2012. 09. 29, Szombat

Szent Mihály arkangyal: „Gyermekeim, kérjétek a Szűzanyát, mint a vértanúk királynéját, hogy szerezze meg nektek Istentől azt a kegyelmet, hogy hiteteket akár véretek árán is meg tudjátok vallani, életetek odaadásáig. Bár Ő nem ontotta tiszta szűzi vérét hitéért, de lelkileg elvérzett a kereszt alatt abban az irtózatos fájdalomban, amelyet isteni Fiának szenvedései okoztak számára. Ha nem is volt vértanú testileg, az volt lelkileg. A Szűzanyának ez a lelki vértanúsága igen nagy reményeket és vágyakat van hivatva bennetek ébreszteni, hogy ti magatok is vértanúkká legyetek. Elhihetitek ugyanis, hogy az Úristen semmiféle igazi tökéletességnek útját nem vágja el előletek, tehát a vértanúságét sem. Az azonban, hogy tényleg véreteket onthassátok, nem tőletek függ. Avilai Szent Teréz, már gyermekkorában vérét akarta ontani, de nem akadt egyetlen ember sem, aki megtette volna neki a szívességet, hogy a hitéért levágja a fejét. Az Úristen a ti kedvetekért nem fog üldözést engedni vagy rendezni. De erre nincs is szükség, a Szűzanya példája mutatja ezt. Miként a Szűzanyában, úgy ti bennetek is meglehet a szeretetnek az a hősies foka, hogy Istenért készségesen ontsátok véreteket. Mindez megvolt a Szűzanyában is! Mily szívesen viselte volna el isteni Fia helyett azokat a kínokat. Ha az ő példáját követitek, akkor számotokra is készen áll a vértanúság koronája. Lassú vértanúság minden szenvedő keresztény élete, még ha kint is él a világban, föltéve, hogy keresztjeit Isten akaratával való teljes megegyezéssel viseli. A Szűzanya, a vértanúk királynője, erre a vértelen vértanúságra oktat benneteket.

Fontoljátok meg, mi szükséges ahhoz, hogy a vértanúság számotokra kínálkozó koronáját elnyerhessétek? Semmi más, mint az Isten akaratával való, tökéletes megegyezés. Mert hiszen az Anyaszentegyház sem ismeri el vértanúnak azt, aki ugyan életét vesztette hitéért, de a támadóknak, bár jogos önvédelemben, fegyverrel ellenállt, és igyekezett kezeikből kimenekülni. Ezért természetes, hogy az ilyen embert senki sem fogja lelki vértanúnak tekinteni. Isten azért küld nektek keresztet, mert a szenvedés jó és üdvös. A szenvedést jónak és hasznosnak kell tekintenetek, sőt a legjobbnak, amit a földi élet nektek adhat.

Az emberi lélek a halál és a külön ítélet után önként megy a számára rendelt helyre, legyen az akár a pokol, mert még az a számára legelviselhetőbb állapot. Ha belekényszerítenék a mennyországba, az ő megrögzött gonosz mivoltával, az pokolibb lenne neki a pokolnál. Ilyenféleképpen kell nektek éreznetek a szenvedéssel kapcsolatban. Úgy kell azt tekintenetek, mint e földi életben a számotokra legmegfelelőbb állapotot. Így tekinti azt Isten, hiszen azért választotta a szenvedést egyszülött Fia számára földi osztályrészül. Nektek tehát nemcsak el kell viselnetek a kereszteket, hanem éppen olyan boldogoknak kell magatokat éreznetek terhetek alatt, mint amilyen boldognak érzi magát a tisztítóhelyen szenvedő lélek, amely teljesen érzi ugyan gyötrő kínjait, de mivel ez szolgál javára, főleg pedig mert tökéletesen szereti Istent, nem cserélné el állapotát semmiféle földi boldogságért. Ez volt mindig a szentek hozzáállása a szenvedéssel kapcsolatban. Ezt mondta Kis Szent Teréz is: az ő számára nem létezik szenvedés, mert minden szenvedést édesnek talál. Ez a lassú földi vértanúsághoz való helyes hozzáállás. Ezt tegyétek magatokévá! Megáldalak titeket a hitetek bátor megvallásának a lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/vertelen-vertanusag

Megosztás a facebookon