1991. február 25.

A Szeretet a szeretet viszonzására vár.

(Hirtelen a helyesírási és a nyelvtani hibákra gondoltam, amelyek itt-ott elõfordulnak ezekben a szövegekben, valamint arra is, hogy mit mondott errõl Jézus egy másik misztikusnak, aki már meghalt, és hasonló problémái voltak.)

Igen, arra kötelezel, hogy a te nyelvtani tudásodra, és a te behatárolt szóismeretedre korlátozzam magam. Ó igen! Te nagyon tökéletlen vagy mint eszköz!¹

Én azonban még tökéletlenségedben is fel tudlak használni, kicsim. Jézusod újból és újból megáldott téged, és egyszer, Vassula, egyszer majd megjelenek elõtted az én világosságomban, és teljesen elmerítelek benne. De most, én és te, így folytatjuk tovább, ahogy eddig.

Dicsérjük az Urat!

(A Sátán azt mondta: “Végre”, mivel a dicséret leírása idõbe került. De azonnal felhangzott Jézus hangja, amint azt parancsolta a Sátánnak, hogy “Csend!” A Sátán el akarta hitetni velem, hogy Jézus mondta azt, hogy “Végre!”)