2009.05.11.,
A Szentlélek szavai a 4. parancsolatról: Tiszteld atyádat és anyádat!
Én: Édes Jézusom, szeretlek! Tégy engem békéd eszközévé! Szentlélek Úristen! Nagy szeretettel és érdeklődéssel várjuk tanításodat. Jöjj Szentlélek! Támogass engem, hogy akadálytalanul tudjam közvetíteni bölcs Szavaidat!
Szentlélek Isten: Drága, engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok, a harmadik Isteni személy, a Szentlélek Isten, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Ma a IV. parancsról lesz szó, mely így hangzik: „Tiszteld atyádat és anyádat!”
Miért van szükség ennek a parancsnak a betartására? Mert minden emberben benne van az ösztön, hogy önmagát szereti a legjobban, ebből eredően még saját vérével, a szüleivel szemben is hajlamos szeretetlen, tiszteletlen, goromba lenni. Erre egy szélsőséges példát szeretnék felhozni nektek. Van egy 25 éves fiatalember. Kicsi korától kezdve erőszakos és követelőző volt. Csak hogy ne sírjon, minden kívánságát teljesítették. Még akkor is megvették neki a legdrágább játékot, amire vágyott, ha nagy anyagi erőpróbát jelentett számukra. Így telt el kamaszkora is. Ha nem kapta meg a mobiltelefont, a számítógépet, a motorbiciklit vagy a hifitornyot, amit kinézett magának, akkor fenyegetőzött, hogy otthagyja a gimnáziumot, elszökik hazulról stb.. 18 éves korától mindig más és más leányt hozott fel a szobájába, és szülei tiltakozása ellenére ott aludt nála. Időnként összecsődítette a barátait, és fülsüketítő hangon hallgatták a rock-zenét. Ha szülei szólni mertek, megszégyenítette őket a barátai előtt. Iskolái elvégzése után hallani se szeretett arról, hogy dolgozni menjen, a szülei keresetéből élt. Egyszer csak előállt egy kérésével, hogy autó kell neki. Ezt már a szülők nem tudták teljesíteni. Ettől kezdve pokollá tette anyja, apja életét. Öngyilkossággal fenyegetőzött, nagyon gorombán beszélt velük, és azzal félemlítette meg őket, hogy egyik éjjel végez velük álmukban. Ide vezethet, ha a szülők kezdettől fogva nem nevelik engedelmességre, szelídségre gyermeküket.
Ilyen mértékben nem mindenhol fajul el a szülők iránti tiszteletlenség és szeretetlenség, de bizony sok az olyan gyermek, aki úgy nő fel, hogy sose hallott erről a parancsról és ez a hiány lépten-nyomon jelentkezik a viselkedésében.
Azért is szükség van erre a parancsra, hogy fennmaradjon a család intézménye. A család a Szentháromságos egy Isten találmánya. Amikor még a haza fogalma sem létezett, megvolt az első család: Ádám, Éva, Káin és Ábel. A család tulajdonképpen az ország kicsinyített képe: az apa a király, az anya a királynő, a gyermekek az alattvalók. Fennmaradhat-e egy olyan ország, melynek lakosai egymás ellenségei? Fennmaradhat-e az a család, ahol a gyermekek a szülők ellenségei és egymást is gyűlölik? Vagy ahol az apa az anya ellenségévé válik? A család egységét akarja ez a parancs megőrizni.
A következő kérdés: Miért kell tisztelni a szülőket? Először is Isten után tőlük származik az életed. Ha ők nem akartak volna téged, akkor most nem élhetnél itt a földön és a legnagyobb jótól: az Örök Élettől is megfosztottak volna. Azután születésedtől fogva ők biztosították a megélhetésedhez az anyagi alapot. Sokat fáradoztak, hogy mindened meglegyen a növekedésedhez. Ha beteg voltál, apád rohant az orvosért, és a gyógyszertárba, anyád ápolt, virrasztott feletted ágyadnál, és mind a ketten aggódtak érted. Ha van szilárd vallásod és élő hited, azt is nekik köszönheted az isteni kegyelem után, mert anyád tette össze először össze pici korodban a két kis kezedet imádságra, és tanított keresztet vetni és imádkozni. Ő tartotta eléd a feszületet, hogy csókold meg rajta. Édesanyád biztatott arra az öléből a templom előtt elhaladva, hogy intsél pá-pá-t a szentségi Jézusnak.
A szüleid voltak az első tanítóid és nevelőid. Tőlük tanultál beszélni, kezüket fogva tetted első lépéseidet. Megtanítottak arra, hogy meg tudd különböztetni a jót a rossztól, hogy tudj szótfogadni. Megtanítottak a felebaráti szeretetre: hogy ne légy irigy és féltékeny. Ugye milyen nehéz a kicsinek megosztani játékát vagy a csokoládéját mással? Ezt is szüleidtől tanultad meg. Megtanítottak a megbocsátásra. Ha ti testvérek összevesztek, édesanyád megkövetelte a bocsánatkérést mindkettőtök számára. Nagyobb korodban erkölcsi útmutatást adtak, hogy a párkapcsolatokban meddig lehet elmenni. Tanácsokkal segítettek a pályaválasztásban. Óvtak az alkoholtól, drogtól, cigarettától. Igyekeztek téged munkához szoktatni, hogy ne válj lustává. Szüleid a te első és legmegbízhatóbb barátaid. Ők soha nem árulnak el, nem akarnak becsapni, megrövidíteni. Milyen oktalan az a fiú vagy leány, aki ha szerelmes lesz, titkolózik szülei előtt, egészen bezárja a szívét előttük, és idegenekkel, illetve barátaival osztja meg szíve ügyeit. A barátok irigységből vagy féltékenységből, meggondolatlanságból félrevezetik. A szülők viszont a legjobbat akarják neki, óvatosságra intik, és bölcs tanácsokkal látják el. Hány és hány leány ráfizet erre, mert szüleivel nem osztotta meg a fiúkkal való kapcsolatát. Elmesélem nektek, hogy az egyik leány hogy járt. Egyik hétvégén a diszkóban megismerkedett egy csinos, vidám fiúval. Megtetszettek egymásnak és gyakran találkoztak. A lány nem akarta és nem merte elmondani anyjának, és a randevú napján mindig kitalált valami hazugságot, hogy hová megy. A fiúnak már nagy gyakorlata volta nőkhöz, egészen magába bolondította és annak ellenére, hogy a kislány vallásos nevelést kapott – levette a lábáról. Hamarosan terhes lett, pedig csak 16 éves volt. A barátnője bíztatta, hogy menjen el egy nőgyógyászhoz és vetesse el a babát. Szegény kislány nagyon tiltakozott és kérte szerelmét, hogy mondják el a tényállást a szüleiknek, és házasodjanak össze. A fiú 23 éves volt, már befejezte a főiskolát és dolgozott. Hallani sem akart házasságról, inkább pénzt adott a műtétre. Hetekig tépelődött magában. Anyja észrevette, hogy milyen szomorú, lehangolt. Napokig faggatta, míg végre megnyílt neki. Mindent elmondott. Szülei először megdöbbentek. Felelősségre vonták, hogy miért titkolta előttük ezt a fiút. De végül is a megbocsátás és a szeretet győzött. Mind a hárman megegyeztek abban, hogy a felelőtlen, szívtelen fiút elbocsátja a lányuk, azután elhatározták, hogy elfogadják a gyermeket, mint Isten ajándékát és együtt felnevelik. Ha ennek a kislánynak nincsenek ilyen mélyen hívő, megértő szülei, ki tudja mi lett volna a sorsa? Abortusz? Öngyilkosság?
Most vizsgáljuk meg, hogyan kell tisztelni a szülőket?! Mindenekelőtt engedelmességgel. Jézus Uratok saját példájával a legtisztább és legtökéletesebb engedelmességre tanít titeket. Tudta, hogy emberré válásával szegénység, nélkülözés, szenvedés és halál vár rá, mégis Mennyei Atyjának engedelmeskedve szó nélkül vállalta. Nevelőapjának mindig szófogadó, szelíd, jó fia volt. Szerető Édesanyját mindenkinél jobban tisztelte és soha meg nem bántotta. Abból a gyermekből lesz engedelmes fiatal, akit egész kicsi kora óta engedelmességre nevelnek. Aki 5-6 éves koráig nem tanul meg szótfogadni, az később sem fog.
A bizalmatokkal is tisztelni kell szüleiteket, akár gyermekek vagytok, akár felnőttek. Ha van valami gondotok, problémátok vagy örömötök, ezeknek a legjobb helyük a szülők szívében van. A legmélyebb titkokat is elmondhatjátok nekik, mert minden embernél jobban szeretnek, és nem árulnak el. Nem irigyek a sikereitekre és nem örülnek a károtoknak, mint sokan mások. Tapasztalataikból kiindulva bölcs tanácsokkal tudnak ellátni benneteket.
Hálával is tisztelnetek kell atyátokat és anyátokat. Mert nekik köszönhettek a legtöbbet a bölcsőtől a mai napig. Rengeteg áldozat és lemondás árán fogadtak el és neveltek fel benneteket. Aki kényelemszeretetből nem vállal gyermeket, annak valóban sokkal könnyebb az élete. Az csak magával és házastársával foglalkozik. Így több ideje marad szórakozásra, pihenésre, több pénz jut szép divatos ruhákra, műszaki cikkekre, autóra, külföldi utazásokra. Gondoljatok bele, mi mindenről kellett lemondaniuk értetek. Arcuk verítékével keresték a pénzt, hogy nem szenvedjetek szükséget semmiben. Ez meg kell köszönni. Egyesek így gondolkoznak: „Én nem akartam a világra jönni! Nem akartam megfoganni. Miért szült meg az anyám? Én nem kértem erre.” Ez ostoba kijelentés. Természetesen senki sem akart világra jönni, hanem Isten akaratából lett, a Ő irgalmas szeretetéből. Az emberek el se tudják képzelni, mire lettek teremtve: egy hihetetlenül gyönyörű életre, ahol csak béke és szeretet uralkodik, a boldog Örök Életre. Legalább emiatt kell hálásnak lennetek, hogy édesanyátok világra szült.
Tiszteleteteket irgalommal is ki kell fejeznetek. Gyermekkorban a szülő gondoskodik rólatok ápol, gyógyít, vigasztal, őrködik felettetek, csecsemőkorban etet-itat, szoptat, tisztába tesz, virraszt felettetek, ha kell, de mikor már felnőttek vagytok és a szülő leesik a lábáról, mindezt, mint az irgalmasság cselekedeteit nektek kell megtennetek velük. Sokan menekülnek ettől az időrabló és fárasztó kötelességtől. Öregotthonba teszik tehetetlen szüleiket. És ezen a ponton elérkeztünk a felelősséghez, vagyis ahhoz az utolsó kérdésünkhöz, hogy miért fontos az Örök Élet szempontjából ez a parancs, hogy „atyádat és anyádat tiszteld!? Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű lehess a földön – mondatott. Nagyon csekély lenne büntetésként a rövid élet azoknak, akik mulasztást követnek el szüleikkel szemben. A túlvilág ne mese és ott jutalom és büntetés vár rátok aszerint, ahogy éltetek. Aki vétkezik szülője ellen, Isten ellen vétkezik, mert Isten adta a szülők iránti szeretet parancsát. Vétkezik, mert megsebzi az apai és anyai szeretetet, amely a legszentebb Isten szeretete után. Átkozott a bűnös gyermek! De átkozott a bűnös szülő is. Ti szülők tegyetek meg mindent, hogy gyermekeitek ne bírálhassanak titeket, ne utánozhassák bűneiteket. Részeges, nőcsábász apát, hogyan tiszteljen a fia? Romlott erkölcsű, kicsapongó anyát, hogyan tiszteljen a lánya? Adjatok jó példát a gyermekeiteknek, hogy tiszteletre méltók lehessetek.
Drága Gyermekeim e témának végére értem. Ti Istenszerető, hűséges engesztelőim bizonyára megszívlelitek tanításomat és feléledt bennetek a szülők iránti megbecsülés gondolata. Tanításaimból gyermekeitek és unokáitok szívébe is ültessétek bele legfontosabb intelmeimet!
A szülők és gyermekek közötti kölcsönös tisztelet és szeretet jegyében megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Az 5 Szent Seb rózsafüzér előtt (2009.V.11, hétfő)
Jézus: Forrón szeretett, drága engesztelő Gyermekeim! Elérkezett az idő, hogy kiűztek benneteket házamból. Akárhová mentek, Édesanyám és Én követünk titeket és veletek megyünk. Látom szomorúak és nyugtalanok vagytok, nem látjátok a kiutat. Lelketek háborog, keresitek az árulókat. Olyanok vagytok, mint apostolaim a süllyedő csónakban: KICSINYHITŰEK. Hát már elfelejtettétek jövendölésemet, hogy hamarosan szakadás lesz az Egyházban? Még meg sem történt a Figyelmeztetés és megindult a szétválasztódás. Elkezdődött üldözésetek, azoké, akik nagyon szeretnek Engem.
Próbára tettünk benneteket, hogy e súlyos kereszt alatt kitartotok -e Mellettünk a végsőkig. Töröljétek le könnyeiteket, támaszkodjatok Rám és Mennyei Édesanyátokra! Engesztelésetek, amit eddig tettetek az egész Szentháromságnak és Szűzanyátoknak nagy örömére szolgált, sok lelket mentettek, ezért a továbbiakban gondoskodunk rólatok és megvédünk minden külső és belső ellenségtől. A Sátán tombol engesztelésetek gyümölcsei miatt, ezért duplán támad. Árulókat küld soraitok közé, akik igyekeznek megszüntetni imacsoportotokat, és ugyanakkor belülről, köztetek ellentéteket szít. Gyűlöletet, haragot akar kelteni szívetekben. Úgy védekezzetek, hogy ne keressétek, ne találgassátok kik a bomlasztók, hanem így név nélkül imádkozzatok értük, mert Mennyei Atyátok kemény büntetést szán nekik. Könyörögjetek számukra enyhítésért.
Látom, Kicsinyeim, hogy féltek a jövőtől, aggaszt benneteket a gond, hogy vajon együtt maradhattok-e. engesztelésetek fennmarad, mert nagy értékeket hordoz magában. Nem engedjük, hogy ezek az értékek elvesszenek. Az égi tanításokra is szükségetek van a továbbiakban, hogy lelketek erősödjön. Hogy ezután hogyan őrizzük meg 5 Szent Seb Engesztelő csoportotokat, azt nem tárom fel, mert a jövőt fátyol fedi, de vészhelyzetekben Évám sugallatokat fog kapni Tőlünk, hogyan intézkedjen.
Kedveseim! Ne bánkódjatok, hogy mától kezdve nem templomban vagytok. Nagy szeretetemben megáldom ezt a termet és azt, aki befogad benneteket. E perctől kezdve ez a helyiség az Én hajlékom. Mindig ott van az Én Hajlékom, ahol ti, drága hűséges Kicsinyeim tartózkodtok. Ott vagyok mindannyiótok szívében és közben itt állok Éva mellett karomat szélesre tárva és úgy fejezem be Szavaimat, hogy közben 5 Szent Sebemből kegyelmem és szeretetem sugarait árasztom rátok.
Arra kérlek benneteket, hogy e mai 5 Szent Seb rózsafüzért ajánljátok fel szegény ellenségeitekért!!!
Így kövessetek Engem a megbocsátó szeretetben. Eszközöm felemelt kezén keresztül küldöm megváltói áldásomat rátok az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
ÉGI ÜZENETEK 2015. július 14. Szentlélek: A negyedik parancs ellen elkövetett bűnök
Szentlélek: Drága Gyermekeim! Itt állok előttetek, mint 3. Isteni Személy, a Szentlélek Úristen. Dicsőségem fénye vesz körül és egészen betölti ezt a helyiséget. Én, most, mint a szeretet és bölcsesség Lelke tanítalak benneteket a negyedik parancsolatról, és arról, hogy milyen bűnökkel lehet ezt megsérteni. „Tiszteld atyádat és anyádat!” - így szól ez a parancsolat, ezzel kezdődik a második kőtábla. A család apából, anyából és gyermekekből áll, alapsejtje a társadalomnak. Ha megszűnne ez az intézmény, felbomlana a társadalom. A házasságon kívül született gyermekek nem ismerhetik meg a családi tűzhely melegét, az anyai és apai szeretetet. A sok válás is kárt tesz a gyermekek lelkében, megzavarja fejlődésüket, nem látnak helyes, követendő példát maguk előtt. Az ilyenek hogyan is tisztelnék szüleiket, mikor túlnyomó többségben hangos veszekedések, verekedések után elhagyják egymást, megszegve esküjüket? Belőlük a jövőben vajon milyen apák és anyák lesznek? A Katolikus Egyház Katekizmusa kifejti, hogy a „negyedik parancsolat kifejezetten a gyermekekhez fordul apjukkal és anyjukkal való kapcsolatukban, mert ez a kapcsolat a legegyetemesebb. De ugyanúgy érvényes a rokoni kapcsolatokra is a családi közösség tagjaival. Megkívánja a tiszteletadás a szeretetet és a hálát az ősök és az idősebbek iránt. Kiterjed továbbá a tanítványoknak a tanáraik, az alkalmazottaknak a munkaadók, az alárendelteknek a főnökük, az állampolgároknak a hazájuk, annak tisztviselői és kormányzói iránti kötelességre is. Ugyanakkor ez a parancsolat magábanfoglalja és jelenti a szülők, gyámok, tanárok, főnökök, köztisztviselők, kormányzók és mindazok kötelességeit is, akik más személyek vagy közösségek fölött hatalmat gyakorolnak.”
Látjátok, Gyermekeim? Ez a parancs is arra irányul, hogy minden emberben erősítse a felebaráti szeretetet, melynek hiányában megromlik, elviselhetetlenné válik a földi élet és elérhetetlen lesz az örök boldogság a túlvilágon.
Miután hallhattátok, hogy a Katekizmus e rövid parancsolattal kapcsolatban a kötelességek széles skáláját sorolta fel, ebből arra következtethettek, hogy rengeteg bűnalkalom kínálkozik a mindennapi életben, amivel meg lehet sérteni a negyedik parancsot. Élő példákkal fogom ezt alátámasztani előttetek.
István 50 éves, jól kereső,elismert belgyógyász főorvos. A kórházban dolgozik, de otthon is van rendelője, sok páciense, és egy asszisztensnő alkalmazottja. Felesége a háztartást vezeti a bejárónő segítségével. A régi nagy, kétszintes, felújított családi házban laknak. Egy gyermekük van a 16 éves gimnazista Zolika. Míg István édesanyja élt, együtt laktak az öregekkel, de 10 éve egy daganatos betegség elvitte. A házaspár elhatározta, hogy apuka nem maradhat tovább a házban, mert nem fogják égetni magukat a betegek előtt az egyszerű, műveletlen parasztember jelenlétével. A doktorúr szégyellte édesapját mások előtt. Volt egy régi garázs az udvarban, amit fáskamrának szoktak használni. Kiürítették, berendezték 1-2 bútordarabbal neki, beállítottak egy vaskályhát, és azóta ott lakik. Be se léphet a régi házába, lavórban mosakszik, még fürödni sem engedik be. 80 éves, egyre nehezebben jár. A menye a bejárónővel beküldi a reggelijét, ebédjét, vacsoráját. Fájós lábbal botjára támaszkodva vasárnap elsétál a szentmisére. A szentáldozás után szemét ellepik a könnyek, és csak az Ő Jézusának panaszkodik. Amit Istvánék tesznek, az halálos bűn. A becsületes édesapát nem tisztelik, nem szeretik, megfosztják jogaitól, kiteszik a házából, rá se néznek, csak éppen az étkezéséről gondoskodnak. Nem teszik öregotthonba, nehogy megszólják őket érte. Rossz példát mutatnak egyetlen fiúknak, aki már 10 éve azt látja, hogy így kell bánni a hasznavehetetlen öregekkel. A doktorúr és felesége nem gondolnak arra, hogy Zolika esetleg 20-30 év múlva utánozni fogja őket és hasonló sorsra juthatnak.
A másik eset is a mai életből való. Eszközömet, Évát felhívta egy szomorú, aggódó édesanya, Ágnes, aki becsületes, jó keresztény, férjével együtt 4 gyermeket nevelt föl hitben, békében, szeretetben. A nagyobbak férjhezmentek, megnősültek, de a legfiatalabb, Attila, aki most 20 éves még otthon van. Mint legkisebbet elkényeztették, mindent ráhagytak. Egyre jobban elhanyagolta a tanulást, folyton a számítógép előtt ült és lányokkal csavargott, bulikra járt, rászokott az ivásra és a kábítószerekre, cigarettára. 16 éves korában otthagyta a gimnáziumot. Engedetlen volt. Minél inkább tiltották a káros szenvedélyektől, annál inkább belemerült. Ha éppen nem csavargott, otthon heverészett az ágyon, órák hosszat tétlenkedett. Most már dolgoznia kellene valahol, de nem megy munkát keresni. Elvárja, hogy szülei tartsák el, édesanyja főzzön, mosson, vasaljon rá, takarítson utána, mint kicsi korában.
Ha figyelmeztetik kötelességeire, gorombán felesel és öngyilkossággal fenyegetőzik. Ez a fiú súlyos bűnt követ el azok ellen, akik életet adtak neki, szeretettel felnevelték. Nincs benne semmi hála és szeretet a szülei iránt. Többször odavágja nekik: - Én nem akartam megszületni, én nem kértem az életet tőletek. A ti hibátok, hogy vagyok. Jézus azt javasolja Ágnesnek, hogy egy alkalommal hívják haza a többi testvért és közösen, családi beszélgetés keretében együtt döntsenek Attila további sorsáról: Először is vegyen részt egy elvonókúrán, hogy megszabaduljon az alkoholtól és drogtól, azután az önkormányzatnál jelentkezzen valami közhasznú munkára és amit keres, adja oda szüleinek az ő ellátására. Ha nem engedelmeskedik, az utcára fog kerülni, mert „aki nem dolgozik, ne is egyék!” Azt is kérte az édesanyától, hogy férjével együtt naponta imádkozzanak gyermekükért, hogy jól döntsön.
Drága Engesztelőim! A negyedik parancs értelmében nemcsak az követ el bűnt, aki szüleivel szemben tiszteletlen, hanem az apa vagy anya is, aki elhanyagolja gyermekét, nem törődik testi épségével, lelki fejlődésével, vallásos nevelésével, aki erőszakosan beleszól pályaválasztásába, nem veszi figyelembe érdeklődését és vele született adottságait. Aki a pályaválasztásban saját akaratát akarja érvényesíteni gyermeke vágyaival szemben.
Emese elvált asszony, egyedül neveli három kisgyermekét. A legnagyobb 8 éves kislány, az ikrek 5 éves fiúk. Délelőtt a kislány iskolába jár, a kisfiúk óvodába. Az anya 1 órára ér haza a munkahelyéről. Megvárja a kis Katit, a nyakába akasztja a lakáskulcsot, mert neki most a nagymamához kell menni, disznóölés van ott, és segítenie kell. Megbízza, hogy jól zárja be a lakást és 4 órakor menjen el az óvodába az ikrekért. A vacsora a hűtőben van, melegítse meg a gázon. Ha elálmosodnak, fektesse le a kicsiket, jól zárja be a bejárati ajtót, és ő is menjen aludni, ne várjanak rá, mert csak reggel ér haza. Kati mindent megígér. Leszállt az este és megéheztek. Elővette a lábos levest és meggyújtotta alatta a gázt. Annyiszor látta már, hogy Anyukája hogyan csinálja. Mikor forró volt az étel egy konyharuhával fogta meg az edény forró füleit. Kezében tüzet kapott a ruha, kezét megégette és mindent leejtett a földre. A konyharuhától lángra gyulladt a szőnyeg, átterjedt a függönyre. A kislánynak annyi lélekjelenléte volt, hogy kézenfogta a testvérkéit és lélekszakadva átszaladta a szomszédba segítségért. Azonnal kihívták a tűzoltóságot. A ház nagy része leégett. Emese felelőtlenségével, súlyos gondatlanságával megsértette a 4. Parancsolatot. Az anya mindenkor felel gyermekei biztonságáért. Bizony bent éghettek volna mind a hárman.
Az előbb említettem nektek, hogy az is megszegi ezt a parancsot, aki felnőtt gyermeke párválasztását erőszakosan megakadályozza. A történet, amit elmondok nektek, egy gazdag gyárigazgatóról, Tiborról és családjáról szól. Felesége könyvelő a gyárban és van egy egyetemista lányuk, orvostanhallgató. Az egyik hétvégén nagy munkahelyi bált rendeztek, ahova Tibor egész családját elvitte. Minden alkalmazott ott volt, az összes irodai dolgozó, a szakmunkások, betanított munkások, takarítószemélyzet. A gyárigazgató csinos kislányát, Krisztinát sok fiatalember megtáncoltatta, de az egyik különösen sokszor kérte fel. Szimpatikus, mosolygós fiú volt, a szakmája lakatos. Mivel nagyon megtetszettek egymásnak, elhatározták, hogy találkozni fognak. Hamar elterjedt a híre, és szülei fülébe jutott. Bizony nem ilyen egyszerű szakmunkást képzeltek el leányuknak, hanem valami orvosprofesszort. Tibor haragra gerjedt, és megtiltotta leányának a randevúkat. Kriszti nem fogadott szót és édesapja kipofozta. Azt érte el vele, hogy egy éjszaka a lány összepakolt egy bőröndbe való ruhát, a szerelme megállt a ház előtt az autójával és összeköltöztek. Tudnotok kell, hogy ez a jómódú család keresztény életet élt, minden vasárnap szentmisére jártak, a gyermeküknek pompás templomi esküvőt terveztek. Mivel nem vették figyelembe lányuk elképzelését és kegyetlen szigorral a saját akaratukat akarták ráerőltetni, a tisztelet és szeretet ellen követtek el bűnt, így sértették meg a 4. Parancsot. Nagy kárt okoztak Kriszti lelkében, mert bűnös, rendezetlen kapcsolatba sodorták. Tehát ők is felelnek gyermekük lelkéért.
A Katolikus Egyház Katekizmusa így idézi a 4. Parancsolat teljes meghatározását a Szentírásból: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.” E parancsolat megtartása a lelki gyümölcsök mellett, a béke és a jólét földi gyümölcseit is megtermi. A parancsolat meg nem tartása viszont kárt okoz a közösségnek és az embereknek egyaránt.
Drágáim! Szeretnélek egy különös útra vinni benneteket. Nem megyünk messzire, csak néhány faluval odébb. Eljöttök Velem, a Szentlélekkel? Én úgy szárnyalok, mint a szél. Kapaszkodjatok Belém! Már ott is vagyunk egy nagyobb községben. Egy szép, ápolt kertben landolunk. Egy asszony már órák óta görnyedezve gyomlál a veteményesben. Felegyenesedik, pedig nem lát minket. Karjával letörli a verítéktől gyöngyöző homlokát és arra gondol, hogy bent mennyi mosogatnivaló vár rá. Bemegy a házba, benyit a szobába számítógépen játszó nagy lányához. Így szól hozzá: - Kislányom! Megtennéd, hogy elmosogatsz? Nekem még sok dolgom van a kertben.
- Anyu! Ma voltam a manikűrösnél. Csak nem akarod, hogy ezt a szép friss lakkot leáztassam? Ma este buliba megyek, jól kell kinéznem. Majd megcsinálod, ha kipihented magad.
- Hajni! Azonnal menj ki a konyhába! Még egyszer nem mondom. Szégyellheted magad, hogy mindent tőlem vársz.
- Na, most aztán elég volt! Senkinek sincs ilyen erőszakos, utálatos anyja, aki nem hajlandó megérteni. Tünés innen, ne zavarj tovább!
Engesztelőim! Ha ez a gyermekem nem változik meg és továbbra is így fog bánni az édesanyjával, lehet hogy már itt a földön megismerheti Isten igazságosságát vagy a tisztítótűz lángjaiban találja majd magát. Segítsetek! Mondjátok utánam: „Atyám, …küldd Szentlelkedet …és lágyítsd meg Hajnalka kemény szívét … áraszd el édesanyja iránti szeretettel…Amen.” Nézzétek! Láthatatlanul bemegyek hozzá és ahogy dacos arccal ül a számítógép előtt, homlokára teszem a kezem. Kemény szívébe egy fénysugarat küldök szeretetlángomból. Hirtelen feláll, kinéz az ablakon keresztül a kertre, rátekint hajladozó édesanyjára és bűnbánó szívvel már neki is lát mosogatni. Boldogan nézi utána a körmeit, hogy a lakk érintetlen maradt. El tudjátok képzelni édesanyja meglepetését és örömét? Segítségetek egy lökést adott ennek a lánynak a megváltozáshoz. Talán jobban fogja tisztelni érte fáradozó édesanyját ezután.
Már vissza is jöttünk a helyetekre. Sok fiatal van, aki Hajnihoz hasonlóan nem tiszteli szüleit, fájdalmat okozva ezzel nekik és Istennek. Időnként vegyétek be imaszándékotok közé őket is!
Megáldalak benneteket a negyedik parancs mindenkori betartásának ajándékával: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
Megosztás a facebookon
Belépés Facebookkal
