5

 2009. 05.18, hétfő,

Jézus: V. parancs: Ne ölj!
Én: Édes Jézusom, nagyon szeretlek! Tégy engem békéd eszközévé! Köszönöm, hogy ma Te fogsz tanítani bennünket végtelen szeretetedben. Szentlélek Istenem, jöjj segíts, hogy az Úr Jézus Szavait akadálytalanul tudjam közvetíteni.
Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Üdvözítőtök és Éva hangján szólok hozzátok. Ma az V. parancsról lesz szó: Ne ölj!
Első kérdésem: ki ellen vétkezik az ember a gyilkolással? Ember ellen és Isten ellen egyaránt. Erre elmondok nektek egy megdöbbentő és szomorú példát: Egy hetedik osztályos kislány télen, este 6h-kor egyedül ment haza az iskolából, zeneóra után. Táskája a hátán, a hegedűtok a kezében. Ha a rövidebb utat akarta választani, akkor a kisváros egyik sötét parkján kellett átmennie. Észrevétlenül utána osont egy férfi. Hátulról szorosan befogta a száját, hogy ne sikoltozzon, durván megerőszakolta, majd egy késsel elvágta a nyakát. A szegény gyermek holttestét csendben elrejtette a bokrok mögé. Az eset hamar kiderült, a nyomok egyértelműen a gyilkoshoz vezettek. Felmerül a kérdés, hogy ez a gonosz ember ki ellen vétett? Azt válaszolnátok rá, hogy a hazafelé igyekvő kislány ellen. Ez igaz, mert neki is, mint mindenkinek joga lett volna az élethez, és nagy testi-lelki fájdalmat okozott neki. Mivel hirtelenül érte a halál, nem volt ideje bűneit sem megbánni. De a gyilkos nemcsak a kislánynak ártott, hanem szüleinek, nagyszüleinek, testvéreinek is hatalmas bánatot okozott. És nemcsak az embereket bántotta meg, hanem Istent is. A háromszemélyű egy Istennek rengeteg teremtménye van: a hegyek, a völgyek, a ragyogó kék ég, a hullámzó tengerek, a csillogó tavak, folyók, a Nap, a bolygók, a csillagok, a növények és az állatok. De legkedvesebb teremtménye: az ember, mert saját képére teremtette, gyermekének tekinti, és örök szellemi lelket adott neki. Mennyei Atyám Engem is emberi testbe öltöztetett és így küldött közétek a Földre, mint Megváltót. Ha a szülőnek megölik a gyermekét, jobban szenved, mintha őt ölték volna meg. Istennek is nagyon nagy fájdalom, ha bármelyik gyermekét meggyilkolják, mert csak Ő adhatja az életet, és Ő veheti el. Az ember ölés beavatkozás Isten hatalmába, mert tönkreteszik egyik művét: egy embert.
Kivétel nélkül minden gyilkosság bűn, és sír a lelkem, ha látom, de a gyilkos lelkének elbírálásakor figyelembe veszem a szándékot. Még a világi bíróság is különbséget tesz a felindulásból vagy a szánt-szándékból elkövetett gyilkosság büntetése között. Képzeljetek magatok elé egy kocsmát, ahol két részeg ember elkezd kötekedni egymással, veszekednek, verekednek és az egyik pillanatok alatt, gondolkozás nélkül szíven szúrja a másikat. Ez is nagy bűn Előttem, de mégsem akkora, mint azé, aki hónapok óta tervezi őrült féltékenységében, hogy kicsapongó feleségét és annak szeretőjét megölje. Előre elmegy az üzletbe és vesz egy hangtompító pisztolyt. Kinyomozza a helyet és az időpontot, ahol megcsalják őt, tetten éri őket és mind a kettőt lelövi. Az előre megfontolt szándék Előttem is jelentősen súlyosbítja az ítéletemet.
Most vizsgáljuk meg milyen okok válthatják ki a gyilkosságot! Az iskolából hazatérő kislány letámadásánál az ok a test bűne, a paráznaság. A férj esetében a féltékenység. De kiválthatja más pénzének, vagyonának megkívánása, más állásának vagy hatalmának irigylése vagy egy veszélyes tanútól való megszabadulás vágya. A félelem és gyűlölet miatt is szoktak ölni, hogy megszabaduljanak rosszakaróiktól. Vannak olyan gyilkosságok, amit a mai ember már nem is tart bűnnek: ilyen az abortusz. A legkegyetlenebb és legalávalóbb gyilkosságok egyike. A szerencsétlen kismamák nem is gondolnak arra, hogy a fogantatás első pillanatától benne van a magzatban a lélek. A különböző védekező szerek és eszközök ezeket a kezdődő életeket oltják ki. Például aki egy spirált használ, hogy ne essen teherbe, nyugodtan nevezheti magát tömeggyilkosnak, úgy mint a kolumbiai fogorvosnő esetében, akinek a történetét pár hete hallottátok tőlem. Ebből csak annyit szeretnék felidézni nektek, hogy mi történik a pici magzattal, akit darabokban távolítanak el a kismamából. A lelke felnőtt lélek, mint a tiétek és fájdalmában, tehetetlenségében felkiált az Égre. A Mennyország megrendül e kiáltásra. A pokolban viszont örömrivalgás – mintha gólt lőnének egy futball meccsen, mert egy bűnös lélekkel több került a pokolba, a kismama lelkével. Bizony a legsúlyosabb büntetés vár az abortuszt elkövetőkre, hacsak mélyen meg nem bánják és meg nem gyónják.
Sok ember az öngyilkosságot se tartja bűnnek. Egyházam szigorúan veszi ezt. Régen nem is lehetett egyházi temetése az ilyeneknek, és csak a temető szélére, egy elkülönített helyen engedélyezték az eltemetését. Ma már nem így van. Drága Gyermekeim! Mondjátok meg azoknak, akik nagyon el vannak keseredve, hogy nincs olyan nagy baj, amiből ne lenne kiút. A másik, amit üzenek nekik, hogy az öngyilkosság nem gyógyír a gondokra, bajokra, a haláluk után a konfliktusok nem szűnnek meg, hanem még jobban kiéleződnek. A sorsuk a túlvilágon a következő: vagy a tisztítóhely legmélyére kerülnek, ahol összehasonlíthatatlanul többet szenvednek lelkükben és érzékileg is, mint itt a földön, mielőtt megölték magukat, vagy a pokol vár rájuk, ahol örökkön-örökké elviselhetetlen és nagyon intenzív fájdalmakat kell átélniük. Tehát ami legrosszabb, amit tehet magával egy ember, ha öngyilkos lesz. Miért olyan nagy bűn az öngyilkosság? Mert az ilyen nemcsak önmaga ellen vét, hanem Isten ellen is, áthúzza szándékát, beleszól hatalmába.
Nemcsak méreggel, fegyverrel vagy kődarabbal lehet „ölni”, hanem rágalmazással is. A bankban dolgozott két férfi, az egyik a pénztárnál ült. Egymás mellett volt a helyük. Az egyiknek az volt a feladata, hogy az ügyfeleknek a papírokat rendezze, a másik a pénzt vette be, adta ki. A pénztáros a főnök kedvence volt, gyakran megdicsérte és nagyobb jutalmakat kapott. A másik e megkülönböztetés miatt irigy lett rá. Elhatározta, tönkreteszi a becsületét. Mikor senki nem látta és kollégája egy pillanatra kiment, átnyúlt a fiókjába, kiemelt belőle egy 20 000-est, és belecsempészte a pénztáros zakójának zsebébe. A munkaidő végén szokás szerint a pénztáros számolja a pénzt, és ámulva veszi észre, hogy hiányzik 20 000 Ft. Nézi, hogy nem hullott-e le a földre, nem maradt-e az asztalán, de bizony sehol nem találja. Kérdezi a szomszédja ravaszul: mit keresel? Közelben állt a főnök. Mondja a pénztáros: hiányom van. És a hazug, irigy munkatárs megjegyzi: „Csak nem azt a 20 000-est keresed, amit a szemem láttára zsebre vágtál?” A főnök meglepődött. Meg kellett mutatni a zsebeit, de bizony nem volt benne. Majd a székre akasztott zakóját is megnézték és ott lapult a pénz. Szegény megszégyenített, ártatlan embernek azonnal felmondtak. A rágalmazót pedig megdicsérték, milyen szemfüles volt, hogy észrevette. Szegény pénztárosnak megölték a becsületét. Elterjedt a híre az egész városban, még az újságba is betették. Elkeseredésében nem sok választotta el az öngyilkosságtól. Végül szeretném elmondani, hogy az V. parancs ellen nemcsak az vétkezik, aki gyilkol, hanem az is, aki veszekszik, verekszik. Drága Gyermekeim! Ha valaki kötekedik veletek, kerüljétek ki, ne keveredjetek ilyesmibe. Ugye hogy fáj a szívetek, hogy látjátok saját gyermekeiteket veszekedni, civakodni, verekedni? Higgyétek el, Én is szomorú vagyok, mikor köztetek hangos szóváltásra, veszekedésre kerül sor. Sajnos mindenki a saját igazát keresi, a másik szemszögéből sose nézi a tényállást. Pedig, ha egy kicsit tárgyilagosabbak lennétek, látnátok, bennetek is van hiba, ti is tévedhettek. Ha pedig igazságtalanul bántanak is, tűrjétek el, mint ahogy Én tettem. Hívjatok segítségül, hogy csendesítselek el benneteket!
Az V. parancs fejtegetésének a végére értem. Tehát tanításomból azt a fontos végkövetkeztetést vonjátok le, hogy aki az V. parancs ellen vét, az nemcsak az emberek ellen, hanem Isten ellen is vétkezik. Legyetek béketűrőek, szelídek és alázatosak és imádkozzatok a gyilkosság bűnében szenvedő felebarátaitok lelkéért, mert nagyon súlyos büntetés vár rájuk.
Megáldalak benneteket a szelídség lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.



ÉGI ÜZENETEK

  1. július 21.

 

Mennyei Atya:  Az ötödik parancs ellen elkövetett bűnök 1.

 

Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Itt állok előttetek, mint Mennyei Atyátok ragyogó dicsőségemben. Kezemben egy piros, dobogó szívet tartok: az emberi élet szimbólumát. Azért van a tenyeremen, hogy ezzel érzékeltessem felétek, hogy Én a ti Istenetek vagyok az élet és halál ura. Ti, teremtmények életeteket Tőlem kapjátok, és csak Én vehetem el tőletek.

Az 5. parancs így szól: „Ne ölj!” Ezzel kapcsolatban Máté evangéliumában így nyilatkozom: Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: „Ne ölj! Aki öl, állítsátok törvény elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragszik felebarátjára.” Ebből a jézusi mondatból az következik, hogy ennek a röviden megfogalmazott parancsnak a keretébe nemcsak az tartozik, hogy nem szabad kioltani a másik emberi életet, hanem tiltja az öngyilkosságot, az abortuszt, az eutanáziát, a veszekedést, a verekedést, a botrányokozást, a mértéktelenséget evésben és ivásban, élvezeti cikkekben. Az 5. parancs elleni bűnnek számít az embereken végzett tudományos kísérletezés, az elítéltek kínzása, a háborúk és forradalmak előidézése. Az is ezt a parancsot sérti meg, aki haragot tart és bosszút forral. Ezek közül a legsúlyosabb vétség a gyilkosság. Én, a ti Mennyei Atyátok ezt mondom a Kivonulás Könyvében: „Ne öld meg az ártatlant és az igazat!” A Katolikus Egyház Katekizmusa ezt így fejtegeti: „Az ártatlan szándékos megölése súlyosan ellenkezik az emberi lény méltóságával… és a Teremtő szentségével. Az emberölést tiltó törvény egyetemes érvényű, mindenkit és minden embert mindig és mindenütt kötelez.”

Ha valaki tudva és akarva megöli felebarátját, függetlenül attól, hogy hirtelen felindulásból, ittas állapotban vagy előre megfontolt szándékkal teszi, halálos bűnt követ el.

Laci és Gyuri jó barátok. Gyurinak megtetszik egy fiatalasszony a faluban és mindenáron meg akarja szerezni, de a férj akadály. A nő, akit Irénkének hívnak, hajlana is a kicsapongásra, de a férje szereti és hallani se akar a válásról. Gyuri elpanaszolja az ügyét barátjának és közösen elhatározzák, hogy a férfit elteszik láb alól. Megbeszélik a részleteket. A férj a megszokott órában este, a sötétben egy parkon keresztül megy hazafelé. Laci halkan utána oson, a száját szorosan befogja egy zsebkendővel, hanyatt fekteti, Gyuri föléhajol és egy késsel szívenszúrja. Ásnak egy gödröt és elföldelik. Jól ledöngölik és fűvel teleszórják. Most már szabad az út Irénke felé. A nyomozó rendőröket az ottfelejtett vérnyomok vezették a holttesthez. Ez az előre megfontolt, aljas szándékkal elkövetett gyilkosság halálos bűn, Isten és ember előtt egyaránt.

Más a helyzet a következő történetnél. Zsolt éjszakai műszak után hajnalban egyedül megy haza a kisváros kihalt utcáin. Hirtelen előugrik rejtekéből, a fal mögül egy sötétruhás, kapucnis alak és egy megtöltött pisztolyt szegez a mellének és pénzt követel tőle. Kifordítja a zsebeit mutatva, hogy üres. A felső mellényzsebében talált egy 500-ast. A rabló keveselte, és felhúzta a ravaszt. Zsolt hirtelen mozdulattal erősen állonütötte. Megragadta a fegyvert tartó kezét, csavart egyet rajta, így a cső a támadója felé fordult, a pisztoly elsült és golyó belefúródott a rabló halántékába, aki ettől a lövéstől holtan rogyott össze. Igaz, hogy Zsolt megölte az erőszakoskodó embert, de önvédelemből tette. Nem követett el bűnt. A Katolikus Egyház Katekizmusa kimondja: „Az önmagunk iránti szeretet az erkölcsiség alapvető pincipíuma marad. Törvényes tehát, hogy a saját élet megőrzéséhez való jogot érvényesítsék. Aki a saját életét védi, nem követi el az emberölés vétkét, mégha arra kényszerül is, hogy támadójára halálos csapást mérjen. Ha valaki a saját élete megvédésére nagyobb erőt alkalmaz, mint szükséges, a tette nem megengedett. Ha azonban mértékkel veri vissza az erőszakot, a védekezés megengedett. Nem szükséges az üdvösséghez, hogy az ember elmulassza az arányos védekezést azért, hogy elkerülje a másik megölését, mert a saját életére jobban kell vigyáznia, mint a másikéra.” Tehát Zsolt, aki bátran megvédte magát, helyesen cselekedett.

Nem csak az a cselekedet számít gyilkosságnak, mikor valaki szánt-szándékkal megfojt, leszúr, lelő, felakaszt egy másik embert, hanem az is, mikor közvetve idézi elő valakinek a halálát. Erre is mondok példát a gyakorlatból. Kórházban fekszenek olyan tehetetlen, lebénult betegek, hogy meg se tudnak mozdulni. Éhesek, szomjasak, és ha olyan lelketlen nővér van szolgálatban, aki nem itatja meg, nem teszi a szájába a falatot, egészen elgyengül, kiszárad és valósággal éhenhal. Az ilyen betegnek hiába teszik oda az éjjeliszekrényére az ennivalót, nem tud hozzá nyúlni, és érintetlenül visszaviszik. Hull a könnye az éhségtől és szomjúságtól, lassan-lassan éhenhal. Az ilyen kegyetlen nővér gyilkol. Az a társa is ezt teszi, aki hallja ugyan, hogy valamelyik beteg csönget, és körmeit lakkozza, nem megy be segítséget nyújtani. Pedig súlyos rosszullét miatt is hívhatják. Meghalhat valaki egy szívrohamban, ha nem viszi az injekciót. Ez közvetett gyilkossághoz vezethet. Az a gondatlan anya is ilyen közvetett gyilkosság okozójává válhat, aki strandra viszi 4 éves kislányát, ő kifekszik a napra, hogy szép barnára süljön és közeben a kicsi odaszalad a medence szélére, felmászik, beleesik a vízbe és megfullad.

Mindenféle gyilkosság nagyon súlyos bűnnek számít az Én szememben. Aki kioltja más életét, bizony méltó arra, hogy elveszítse az üdvösségét. Csak az menti meg a kárhozattól, ha mélyen megbánja, és ha katolikus, meggyónja tettét. De így is bűne után olyan komoly tartozásai vannak, hogy a tisztítótűz legmélyén kell vezekelnie.

Drága Gyermekeim! Olyan bűnös, zűrzavaros világban éltek, hogy nagyon sok az elkeseredett, labilis idegzetű, depressziós ember. A hit kihalt gyermekeimből, ami fogódzkodó lehetne számukra, problémájukból nem látnak kiutat és az öngyilkosságba menekülnek.

Tévesen azt hiszik, hogy a halál után megsemmisülnek, megszünnek gondjaik, fájdalmaik. Pedig miután kilehelték lelküket találkoznak a szomorú valósággal, hogy a bajtól nem szabadultak meg. A szenvedés még fokozottabban tör rájuk a számukra kijelölt helyen: vagy a tisztítótűzben vagy a pokolban. A Katekizmus ezt mondja az öngyilkosságról: „Az Isten által ránk bízott élet kezelői, de nem birtokosai vagyunk. Nem rendelkezünk vele. Az öngyilkosság ellenkezik az emberi lénynek azzal a természetes törekvésével, hogy megőrízze és továbbadja az életet. Súlyosan ellenkezik a helyes önszeretettel is. Ugyanakkor sérti a felebaráti szeretetet is, mert jogtalanul megszakítja a szolidaritás kapcsolatát a családi, nemzeti és emberi közösségekkel, melyekkel szemben kötelességeink vannak. Az öngyilkosság ellenkezik az élő Isten szeretetével.”

Gyermekeim! Egyetlen embert sem teremtettem hiába. Mindenkivel terveim vannak. Azért nagy bűn az öngyilkosság, mert az illető szándékaimat áthúzza. Én határozom meg, hogy ki meddi éljen itt a földön, és csak akkor hívom haza, amikor a lelke a nagy találkozáshoz a legoptimálisabb állapotban van. Minden esetben nagy bűn az ötödik parancs ellen, ha valaki kioltja életét, de ha pszichés zavarok alatt cselekszik így, vagy a megpróbáltatásból, kínzástól, szenvedéstől való félelemből teszi, kisebb az erkölcsi felelőssége. Nem szabad azt gondolnotok, hogy minden öngyilkos a pokolba kerül. Figyelembe veszem a körülményeit, egészségi állapotát, indító okait. Sokukban sikerül az utolsó pillanatukban bűnbánatot kelteni. Imádkozzatok értük! Fohászaitokat, rózsafüzéreiteket, felajánlott szenvedéseiteket kegyelemmé alakítom és általuk még a pokol széléről is megmentem őket, a tisztítóhelyen lévőknek pedig enyhítem fájdalmaikat. Mára elég ennyi az 5 parancs ellen elkövetett legsúlyosabb bűnökről.

Míg beszéltem hozzátok, végig itt tartottam kezemben a piros szívet. Eddig dobogott, lüktetett, de most egyre jobban gyengül. Fülemhez emelem, alig hallom dobogását. Gyilkos és öngyilkos gyermekeim tüzes nyilakat lövöldöznek felé. Sokezer sebből vérzik az emberi élet. Vérpatakok folynak a nyilak alól. Csupa vér a tenyerem, ahogy tartom az Általam teremtett életet, és nagy vértócsa van alatta a padlón. Már itt áll mellettem Szent Fiam és legszentebb Leányom, Szűz Mária. Mindhárman könnyünket hullatjuk erre a lankadó, haldokló szívre. Kihúzzuk a nyilakat és az élet szimbólumának mély sebeit könnyeinkkel gyógyítgatjuk. Újra lüktetni kezd, kezeinkkel melengetjük. Ó, Kicsinyeim! Engesztelőim! Nem engedjük az életet kipusztulni. Hiába akarja ellenségem, a sátán a globális nagyhatalmak által, háborúkkal, üldözésssel, járványok terjesztésével, a gonosz bélyegével, a chippel kiírtani a nemzeteket, mi nem engedjük. A megpróbáltatások és az Antikrisztus uralmának idejét lerövidítjük és megőrízzük életeteket. Most felemelem az élet szívét, hogy lássátok gyógyulását. Eltüntek sebei és isteni dicsőségem fénye burkolja körül. Ezután keblemhez közelítem, megnyitom atyai Szívem ajtaját és belehelyezem kicsi életetek jelképét. Megáldalak benneteket az élet iránti tisztelet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK

  1. július 28.

Szűzanya:  Az ötödik parancs ellen elkövetett bűnök 2. (veszekedés, verekedés, mértéktelenség)

Szűzanya: Drága Kincseim! Édesanyai szeretetem összes melegével köszöntelek benneteket. Hálás vagyok, hogy újra eljöttetek lelkeket menteni és meghallgatni a tanításomat. Én is, mint a Mennyei Atya, az ötödik parancs ellen elkövetett bűnökről fogok beszélni nektek.

Tévedés lenne azt gondolni, hogy az ötödik parancsolatot, hogy „ne ölj!”, csak a gyilkossággal és öngyilkossággal lehet megsérteni. Ide sorolhatjuk a veszekedést, a verekedést és a mértéktelenséget.

Gyermekeink többsége a veszekedést nem is tartja bűnnek, mégcsak meg se bánja, úgy érzi jogában áll leteremteni, szitokkal elborítani a másikat, akire dühös. Pedig a veszekedés mértékétől függ, hogy bocsánatos vagy halálos bűnt követett-e el. Két példát mutatok be erre:

Ilonka és Karcsi irodai dolgozók. Egy cégnél dolgoznak, íróasztaluk egymás mellett van. Ilonka eltévesztett egy adatot és kollégájától kér segítséget.

-Ó, ez semmi! Idenézz!- átnyúl a másik géphez és lenyom egy gombot.

Mit csináltál, te őrült? Egy mozdulattal mindent letöröltél, amivel egy órán keresztül kínlódtam.

-Ajaj! Ne haragudj, de azért történt, mert nagyon siettem. Nekem is van elég feladatom, amit időre kell elvégeznem.- feleli Karcsi.

-Ha nem értesz a számítógéphez, vald be! Hogy lehet valaki ilyen tökkelütött?

-Idefigyelj, Ili! Egy perc alatt ki tudnám neked javítani, de mivel ilyen goromba vagy  hozzám, csak bajlódjál vele.

Ilonka nehezen és mérgelődve, de végül is rendbehozta a hibát. A munkaidő végére már elmult a haragjuk. Mindketten bocsánatos bűnt követtek el ezzel a veszekedéssel.

A másik összekoccanás szomszédok között történt. Tikkasztó nyári este volt, későn sötétedett és a szemközti szomszéd gyermekei mégy 9 órakkor is hangos focizásban voltak az utcán. A labda nagy robajjal eltalálta Szilviék ablakát. A férjnek holnap hajnalban kell dolgozni menni, ezért korán lefeküdt. Szilvi kiszaladt az utcára, nyomdafestéket nem tűrő hangon legorombította a kisfiúkat, karjuknál fogva hazairányította őket, és a szülőknak nagy patáliát rendezett. Sakál módjára üvöltött velük, és trágár, káromkodó szavak kíséretében megfenyegette őket, hogy ha mégegyszer este 7 után meglátja a gyerekeket az utcán, feljelentést tesz a polgármesteri hivatalnál. Azóta nem fogadja se a szülők, se a kisfiúk köszönését. Szilvi az ötödik parancs ellen halálos bűnt követett el.

Ha a veszekedést múló indulatkitörés okozza és hamar visszaáll a béke, akkor bocsánatos a bűn, de ha az indulat felfokozódik, trágár szitkozódássá, káromkodásba torkollik, és a vége tartós harag lesz, akkor a bűn halálos, súlyos. Ilyenkor az egyik ember a másik ember lelkét „gyilkolja”. Az első esetben – bűnbűnat után – lehet szentáldozáshoz járulni, a második esetben nem, mert kiesett az illető a kegyelem állapotából, gyónnia kell.

A verekedés szintén az ötödik parancs ellen szól, de súlyosabb a veszekedésnél, mert nemcsak a másik ember lelkében tesz kárt, hanem a testi épségében is. Ellenkezik a személy és emberi méltóság tiszteletével. Az Én Szent Fiam soha nem verekedett, se gyermekkorában, se felnőttkorában. Azt tanította, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Ha egyik arcodat megütik, tartsd oda a másikat is. Ugye milyen nehéz ezt betartani? Pedig, aki nem akarja megszegni ezt a parancsot, annak így kell viselkedni. Sok házaspár nem tudja elviselni egymás gyengeségeit, szinte allergiások egymásra.

Egy háromgyermekes fiatalasszony fel szokta hívni Évát, eszközünket. Férje ideges természetű, különösen felesége hibái hozzák ki a sodrából. Minden este, amikor hazatér a munkájából nagy rendetlenség és piszok fogadja. Múltkor megcsúszott egy földön heverő üveggolyón és elesett. Ettől aztán begurult, hogy ordítozni kezdett. A feleség, Zsuzsi védekezett, hogy még kicsik a gyerekek, nem ér rá helyettük pakolni, mert akkor a többi házimunka elmaradna. Miklós, a férj, éhesen és dühösen kivonul a konyhába és magából kikelve kiabál, hogy miért nincs kész a vacsora. Az asszony próbálja megmagyarázni a késést, de már nincs rá ideje, mert férje elkapja és ütni-verni kezdi. Ökle halántékon találja, elered a vére és a súlyos ütéstől földre esik. Miklós még mindig nem hagyja békében, rugdosni kezdi, pedig áldott állapotban van. Végre lehiggad. Rátekint vérben fekvő feleségére, felemeli és a díványra helyezi. Már bánja tettét, bocsánatot kér tőle, és vizes ruhával törölgeti halántékát. A három kicsi az egészet végignézte és sírva, szipogva simulnak hozzá édesanyjukhoz. Zsuzsi legszívesebben elköltözne, de nincs hova mennie. Ezt a házat közösen építették. Szüleinél nem férne el a három gyermekkel, mert huga családja lakik ott. Miklós halálos bűnnel terhelte a lelkét, mert feleségnek nagy fizikai és lelki fájdalmat okozott és a születendő magzat életét veszélyeztette. Szent Fiam az javasolta Zsuzsinak, hogy próbáljon lassuságán és rendetlenségén változtatni, mert férjét csak ez a két hiba zavarja. Testi-lelki szenvedését, pedig ajánlja fel Miklósért, hogy bánja meg rettenetes dühkitöréseit, legyen türelmesebb és megértőbb. A gyermekeket együtt kell felnevelniük, nem válhatnak el.

Van a verekedésnek olyan fajtája is, ami nem bűn. Például az iskolaudvaron egy középiskolás fiú beleköt a másikba. Heves vitával kezdődik, majd ez a kötekedő belerúg és ököllel arculüti. Természetesen ez a támadás neki halálos bűn, de a másik védekezésül öklével gyomorszájon talája. Neki ez nem bűn, mert önvédelemből tette.

A Katolikus Egyház Katekizmusa azt tanítja, hogy „A mértékletesség erénye arra indít, hogy kerüljünk mindent túlzást az evésben, ivásban, az alkohol, a cigaretta és a gyógyszerek fogyasztásában. Súlyosan vétkeznek, akik ittas állapotban, vagy a gyorsaság mértékében élvezettől indítva mások vagy saját biztonságukat veszélyeztetik az utakon, a tengeren vagy a levegőben. A kábítószerek használata súlyosan károsítja az egészséget és az emberi életet. Ezért a kábítószerezés halálos bűn.”

Drága Gyermekeim! Bizony az ötödik parancs ellen vét, aki a mértéktelenség bűnébe esik. Miért? Mert saját szervezete, testi épsége és túlvilági élete forog kockán. Az élvezeti cikkeket azért találták ki, hogy földi örömöket okozzanak nektek. Addig nincs is baj, míg ismeritek a határt, hogy mennyit lehet fogyasztani. Ha valaki elszív naponta 3 db cigarettát, semmi bűnt nem követ el, mert ez a mennyiség nem árt az egészségnek. De a nikotinhoz gyorsan hozzászokik a szervezet és mindig többet kíván. Ez a méreganyag megtámadja a légzőszerveket, hörgőket, tüdőt, a torkot, a hangszálakat és m ég több belső szervet és kialakulnak a betegségek: hörghurut, köhögés, torokrák, gégerák, szájüreg és fogínyrák, tüdőrák. A végén idő előtt elpusztítja magát az ember. Ez nem más, mint egy lassú öngyilkosság. Halálos bűn.

Így van ez a másik élvezeti cikkel, az alkohollal is. Mértéktelen fogyasztása tönkreteszi a májat, a szívet, az agyat és alkoholmérgezést okoz. Aki abba akarja hagyni, annak súlyos elvonási tünetei lesznek: gyengeség, remegés, eszméletlenül nagy hiányérzet, működési zavarok a szívben. A részeg nem tudja koordinálni a mozdulatait, érzelmeit, indulatait, és nemcsak önmagában, hanem másokban is kárt tesz. Az alkoholizmus nagyon súlyos bűn, túlvilági következményei kemények: a tisztítóhely legmélye vagy a pokol.

A feketekávé a legszolidabb élvezeti cikknek látszik, de ha túlzásba viszik, ártalmas és végzetes lehet. Ha valaki naponta 1-2 kávét iszik, még hasznára is válhat. Aiknek alacsony a vérnyomása, helyreteszi, aki aluszékony, azt ébrentartja. De ha mértéktelenül fogyasztja, szívremegést okoz, felgyorsítja a pulzust, túl sok gyomorsavat csinál stb. A koffein is méreg, megölheti az életet. Tehát a kávé túlzott fogyasztása is az élete ellen van, súlyos bűn.

Talán, nem is gondoljátok Gyermekeim, hogy ha az édességek dominálnak az étrendetekben, milyen nagy kárt okozhattok magatoknak. Felborul az egyensúly a szervezetetekben: lerakódik a háj, elhízhattok, emésztési zavarok léphetnek fel, gyomorsavtúltengésetek lesz, és a belek sem működnek rendesen. De ez csak a test! A torkosság és falánkság bűne eluralkodik lelketeken és az édességek habzsolása halálos bűn az ötödik parancs ellen. Hiszen ezzel is megtámadjátok életeteket, amint Istentőlo kaptatok.

Drágáim! Még mindig van a gyilkosságon, öngyilkosságon, veszekedésen, verekedésen és mértéktelenségen kívül sok-sok bűn, mely az ötödik parancsot szegi meg, de ezekről majd a következő héten hallotok.

Ma még hátra van egy megrendítő dolog. Egy haldokló lélekről van szó. Szívesen elvinnélek benneteket a különítélet színhelyére. Eljöttök Velem? ...Adjátok a kezeteket, már indulunk is képzeletünk szárnyán. Megérkeztünk. Egy korteremben fekszik mozdulatlanul egy középkorú nő. Mi is körülvesszük. Fölötte áll Jézus Krisztus és így szól hozzá: -Jöjj, Gyermekem!

Megengedem nektek, hogy lássátok, mi történik. Az asszony az utolsót lélegzi. Ezzel a lélegzettel a fején távozik a lelke, melynek formája megegyezik elhagyott testével. Felismeri Megváltóját – hiszen vallását gyakorló keresztény – remegve áll előtte, és bánja a sok veszekedést, sűrűn kéri a bocsánatot. Életében nem gondolta, hogy ez is bűn. Igaz, hogy nem volt haragtartó, de az indulat gyakran elragadta, a gonosz ösztökélte erre. Most is rángatja a karját, el akarja szakítani Jézustól. De ő letérdel és átöleli az Üdvözítő lábait és így szól: -Ne haragudj, Uram, hogy nem vettem komolyan a veszekedéseimet és nem gyóntam meg. Kicsinyeim! Akartok segíteni ezen a szegény asszonyon?...

Akkor mondjatok el egy tizedet a Szent Sebek Rózsafüzérből! „Örök Atya, felajánlom Neked a mi Urunk, Jézus Krisztus szent Sebeit, hogy lelkünk sebei begyógyuljanak! Jézusom, Szent Sebeid érdemei által...”

E percben, hogy befejeztétek, Jézus Szent Szívsebéből irgalmasságának fényes, fehér sugarát rábocsátja erre a lélekre, kezénél fogva felállítja, letörli könnyeit, Szívére öleli és ezt mondjan neki: -Bűnbánó könnyeid, az Én irgalmam és engesztelő testvéreid imája megmentett téged a tisztítótűz legmélyebb fokozatától és őrangyaloddal a középső fokozatra küldelek. Ott kell levezekelned a sok veszekedést, szeretetlenséget, mert nem használtad fel a szentgyónás szentségét.

Közben, Én, Édesanyátok kisujjam hegyével megérintettem a Gonoszt és azonnal ész nélkül menekült.

Jöjjetek, Gyermekeim! Induljunk vissza az engesztelés helyére. Köszönöm a segítségeteket.

Megáldalak benneteket a felebaráti szeretet és a mértékletesség kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK 2015. augusztus 4. Jézus:  Az ötödik parancs ellen elkövetett bűnök 3. (abortusz, eutanázia)

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Én, Jézus Uratok állok előttetek, mint feltámadt, megdicsőült Üdvözítőtök. Ragyogó fényem betölti az egész helyiséget, és lángoló Szívem szeretetével egészen meg akarom tölteni a lelketeket. Folyatom az égi tanítást az V. parancs ellen elkövetett bűnökkel. Elsőként említem az abortuszt. A Katolikus Egyház Katekizmusa kijelenti, hogy az „Egyház az I. századtól kezdve hangsúlyozta minden szándékos abortusz erkölcsi rosszaságát. Ez a tanítás nem változott és változatlan marad… Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell. Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez.” Az abortusz halálos bűn, közönséges gyilkosság, mely semmibe veszi Istennek azt a parancsát, hogy „Ne ölj!”. „Isten ugyanis, az élet Ura – mondja a Katekizmus – az élet megőrzésének magasztos szolgálatát az emberekre bízta, és ezt emberhez méltó módon kell teljesíteni. Az életet tehát a fogantatástól kezdve a legnagyobb gonddal oltalmazni kell: az abortusz és a csecsemőgyilkosság szégyenletes gaztett.”

Az abortusz azért is különösen súlyos vétség, mert árt a megölt magzat testének, lelkének, az anya és apa lelkének és a társadalomnak, melyet megfosztott egy értékes élettől. Az okozott kár jóvátehetetlen.

Emike élettársi kapcsolatban él Péterrel. Fél éve laknak együtt. A lány folyamatosan szedi a fogamzásgátlót, mégis teherbe esett, már a 2. hónapban van. 28 éves és bizony vágyódik az anyaság után. Péter néhány évvel fiatalabb nála, eszébe sincs lekötni magát, ki tudja, meddig marad Emi mellett? Megfenyegeti párját, hogy ha nem veteti el a babát, akkor otthagyja. A lány még mindig szereti Petit, elkeseredik és elhatározza, hogy mit tegyen. Már az is fájdalom volt neki, aki vallásosan nevelkedett, hogy a fiú nem volt hajlandó vele összeházasodni polgárilag és egyházilag. Tudta, hogy már így is bűnben él, hát még ez az abortusz! Választania kellett várva-várt születendő gyermeke és a szerelme között. Péter mellett döntött és elment a műtétre. Ettől kezdve nyugtalan álmai voltak. Az abortuszt követő éjszaka, álmában megállt az ágya végénél egy gyönyörű, rózsaszínruhás, 3 éves kislány hulló könnyekkel és így szólt hozzá: - Anyukám! Miért nem akartál engem?

Egy másik alkalommal egy hatalmas termet látott, sűrűn telerakva sápadt, mozdulatlan kisbabákkal, közülük az egyik kitárta két kis karját felé, és így kiáltott fel: - Anyu! Szabadíts ki innen!

Szegény lány. Tele volt bűnbánattal és csak sírt, sírt. Péternek hiába panaszkodott, csak kinevette, és megjegyezte: - Ez csak női gyengeség. Majd kigyógyulsz belőle. Valaki eszközömet, Évát ajánlotta neki. Felhívta, és Én tanácsokat adtam neki és megvigasztaltam:

-Drága Kislányom! Nagy bűnt követtél el, de mély bűnbánatod meghatotta Szívemet. Csak akkor tudsz majd megnyugodni, ha kilépsz ebből a bűnös kapcsolatból. Költözz haza jó szüleidhez, akik boldogan befogadnak. Azután kezdj új életet: gyónj meg és minden vasárnap a szentmise keretében fogadj a szívedbe Engem!

Emike engedelmeskedett Jézusnak, és rendbejött az élete. Hetente 3 nap kenyéren és vízen böjtöl, így próbálja levezekelni az V. és VI. parancs ellen elkövetett bűnei miatti adósságait.

Ó, Gyermekeim! Hány és hány leány és asszony esik át tudva és akarva az abortusz bűnén! Sokan közülük úgy érzik, hogy jogukban áll megszabadulni nem kívánt magzatuktól. Indokokat hoznak fel e szörnyű mellett:

-Még nincs önálló lakásunk! Előbb még egy autót és egy balatoni nyaralót akarunk. Egyszer vagyunk fiatalok, most kell tengerparti nyaralásokra menni, külföldi utakra. Gyerek mellett már ezek nem valósulhatnak meg. Most kell kihasználni a szórakozási lehetőségeket, diszkókat, fesztiválokat. És ahol már van 1-2 gyermek, ott nem akarják elfogadni a harmadikat, negyediket anyagi okokra hivatkozva. A helytelen közvélemény is lenézi, megveti a további gyermekvállalást.

Drága Engesztelőim! Nemcsak az anya vétkes e bűn elkövetésében, hanem az apa is, aki ebbe beleegyezik, vagy kiköveteli, az orvos és a műtősnő, aki levezeti az abortuszt. Szólnunk kell az V. parancshoz kapcsolódva a fogamzásgátló szerekről és eszközökről. Vannak olyan tabletták, melyek a megtermékenyített petesejtet, a kezdődő életet oltják ki. Aki ilyet szed, a kis életek sokaságát öli meg, mert hinnetek kell, hogy Isten a fogantatás pillanatában életet lehel az emberbe. Ugyanaz a teljes lélek van abban az élet-kezdeményben, amely felnőtt korában is benne van. Tehát az esemény után szedett tabletta a legkegyetlenebb. Az ilyen bűn súlya egyenlő az abortusszal – aljas gyilkosság. Viszont van olyan fogamzásgátló készítmény, amely megakadályozza a peteérést. Ennél nem kezdődhet el az élet, tehát nincs szó gyilkosságról. Alkalmazása mégis bűnnek számít, mert beleszól Isten terveibe, ugyanis Ő a férfit és a nőt nemcsak örömszerzésre teremtette, hanem azért, hogy aktív résztvevője, segítőtársa legyen a teremtésben. Nemcsak az anyák sértik meg az V. parancsot, akik használják bármelyik fogamzásgátlószert, hanem az orvosok, akik felírják receptre és a gyógyszerészek, aki árusítják. A fogamzásgátló eszközök is különbözőek lehetnek. Közülük legszörnyűbb a spirál, mely az életkezdeményeket pusztítja el – a szememben igazi tömeggyilkosságnak számít. Aki ilyet használ sürgősen szabaduljon meg tőle, hogy elkerülhesse a poklot.

Gyermekeim! Bárki hamis toleranciából és álhumanitásból jogosnak hirdeti előttetek az abortuszt és mindennemű fogamzásgátlást, annak ne higgyetek, mert a gonosz szól belőle!

Az élettel szembenálló, az V. parancs lényegét sértő eljárás még az eutanázia. A Katekizmus megállapítja, hogy az eutanázia azt jelenti, hogy a fogyatékos, beteg vagy halál közelében lévő személyek életének véget vetnek. Ezért minden olyan cselekedet vagy mulasztás, amely akár önmagában, akár szándékosan halált okoz azért, hogy megszüntesse a fájdalmat, az emberi természet méltóságával és Teremtőjének, az él Istennek tiszteletével súlyosan ellenkező gyilkosság. Indokolt lehet azonban a költséges, veszélyes, rendkívüli vagy a várt eredményekhez képest aránytalan orvosi beavatkozások abbahagyása. Erkölcsileg megfelel a morfium, a kábítás, a fájdalomcsillapítás alkalmazása, még ha azzal a kockázattal jár, hogy napjait megrövidítik. Miért nem szabad a haldokló életet kioltani egy injekcióval, hogy kevesebbet szenvedjen? Azért, Gyermekeim, mert Isten akarata kifürkészhetetlen. Még a halál torkából is visszahozhatja, meggyógyíthatja, ha ez a szándéka. Másrészt a szenvedés tisztítja a haldoklót, és ha leállítjuk erőszakosan az életét, akkor a tisztítóhelyen vagy a pokolban kell vezekelnie bűneiért, ami számára sokkal keményebb lenne. Harmadszor pedig Isten az élet és halál Ura, egyedül neki van joga meghatározni, hogy az ember meddig éljen.

Most, miután kifejtettem nektek, milyen mélyen megsérti az abortusz és az eutanázia Isten V. parancsát, szeretném megmutatni e nagy bűnök következményeit misztikus képekben.

Én, Jézusotok, egy műtőbe viszlek benneteket. Ott fekszik Valéria és perceken belül indul az abortusz műtéte. Rendetlen életű nő, váltogatta a partnereket, szerette a változatosságot. 20 év körüli igazán szép, vonzó leány. Aki ránéz, nem is gondolja, hogy belülről milyen romlott. Ez lesz a 13. Abortusza. Eltompult a lelkiismerete. Eszébe se jut, hogy mit fognak művelni gyermekével, csak magára gondol, fél a fájdalomtól. Lelke fekete a sok halálos bűntől, melynek szimbólumai fekete hegyes nyilak. Tudjátok, Gyermekeim, az emberi szív nemcsak a szeretet, jóság, tisztaság tárháza, hanem onnan indul ki minden gonoszság. Nézzétek a mellkasára! Valami ki akar törni a szívéből, sok kis nyíl. Ahogy ott állok az ágya mellett, a temérdek nyíl áttöri a bőrét és az Én szent Szívembe hatol. A fájdalom egyre jobban elhatalmasodik rajtam, levesz a lábamról, ti pedig Engesztelőim, látjátok, hogy elgyötörten fekszem a földön. Képzeljétek el, ha ez az egy gyermekem abortuszaival ekkora fájdalmat tudott okozni Nekem, akkor mit érezhetek a világon előforduló sok millió ilyen bűn nyilai miatt? Segítsetek, Kicsinyeim! Hajoljatok fölém – úgy gondolatban – és húzzátok ki Szentséges Szívemből e nyilakat. Mindegyik sebhelyből vérpatak csordogál. Gyógyítgassátok Szívemet, mert folyik a rettenetes műtét. A kis magzatot darabokban távolítják el. Átérzem az ő fájdalmait is. Töröljétek le Sebeimről a vért, és csókjaitokkal borítsátok el Szívemet. Ó, Kicsinyeim, köszönöm, már sokkal jobban vagyok. Segítsetek felállni.

Miután végignéztétek, hogy Nekem hogyan ártott ez a bűnös nő, most figyeljétek mit tett saját lelkével. A bűnök, a fekete nyilak kővé dermesztették a szívét. Az első abortusznál hús-vér szíve még sajgott, bánkódott, most semmit nem érzett, nem bánt, nem sajnált. Nézzétek! A műtő ablakán besurrant egy vastag, koronás kígyó, felmászik a nő testére, hasát, combját, karját, arcát simogatja, mert érzi, hogy az övé. Gyermekeim! Valéria is az Én leányom, szívét valahogyan fel kell olvasztani. Hívjátok Édesanyátokat! Most segíts meg Mária… Ó, Már itt is van! Kisujjával megérinti a kígyót, aki ijedtében lecsusszan és eltűnik a műtőből. Szűz Mária látja a leány kőszívét, elérzékenyül és könnyeivel elárasztja. A szív egyre puhább lesz, újra hús-vér szívvé válik, és elkezd hangosan sírni. Az orvos kérdezi:

- Mi a baj? Csak nem fáj valami?

- Doktor Úr! A szívem fáj, mert rádöbbentem, hogy 13 gyermekemet megöltem. Milyen anya vagyok én?

Az orvos csodálkozik. Nem ért semmit. De ti és Én tudjuk, hogy mi történt, Édesanyám mélyen megérintette e bűnös nő lelkét, és élete meg fog változni. Most pedig hagyjuk magára, hadd sírja ki magát!

Itt vagyunk az engesztelés helyén. Köszönöm a segítségeteket. Megáldalak benneteket az emberi élet tiszteletének lelkületével: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

 

Ajánló
Kommentek
  1. Én