Belépés Facebookkal
ÉGI ÜZENETEK 2015.Október27.
Szűzanya: A hetedik parancsolat I.
Szűzanya: Drága Engesztelőim! Anyai szeretetem összes melegével köszöntelek mindannyiatokat, a távolból és közelből jövőket egyaránt. Nagy boldogság látnom, hogy ilyen sokan összejöttetek engesztelni Istent a világ bűneiért, menteni a lelkeket és meghallgatni égi tanításainkat. Jutalomból ezért keblemből kiemelem édesanyai szívemet, melyen szeretetlángom lobog, és magasra emelem, egyenként mindenkinek küldök e lángból egy ragyogó szeretetsugarat szívébe, hogy végig, tanításom alatt, az Én szelídségem, alázatom, bölcsességem és irgalmam áradozzon bennetek.
Ma a hetedi parancsolatról szólok, mely így hangzik: „Ne lopj!”
A Katolikus Egyház Katekizmusa leszögezi, hogy a „hetedik parancsolat tiltja a felebarát javainak jogtalan elvételét vagy megtartását, és a felebarát javaiban való károkozást, bármilyen formában történjék. A földi javak és az emberi munka gyümölcseinek kezelésében igazságosságot ír elő és szeretetet. A közjó miatt föltételezi a javak egyetemes rendeltetését és tiszteletben tartását és a magántulajdonhoz való jogot.”
Ebből a katekizmusi meghatározásból mindenki számára könnyen érthető, hogy bűnnek számít a felebarát tulajdonát ellopni vagy abban kárt tenni. A legtermészetesebb, hogy mások jogosan szerzett vagy kapott javait, pl. házát, autóját, biciklijét, állatát, tűzifáját, kertjének terményeit, pénzét, ruháját, ékszereit, bútorait, tehát semmilyen ingó vagy ingatlan vagyonát nem szabad elvenni. Sokan azt gondolják, ennyiből áll a hetedig parancs megsértése. A Katekizmus itt nem áll meg. Lopásnak tartja a mások javában való károkozást is. Pl. vannak randalírozó bandák, akik merő szórakozásból kövekkel dobálják a lakóházak cserepeit, kiszúrják a parkolóban álló autók gumijait, betörik a szélvédőit, kidöntik a jelzőtáblákat, célpontnak használják az utcai világítótesteket, stb. Hány és hány jószomszédi viszony válik haraggá, gyűlöletté és pereskedéssé emiatt a bűn miatt.
A következő példát emelem ki szemléltetésül: Kovácsék és Szabóék évekig jó barátságban éltek. A férfiak összeültek beszélgetni, borozgatni, kártyázni, az asszonyok kapálás közben meg-megálltak kicserélni a gondolataikat és a két család gyermekei hol itt, hol ott együtt hancúroztak. A probléma akkor kezdődött, mikor Kovácsék kaptak egy kiskutyát. Ahogy növögetett, mindig nagyobb lyukakat fúrt a kerítés tövébe és tavasszal gyakran átszökött és összetaposta, feltúrta Szabóék friss veteményét, akik először türelmesen, majd egyre hevesebben kérték, hogy tegyenek valamit. Lassan nagy erős kutya lett belőle, átugrott a szomszéd baromfiudvarába és egymás után ellopta a csirkéket. Egészen elmérgesedett a helyzet a két szomszéd család között: pereskedés, harag, gyűlölet. Kovácsék súlyosan megsértették a hetedik parancsot: komoly kárt okoztak Szabóéknak. Ez halálos bűn, mert kutyájukat szándékosan hagyták átszökni, megakadályozására semmit nem tettek.
A másik eset városban történt. Két tanárnő egy iskolában tanított és néha-néha összejártak: Gizi és Anna. Egyfelé laktak. Anna ígért egy könyvet kolléganőjének és invitálta, hogy lépjen be hozzá. Bevezette a szobába és egy kis beszélgetés után a könyvet átadva kikísérte. Az előszobában volt egy virágállvány és cserepes virág egy márkás porceláncserépben. Ahogy Gizi vette fel a kabátját, beleakadt a virág kiálló ágába, lerántotta a díszes cserepet a földre, ami darabokra tört. Elég nagy kárt okozott, bocsánatot kért és ígérte, hogy vesz helyette egyet. Anna túltette magát a veszteségen és nem engedte. Ez a kis figyelmetlen vendég véletlenül, nem akarattal okozta a bajt, ezért Isten szemében egyáltalán nem követett el bűnt.
Van olyan károkozás, mely nem számít halálos bűnnek, csak bocsánatosnak, ugyanis az ember nemtörődömségből jelentéktelen tesz kárt valaki holmijában. Pl. egy asszony kölcsönkér egy teflon palacsintasütőt és sütés közben kissé megkarcolja, így adja vissza. Eddig olyan bűnökről beszéltem nektek, mikor valaki kárt okoz a másnak. Az ilyen vétket nem elég megbánni és meggyónni, hanem a károsultat kártalanítani kell, az okozott kárt meg is kell téríteni. Csak így kap feloldozást az illető.
A Katekizmus a felebarát javainak elvételét is említi, a közismert értelemben vett lopást. Minden embernek tisztelnie kell a magántulajdont.
Mindenekelőtt, Gyermekeim, hadd jegyezzem meg, hogy nem minden lopásnak tűnő dolog számít annak. A Katekizmus kijelenti: „Nincs szó lopásról, ha a hozzájárulás föltételezhető.” Mit is jelent ez? Ha az illető beleegyezik, hogy elvigyenek tőle valamit, ami eddig az ő tulajdonát képezte. Például egy asszonynak két kenyérpirítója van, egy új és egy régi. Látja ezt a szomszédja, és addig ismételgeti, hogy kellene vennie egy ilyet, míg végül megkapja. Ez nem számít lopásnak. Így folytatja a Katekizmus: „Nem lopás, ami nyilvánvaló szükség esetén történik, amikor a létfenntartás lényeges szükségleteiről (élelem, ruházat, hajlék) való gondoskodás egyedüli lehetősége a mások javaival való rendelkezés és használatbavétele.” Pl. megy egy hajléktalan a város utcáin, hiába kéreget, nem adnak neki. Egyik zöldséges előtt gyümölcsök vannak kitéve. Olyan nagyon éhes, hogy szédeleg. Belerak a zacskójába 2 banánt és egy almát. Isten előtt nem követ el bűnt. Csak így tud életben maradni.
Gyermekeim! Újra idézem a Katolikus Egyház Katekizmusát: „Mások javainak bármilyen jogtalan elvétele vagy megtartása, még ha nem is mond ellent a polgári törvények rendelkezéseinek, ellenkezik a hetedik parancsolattal.” Két esettel szeretném ezt bemutatni nektek.
Ernő hűtőszekrényt szeretne venni családjának, mert a régi tönkrement. Nincs elég pénze rá, nem akarja hitelre venni, így legjobb barátjától kér kölcsön 80.000 Ft-ot, azzal az ígérettel, hogy részletenként félév múlva visszaadja. Már elmúlt két év, de meg se kezdte a törlesztést. Azért nem adja meg a kölcsönt, mert feleségével együtt nem tudják beosztani a fizetésüket, nem takarékosak. Minden elmegy a drága, divatos ruhákra, cipőkre, cigarettára, kávéra. Ernő és neje halálos bűnt követnek el, mert szándékosan megfosztották a jószívű barátot anyagi javaitól.
Más. Egy utas a buszon a lába előtt talál egy pénztárcát. Nem tudja ki ejtette le. Felkapja és boldogan elrejti a táskájában. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy a sofőrnek oda kellene adni, de arra gondol, az is csak zsebrevágja. Mikor leszáll, pár méter után előveszi. Nagyot dobban a szíve, mert egy csomó tízezres és néhány húszezres van benne. Talán valaki ma kapta meg a fizetését. Vajon kié lehetett? Igazolvány nem volt benne. Mivel megtartotta a sok pénzt, és nem adta le a buszvezetőnek, súlyos bűnt követett el.
A legismertebb fajtája a lopásnak, mikor valaki egy másik ember javait elveszi. Két példát szeretnék erre felhozni egy súlyosat és egy enyhébbet. Egy márkás nyugati kocsi áll a többi között a járda mellett. Gazdája órák óta ül a fogorvosi rendelőben. Két fiatalember kiszáll egy másik autóból, az egyik ismeri a kocsi tulajdonosát és azt is tudja, hogy most hol tartózkodik. Pillanatok alatt kinyitják valamivel az ajtót, kiengedik a kéziféket és saját autójukkal elvontatják a lopott kocsit. A járókelők észre se veszik, hogy rablás történik. Egy barátjukkal átfestik, új rendszámtáblával látják el és gyorsan eladják. Halálos bűnnel sértik meg a hetedik parancsolatot.
Egy magánorvos rendelőjének várója tele van. Egy házaspár érkezik kisbabával, akit gyógytornára hoztak. Már csak az udvaron van hely. Észreveszik, hogy van egy körtefa, rogyásig tele gyümölccsel. A legérettebbek a földön vannak. Lehajolnak és elfogyasztanak néhányat. Lassan rájuk kerül a sor, és bemennek a kicsivel. Eszükbe se jut, hogy loptak. Pedig igen, bocsánatos bűnt követtek el.
A bűnbánathoz és gyónáshoz, ami a lopást követi, hozzájárul –amint már említettem – a lopott holmi visszaadása. Csak így nyer a bűnös teljes megbocsátást. Felmerülhet a kérdés bennetek, hogy mit tehet az, akinek már nincs birtokában, amit eltulajdonított? Ebben az esetben adja vissza az ellenértékét vagy helyette hasonló értékű dolgot – lehetőleg annak, akitől ellopta. De ha erre nincs lehetősége szegényeknek is adhatja, vagy a templomi perselybe is beledobhatja.
Tudjátok mi indítja lopásra az embert? A birtoklási vágy. A leginkább azok lopnak, akiknek sosem elég, amijük van. Akik nem elégednek meg azzal, hogy van fedél a fejük fölött, van betevő falatjuk, van ruhájuk, amit magukra vegyenek, hanem mindig többet és többet akarnak. A gazadagságra törekednek és a náluk szegényebbeket megvetik. Akik vagyonosabbak, azokra irigyek. Azért lopnak, csalnak,hogy kiemelkedjenek a többiek közül. A legpazarabb tornyos palotákban laknak, melyek lopott pénzből épültek. A legdrágább és legdivatosabb ruhákban járnak, a legértékesebb ékszerekkel díszítik magukat, hogy dicsekedjenek gazdagságukkal. De mindez számukra értéktelen porrá válik, mert nem vihetik magukkal a túlvilágra. Jézus, az örök Bíró csak a szeretetet fogja keresni a lelkükben, de nem találja. Aki lopásból gazdagodott meg, az még véletlenül se gyakorolja az irgalmasság cselekedeteit.
Gyermekeim! Mit gondoltok, ki a legnagyobb tolvaj? A sátán. Elvetemültségében, gyűlöletében Istentől lopja a lelkeket. Mesterien teszi, mert tudja, kinek mi a gyenge pontja. Titeket, Engesztelőim ravasz módon nem lopásra, csalásra, szerencsejátékra, hazugságra, paráznaságra csábít, mert jól tudja, hogy nem győzne. Inkább kételkedést ültet belétek az Égiek igaz üzeneteit illetően, vagy egyes választottak kegyelmeivel kapcsolatban irigységet, vagy kényelemszeretetet az imádkozás területén. Van, akiben érzékenységet, sértődöttséget táplál. Ha bedőltök neki, ezeket addig fokozza, míg egyre jobban eltávolodtok a Legjobbtól, a Legtökéletesebbtől, a Legirgalmasabbtól, Istentől. De Szent Fiam és Én nem engedjük, hogy a főtolvaj ellopjon titeket. Őrködünk lelketek felett.
Kicsinyeim! Ma tanításomban három féle bűnt emeltem ki nektek: a lopást, a károkozást és a kölcsön megadásának elmulasztását. Az elkövetkező hetekben majd meglátjátok, mennyi bűnt lehet még elkövetni a hetedik parancs ellen.
Drága Kicsinyeim! Csukjátok be földi szemeiteket, mert nagy dolog történik most veletek. Szeretnélek elvinni benneteket a Mennyei Atya trónja elé. Eljöttök-e velem erre a hosszú útra?...Őrangyalaitok lesznek a segítségeim. Átölelik derekatokat és a villámnál is gyorsabban haladnak veletek fölfelé. Én mutatom az utat. A Mennyei Atya királyi ruhában díszes trónján ülve elhagyta a Mennyországot és a Föld felé halad. Egy ragyogó fehér felhőbe süppednek a trón lábai. Őrangyalotok leállít titeket az Atya lába elé a puha felhőbe. A hatalmas Úr felemeli kezét és lefelé mutat, mert közel a lába alatt ott forog a Föld-bolygó. Lehajol, megérinti kezével és az megáll. Sok ember hemzseg rajta: sokszínű sokaság. Felhívja a figyelmünket, hogy viszonylag sokan könyékig feketére festett, vagy talán elfeketedett karokkal, kezekkel ügyködnek valamit. Ezek kisebb-nagyobb tolvajok, rablók, mások javaiban kárt tevők, és örökösen kölcsönkéregető adósok. Az Atya keze ökölbe szorul, hogy lecsapjon rájuk, mert már annyiszor megbántották Őt és elszomorították, tönkretették és megrövidítették felebarátaikat. De keze megáll a levegőben, mert Én, Édesanyátok letérdelek lába elé, ölébe hajtom fejemet és bocsánatot kérek e bűnösök helyett. Kövessétek a példámat! Jöjjetek! Ti is hajtsátok fejeteket az Atya ölébe és öleljétek át a lábát és közben hangosan mondjátok el a „Miatyánk”-ot ezekért a megfeketedett kezű tolvajokért! Miatyánk, aki a Mennyekben vagy…
A Király könnyei elerednek a meghatódottságtól a ti felebaráti szeretetetek láttán. Lesújtani készülő öklét kinyitja és fejeteket megsimogatja. Szent atyai Szívéből annyi fényes irgalomsugarat küld a Földre, ahány bűnöst lát, aki megszegi az Ő hetedik parancsolatát. A többségük abbahagyja, amit tesz, mély bűnbánattal földre veti magát és bocsánatot kér. Ő áldásra emeli a karját és az elfeketedett kezek megvilágosodnak. Zengő hangon így szól hozzájuk:
-Menjetek, gyermekeim! Édesanyátok és testvéreitek imájára Szent Szívem megenyhült irányotokba. Szent Fiam helyettese a szentgyónás szentségében feloldoz titeket. Ne vétkezzetek többet! Újra az Én szeretett gyermekeim vagytok.
Drága Engesztelőim! Köszönöm segítségeteket. Én Édesanyátok az őrangyalok segítségével visszaviszlek benneteket az engesztelés helyére. Hálám és búcsúzásom jeléül anyai Szívemre ölellek titeket és megáldalak az állandó tisztaság és szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
ÉGI ÜZENETEK 2015. November 17.
Jézus: A hetedik parancsolat elleni további bűnök
Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Én, a ti Üdvözítőtök forró szeretettel köszöntelek benneteket. Hálás vagyok nektek az előbb elhangzott három rózsafüzérért, mellyel engeszteltétek Atyámat azok helyett, akik sohasem imádkoznak, a világ bűneiért és saját bűneitekért, és lelkek tömegét szabadítottátok ki a tisztítóhelyről, sok haldoklót mentettetek meg a pokoltól, rengeteg közömbös, hitetlen és megátalkodott lélek számára eszközöltétek ki a megtérés kegyelmét. Kevesen vagytok kicsi, imádságos lelkek, de ha buzgóságotok továbbra se lanyhul, ti fogjátok az Én követésemmel megmenteni a pusztulásba rohanó emberiséget. Csak utánozzatok a szeretetben, az imádságban és a szenvedés elfogadásában, felajánlásában. Ne felejtsétek, hogy kevés az idő a megpróbáltatásokon át az Én második dicsőséges eljövetelemig, ki kell használni minden percet a fenti erények gyakorlására. Ma a többi bűnről fogok beszélni nektek, melyeket a hetedik parancsolat ellen lehet elkövetni.
Rögtön a legsúlyosabbal kezdem: A munkások bérének igazságtalan visszatartásával. Elképzelhető-e kegyetlenebb lopás annál, mint mikor valaki nem fizeti ki alkalmazottját, nem törődve azzal, hogy az illető erejét megfeszítve, verítéke hullásával becsületesen elvégzi a rá bízott munkát, hogy gondoskodjon saját maga és családja megélhetéséről? Egy külvárosi varroda igazgatója 150 alkalmazottat foglalkoztatott. 3 évig remekül működött a vállalkozás, tele volt hazai és külföldi rendelésekkel. Csak nőtt és nőtt a profitja, mert mindig a saját érdekeit tartotta szem előtt, az egésznap görnyedező varrónőknek nagyon alacsony bért fizetett. Az isteni igazságosság ezért lesújtott rá és megritkította a megrendelőit. Látta, hogy ez az utolsó év már veszteséges, magához vette az összes dolgozó kifizetendő bérét és elszökött külföldre, ahol a felhalmozódott tőkéjéből egy új vállalkozást nyitott. Ez a bűn a Hozsanna imakönyvekben az égbekiáltó bűnök közé van sorolva, tehát halálos bűn a hetedik parancs ellen. Ez a hűtlen munkáltató pénzsóvár, zsugori lelkével rengeteg családnak súlyos megélhetési gondot, szomorúságot, csalódást okozott. Képzeljétek, Gyermekeim, hogy fogja érezni magát az Én ítélőszékem előtt: vagy a tisztítóhelyen vagy a pokolban kell majd vezekelnie.
A másik bűn, mely a lopás körébe tartozik: a korrupció. A Katolikus Egyház Katekizmusa így szól erről: „Erkölcsileg nem megengedett a korrupció, amely eltéríti az igazságtól azok ítéletét, akiknek a jog alapján döntést kell hozniuk; egy vállalat közös javainak eltulajdonítása és magáncélra történő használata…” Ez legsűrűbben a politikai és gazdasági elit köreiben fordul elő: a vezető pozíciókban élő, hatalmon lévő, leggazdagabb rétegben. Természetesen a kisvállalkozók között is található korrupt ember. Láthatjátok a hírekben, hogy bizony jó néhány magas beosztású, feddhetetlennek gondolt vezető kerül börtönbe korrupt magatartása miatt. Ezek a legnagyobb arányú lopások, milliós és milliárdos összegek kerülnek magántulajdonba. Lecsap rájuk a földi törvény, de Isten kemény büntetése is. A korrupció halálos bűn a javából.
Bizony, Gyermekeim, súlyos bűn még e parancs ellen a pénzügyi csalás a csekkek és számlák hamisítása, a hiszékeny emberek becsapása, drága, gyógyító szerek és eszközök eladásával. Nincs olyan település, amely ne találkozott volna házalókkal, akik szélhámos csalók. Kiadják magukat egy hamis igazolvánnyal hivatalos személynek, pl. gázóra-, vízóra leolvasónak, és „szolgáltatásukért” cserébe pénzt szednek be. Vagy valami jótékonysági alapítvány nevében egy fényképpel illusztrált beteg gyermek gyógyulására pénzt szednek, szintén hamis igazolványt mutatnak fel. Ezek is, úgy mint a milliókat eltulajdonító felső vezetők, a halálos bűn állapotában vannak.
Van valami, amit talán nem is gondoltok lopásnak: a rosszul végzett munka. Erre elmondok nektek egy életből vett jelenetet: Becsengettek, már javában folyik a tanítás. Két tanítónő osztálynaplóval a kezében vidáman beszélget egymással a folyosón. A gyerekek hangoskodnak, hancúroznak. Eltelik 25 perc az órából, mire végre bemennek. Ellopták a tanulók idejének a felét, mely alatt sok ismeretet adhattak volna át. Vajon melyik pedagógusnak jut eszébe, hogy az ilyesmit meg kellene gyónni?
Más példa: Egy melegburkoló parkettát rak le egy lakásban. Pár hónap múlva felpúposodik. Komoly kárt okozott a rendelőjének, mert ellopta az idejét és pénzét. Sorolhatnám a sok rosszul, hanyagul végzett munkákat, melyekkel megkárosítják az embereket.
Lehet, hogy most csodálkoztok, de a túlzott költekezés is bűnnek számít. Sárika kétgyermekes anya, családi vállalkozásuk van, nincsen anyagi gondjaik. Mindennap szatyrokkal megrakodva jön haza a munka után az ABC-ből. A hűtő mindig zsúfolásig van felvágottakkal, sajtokkal. Hol egyik, hol másik étel penészedik meg, és ki kell dobni. Így van a kenyérrel is, hol kiszárad, hol penészes lesz, így már a szomszéd kutyájának, tyúkjainak se lehet odaadni, a kukába kerül. A felbontott üdítőitalok már be se férnek a hűtőbe, és megromolva a mosogatóba önti. A két kisgyerek dúskál a csokoládéban és cukorkákban, már nem okoz nekik örömet, ha kapnak ilyesmit valakitől. Bárcsak megmondanák Sárinak, hogy amit tesz az lopás. A felesleget, amíg használható, mindig el kell ajándékozni annak, aki szegényebb, mint ők. És egyáltalán nem szabad többet vásárolni, mint amire a családnak szüksége van. Ez a nagy költekezés és pazarlás az Én isteni szememben lopásnak számít, elvonja ezzel az anyagi javakat a náluk szegényebbektől.
Ó, Gyermekeim! Nemcsak az életemtől, pénztől és más anyagi javaktól lehet megfosztani másokat, hanem a legnagyobb és legértékesebb jótól: a hittől és Istentől is. Imre és Erika egyházi házasságot kötöttek, hisznek Istenben és a túlvilágban, de vallásukat egyáltalán nem gyakorolják. Csak nagy ünnepeken mennek el a templomba. Három szép, egészséges gyermekük van. A legnagyobb 16 éves fiú, a második 14 éves kislány és a kicsi 10 éves, szintén kislány. Mindent megkapnak a gyermekek a szülőktől, csak a vallásos nevelést nem. Egyszer Erika nagynénje meglátogatja őket. Egy kis beszélgetés után a 10 éves kislány odahajol a nénihez és megnézi a nyakában lévő keresztet. Ártatlanul őszintén kérdezi:
-Joli néni! Kit ábrázol ez a felakasztott bácsi a kereszten? Már láttam ilyet nagyban, kőből van az utcán, de senki se mondta még nekem, hogy ki ez.
-Hogy ki? Jézus Krisztus a 2. isteni személy, aki meghalt értünk, érted is a kereszten. –majd megdöbbenten nézett Erikára.
Drágáim! Ez az édesanya tolvaj. Hiába törődik a gyermekeivel, ha elhanyagolja vallásos nevelésüket, lelküket ellopja Istentől és a hitetlenségben hagyásukkal a Sátánnak neveli őket. Nézzetek körül környezetetekben, ma milyen sok az ilyen tolvaj-szülő! Súlyos, halálos bűnben vannak. Súlyosbítja felelősségüket, hogy ők maguk valamikor hitben nevelkedtek, csak elfordultak Tőlem.
Még szeretnék egy bűnt kifejteni előttetek, amely a hetedik parancsot sérti: A teremtés épségének rombolását. „Az állatok, a növények és az élettelen tárgyak természetüknél fogva a múlt, a jelen és az eljövendő emberiség közös javára rendeltettek”- ezt hirdeti a Katekizmus. Az állatok Isten teremtményei, gondoskodik róluk is. Már puszta létükkel is áldják és dicsőítik őt. Nektek, embereknek is jóakarattal kell közelednetek hozzájuk. Az Atya azért teremtette őket, hogy szolgálatotokra legyenek. A velük való orvosi kísérletezés nem bűn, ha hozzájárul az emberek gyógyításához és megmentéséhez. Az állatok haszontalan kínzása és válogatás nélkül írtása bűn, mert Isten az egész emberiségnek adta azokat, és ez az oktalan cselekedet a teremtést lopja meg. Az is bűnnek számít, ha valaki a háziállatára olyan összegeket fordít, amelyekkel elsősorban az emberek nyomorát kellene enyhíteni. Szabad az állatokat szeretni, de nem kellene a csak személyeket megillető szeretettel feléjük fordulni. Mert a felebaráti szeretet intenzívebb kell, hogy legyen, mint az állatok iránti szeretet.
A növényeket és élettelen dolgokat is tiszteletben kell tartani, mert ezek is a Teremtő ajándékai. Nem szabad rongálni az erdőket, virágokat, és bűn szennyezni a folyókat, hegyeket, völgyeket, mert aki ezt teszi, a hetedik parancsolatot sérti meg.
Drága, Tisztalelkű Engesztelőim! Titeket már nem kísért ellenségem, a gonosz a hetedik parancs ellen. Most szeretnék olyan valakit mutatni nektek, aki most lehelte ki a lelkét. Ő a legsúlyosabb lopás áldozata, hitét és Istenszeretetét lopták el, ateista lett és ebben a nagy tévedésben halt meg. Eljöttök-e Velem, Jézusotokkal az ítélőszékem elé? ... Képzeletben fogjátok meg a kezemet! Fénysebességgel haladunk egy számotokra ismeretlen hely felé és egy trón előtt találjuk magunkat. Alig, hogy beleülök, egy hosszú sor áll Előttem: férfiak, nők, kicsik és nagyok. Az első elém lép: egy 56 éves férfi, tüdőembólia vitte el, hirtelen, váratlanul. Holteste körül még most is ott állnak szülei, felesége és gyermekei. Tehetetlen fájdalmukban csak sírni tudnak.
Egyik oldalán őrangyala áll, nagyon szomorúan, balról kaján vigyorral, magabiztosan várakozik a Sátán, a maga szörnyű valóságában. A férfi csodálkozik, nem érti, mi történt vele. –Talán álmodom? – gondolja. –Mondd, te ki vagy ezen a trónon?
-Én a te Megváltó Jézusod vagyok, akiben nem tudtál hinni. Szüleid megkereszteltek, elsőáldozó is voltál. Pár évig ministráltál. A gimnáziumot egy távolabbi városban végezted és kollégista is voltál. Az osztályfőnököd tanította a biológiát és kémiát, nagyon érdekeltek a tantárgyai, kitűnő voltál belőlük és hamarosan e tanár kedvence lettél. A tanítás után néhányszor ott tartott téged beszélgetni. Szó került vallásos meggyőződésedre, és ő egészen elbűvölt tudásával, tájékozottságával. Elhitted neki, hogy Isten az emberek kitalációja, Én csak egy történelmi figura vagyok. Mindent elhittél neki és megtagadtál Engem. Most, hogy látsz, mit gondolsz, ki vagyok Én és ki az a sötét alak a közeledben?
-Most is azt hiszem, hogy álmodok.
-Tudod, Fiam, az a várakozó sötét alak a Sátán, aki magával akar vinni a pokolba.
-Ugyan már, az ördög is csak álomkép!
-Gyermekem, az az ateista tanár becsapott téged, ellopta a hitedet, amit édesanyád beléd csepegtetett. De Én irgalmas vagyok hozzád, meg akarlak menteni. Térdelj le és kérj Tőlem bocsánatot a hitetlenségedért.
-Nem, nem! Mindjárt vége ennek a fura álomnak.
Gyermekeim, kicsi Segítségeim! Térdeljetek le körém őrehelyette is és mondjátok el az Ő nevében együtt, hangosan a Hiszetkegy-et! Hiszekegy Istenben, mindenható.... Hirtelen nagy fényesség támad, a Szentlélek leereszkedik az Égből hófehér galamb alakjában. A fejére, a kezére száll, majd beleolvad a szívébe. A szegény hitetlen lélek megvilágosodik, elborítja a bűnbánat és így szól:
-Hiszek Istenben és benned, az Ő egyszülött Fiában... Bocsánatot kérek hitetlenségemért! Letérdel olyan mélyen, hogy homlokát a földre hajtja.
-Megtért Báránykám, fogd őrangyalod kezét, megmenekültél a kárhozattól. Most a tisztulás helyére kell menned, de hamarosan találkozunk.
Drága Engesztelőim! Nélkületek ez a lélek a pokolba került volna. Hálásan köszönöm a segítségeteket.
Megáldalak benneteket a növekvő együttérzés és buzgóság lelkületével. Az Atya, a Fiú és Szentlélek nevében. Amen.
