1990. július 19.

Istenem! Istenem!
Jöjj, és tedd világossá sötétségemet!
Jöjj gyorsan, és segíts!
Látogass meg!
Lelkem Rád szomjazik, Istenem! Mikor láthatom Szent Arcodat? Megsemmisül a lelkem…miért mondanak állandóan ítéletet felettem üldözõim? Ó Uram, mikor sértettem meg õket? Uram, merre vagy? Legalább azt engedd meg, hogy üldözõim megmondják, hogy miben találtak vétkesnek!
Ó Istenem mennyire hiányzol nekem!…

Kedvesem, nem titokban szóltam. Megerõsítem Szavamat, és õk ismerik Szavamat. Te nem láttál engem színrõl színre, de közeledben vagyok. Lehet, hogy testben ¹ távol vagyok, de lélekben mindig veled vagyok! ² Veletek vagyok, hogy a szeretetben kösselek össze benneteket. Fel akarom rázni elméteket, hogy értelmetek teljesen kibontakozzék, míg minden titkomat meg nem ismeritek. “Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse” ³

Áldott gyermekem, azt akarom, hogy istenségem látható képmása légy, azaz forrón szeress engem, és lelkiismeretesen engedelmeskedj törvényemnek! Akkor majd apránként figyelmeztetem azokat, akik megbántanak engem és üldöznek téged. Emlékezetükbe idézem, mennyire elhagyták hitüket. Alkalmat adok nekik arra, hogy bûnbánatot tartsanak. Bátorság! Mondom neked leányom, hallják meg, akik hallani akarják, akik pedig nem akarják, ne hallják…