ÉGI ÜZENETEK    2015. június 09.    Mennyei Atya:  Az második parancs elleni bűnök

Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Én, Mennyei Atyátok, mindenek Ura és parancsolója nagy kegyességemben és irántatok érzett forró szeretetemben állok elétek, hogy tanítsalak benneteket. Köszönöm, hogy erre a néhány órára kiléptetek a világból, hogy hallhassátok élő szavaimat. Nem a pihenést, a szakadatlan munkát vagy televíziózást választottátok, hanem Engem. A 2. Parancsolat elleni bűnökről beszélek nektek. Ez a törvény így szól: „Isten nevét hiába ne vegyed!”

A katolikus Egyház Katekizmusa kimondja: „Az Úr neve szent. Ezért nem élhet vele vissza az ember. Emlékezetében szeretetteljes imádás csendjével körülvéve kell őriznie. Csak akkor szőheti szavai közé, ha áldani, dicsőíteni, dicsérni akarja a nevet. A második parancsolat a visszaélést tiltja Isten nevével, vagyis tiltja Isten, Jézus Krisztus, Szűz Mária és a szentek nevének helytelen használatát.”

Isten neve a mélyen hívő ember szemében az Ő szentségét, hatalmasságát fejezi ki és bizonyos Isten-félelmet ébreszt benne, akár kimondja, akár hallja, akár olvassa ezt a nevet. Természetesen Isten neve szeretetet és vágyat is kelt az illetőben. Aki ilyesmit nem érez e név iránt, az nem tud hinni jelenlétében, mert amilyen mértékben hisztek abban, hogy Mi, a háromszemélyű egy Isten valóságosan jelen vagyunk köztetek, olyan mértékben támadnak e nemes érzések szívetekben szent nevünk hallatára. Figyeljétek meg, Gyermekeim, hogy azok a leghatékonyabb prédikációk és bibliai tanítások, melyekben Jézus Krisztus nevét nagy tisztelettel és lángoló szeretettel ejtitek ki.

Vizsgáljuk meg, milyen bűnök sértik a második parancsolatot! Az egyik ilyen bűn az Isten nevében tett ígéretek be nem tartása. Ez azt jelenti, hogy valakinek ígértek valamit Isten nevében, de nem teljesítitek. Ezzel visszaéltek Isten nevével, meghazudtoljátok Őt. Egy életből vett példával illusztrálom ezt nektek. Egy hétköznap délelőtt Zsuzsa és Ilonka, két templomba járó asszony találkoznak. Zsuzsi kiönti szíve bánatát, hogy fia már rég elköltözött, összeismerkedett egy elvált asszonnyal. Együtt élnek bűnös kapcsolatban. Mivel a nő nem kapott otthon vallásos nevelést, a fia sem gyakorolja a szentmisére járást, ebben az életformában nem is gyónhat, nem is áldozhat. Ilonka végighallgatta és megígérte, hogy imádkozni fog a fiúért. Eszébe se jutott, hogy mit ígért. Sajnos ez jellemző rá. Egy utcabeli barátnőjének megígérte, hogy elmegy hozzá krumplit szedni, de mikor elérkezett az idő, bejelentette aznapra vendégei lesznek. Bizony ott van a lelkén a bűn, mert cserben hagyta a másikat. Ó, pedig mennyire hajtogatta, hogy számíthatnak rá. – Igaz, hogy gyakran fáj a dereka, de Isten majd segíteni fogja a munkában – mondogatta.

Gyermekeim! Az ilyen ígérgetős és visszakozó emberek azért ajánlkoznak mindenre, hogy mások szemében jobbnak, segítőkészebbnek mutatkozzanak. Pedig lejáratják magukat az emberek előtt, mert megbízhatatlannak fogják tartani őket. Ha nem akarjátok megsérteni ezt a parancsolatot, csak azt ígérjétek meg másnak, amit teljesíteni is tudtok.

A második parancs ellen vét az is, aki feleslegesen belefoglalja beszédjébe Isten nevét, de közben nem kér Tőle semmit, nem hálálkodik Hozzá, nem dicsőíti, csak szavai közé keveri a nevét. Pl. „Hova az Istenbe tettem ezt a seprűt?” „Így történt, ahogy mondom, Isten bizony.” „Istenien áll ez a ruha rajtad!” Valaki hall egy meglepő esetet és így kiált fel: „Jézus Mária!” Kérdezi az egyik ember a másiktól: „Miért kapcsolták ki az áramot?” A válasz a következő: „Isten tudja.” Sajnos teremtményeim beszéde telis-tele van a szent nevek tiszteletlen, felesleges alkalmazásával. Ezek bocsánatos bűnnek számítanak. Még a vallásukat buzgón gyakorló gyermekeim is beleesnek. Tisztítsátok meg szavaitokat, hogy a kötelező tiszteletet mindig megtartsátok Felém.

Ezeknél a súlyosabb vétségek a szitkozódások, melyekbe a felfokozott indulat miatt Isten neve is belekeveredik. Tanúi lehettek az olyan eseteknek, amikor valami nézeteltérés miatt az egyik ember szidja a másikat, és dühében rosszat kíván neki, hogy „Isten büntesse meg, betegítse meg, vegye el az életét.” Az ilyen szitkozódás már felér az átkozódással. Ez a második parancs elleni halálos bűn.

A káromkodás, mint súlyos bűn a legkeményebben áll szemben a második paranccsal. Ó, mennyire fáj atyai Szívem, amikor hallom, hogy az emberek magukban vagy hangosan gyűlölködő, kihívó, szemrehányó szavakat mondanak Ellenem. Mindenért Engem hibáztatnak, és trágár szavak kíséretében meggyalázzák szent Nevemet. Ezt teszik Jézus, a Szűzanya és a szentek nevével is. Az is káromlás, mikor a szentségeket emlegetik tiszteletlenül, fölöslegesen és gúnyolódva. Az is káromlásnak számít, mikor az Én nevemben más vallásban élőket üldöznek, bántanak, gyűlölnek, megölnek. Az is káromlás, amit a terrorista csoportok művelnek, kínozzák és kivégzik a keresztényeket, mert nem követik az ő vallásukat. Az is káromlásnak minősül, mikor egyesek Istenre és teológiai végzettségükre hivatkozva eretneknek minősítik azokat, akik az Én igaz üzeneteim mellett kiállnak. Ti, Kicsinyeim, ezeket a napokat élitek. Imádkozzatok az ilyen rosszakaróitokért, mert Szent Szavaim hazugnak bélyegzése számukra halálos bűn, Isten-káromlás.

Szintén súlyos bűnnek számít a második parancs ellen a hamis eskü. A katekizmus megállapítja: „Esküdni annyit jelent, hogy Istent az állított dolog tanújául hívjuk. Az isteni igazmondás segítségül hívása a saját igazmondás zálogaként. Az eskü az Úr nevét kötelezi.” Csak nagy és fontos dolgokban szabad esküdni. Pl. bírósági tárgyaláson vagy házasságkötéskor. Aki Istenre esküszik, annak be kell tartania az ígéreteit. Aki eskü alatt olyat ígér, amit nem akar betartani, vagy az eskü alatti ígéretét nem tartja be, az esküszegő. Az esküszegés súlyos tiszteletlenség Istennel szemben. Azok a házaspárok, akik templomban esküdtek, majd elváltak, mind esküszegőnek számítanak, mert függetlenül attól, hogy komoly indokuk volt a válásra, ígéretüket nem váltották valóra. Esküszegésüket meg kell gyónniuk, mert súlyos bűn. Feloldozást kapnak, ha további életüket tisztán élik. Bűnbánatuk és Szent Fiam Vére lemossa lelküket, és tiszta lappal indulhatnak.

Szintén halálos bűn a hamis eskü. Egy fiatalember előre megfontolt, kegyetlenül végrehajtott gyilkosság vádjával áll a bíróság előtt. Állítólag egy leányt erőszakolt és gyilkolt meg éjszaka, ahogy a késői műszakból ment hazafelé az utcán. A vádlott és ügyvédje hiába tiltakozik és próbálja bizonyítani az ártatlanságot, az áldozat édesanyja és ügyvédje egy hamis tanút állít, aki azt hazudja, hogy jelen volt és ezt a férfit látta, amikor letámadta a lányt, aki segítségért kiáltozott. Nem tudott segíteni, mert az illető begyömöszölte az autójába és elhajtott. A hamis eskü miatt a teljesen ártatlan vádlottat életfogytiglanra ítélték. Később megtalálták az igazi gyilkost és szabadon bocsátották. A hamis tanút, hamis eskü miatt lezárták. A hamis eskü a legaljasabb, legembertelenebb bűnök közé tartozik. Mióta áll a világ sok-sokezer ártatlan embert kivégeztek és elítéltek hamis tanúság miatt.

Szent Fiam a Hegyi Beszédben így magyarázta az összegyűlt seregnek a második parancsolatot és ebből is, ami az esküre vonatkozik: „Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet. Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek… A ti beszédetek legyen: az igen - igen, a nem - nem. Ami ezen a földön van, a gonosztól való.” (Máté 5, 33-34,37)

Jézus szavait, Gyermekeim, úgy kell érteni, hogy nem tiltja az esküt, ha komoly dologról van szó (pl. bírósági tárgyalás), de jelentéktelen dologban ne esküdözzetek. Hányszor elhangzik meggondolatlanul: „Esküszöm, hogy ezt az alakot láttam bemenni az ÁBC-be… Esküszöm az élő Istenre, hogy Erzsi piros kosztümben ment az osztálytalálkozóra… Esküszöm, hogy ma még semmit nem ettem… Isten a tanúm, hogy megtanultam ezt a tételt, amit kihúztam, mégis kettest kaptam…” Gyermekeim beszédje telis-tele van ilyen felesleges esküdözésekkel. Az ilyen féle bűn is sérti a második parancsolatot, mint bocsánatos bűn.

Drága Gyermekeim! Lehet, hogy csodálkozni fogtok, de az is hiába veszi Isten nevét, aki megszokásból imádkozik. Némelykor elnézlek benneteket, hogy imádkozásképpen csak, hogy meglegyen a napi adag, gépiesen, minden odafigyelés nélkül eldaráljátok imáitokat. Ha a „Miatyánk” alatt mindenféle napi dolgon jár az eszetek, de ajkatok, nyelvetek mondja a szavakat, nem is sejtitek, hogy „Isten nevét hiába veszitek”. Ne hallgassatok arra, aki azt mondja erre, hogy a figyelmetlen imádkozás nem bűn. De igenis az, mert fájdalmat okoztok Nekem azzal, hogy Rám sem gondoltok, míg kiejtitek a Nevemet. Hanem azt kívánom tőletek, hogy szívből, mindeneteket beleadva szólítsatok meg Engem! Ima közben érezzétek, hogy nem vagytok egyedül, hogy ott állok előttetek és minden szavatokra figyelek. Kérjetek, hogy bocsássam meg bűneiteket, hogy segítsek megjavulni nektek, hogy tanítsalak meg titeket jól, helyesen imádkozni. A rózsafüzérek alatt többször meg kell állni és elgondolkozni azon, hogy kivel is beszélsz tulajdonképpen? Ég és Föld leghatalmasabb Urával, te a kis porszem. Kérj bocsánatot, ha el mertél kalandozni világi gondolatok felé, és ezzel megrövidítettél Engem, Uradat, Istenedet. Gondolkozz el azon, hogy rózsafüzér titkaiból milyen sokat tanulhat a lelked! Képzeld bele magad Jézus élethelyzeteibe, légy ott vele a helyszínen és ha ezt megteszed, tökéletesen és tiszteletteljesen fogsz imádkozni.

Most egy megdöbbentő, misztikus képet mutatok nektek. Elkísérnétek Engem, Atyátokat a Golgotára? …Köszönöm….  Már ott is vagyunk. A pribékek végeztek a felszegeléssel. Ott fekszik egy hatalmas kereszt és rajta óriás alakban Jézus Uratok felfeszítve. Álljátok körbe és gondolatban boruljatok térdre. Bánjátok meg a második parancs ellen elkövetett bűneiteket. Hirtelen több száz ember érkezik fekete ruhában. Jézus mellett törpének látszanak. Nagyon zajosak: szitkozódnak, ordítva káromkodnak, vádolják Jézust életükért, mindenért. Hegyes lándzsa van a kezükben és parancsra várnak. Megjelenik előttük egy nagyméretű, ijesztő torz alak, szarvakkal a fején és belefúj a sípjába. Ő a Sátán. A káromkodók becélozzák a Megváltó Szívét és belehajítják lándzsáikat. A Szent Szívből bőségesen folyik a vér és víz, mint két áradó patak. Dolgukat végezve eltakarodnak. Ezután két fekete csapat következik, a hamistanúk és esküszegők, ők is feketében vannak és mindegyik vállán egy apró gonosz démon ül, aki kezében hosszú nagy töviseket tart és vigyorogva kínálja az embereknek. Ezek fogják a töviseket, felmásznak a Keresztrefeszített óriás mellére és Szent Szívébe szúrják. Minden tövis alól piros vér csorog. A következő csoport szürke ruhában érkezik apró tövisekkel: ők, akik feleslegesen szövik át szavaikat Isten nevével. Ezrével vannak. Felmásznak kezére, karjára, lábára és apró töviseikkel szúró fájdalmat okoznak Jézusnak. Két csoportot látunk még. Az egyik tagjai a mindenre esküdözők apró ostorokkal rohamozzák meg a szenvedő Jézus mellét, a másik csoport emberei világosabb ruhában vannak, ők a megszokásból imádkozók. Kezükben most is ott van a rózsafüzér. Az Üdvözítő feje köré telepednek és ahogy imádkoznak rózsafüzérük bele-beleakad a Szent Arc sebeibe, felsértve a hegeket.

Ó, Gyermekeim! Segítsetek! Gyertek, húzzátok ki a lándzsákat, húzzátok ki a nagy töviseket, kis töviseket és töröljétek le a vérpatakokat, húzzátok ki a nagy szögeket, mert nagy dolog történik! Eltűnt a kereszt és a hatalmas Jézus áll előttetek hófehér ruhában. Csak szent Sebei ragyognak rajta. Lehajol, kezébe összegyűjt benneteket, és szívére emel. Így szól: Köszönöm, hogy begyógyítottátok Sebeimet, azokat is, amit a második parancsolat ellen vétők okoztak.

Szent Fiam és Én Atyátok egyszerre ketten áldunk meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.