ÉGI ÜZENETEK 2015. augusztus 11. Szentlélek:  Az ötödik parancs ellen elkövetett bűnök 4. (botrány, tudományos kísérletek, amputáció, terrorizmus)

Szentlélek: Drága Engesztelő Gyermekeim! Megnyílt a mennyezet és a ragyogó kék égből egy felhőn szálltam le közétek. Hosszú, hófehér szárnyaimat leeresztve állok előttetek. Széles skálája van a bűnlehetőségeknek, melyekkel az V. parancsot meg lehet sérteni. Ma kiemelek néhányat, amikről még nem beszéltünk nektek. Ezek közé tartozik a botrány, mely olyan viselkedés vagy magatartás, amely másokat bűn elkövetésére indít. A Katolikus Egyház Katekizmusa kifejti, hogy „A botrány különösen súlyosság válik a botrányt okozók tekintélye és az azt elszenvedők gyöngesége miatt. Ez késztette Urunkat e kemény szavakra: Aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyére süllyesztenék.” Jézusnak ez a megállapítása nemcsak a gyermekek megbotránkoztatására vonatkozik, hanem minden olyan emberére, aki vezetés, hatalom, irányítás, esetleg kiszolgáltatottság alatt van. A múltban, az ateista, materialista ideológia arra késztetett egyes pedagógusokat, hogy túlbuzgó, vallásellenes nevelésével kiölje a gyermekekből a hit és Isten-szeretet csíráit.

A szülőket erőszakosan lebeszélték a hittanbeiratásról, a hittanra járó tanulókat megszégyenítették a többiek előtt. Ez botránkoztatás volt a javából, mert az I. parancs ellen fordította a gyermekeket, a hitetlenség bűnére késztetve őket.

Ildikó 5 gyermekes anya. Férjétől elvált. Tőle való 18 éves leánya. Azóta váltogatja a barátokat. Mindegyiktől született egy gyermeke. Őt és családját a férfiak tartják el. Már öt apuka küldi neki a tartásdíjat. Megbotránkoztatja gyermekeit, a szomszédait és az utcában lakókat erkölcstelen életével. Gyermekei utánozni fogják, mert azt hiszik, így kell élni. Nagy lánya eljár hétvégéken aludni a barátjához. Őt rossz példájával már megrontotta saját édesanyja.

„Azok is a botrányokozás bűnébe esnek - mondja a Katekizmus – akik olyan törvényeket vagy társadalmi struktúrákat hoznak létre, amelyek az erkölcsök és a vallásos élet megromlásához vezetnek, vagy akik a közvéleményt az erkölcsi értékektől elfordítva mesterségesen megváltoztatják (manipulálják).” Gyermekeim, már több éve folyik ez a világban. Vannak országok, ahol már összeházasodhatnak az azonos neműek és nevelőszülők lehetnek. Már az egész Földön, nálatok is szokás, hogy egyre jobban megszűnnek a házasságkötések, és a párok csak úgy összeköltöznek. A közvélemény nagyon helytelenül, helyesli ezt az erkölcstelen, Isten áldása nélküli állapotot. Ez azért van, mert a hit és a vallás teljesen elvesztette jellemformáló erejét. A férfiak és nők csak mennek a tágas úton, nem törődve lelkükkel, s így botrányos életük a kárhozatba vezet. Aki helyesli, erre bíztatja, és nem figyelmezteti környezetét kapcsolata rendezésére, szintén a botrányokozók közé tartozik.

Sári özvegyasszony, gyermekei már kiröpültek, férjhez mentek, csak legfiatalabb leánya, Ági van otthon. Szép, tágas, családi házban laknak. Pár hónapja megismerkedett egy nős emberrel, aki miatta otthagyta feleségét és 2 kicsi gyermekét. Elérkezik a nap, mikor Ági kedvesével édesanyja elé áll és közli, hogy összeköltöznek és itt fognak lakni. Sári megkérdezi, hogy miért hagyta ott a családját, hogy jól meggondolta-e, ezután minden további nélkül beleegyezett.

Halálos bűnt követ el az ilyen anya, mert házasságtörésre biztatja a fiatalokat. Mit kellett volna tennie? Megmagyarázni, hogy amire készülnek erkölcstelen, bűnös, lelketlen dolog. Az apának nemcsak a nemzés, hanem a felnevelés is kötelessége. Feleségének hűséggel tartozik, mert különben esküszegő. Így a férfi házasságtörésben fog élni és paráznaságban, Ági pedig paráznaságban. A halálos bűn elszakítja őket Istentől. Ó, milyen gyáva volt Sári!  Nem akarta, hogy maradinak nézzék, kigúnyolják, ezért nem szólt egy szót sem, inkább hagyta, hogy a fiatalok lelke odavesszen. Ezzel aztán ő is kiesett a kegyelem állapotából. Bizony le kellett volna beszélni a lányát erről a kapcsolatról. Ha pedig annak ellenére, hogy mindent megtesz, nem hallgatnak rá, abba kell hagyni a meggyőzés módszerét és imádkozni kellene értük.

Az embereken végzett tudományos kutatások egy része látszólag a betegek gyógyítására és az orvostudomány fejlesztésére szolgál. Az emberen kísérletezők nem tisztelik a személy méltóságát és az ilyen kísérletezés nem felel meg az erkölcsi követelményeknek. E területen a Katekizmus megállapítja, hogy „Az emberen végzett kísérlet erkölcsileg nem megengedett, ha elkerülhetetlenül nagy kockázattal jár a kísérleti alany életére vagy testi és pszichikai épségére nézve, vagy ha a személy és az érte felelősek nem egyeznek bele.” A zsidóüldözések alatt a nácik foglyaikon veszélyes, kegyetlen orvosi kísérleteket végeztek, amibe bele is haltak. Akik vezették és részt vettek ezekben a tudományos kutatásokban – hacsak meg nem bánták és gyónták szörnyű, halálos bűneiket – ma már a pokolban szenvednek.

Itt kell említenem a szervátültetést, amely erkölcsös és elfogadható, ha nem káros és veszélyes arra nézve, aki adja. Pl. van egy testvérpár. Az egyiknek mindkét veséje egészséges, a másiknak mindkettő daganatos. Halál várna rá, de bátyja önzetlenül felajánlja egyik veséjét neki. Az is dicsérendő és nemes cselekedet, ha valaki előre odaajándékozza belső szerveit halála esetére más megmentése céljából. A szervkereskedelem viszont erkölcsileg megengedhetetlen és halálos bűn, különösen ha azért ölnek meg embereket, hogy kivegyék szerveiket és árúba bocsássák azokat.

A gonosz szándékból végzett csonkítás is az V. parancs elleni súlyos vétség. Régen egy asszony rongyokba öltözve járta Miskolc utcáit. Egy elnyomorított síró gyermekkel mutatkozott, hogy megnyissa az emberek szívét az adakozásra. Az üzlet előtt hagyott babakocsiból kilopott egy kisbabát, levágta a karjait és a hátán hurcolva ment koldulni vele. Egy félév alatt lebukott, mert valaki felismerte a kicsit arcvonásairól. Aljas, jóvátehetetlen tette miatt a koldusasszonyt évtizedekre elítélték.

Halljátok, Gyermekeim, mit mond a Katekizmus a terrorizmusról, mely embertelen kegyetlenséggel szegi meg Isten parancsát:

„A terrorizmus válogatás nélkül fenyeget, sebez és öl: súlyosan ellenkezik az igazságossággal és szeretettel. A kínzás, mely testi és erkölcsi erőszakot használ, hogy kicsikarjon vallomást, megbüntesse a vétkeseket, megfélemlítse a más véleményen lévőket és kielégítse a gyűlöletet, ellenkezik a személy és az emberi méltóság tiszteletével.”

A televízió híreiben egyre gyakrabban hallhatjátok a hírhedt terrorista szervezetek akcióinak elburjánzását, a kegyetlen robbantásokat, szörnyű keresztényüldözéseket. Különböző kontinensek országaiból: Európából, Amerikából, Ázsiából, Afrikából gyűjti össze az erőteljes, elszánt fiatalokat. Kemény kiképzést, agymosást kapnak és szétküldik őket mindenfelé, ahol bosszút akarnak állni, ártani akarnak. A háttérben működő globális nagyhatalmak irányítják őket. A terrorizmus a népirtás egyik eszköze.

Drágáim! Ti sokat imádkoztok a közömbös, hitetlen, megátalkodott felebarátaitokért, a tisztuló lelkekért, a haldoklókért, családtagjaitokért, de ritkán, vagy sosem jut eszetekbe, hogy szándékaitok közé vegyétek fel a szabadkőműveseket, az aljasságra kiképzett terrorista harcosokat, hogy kőszíveiket alakítsuk át puha, meleg, érző emberszívekké.

A terroristák nagyon súlyosan vétenek a „Ne ölj!” parancs ellen, hiszen tömeggyilkosságokat követnek el. Jöjjetek, Engesztelőim, kövessük az egyik sorsát. Éppen most történt a robbantás egy amerikai nagyváros közönséggel zsúfolt stadionjában. Jöjjetek velem! Már ott is vagyunk. Lángokban ég a nézőtér közepe. Sűrű füst borítja az eget. Lassan kirajzolódik a sok-száz, szénné égett, szanaszétt szóródott holttest. Szirénázó mentők, tűzoltókocsik érkeznek. Egy anya élettelen gyermekével a karján rohan ki a tűzből. Az egész stadion, olyan mint egy riadt méhraj. Mindenki menekül, amerre lát. Az emberek fuldokolnak, köhögnek. Rengeteg a sebesült. A mentők alig bírják ellátni a teendőket. Gyertek Utánam! A tűzfészek közepére érünk. Ne féljetek, ti nem égtek meg, mert csak gondolatban, lélekben vagyunk itt. Mély gödörben fekszik a terrorista öngyilkos harcos. Szénfeketére égett. Nézzétek, az égből egy fénysugáron érkezik Jézus Uratok a különítéletre. Egy koromfekete ember áll a holttest feje fölött. Tudjátok ki ez? Az öngyilkos terrorista lelke. Mellette áll a Sátán, a maga szörnyű valóságában. Fején szarvak, testét fekete szőr borítja, ujjain fekete karmok, hosszú farkát a földön húzza maga után. Egyik mancsával áldozata nyakát fogja, a másikkal a karját. Egy mély, széles gödör tátong előtte, belsejében tűz. Vigyorogva így szól a terrorista lelkéhez:

-Mivel hűségesen szolgáltál, sok embert megöltél nekem, ez az örök tűz lesz a jutalmad. Magasra emeli, hogy belehajítsa. Ekkor Jézus, nézzétek, mit tesz! Megfogja a jajveszékelő, irgalomért könyörgő lélek kezét és balkezéből fényt bocsát a Gonoszra, aki ettől elerőtlenedik és elereszti a terrorista harcos testét, aki majdnem belecsúszik a gödörbe, de Jézus kiemeli és felállítja. A fiú csodálkozik, és kérdezi:

-Ki vagy te?

-Isten Fia vagyok, a te Megváltó Istened! Térdelj le Előttem és bánd meg rettenetes bűnödet.

-Nekem Allah az Istenem! Azt mondta, gyilkoljam le a keresztényeket.

-Ilyet Isten sose mondott neked, Fiam! A gonosz sugallta, aki az előbb szorongatott.

Jézus most felénk fordul:

-Ó, drága Engesztelőim, segítsetek! Tegyétek össze kezeteket és mondjátok Utánam: „Atyám … Tekints le félrevezetett fiatal gyermekedre … és világosítsd meg értelmét! … Könyörülj rajta végtelen irgalmaddal!…. Még ha a legrettenetesebb bűnt követte is el… Isten és emberek ellen… Ő is a Te teremtményed… Mentsd meg őt az örök haláltól!”

Mennyei Atyátok az égből egy ragyogó fénysugarat küldött kemény szívébe. Ettől zokogva térdre borult és bocsánatért könyörgött Jézushoz. Ő őrangyalával a tisztítótűz legmélyére küldte.

Én, a Szentlélek az egész Szentháromság nevében köszönöm segítségeteket és megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK 2015. augusztus 25. Mennyei Atya:  Az ötödik parancs ellen elkövetett bűnök 5. (A háború)

Mennyei Atya: Drága Engesztelőim! Ma a béke királyaként állok előttetek. Fejemen gyémántokkal kirakott arany korona, vállamon kék uralkodói palást fehér galamb-motívumokkal díszítve. Arany öv fogja össze krémszínű hosszú ruhám redőit. Tenyeremen ül egy fehér galamb, melyet felétek tartok: a békét kínálom nektek. Az ötödik parancs ellen elkövetett bűnök befejező részéhez érkeztünk.

Gyermekeim! Amióta ember él a földön, a béke törékeny volt. Mi is a béke? A rend nyugalma, a szeretet és egyetértés következménye, az igazságosság érvényesülése. Szent Fiam kijelentette: „Boldogok a békességszerzők.” Boldog az az ember, akinek szívében béke és nyugalom van. Mi biztosítja a léleknek ezt a kiegyensúlyozottságot? Két dolog: a szeretet és a tisztaság. Figyeljétek meg Kicsinyeim, hogy ha környezetetekben mindenkit képesek vagytok szeretni gyengeségeivel együtt, és nem nyomja semmi bűn a szíveteket, akkor béke van bennetek. Még akkor is, ha valaki megbánt, vagy ha fizikai fájdalmatok van. Boldog az a család vagy egyéb közösség, ahol a tagok között szeretet és béke van. Ennek a boldogságnak az oka és támasztó pillére a mély hit. Azok a családtagok tudnak békében élni, vagy azokban a közösségekben van egység, akik mindnyájan egy közös cél felé, egy irányba tudnak tekinteni: Isten felé. Boldog az a nemzet, ahol mindenki biztonságban él, és senkinek se kell rettegni a háborútól.

Az emberi élet tisztelete megköveteli a békét. Természetesen a béke egy országban nemcsak annyit jelent, hogy nincs háború és politikai egyensúly van a többi országgal. A Katolikus Egyház Katekizmusa kimondja: „A béke nem érhető el a földön a személyek javainak védelme, az emberek közötti szabad kommunikáció, a személyek és a népek méltóságának tiszteletben tartása és a testvériség állhatatos gyakorlása nélkül.” Tehát, ha egy országban nem ropognak a fegyverek, még nem állíthatjuk, hogy tökéletes béke van, ha félni kell az utcákon vagy a lakásokban a tolvajoktól, a betörőktől, ha hajléktalanok nyomorognak az utcán, ha gátolják a vallás gyakorlását. A kormányok felelőssége és feladata, hogy a békét teljesebbé tegyék. A béke törékenysége az emberiség bűnre hajló természetében rejlik. Mindig lesznek olyanok, akik hatalomra, anyagi javakra és sikerre törekednek, és ezért eltiporják a körülöttük lévőket. Ugye láthatjátok, hogy a háborúkat nem a nép fiai gerjesztik, hanem a hatalmon lévők? A kormányoknak ara kell törekedni, hogy békés megegyezéssel, tárgyalásokkal elkerüljék a háborút. És ha már ezt a lehetőséget kimerítették, nem lehet megtagadni tőlük az igazságos védekezés jogát. Ha egy országot megtámadnak, védekeznie kell. Az erkölcsi törvényesség szigorú feltételekhez köti az önvédelmet:

1.) Ha az ellenség támadásával járó kár tartós, súlyos és kétséget kizáró – ez esetben jogos az önvédelem. (pl. épületekben, utakban, lakosságban és javaikban okozott veszteség)

2.) Ha a támadás ellen bevetett minden békés eszköz hatástalan. (p. meggyőzés, tárgyalás útján)

3.) Ha van esély, hogy a fegyverek bevetésével megszűnik a támadás.

4.) Ha jogos a védekezés és a másik félnek nem okoz súlyosabb kárt annál a rossznál, amit ő okozott.

Ha a fenti négy feltételből bármelyik hiányzik, akkor a háború igazságtalan, és indítói, vezetői és résztvevői súlyos bűnt követnek el az 5. Parancs ellen.

Amennyiben igazságos az önvédelem, mert megfelel a feltételeknek, a közhatalomnak joga és kötelessége a közjó érdekében hadsereget állítani a haza védelmére. Ez esetben a katonák – mivel hozzájárulnak a béke megőrzéséhez és a lakosság megvédéséhez – a fegyverhasználattal nem követnek el bűnt a „Ne ölj!” parancs ellen.

Az államhatalomnak tiszteletben kell tartani azokat, akik különböző vallási vagy lelkiismereti okokból nem vesznek fegyvert a kezükbe. Viszont ők kötelesek e helyett másképpen szolgálni az országot. (pl. sebesültek ápolása, takarítás, főzés stb.)

Ha már folyik a háború, az Egyház erkölcsi törvényei akkor is érvényben kell, hogy legyenek. A támadó félnek tiszteletben kell tartani a nem harcoló lakosokat, a hadifoglyokat, akiket elfogtak, a sebesülteket, és emberségesen kell bánni velük. Sajnos az életben ez nem így van. A tisztek szabadjára engedik győztes katonáikat, akik fosztogatják, gyilkolják a lakosságot, megerőszakolják a nőket. Ez halálos bűn az ötödik parancs és a hatodik parancs ellen.

Vannak magas rangú tisztek, akik tömeggyilkosságot parancsolnak beosztottjuknak. A vak engedelmesség nem menti fel azokat, akik ilyen szörnyűséget végrehajtanak. Ők is, és akik megbízzák őket háborús bűnösök az emberiség szemében és az Én isteni szememben. Emberek százainak és ezreinek a vére tapad a lelkükre. Még ma is vannak olyan háborús bűnösök a II. világháborúból, akiket nagyon öreg koruk ellenére felkutatnak, és törvényszék elé állítanak. Erkölcsileg köteles ellenállni mindenki olyan parancsoknak, amelyek népirtást rendelnek el.

A modern háború új tudományos fegyverek birtokában van, mint az atom-, biológiai vagy vegyi fegyverek birtokában, ezért a népirtás kockázatával jár. Falvak, városok, országok semmisülhetnek meg bevetésükkel. Akik ezen fegyverek felhasználását megparancsolják, rettenetes, megbocsáthatatlan bűnt követnek el az emberiség és Isten ellen. Azok is, akik végrehajtják.

Drága Gyermekeim! Ha nyitott szemmel jártok, láthatjátok, mekkora fegyverkezési hajsza folyik a nagyhatalmak között. Sokan azt hiszik, hogy így lehet távol tartani az ellenséget a támadástól. Pedig ez a nagy fegyverkezési verseny nem biztosítja a békét. Inkább súlyosbítja a háború okait. Így gondolkoznak a vezetők: Ha ők hatékonyabb fegyvereket szereznek be, mi még keményebben fegyverkezzünk, hogy nagyobb csapást tudjunk rájuk mérni! Ha az állami költségvetésből egyre több lesz a fegyverkezésre fordítva, romlik a nép megélhetése, egyre nagyobb megszorítások lépnek fel. A közhatalomnak joga és kötelessége szabályozni a fegyvertartást és fegyverkereskedelmet.

Gyermekeim! Most az utolsó időkben a világbéke veszélyben van. A súlyosbodó gazdasági válságok, a társadalmi egyenlőtlenségek és az Európát érintő növekvő népvándorlás gyorsítják és elősegítik a 3. Világháború kirobbanását. A terrorista robbantgatások is jelentősen hozzájárulnak ehhez. A bevándorlást a globális nagyhatalmak vezetői táplálják, segítik, gerjesztik, hogy összeveszejtsék a népeket, hogy idegengyűlöletet ébresszenek az emberek szívében. A bevándorlók nemcsak a békétlenséggel jelentenek veszélyt Európára, hanem a járványok behurcolásával és a velük besurranó terroristák által.

Egyre jobban látjátok beteljesülni égi üzeneteinket. Minden be fog következni, amit előre jeleztünk. Komoly megpróbáltatások várnak rátok, drága Engesztelőim, de ti csak tartsatok ki. Az Én pecsétem, az Élő Isten Pecsétje homlokotokon fénylik és megvéd benneteket a keresztényüldözéstől, a háború borzalmaitól, a járványos betegségektől és a Sátán bélyegétől. Ez a lelki pecsét – ha kell – láthatatlanná tesz benneteket. A Nagyfigyelmeztetés, az Én irgalmam kiáradása, nagy segítség lesz számotokra és az egész emberiség számára. Teremtményeim milliárdjai fognak megtérni és megmenekülni az örök kárhozattól. A Nagyfigyelmeztetés óriási csapást mér ellenségemre, mert a lelkek sokaságát szakítja ki a markából. Bennetek, Kicsinyeim a Szentlélek bátorsága, szeretete és lelkesedése fog munkálkodni.

Most, miután befejeztem mai tanításomat, a kezemben lévő fehér békegalambot a nyakán egy világoskék selyemszalaggal díszítem fel, melynek két lebegő szárára arany betűkkel ezt írtam: „Béke veled, Gyermekem.” Majd ezt a szimbólumot ajkamhoz emelem és rálehelek. Ettől csodálatosan megsokszorozódik. Csak ennyit mondok: „Hess!”, és annyi galamb száll felétek kék szalaggal a nyakán, ahányan vagytok. Tárjátok ki szívetek ajtaját és fogadjátok be az Én békémet. Ha a háborút – melynek be kell következni – nem is akadályozom meg, de a lelketeknek biztonságérzetet, nyugalmat, békét adok, mely mindenen át fog segíteni benneteket.

Ti pedig, Gyermekeim ezt az ajándékot úgy köszönjétek meg, hogy hálából énekeljétek el a „Béke fejedelme” c. éneket. Hárman állunk itt és hallgatjuk: Szent Fiam, Jézus, Mennyei Édesanyátok és Én… Béke Fejedelme…

Ezután a szép éneklés után Legszentebb Leányom hófehér ruhája tetejéről leveszi díszes égszínkék palástját és beborít benneteket vele, jelezve, hogy a háború csapásaitól anyai szeretetével meg fog védeni titeket. Szent Fiam búcsúzóul körbejár és mindegyiketek homlokára az Ő jelét, egy aranykeresztet rajzol. Már itt is állunk mind a hárman egymás mellett, szemben veletek. Felemeljük áldást osztó jobb kezünket és megáldunk benneteket a békeszerzés lelkületével az Atya, a Fiú és Szentlélek nevébe. Amen.

Megosztás a facebookon