1993. január 17.
Az egység hetének elõestéjén, Los Angeles

Uram, úgy imádkozom, ahogyan Te imádkoztál: legyünk mindnyájan egyek, amint az Atya benned van és Te õbenne, hogy mások is elhiggyék a világon, hogy az Atya küldött Téged. Azokért a juhokért is imádkozom, amelyek nem a te nyájadból valók, hogy õk is hallgassanak hangodra. Imádkozom a mohamedánokért, a zsidókért és másokért is, hogy mától fogva ébredjenek irántad való szeretetre! Amen.

Hallottalak, hallottalak, barátom. Végül mindenki imádni fog engem.

 

HOGY MINDNYÁJAN EGYEK LEGYENEK!

1993. január 18.
Sacramento

Ma van a születésnapom és az egység hetének elsõ napja. Ezen a napon volt egykor Péter székfoglalásának az ünnepe. Ma az igen szentéletû Francis A. Quinn püspök hívott meg, hogy beszéljek az Oltáriszentség katedrálisában. Vendéglátóim ajándékot nyújtottak át nekem délután, közvetlenül a találkozó elõtt. Amikor megláttam, éreztem, hogy Jézustól való. A következõ szavakat mondta ugyanis nekem 1992. október 21-én: …
„örülj és ujjongj, én pedig oda fogom nyújtani neked kelyhemet… Sorjában rá akarom venni a népeket arra, hogy éljenek árnyékom alatt, és higgyék, hogy az Atya küldött engem. Igen, el fog jönni a nap, amikor a föld királyai, nagyjai és hadvezérei, a gazdagok és hatalmasok, az egész nép el fog ismerni engem mint Krisztust, az élõ Isten Fiát. Az emberek mindenütt egy hangon és egy szívvel fogják tisztelettel felemelni kezüket imádságra és imádásra…” És egy aranyozott kelyhet nyújtottak át, amelyre e szavakat vésték:

A szentmisét a két jelenlévõ püspök mutatta be beszédem után. Kórus énekelt a katedrálisban, és minden fenséges volt. Az én kelyhemet használták ezen az egységért bemutatott szentmisén, és abban változtatták át Jézus drágalátos Vérét.

Amikor beszédem közben a katedrálisban az összegyûlt tömegre tekintettem - ezernyolcszázan lehettek -, szomorúságot éreztem. Ott álltam az Úr kérésére, hogy az egységrõl beszéljek a feltehetõen 98%-ban római katolikus hallgatóság elõtt. Az én népembõl egy sem volt velem. ¹ , ² Mohamedánok és zsidók is voltak a katedrálisban… De az Úr késõbbre tartogatta a születésnapi meglepetést. A szentmise elõtt egy orthodox pap jött be kísérõjével. Mise után megkért, hogy beszélhessen velem. A sekrestyében találkoztunk, és akkor értettem meg, amit az Úr mondott nekem: „Oroszország lesz az, amely leginkább meg fog dicsõíteni engem.” A pap egy orosz orthodox pap volt… Megosztottságunk sötétségében az egység reményének egy gyenge fénye fog kigyulladni. A reménynek ez a kis fénye Oroszország. Az egység Oroszország által fog bekövetkezni, és Õ dicsõíteni fogja Istent! Megmondtam az orosz papnak, hogy Õ az én születésnapi ajándékom Jézustól. Az atya neve Vassili volt, ami az én nevemnek, Vassulának a hímnemû megfelelõje.

A másik jel arra vonatkozóan, hogy az egység Oroszország által jön létre, az volt, hogy amikor az Úrtól egy bevezetõ imát kértem, Õ egy orosz papnak, Szergej Bulgakov atyának az imádságát választotta. Azt kérte, hogy találomra nyissam fel a könyvet és azt az imát láttam meg elõször, amelyet 1989. december 29-én írtam le.

Íme:

---

1 A görögkeletiek közül.
2 Úgy hallottam, hogy a görögkeleti püspök megtiltotta híveinek, hogy eljöjjenek találkozómra.

Megosztás a facebookon