2003 január 6.

Hadd dicsérjem Istenemet jóságáért
és csodálatos tetteiért
viszonzásul mindazért, amit értünk tett,
valamint irántunk tanúsított
nagy és gyengéd irgalmáért.

Õ, aki felülmúlja a magasságokat,
aki isteni erõbe öltözött,
csillogó zafírokat öltött,
sohasem hagyott el minket, a népét,
mert csont vagyunk az Õ csontjából,
test az Õ testébõl
és lehelet az Õ életadó leheletébõl.

Miként a Szentírás írja szépségérõl:

“A feje színarany,
a haja pálmalevél fonat
és hollófekete.”

Szeme, mint az átlátszó türkiz tó,
és ha rád veti tekintetét,
egyetlen pillantásától
elalél a lelked,
elragadja és összetöri szívedet
sebet ejtve rajta.

Illata rendkívüli,
és amikor elhalad melletted,
a szellõ megérint Urunk illatával,
ami felülmúl minden dicsõséget.
Egyedüli e párbeszéd…

Amikor kinyitja száját
és felhangzik Szava,
eláraszt a fényözön,
Napnál is ragyogóbb világosság
tölti be a mindenséget.
És életet ad mindennek.

Méltóságteljesen jár,
miként a võlegény,
aki menyegzõs koszorút visel ¹,
és már láttán is örvendez lelkem,
amint elhalad mellettem,
és elolvadok fényében…

 

Ódád megigézett engem, virágom. És elégedett vagyok, hogy kezem mûve dicsér és dicsõít engem.
Vassula, sohasem lettél volna képes dicsõíteni engem, ha nem léptem volna életedbe. Sohasem tudtad volna véghezvinni e mûvet, ami felülmúlja képességeidet, ha nem léptem volna életedbe.

Milyen képessége van az embernek, amit nem fölülrõl kapott?
Ezért, leányom, menj és hirdesd a nemzeteknek mindazt, amit érted tettem, amit láttál, és hogy miként bántam kezdetben vétkeddel és hogyan jegyeztelek el magammal kimondhatatlan módon.

Idõnként meglátogatom a Földet, hogy megöntözzem pusztaságát és folyókat fakasszak, amelyek elárasztják bõségesen vízzel, hogy magot teremjen ². Akkor akik készek betakarítani a termést, esznek belõle, javukra válik és engem fognak dicsõíteni. ³

Akik megtagadják a termés begyûjtését, noha nincs is mag, azok meghalnak…
Jelenlétem élet és világosság.
Jelenlétem remény és megmenekülés.
Lásd, hasonló vagyok a felkelõ Naphoz, amely a sötétség elmúltával szétárasztja fényét, hogy világosságot adjon azoknak, akik sötétségben élnek, mint a sakál, és azoknak, akik a sötét árnyék országában élnek, abban az országban, amelyet azért borítottak sötétségbe, hogy elrejtsék bûnös tetteiket. Jelen vagyok a “pathos” napjaiban is ⁴, mert világi kedvtelések után siettek, amelyek nem vezetnek benneteket hozzám. Itt vagyok azonban.
Itt van a ti Istenetek szívetek kapuja elõtt.
Itt vagyok ezernyi csillag fényénél is fényesebben ragyogva, ahogyan gyakran mondod, leányom, hogy fényt vessek lábatok elé és a béke útjára vezesselek benneteket.
Érted? Az én utaim nem emberi utak.

Jelenlétem világosság, és világosságom elûzi a sötétséget. A sötétség most háborút visel a világosság ellen, azt akarja, hogy kialudjon és ne adjon nektek több fényt. Olyan vagyok azonban, mint az örökké fénylõ Nap, amely sohasem nyugszik le, és elárasztalak benneteket nagyszerûségemmel.

Miként már mondottam, indulj, aki királyi gazdagságomon nevelkedtél, hirdesd a nemzeteknek az országot, és azt, hogy én vagyok a ti Megmentõtök, akié minden dicsõség. Hogy én vagyok Megváltótok és senki más.

Menj és hirdesd a hamunak, változtasd õket arannyá, hogy megleljék szabadságukat bennem, aki a Világosság vagyok. Menj és mondd el, hogy egykor téged is megfogtak és kalitkába zártak, mint a galambot, de én eljöttem gyengéd irgalmamban, feltörtem a kalitkát ⁵ és visszaadtam szabadságodat. Megszabadítottalak az ördögtõl, felkentelek homlokodra adott csókom kenetével és pecsétet tettem rád mint saját tulajdonomra…

Menj és Nevemben erõsítsd, vigasztald népemet, díszítsd fel kertjeimet és mondd el nekik, milyen az, amikor az ember valóban megmenekül! Ékesítsd fel szentélyeim szívét! ⁶

Kegyelmem megnyilvánult elõtted életed minden napján, nemzedék, és miként én beragyogom az egész emberiséget, hogy rávegyem, kössön békét velem és felebarátjával, úgy fognak õk is ragyogni egymás elõtt, ha rám hallgatnak.

Vassulám, én vagyok a te Szabadítód, felvirágoztattalak téged és másokat is ezen az ódán keresztül, ahogy a rózsákat, amelyek a folyóparton nõnek, és miként a Szentírás mondja:

Adj édes tömjén illatot, virágom,
miként a liliom,
áraszd szét illatod külföldön,
énekeld a dicséret énekét
engem áldva minden isteni mûvemért,
és hirdesd Nevem nagyságát! ⁷

Ez a te feladatod. Ne félj Nevemben megtenni mindezt, mert egyesültem veled. A Szeretet van veled és melletted életed minden napján.

Legyetek egy!

Én vagyok

---

Megosztás a facebookon