mellettem Édesanyátok, átadom neki a szót.
Édes Gyermekeim, Én vagyok Édesanyátok, Jézus nemcsak engesztelte a Mennyei Atyát, nemcsak elégtételt adott neki, hanem nektek is érdemeket szerzett, hogy visszaszerezzétek az elvesztett Istengyermekséget.
Hogyan adta vissza nektek az elvesztett Istengyermekséget? Amikor megkereszteltek benneteket, a Mennyei Atya gyermekévé fogadott benneteket. Ezt az első súlyos bűnnél elvesztettétek, és vele együtt elvesztettétek a megszentelő kegyelmet. És akkor Jézus mit tett? Szenvedett, meghalt, feltámadt, és a feltámadása után megalapította a szentgyónást, a szentgyónás végén a feloldozást, a feloldozás pillanatában a Mennyei Atya ott van, kitárja karját, és újra a szívére ölel benneteket. visszakapjátok az istengyermekséget. Mi lett volna, ha Jézus szenvedéseit csak azért vállalta volna, hogy a Mennyei Atyát megvigasztalja, hogy elégtételt adjon a ti bűneitekért, és ti veletek nem törődött volna már semmit. Csakhogy Jézus szeretete hatalmas, rendkívül értékes, határtalan. Arra törekedett, hogy megszerezzétek rajta keresztül, az Ő segítségével a Mennyországot. A harmadik ok, Önmaga megdicsőítése. Amikor meghalt, abban a pillanatban a lelke eltávozott ebből az agyonkínzott, meggyötört holttestből, azután 3 nap múlva a síron keresztül visszajött és egyesült a testével. Nem ugyanazzal a testtel, mert az a test már átváltozott, megdicsőült. Tehát nem egy visszaéledés, mint Lázáré, mert hiszen Jézus Lázárt a földi életre támasztotta föl. A teste ugyanolyan volt, mint a többi embernek. Az Úr Jézus teste viszont isteni dicsőséggé változott. Itt áll most előttetek isteni dicsőségében, és emberségében. Felemeli a kezét, egy nagy keresztet rajzol a levegőbe és megáld benneteket Velem együtt az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.