ÉGI ÜZENETEK    2015. május 26.    Szentlélek:  Az első parancs elleni bűnök 3.

Szentlélek: Drága Gyermekeim! Én állok előttetek a 3. Isteni Személy, a Szentlélek Isten. Tőlem kaptátok szívetekbe a három isteni erényt: a hitet, a reményt és a szeretetet. Ma a harmadikról, a szeretetről tanítalak benneteket, és ezen belül is az 1. parancsolat befejező részéről: a felebaráti szeretetről, mely így hangzik: „SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT ÖNMAGADAT!” A parancs első része, hogy „Szeresd Uradat, Istenedet” elválaszthatatlan ettől. Ugyanis csak az tudja igazán és teljesen szeretni embertársait, aki szereti Istent, mert ő minden felebarátjában meglátja az isteni szikrát és testvérének tekint mindenkit, hiszen minden ember a Mennyei Atya gyermeke.

Azt szeretném most szívetekbe vésni, hogy hogyan kell a felebarátot szeretni. Először is feltétel nélkül. Egy negatív példát állítok elétek. Andrea bankban dolgozik három kollégájával egy irodában. Tudnotok kell, hogy nem hívő és nem vallásos. Ügyesen dolgozik, már 10 éves gyakorlata van. Tapasztalatlanabb társait szívesen segíti szakmai tudásával. Az egyik kolléganője nemrég került oda, egy másik irodából helyezték közéjük. Úgy hírlik, összeférhetetlenség miatt. Hamarosan kimutatta ezen az új helyén is kellemetlen természetét. Pár napja Andrea zárás előtt pár perccel előbb ment haza és ő reggel azonnal beárulta a főnöknek, aki bizony felelősségre vonta a régi jó beosztottját. Néhány nap múlva – mivel még kissé tájékozatlan volt az itteni irodai munkában – Anditól segítséget akart kérni. De bizony merev elutasításban volt része. Andrea szívében a következő játszódott le: „Dehogy segítek neki, hiszen beárult engem. Ez egy ellenszenves, utálatos nő.”

Drága Gyermekeim! Ha nem lennétek jó keresztények, helyeselnétek: „Úgy kell neki, megérdemelte. Miért árulkodott!?” De ti, engesztelők, akik Jézus Krisztus tanítványai vagytok, jól tudjátok, hogy Andrea szeretetlenül viselkedett. Nemcsak azt kell szeretni az emberek közül, aki kedves és jó hozzánk, hanem feltétel nélkül kell jót tenni mindenkivel, akár megbántott, akár nem. Bizony nagyon nehéz a feltétel nélküli szeretet: elfogadni a sértegető, csipkelődő szomszédot, a házsártos feleséget, a goromba iszákos férjet, a nehezen kezelhető kamasz gyermeket, a sértődékeny, veszekedő lelkitestvért, a mindenbe beleszóló anyóst, az imádkozásunkon gúnyolódó, hitetlen férjet stb.. Mikor a gonosz arra csábít titeket, hogy forduljatok el tőle, bántsátok vissza, ne segítsetek, ha rátok szorul, akkor hívjatok Engem, a Szentlélek Istent, az erények osztogatóját. Kérjetek Tőlem feltétel nélküli, válogatás nélküli szeretetet. Akkor Én jövök, és lobogó lángot ültetek szívetekbe, mely segíteni fog abban, hogy ne sértsétek meg az 1. parancsolat második nagyon fontos tételét, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”. Ha őrzitek ezt a lángot, nem lesznek előítéleteitek azokkal szemben, akik mások, mint ti. Például nem néztek ferde szemmel azokra, akik nem járnak szentmisére, akik vasárnap kapálnak a kertjükben, akik rosszat mondanak rátok, mert kiálltok hitetek és az igazság mellett. Nem szóljátok meg magatokban a nem szentségi házasságban élőket, a dohányzókat és részegeskedőket, hanem imádkoztok értük és áldást kértek rájuk. Így fog kialakulni a tökéletes feltétel nélküli szeretet.

Hogyan kell még szeretni a felebarátot? Megbocsátó szeretettel. Egyszerű nézeteltérésből vagy félreértésből gyakran előfordul gyermekeink között vita, veszekedés, harag, gyűlölet. Bizony az 1. parancsolat ellen vét, aki haragszik vagy gyűlöl. A történet, amit elmondok nektek, néhány éve történt két asszony, Anna és Rózsika között. Anna fia megnősült és egy bájos, fiatal feleséget hozott a házhoz, Rózsikát. Két évig nem volt semmi baj. Mivel a fiatalasszonynak nem volt munkahelye, sokat volt együtt az anyósával. Megosztották a munkát és barátságos beszélgetéseket folytattak. Néha a hitről, vallásról is szó esett, de Rózsika ateista családból származott, nem volt nyitott ezekre a dolgokra. Akkor kezdődött a probléma, mikor megszületett az első gyermek. Rózsi attól kezdve minden percét a kicsivel töltötte, és szinte az összes munka Annára hárult. Nem panaszkodott, szívesen végezte a házimunkát. Mikor a kismama aludni vitte a babát, a legbelsőbb szobába fektette le, hogy semmi zaj ne szűrődjön be. Ezután semmi nem tetszett neki, mindenért rászólt a nagymamára: napközben nem engedte mosogatni, sepregetni, felmosni, főzni, a villanykapcsolót felkapcsolni vagy leoltani. Még az anyós lépéseire is dühös volt ott a konyhában, hogy felébreszti a szoba mélyén alvó kicsit. A sok munkát csak akkor végezhette el, ha menye kivitte sétáltatni az utcára a kisbabát. Történt egyszer, hogy Anna fia nagyon belázasodott. Be akart menni a szobába, hogy megnézze a beteget. Rózsika nem engedte be, erősen húzta az ajtót, Anna pedig feszegetni próbálta. Kiabálni kezdtek és a vége az lett, hogy a fiatalok elköltöztek a másik nagymamához. Rózsika e perctől kezdve – ha találkoztak – nem köszönt, elfordult, átment a másik oldalra. Anna sokat sírdogált és imádkozott érte. Próbált kibékülni vele, bocsánatot kért tőle, de menye 5 évig nem szólt hozzá és nem is köszönt. Történt egyszer, hogy a másik nagymama elutazott valahova, a szülők mindketten dolgoztak és az 5 éves unoka nem mehetett óvodába, mert hirtelen lázas beteg lett. Fia eljött anyjához, és kérte jöjjön el vigyázni a gyerekre. A kisfiú csak látásból ismerte a nagymamáját, de hamar összebarátkoztak. Anna közben, míg vigyázott a kis betegre és kiszolgálta, kivette a mosógépből a tiszta ruhát és kiteregette. Délután összehajtogatva a fotelbe tette. Főzött is valamit, meleg étellel várta a munkából hazatérő szülőket. Rózsika megenyhült, rámosolygott az anyósára és búcsúzásul megköszönte a segítséget. Azóta szent a béke közöttük.

Gyermekeim! Figyeltétek, hogy Anna e hosszú ideig tartó harag alatt, hogy viselkedett menyével? Az utcán azért is köszönt neki, bocsánatot kért tőle és a végén készségesen, szeretettel segített neki, mikor rászorult. Az eltelt 5 év alatt szinte mindennap imádkozott érte, hogy múljon el a gyűlölet belőle. Imái meghallgatásra találtak. A harag és gyűlölet nagyon nagy bűn az első és az ötödik parancsolat ellen. Aki haragban hal meg, kiengesztelődés nélkül, a tisztítóhely legmélyebb fokozatára kerül, a legnagyobb bűnösök közé.

Hogyan is fejeződik be az 1. parancsolat? „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Az is megszegi a szeretet parancsát, aki nem gyakorolja az irgalmasság tesit-lelki cselekedeteit. Pl. az orvos, aki nem kezeli lelkiismeretesen a betegét és mulasztása miatt az meghal, a pap, aki nem megy ki merő kényelemszeretetből a haldoklóhoz – pedig hívják – és az szentségek nélkül hal meg. Az is bűnt követ el, aki mint vállalkozó nem fizeti ki az alkalmazottakat bérét, vagy éhbérért dolgoztatja őket. Az is, aki elmegy az utcai hajléktalan mellett anélkül, hogy alamizsnát adna. Az is, aki nem ad kölcsön a rászorulónak, pedig tehetné. Az is, aki nem vigasztalja meg szomorú, panaszkodó ismerősét, arra hivatkozva, hogy sok dolga van.

Ó, Gyermekeim! Még a szeretetlenség bűnei közé lehet sorolni azt is, ha valakire rosszindulatúan gondoltok, mély ellenszenvvel. Azt is, ha lelki testvéreteknek megígéritek, hogy imádkozni fogtok érte, de nem teszitek meg. Ha keresnek, és kinyomjátok a telefont. Ha ítélkeztek vagy rágalmaztok, mellyel tönkreteszitek a másik tekintélyét.

A felebaráti szeretet ellen elkövetett bűnök legdurvábbika a gyilkosság, a teremtmény életének kioltása és ezen belül az abortusz és eutanázia. Azért a legsúlyosabbak, mert Isten élet és halál ura, csak neki van joga megszüntetni az életet. Aki ilyet tesz, áthúzza az Ő terveit. Ezekről a vétkekről majd az 5. parancsolat taglalásánál fogtok hallani.

Hogy a szeretet ellen elkövetett bűn a bocsánatos vagy a halálos kategóriába tartozik-e, azt onnan lehet tudni, hogy komoly nagy dologban követték-e el vagy jelentéktelenebb dologban. Pl. ha valaki megbánt és dühös gondolatok ébrednek benned – az bocsánatos bűn. Ha valaki rossztulajdonságairól beszélsz másoknak, ami igaz, akkor ítélkezel – ez bocsánatos bűn. Ha valakiről olyat állítasz, ami hazugság – az rágalmazás, tehát halálos bűn. Ha nem hallgatod meg a szomorkodót – az bocsánatos bűn. A munkások bérének visszatartása, a nagy károkat okozó csalás, a súlyos testi sértéseket okozó verekedés, a gyilkosság különböző formái – halálos bűnök.

Hogy egy bűn bocsánatos, vagy halálos bűn-e még a tudatosságon és a szándékosságon is múlik. Ha egy önmagában súlyos bűnről nem tudja valaki, hogy az súlyos bűn, akkor az nem is lesz számára halálos bűn, csak bocsánatos. És ha nem teljes tudatossággal követi el, hanem például kábítószer hatása alatt, vagy más okból nincs értelme teljes használatánál, az sem lesz halálos bűn.

Miután alaposan megismertettük veletek az 1. parancsolat ellen elkövetett bűnöket e három hosszú tanítás keretében, szeretnélek elvinni benneteket a közeljövőbe, hogy a szeretet elleni bűnök következményeit megláthassátok.  Eljöttök-e Velem? … Hirtelen fehér galambbá változom. Őrangyalotok megfogja a kezeteket. Nyílsebesen röpülök felfelé, irány a Mennyország. Ti mindnyájan követtek Engem, a Szentlelket. A Mennyei Atya trónja elé érünk. Az Atya hatalmas. Kinyújtja karját és megragadja a Földgolyót, mely egészen fekete a bűntől. Bal tenyerében tartja, mint egy kicsi labdát és jobb kezét ökölbe szorítja. Legszívesebben lesújtana rá, hiszen annyi figyelmeztetést küldött bűnös teremtésének, de nézzétek csak, mi történik! Az Üdvösség Anyja és Jézus Krisztus hirtelen térdre borul előtte és sírva kérik: „Könyörülj e bűnben fuldokló emberiségnek. Adj még esélyt neki!” Szíve meglágyul, ökölbe zárt ujjai kinyílnak és megsimogatja legszentebb Leánya arcát. A Szűzanya könnyei ráhullanak atyai Kezére, Jézus ölébe hajtja a Fejét és így szól: „Atyám! Irgalmasságod sugarát áraszd ki hálátlan gyermekeidre.”

Nézzétek! Kinyújtja kezét és Engem szólít: „Jöjj, Szentlelkem, elérkezett a te időd.” Én a tenyerére ereszkedem. A Földgolyót visszahelyezi a pályájára és mutatóujjával rámutatva e szavakat intézi felém: „Indulj, szeretett Lelkem és tedd a dolgodat!” Kiterjesztem szárnyaimat és villámgyorsan száguldok a mélybe, a Föld felé. Az őrangyalaitok kézenfognak titeket és követnek Engem. Most már a Földről nézitek az eseményeket. Az égen furcsa fények láthatóak: két üstökös közeledik szembe egymással és hatalmas robajjal összeütköznek. Az emberek rémüldöznek, egymásba kapaszkodnak. Az ég vörössé válik, és egy kereszt jelenik meg rajta. Sokan leborulnak és imádkoznak. Szívük tele lesz hálával, hogy nem sérültek meg a nagy robbanásban. Ezután következem Én. Kitárom hatalmas szárnyaimat és isteni irgalmasságom sugarát ontom a Földre és annak minden lakójára. Bevilágítom a lelkek minden zegét-zugát. Az emberek 15 percig mozdulatlanná válnak. Csak lelkükkel foglalkoznak és Isten szemén keresztül látják bűneiket. Kiválasztok közülük néhány olyat, akik az ellen a fontos törvény ellen vétettek, hogy „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”

Látjátok azt a földig görnyedő fájdalmakban elmerülő férfit? Ez egy nőgyógyász orvos. Éppen egy fiatal nőn végzett abortusz műtétet, kezében a szike, előtte az anya és a földön a kis magzat darabjai. Elborzadva látja magát, ahogy a pribék helyett kezében az ostorral véres húsdarabokat szakít ki Jézus hátából. Majd azt kell tapasztalnia, hogy egy nyirkos, kénszagú helyre hurcolják és belelökik egy mély lyukba, ahol tűz ég. Mire a Nagyfigyelmeztetés elmúlik visszahozzák a Földre. A szörnyű élmény nagyon megrázza, mély bűnbánat és hála fogja el és megtér.

Most egy olyan nőt mutatok nektek, akikre az volt a jellemző, hogy nem tudott feltétel nélkül, válogatás nélkül szeretni. Csak ahhoz volt kedves és jó, aki őt szerette. A bántásokat nem tudta megbocsátani és haraggal gondolt rosszakaróira. Figyeljétek! Jézus állt előtte fehér ruhában, szeméből patakokban ömlött a könny. Ruháját széthúzta a mellén, hogy láthatóvá váljon a Szíve. Ezután az őrangyala elviszi, hogy megmutassa neki a tisztítótüzet. Az angyal parancsára csak az egyik kezét kellett belenyújtania a lobogó lángba, de olyan kimondhatatlanul nagy fájdalmat érzett, amihez hasonlót a Földön még sohasem. A Nagyfigyelmeztetés végére ő is visszakerült a helyére és sokáig térdre borulva könyörgött bocsánatért. Istenhez imádkozott a válogatás nélküli szeretetért.

Harmadszor egyik engesztelő társatokat láthatjátok a Nagyfigyelmeztetés alatt. 60 körüli asszony, kitárt karokkal térdepel, arcát az ég felé emeli, mosolyog és ragyogó szemekkel néz fölfelé. A feltámadt megdicsőült Jézust látja lebegni maga előtt. Eddigi élete csupa Istenszeretet, példás felebaráti szeretet, lemondások és önmegtagadások sokasága. A Megváltó egészen leereszkedik hozzá, átöleli és Ő maga viszi fel, hogy pár percre megmutassa neki azt az Országot, amit szem nem látott, fül nem hallott. De hamarosan visszahozza. Azért láthatta a mennyei hazát, hogy tanúskodjon róla a többieknek. Kívánom nektek, drága Gyermekeim, hogy a ti találkozásotok is ilyen boldog legyen Istennel a Nagyfigyelmeztetés 15 perce alatt.

Búcsúzásul megáldalak benneteket a tökéletes felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Megosztás a facebookon