MEGESKÜDTEK, HOGY ELLENED FORDULNAK

1995. november 21.

Hiába fáradoztam volna? A semmiért dolgoztam a kimerülésig? Pedig veled voltam egész futásom alatt. Te adtad karizmámat Istenem, ezért voltál Te az én Erőm.

Vassulám, miért mondod így, hogy "Erőm voltál"? Miért beszélsz múlt időben? Még szolgálatomban állsz, és folytonosan erősítelek. Még most is én vagyok a te Erőd és mindenkor én leszek... Nem fáradoztál hiába, és nem a semmiért küldtelek. Rám hagyatkozásod csodákat tett Lelkem által. Egyetlen nap alatt megszülethető-e egy ország? Ugyanígy az egység sem jöhet létre egyetlen nap alatt, mert választottaim közül sokan követik saját útjukat.

Egy hangot küldtem a nemzetekhez, hogy beszéljen gyermekeimnek, vigasztalja meg és fordítsa vissza őket hozzám. Gondoskodtam magokról, hogy vesd el a kiengesztelődés földjén, és elláttalak lelki kenyeremmel, hogy Szavam jóllakassa a nélkülözőket. Még nincs vége futásodnak, Vassula, mert arra teremtettelek, hogy fegyverem légy a romboló ellen, aki sokakat megvakít népemből. Semmitől sem kell félned, mivel veled vagyok...

Igen, a romóboló világ feletti hatalmával rabul ejtette lelküket. Neve olvasható a Szentírásban:a három tisztátalan lélek, akik háromszöget alkotnak. E három tisztátalan lélek a sárkánynak, a vadállatnak, és a hamis prófétának 1 szájából származik. Felébresztette őket hangod, mivel te az én visszhangom vagy, és ezért megesküdtek, hogy kelyhemet feldöntve elhallgattatnak téged. Megesküdtek, hogy ellened fordulnak és megtámadnak. Kicsi angyalom, a te törékenységed által fogom lefegyverezni a hatalmasokat. Semmiséged által fogom kinyilvánítani erőmet és megdöntöm országaikat. Meríts bátorságot, leányom, és helyreállítom az igazságot. Megáldalak.


1  vö. Jel 16,13.

OLYAN ÜZENETEKET ADTAM, MELYEKET LELKEM SZENTELT MEG



1990. november 23.

Béke legyen veled! Leányom, tovább akarsz-e jutni?

Igen Uram, szeretnék.


Gyermekem, segítek neked. Én is ezt szeretném. Ne merülj álomba, légy éber a téged körülvevő veszélyekkel szemben! Virágom, bár ellenségeim rád rontanak, és kitépik szirmaidat, én mindig újakat teszek helyükbe. Ne félj, ha összegyűrnek is, mert harmatomat hullatom rád a mennyből, és felfrissítelek... Szépnek kell lenned, széppé teszlek, és megőrizlek szépnek.
  Te az én küldöttem vagy, nem kell félned az emberektől! Vádolnak téged, hogy Atyának szólítasz engem, mert nem értették meg, hogy megkaptad a szeretet Lelkét, és most Ő szól általad. Ő ad neked békét és szeretetet, és ezáltal szólítasz engem így: Abba! Lelkem egyesült veled, gyermekem. Olyan üzeneteket adtam neked korszakod számára, melyeket Lelkem szentelt meg, hogy életre keltsenek benneteket.
 Lélek és élet minden egyes szó, amelyet neked adtam.
A hozzám tartozó juhok már messziről megismerik hangomat. Hamarosan mindenhová elküldöm világosságomat szerte az egész világon. Igen, felragyogtatom a tanítást. Fogadd békémet! Ez az én áldásom. Úgy szeress, ahogyan én szeretlek téged, és ne feledd, hogy Királyod vagyok! Add meg Királyodnak azt a szeretetet, amelyet megérdemel! Légy áldott! ÉN VAGYOK.

EMMANUEL ÉNEKE

1993. november 11.

Béke legyen veled! A te Urad szól, és dicsõségemet szolgálja, hogy felfedem magamat elõtted és társadalmatok elõtt. 1 Jöjj, jöjj, és énekelj nekem egy dalt!

Nem tudok énekelni, Uram.

Nem tudsz énekelni? Akkor írjuk le együtt egy ének szavait! Ha szíveddel olvasod, dallá válik számomra. írd:

 

Emmanuel, jöjj,
jöjj Kedvesem,
jöjj, és keltsd újból életre lelkemet!
Jöjj, adj életet lelkemnek!

 

Ó, Atyának szeretett Fia,
kinyitottam szívem ajtaját,
sokáig kell várnom,
hogy szobámba lépj?
Ha csupán áthaladsz szívemen,
illatod
különleges áradata marad
nyomodban.
Szereteted meggyógyítja
szegény lelkemet.
Szeretet Lelke!
Csupán részemet add nekem szeretetedbõl!
Emmanuel, jöjj,
jöjj, Te Tökéletes,
jöjj, és ragadd magaddal lelkemet,
hogy ne lásson szükséget
nyomorúságos Szívem!

Ó Atyának szeretett Fia,
mily szépséges vagy!
Magasságbelinek Fia,
ki olyan, mint Te?
Jöjj, és vezess lábad nyomában!
Együtt fogjuk megtenni az utat.
Követni fogjuk a jeleket,
melyeket Atyád keze hagyott,
hogy gyönyörûsége kertjébe vezessen.
Egy szívvel és egy lélekkel
fogjuk követni, Kedvesem,
azt az édes illatnyomot,
amelyet Atyád hagyott számomra.
Bátorításomra
zafírokat terített utamra.
Megnyugtatásomra olajjal írta rá
egész valómra Szent Nevét.

Ó Atyának szeretett Fia,
Te, akinek kezébõl
feltámadásod óta
tiszta mirha csordul,
jöjj és vidítsd fel lelkemet!
Egyetlen pillantásod
elég lesz ahhoz,
hogy lelkemet
megnyugtassa és lecsendesítse,
elég lesz ahhoz,
hogy szememet felvidítsa
szent színed elõtt.

Kertem Lehelete,
lelkem Forrása,
magasztos szeretet Forrása,
imádandó és Szent,
Te, akibõl a termékenység ered,
áraszd ki Lelkedet az egész emberiségre!
Mutasd meg nagy szeretetedet
a mennyben és a Földön!

Ó Atyának szeretett Fia!
Mily tökéletes a Te szépséged!
Kihez hasonlítsalak Téged,
ki életem lettél?
Tömjénófüst oszlophoz,
szikrázó fénysugárhoz?
A tiszta mirha illatáradatához?
Fenségben állsz elõttem, Uram,
és mintha királynõ lennék,
magadhoz emelsz,
hogy átöleld lelkemet,
és gyengéd szeretettel fülembe susogd:

“Galambom, beteg vagyok
az irántad érzett szeretettõl.
A magasságos égbõl jövök,
hogy meglátogassalak.
Letettem koronámat,
leszálltam trónomról,
nem késlekedem.
Most már csak kis idõ,
nagyon kis idõ,
és az átok fel lesz oldva.
Megújítalak benneteket,
és visszaadom
istenségeteket. 2
Kedvesem, az élet forrásából
ingyen adok vizet neked,
aki szeretetemre szomjazol.
Királyod nem pihen addig,
Lelkem kedvese,
míg meg nem engeded,
hogy szája csókjával tegye,
isteni pecsétjét szívedre. 3
Nem láttad,
miként sötétül el a Nap,
valahányszor kételkedsz szeretetemben?
Közeledj hozzám, drága lélek,
és én Szentséges Szívembõl
rád öntöm azt a
mérhetetlen kincset,
amit egyedül neked tettem félre,
hogy széppé tegye lelkedet,
mint tavasz idején,
és elefántcsonttoronnyá,
mennyországgá tegye egyedül az én számomra.
Nem vetted észre,
hogyan oltottalak magamba?
Hadd halljam újból hangodat!…”

Mily ragyogó vagy,
Felkent,
Istennek áldozati Báránya,
angyalaid és a szentek körében!
Atyának tükörképe,
Te Ellenállhatatlan,
háromszorosan szent Világosság,
Egy a Háromban,
Három az Egyetlen Világosságban,
ki ezer Napnál is fényesebb,
miképpen találtál méltónak arra,
hogy lássam a Fiút,
és a Fiúban az Atyát?

“Nem hallottad, galambom,
hogy az alázatosak örvendezni fognak bennem,
a szegények pedig
ujjongani fognak színem elõtt?
Nem tudod,
hogy a nyomorúságosok az én gyengéim,
és mily gyönyörûség nekem
a szegényt tanítani?”

Istenem, Istenem!
Ki az, ki hajnalként kel föl
és úgy tündököl a homályban,
mint a hajnalcsillag?
Ki az, ki szebb a Holdnál,
ékessége a Nap,
és nyitva áll Szívének ajtaja?

A mennyország Királynõje Õ,
az én Édesanyám és a te Édesanyád,
legkedvesebb az asszonyok között.
Szép, mint a menny,
ragyogó, mint dicsõségem,
egyedüli tökéletességében
õ az én Lelkem gyönyörûsége.
Õ az Asszony,
akinek fejét
tizenkét csillag koronázza,
dicsõségem edénye õ,
örök világosságom tükörképe.
Õ az, ki jelenlétének fényével
elhomályosít minden csillagot udvaromban.
Õ az igazi Világosságnak,
a testté vált és közöttünk lakozott
Igének
hordozó edénye.
Kegyelem õ a kegyelemben,
és a zsoltárosok
édes éneke.
Õ az én örömöm oka,
becsületem és büszkeségem.
Õ a mennyország kapuja,
õ mutatja meg gyermekeinek
országomba az utat.
Õ az én remekmûvem,
a ti Vigasztalótok
vigasztalója,
Megváltótok mellett a Társmegváltó,
és Szentlelkem menyasszonya.

Leányom,
mindaddig nem pihenek,
míg Édesanyám házába
nem viszlek,
az õ szobájába, ahol engem fogant,
hogy elõttetek is felfedjem
szépségét.
Akkor elõtted is egyszerre
világossá lesz minden misztérium,
mely azelõtt
a rejtelmek kútjának látszott,
én kedvesem.
Meg fogod érteni,
hogy e sötét pillanatban miért száll le
hozzátok udvaromból
a Napba öltözött Asszony.

Nézz elõre galambom,
tekinteted járjon
egyenesen elõtted!
Azon az úton fogok visszatérni,
szerelmem, amelyre ráléptem.
El fogok jönni,
és magam fogom szõlõmet gondozni.
Emmanuel veletek lesz.”

 

Tetszik ez neked?

Nagyon tetszik!

Áldj akkor, dicsérj és szeress!

Szóljon áldás és dicséret Nevednek,
a Szeretet tanítson minket szeretni Téged!

 

Bárcsak megtanulnánk, hogyan kell
a szív egyszerûségében keresni Téged!

Bárcsak kiáradna Szentlelked az egész világra!
Egyetlen virágot se engedj elhervadni!
Serkentsd virágzásra õket,
hogy édes illatukkal dicsõítsenek Téged,
ó Szentek Szentje!


1 Az úr sokszor eltakar engem, és Õ maga mutatkozik meg helyettem az emberek elõtt.
2 isteni életeteket
3 vö. Én 1,2.

Különleges kegyelem a tisztánlátás

2018. 11. 04, Vasárnap

Az Úr megmutatta a Mennyben, hogy az üdvözült lelkek milyen tisztán látnak. Láttam, hogy a szívük sugárzott a szeretettől és a tisztaságtól. A szívükben ezt a feliratot olvastam: „Az elfogadott szenvedés szüntelen tisztítja az ember látását.” Ezek a lelkek még az életük során komolyan vették Isten törvényeit és szentségeit.

Jézus azt mondta: „Gyermekem, nem elég ismerni a Szentírást és a hagyományt. Ezek fölött szükséges állandóan elmélkedni, hogy a szívetekkel megérthessétek a Szentháromság üzenetét. A szentek vágyakoztak arra, hogy megértsék misztériumom titkait. Csakis az Én kegyelmem által kerülhettek közelebb a titkok megértéséhez. Ahhoz, hogy valaki ezeket a titkokat megismerje, annak a személynek teljes szívét és értelmét Nekem kell ajándékoznia. Gyermekem, sokan akarnak tisztán látni, mégis kevesen kapják meg e különleges kegyelmet. Erre a kegyelemre most égetően szüksége lenne minden gyermekemnek. A tisztánlátás közel áll a bölcsesség erényéhez. A bölcs ember mindig tanul a saját és mások hibájából. Nagy alázat és szeretet kell ahhoz, hogy valaki részesüljön e kegyelemben. Bizony mondom minden gyermekemnek, hogy aki ragaszkodik a saját elképzeléseihez és nem képes lemondani róla, az ne várja azt, hogy megkapja ezt a kegyelmet.”




Továbbiak: http://uzenet.csapata.hu/cikkek/egi-kegyelmek-zapora-67762/

Kapcsolatunk a Szentháromsággal és Szűzanyával

Kedveseim, mindig szeretettel forduljatok a Szentháromság személyeihez! Az Atyához, aki a ti teremtőtök, és aki eltervezett mindent rólatok. A Fiúhoz úgy közeledjetek, mint aki irgalmas szeretetét soha nem vonja meg tőletek, és akinek megnyílt oldalsebében biztos menedékre találtok. A Szentlélek, az az isteni személy, aki úgy ragyogja be életeteket, mint a felkelő nap sugarai, és egészen átjárja kegyelmeivel bensőtöket, ha készséges lelkületre talál bennetek. A Szűzanyát a Szentháromság különös módon vonzza magához. Ezért, amikor vele járjátok napjaitokat, akkor titeket is beemel ebbe a rendkívüli kapcsolatba. Fürkésszétek kívánságát, hogy ne maradjatok le tőle, hanem szoros egységben haladjatok az úton!

2011. 11. 18.                          Anna Terézia

http://engeszteles.bocsajozsef.hu/lelkielet/kapcsolatunk-a-szentharomsaggal-es-szzanyaval

Szűzanya: Vigasztalások, lelki szárazságok

2011.11.30   ÉGI ÜZENETEK                Szűzanya: Vigasztalások, lelki szárazságok
Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok mennyei Édesanyátok, nagy szeretettel köszöntelek mindnyájatokat. És külön köszöntöm azt a gyermekemet, aki ma először jelent meg közöttünk. Ma a vigasztalásokról és a lelki szárazságokról lesz szó. Isten a lelki fejlődés útján járó gyermekeit vigasztalásokkal és lelki szárazságokkal borítja el. A vigasztalás békét, nyugalmat, csendes örömöt, lelki, szellemi hatalmas nagy boldogságokat jelent. Ezeknek a vigasztalásoknak különböző fizikai megnyilvánulásai vannak, pl. erős szívdobogás, vagy mint ha egy tűzgolyó lenne a szívünkben, vagy a kezünk és a lábunk közül bizsergő, kellemes érzés van, vagy mintha kitágulna a mellkasunk. Akik vigasztalásban részesülnek, azok számára öröm a szentmise, az evangéliumra oda tudnak figyelni, mélyen átélik, otthon a gyakorlatban alkalmazzák Jézus tanításait. A felajánláskor pedig, abba a kehelybe, amibe a bor van, belehelyezik saját lelküket, szeretteik lelkét, a közömbös és megátalkodott lelkeket, a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. És ezeket a lelkeket a pap a kehellyel együtt felemeli és felajánlja a Mennyei Atyának. Azután mikor elérkezik a legszebb része a szentmisének, az úrfelmutatás, akkor az a lélek, aki vigasztalás alatt van, teljesen átéli, hogy ott van az Úr valóságosan, és leszállt az oltárra, és testté és vérré vált. És ahogy megy ki az áldozáshoz, hatalmas bűnbánatot érez a szívében. Mennyire méltatlan ő az áldozáshoz, és mégis boldog, hogy ilyen méltatlanul is elfogadja az Úr és egyesülni akar vele. És amikor megáldozott, a helyén letérdel, és tele van hálával, nem győz köszönetet mondani, hogy vele a kicsi porszemmel az Ég és Föld leghatalmasabb királya egyesült. És mikor otthon van, elvégezve az állapotbeli kötelességeit, elérkezik az imádság ideje, akkor nagyon boldog, mert vigasztalásban van. Amikor elkezdi az imádságot elmondja a felajánlásokat, és csak úgy buzog a lelke a Miatyánk-ok és Üdvözlégy-ek és a szívből jövő imádságok alatt, mert felgyújtja a szívét Isten, és olyan csodálatosan elmélkedik a rózsafüzér titkok között, hogy maga is csodálkozik, hogy hogyan lehet ez, hiszen ő nem tud ilyen csodálatosan beszélni. A Szentlélek az, aki beszél belőle. A Jó Isten amikor megtér egy lélek, akkor azonnal elárasztja nagyon nagy örömökkel, magához akarja láncolni. Olyan örömöket kap, amit azelőtt soha nem élt át. Ezek az örömök jó darabig tartanak, segítik őt abban, hogy megtanulják az áldozatokat Jézustól. Hogy meg tanuljanak böjtölni, virrasztani és önmegtagadásokat hozni, lemondani mindenféléről, ami lelküknek, testünknek kedves. És egyszer csak elkezd csendesülni ez a hatalmas nagy öröm, csendes örömmé, békévé, nyugalommá változik.
Van egy választottunk, aki megkapta a benső szó ajándékát. Beszélgethet Jézussal, a Szentlélekkel, a Mennyei Atyával és velem, a Szűzanyával. Nagyon hálás ezért. Az első három évben végig azt tapasztalja, hogy hatalmas örömökkel árasztják el. Úgy kezdődik, hogy ül az íróasztalánál, fogja a rózsafüzért és imádkozik. Egyszer csak úgy érzi, hogy tele van a szíve az Isten iránti hatalmas szeretettel. Lobog a láng benne, nem tudja folytatni, mert a hangja elcsuklik. Nem tud imádkozni, de még halkan sem, mert csak arra tud gondolni, hogy Istenem, szeretlek. Teljesen betölti Isten a lelkét, úgy érzi, hogy a kezei lábai moccani se tudnak, és azt kívánja, hogy bárcsak örökké tartana ez a csodálatos boldogság. És akkor megkérdezi: -Drága Uram, mit teszel velem? -A karjaimba ringatlak, és az örök élet vizével itatlak. Képzelhetitek, milyen boldog ez a választott! Ezek a hatalmas nagy örömök minden héten kétszer eljönnek, azután ritkulnak, s végül egyáltalán nem lesz része benne, csak egy csendes nyugalom és béke marad a szívében. És akkor megkérdezi az Ő Jézusát: -Mondd Uram, valami nagy bűnt követtem el, haragszol rám, vagy visszaestem a lelki fejlődésben? Akkor Jézus így válaszol neki: -Nem Gyermekem, inkább nagyon szépen haladsz az úton a tökéletesség felé, még van javítani valód, de nagy lépésekben haladsz. Csak tudod, most először a fejlődésednek olyan szakaszába értél, amikor a puszta akaratod elég az áldozatokhoz. Most már nem kell, hogy nagy örömökkel noszogassalak, arra, hogy ne idd meg a kávét, ne edd meg az édességet, hogy ne nézd a tévét, és ilyenkor még több lelket mentesz, mint a nagy boldogság idején. Engedd meg gyermekem, hogy azoknak adjam ezeket a hatalmas érzelmeket, akik soha nem tudják szeretni a Szentháromságot, akik nem tudnak hinni, a közömbös, megátalkodott, hitetlen embereknek. És akkor ez a lélek boldog, mert tudja, hogy még többet segíthet. Tudjátok drága Gyermekeim, Isten a lélekben nem az érzéseket nézi, hanem az akaratot. Mert aki imádság közben szinte reszket az átéléstől, azt nem magától teszi, ez Isten ajándéka, nem az ő érdeme. Viszont, hogyha szép csendes nyugalomban elimádkozza a rózsafüzért, szépen felajánlja a lelkekért, próbál elmélkedni, szemlélődni, és mondja becsületesen, szépen az imáit, ez a lélek talán még több érdemet szerez magának és más lelkeknek.
Drága gyermekeim eddig a hatalmas nagy örömökről, a csendes nyugalomról, békéről hallottatok és a lelki élet fejlődését előmozdító akaratról. Most pedig a lelki szárazságról fogok beszélni nektek. Az az állapot, amikor Isten nemcsak ezeket a hatalmas örömöket, hanem a nyugalmat és csendes békét is elveszi, nincs érzelem az emberben, úgy érzi, semmihez sincs kedve. Hányszor előfordult veletek is Gyermekeim! De nem kell félni tőle, mert Istentől való, és amit Ő ad, az biztos hogy csak javunkra szolgál. Amikor ilyen lelki szárazságban lévő nagy nehezen rá veszi magát, hogy elmenjen a szentmisére, akkor ott semmit nem tud átélni, csak a teste van ott, a lelke ki tudja, hol kószál. Az evangéliumra sem tud odafigyelni. Az úrfelmutatáskor semmit nem érez, nem érzi, hogy ez a legszentebb pillanat, mert ekkor változik a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé. Nem tudja szenvedéseit hozzátenni Jézus szenvedéseihez, nagyon száraz a lelke, szomorú és levert. Amikor otthon imádkozni kellene, minden más eszébe jut, elmosogat, letörölgeti a port, elmegy a boltba, egy könyvet elolvas, mindig felugrál. Egyszer csak ráveszi magát, hogy imádkozzon, de nem tud odafigyelni, nem tudja Isten szeretni. Ez a lelki szárazság olyan, hogy senki nem tud tőle megszabadulni, ezt egyedül csak Isten tudja feloldani. Annyit kell csak tennie, hogy ellen kell állnia a gonosz kísértéseinek: -Ne menj el a templomba, csak hétköznap van, majd elmész vasárnap, aztán ne mondd el azt a rózsafüzért, hiszen semmi eredménye nincs, csak Istent bántod vele. Ez a lélek nem hallgat a gonoszra, és amikor ezt Jézus látja, lehajol hozzá, megsimogatja és azt mondja: -Drága Gyermekem, ne félj veled vagyok, ilyenkor vagyok a legközelebb hozzád, ilyenkor átölelve tartalak, vagy az ölemben tartalak, csak te nem érezheted. És abban a pillanatban fény gyúl a lelkében és tele lesz a szíve Istenszeretettel, felebaráti szeretettel. Drága Gyermekeim ez a lelki szárazság nem fölösleges dolog, hiszen alázatra nevel, hiszen érezheted, hogy még Istent szeretni sem tudod magadtól, Isten kell hozzá, hogy Őt szeresd. Azután érdemszerző is,  minden zúgolódás nélkül fel kell ajánlani a fájdalmadat, ezt a levertségedet. És akkor Isten felhasználja, saját lelkedért vagy mások lelkéért.
Most szeretném elmondani, hogy hogyan van jelen itt közöttetek a Szentháromság. Most Jézussal kezdem. Hófehér ruhában van, arany öv van a derekán, szép barna haja leomlik a vállára, oly nagy szeretettel tud rátok nézni. Legelteti gyönyörű kék szemét rajtatok, és örül hogy eljöttetek ide. Jézussal szemben térdel egy fejkendős asszony, a vigasztalás állapotában van összeteszi a kezeit és imádkozik, hívja Jézust, hogy legyen jelen, érzi hogy Jézus ott áll veled szemben: – Drága Jézusom, én most a fájdalmas rózsafüzért szeretném elmondani, és felajánlom a tisztítótűzben szenvedőkért. Kérlek, engedd meg nekem, hogy csak egyetlen lélek kiszabaduljon tisztítótűzből. Elkezd gyönyörűen imádkozni, elmélkedik, szemlélődik. Jézus boldog és örömmel hallgatja ezt az imát. Amikor az ima véget ér Jézus így szól: -Drága Kislányom, te nem egy hanem tíz lelket szabadították ki a tisztítótűzből!
És most a Mennyei Atyát mutatom be nektek, aki szintén fehér ruhában van, és itt ül egy széken veletek szemben, és az ölében ott ül ugyanez az asszony, csak most ő a lelki szárazságban van. Ő nem tudja, hogy a Mennyei Atya ölében van, azt hiszi, hogy nagyon messze van tőle. De azért ő elkezd imádkozni, elmondja a Hiszekegyet, a Miatyánkot, Üdvözlégyeket, de újra és újra meg kell ismételnie, mert nem tud figyelni. Amikor befejezi, a Mennyei Atya így szól: -Drága Kislányom, ha tudnád mennyire szeretlek! Gondolatban szeretted volna, hogy a haldoklókból egy lelket megmentsek. Hát tudod hány lelket mentettél meg? Száz lelket! Hát így szeretlek Én. Elsősorban az akaratot nézem!
Drága Gyermekeim! Ha így sikerül imádkoznotok, az is értékes, talán még értékesebb!
És most nézzük a Szentlelket, Ő is itt van. Veletek szemben áll hófehér ruhában, aranyövvel a derekán, és egy glória van a feje körül. Az egyik kezében tart egy kis arany tálacskát, azon egy magas lobogó lángot. És így szól: -Drága Gyermekeim, van köztetek, aki a vigasztalás állapotában van, van aki a lelki szárazság állapotában van itt éppen jelen. Arra kérlek benneteket, hogy nyissátok ki szíveteket, hogy bele tehessek egy darabot szívetekbe az Én szeretetlángomból, hogy megnöveljem bennetek az Istenszeretetet és a felebaráti szeretetet.
És most Én, mennyei Édesanyátokat szeretnélek megáldani benneteket a Mennyei atya végtelen szeretetével, Jézus áldozatos szeretetével és a Szentlélek bölcsességével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
Drága Engesztelő Gyermekeim! A múlt hét szerdáján azért ajánlottátok fel a medugorjei rózsafüzért, hogy megmentsétek azoknak a lelkét akik szenvedélybetegek. Most kerül sor rá, hogy elmondjam mi történt ekkor. Amikor elkezdtetek imádkozni, akkor a Mennyei Atya az égből pici angyalkákat küldött, annyit ahányan voltatok azon a napon. Mindegyikük kezében volt egy kis tálacska. Azt tudnotok kell, hogy minden rózsafüzér szemeiben az Én Szent Fiam vére csillog. És míg imádkoztatok ezek a vércseppek a tálacskákba hullottak, amit az angyalkák tartottak. Én pedig elővettem egy kelyhet, és az angyalkák beleöntötték az összegyűlt vért, az imátok eredményét. A Mennyei Atya parancsára lementem a tisztítótűzbe egészen a legmélyére, mivel a Mennyei Atya azt mondta, hogy mind három fokozatára menjek le, és ezzel a Szent Vérrel a szenvedélybetegeket, akik emiatt haltak meg kenjem meg. A tisztítótűz legmélyén nagyon sok szenvedélybeteget találtam, mindegyiknek megjelöltem a homlokát a Vérrel és abban a pillanatban megkapták a szabadulást. A Mennyei Atya a tisztítótűz legmélyéről egyenesen a Mennyországba engedte őket. A középső, és a legfelső fokozatban lévőknek is megkentem a homlokát, s ezek a szenvedélybetegek is mind megszabadultak. A múlt szerdán értük mondott rózsafüzéretekkel rengeteg lelket kiszabadítottatok. Köszönöm, drága Gyermekeim a szereteteteket, a szelídségeteket. Megáldalak titeket az együttérző szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.