2012.04.03 ÉGI ÜZENETEK Szűzanya: Jézus érdemszerző szenvedése
Drága Engesztelő Gyermekeim, ne féljetek, Én vagyok a ti mennyei Édesanyátok. Nagy-nagy szeretettel köszöntelek benneteket, ti vagytok a legbátrabbak, a leghűségesebbek, mert még most is eljöttetek, amikor sokan otthon maradtak az ünnepi készülődés miatt. Ma Jézus érdemszerző szenvedéseivel foglalkozunk. Az Én Szent Fiam szenvedésével és halálával elégtételt adott a világ összes bűneiért, a ti bűneitekért, helyettetek és értetetek a Mennyei Atyának. Érdemeket is szerzett nektek, a természetfeletti rend visszaállítását, az örök életet szerezte meg számotokra. Ezenkívül Önmagát megdicsőítette. Drága Gyermekeim, most nagyböjt van, és ezen a keddi napon az Úr Jézus úgy jelenik meg előttetek, hogy keresztre van veszítve, borzasztó nagy szenvedések közepette. Itt áll a kereszt a padlón veletek szemben, és kitágult sebein függ a drága Megfeszített. Azért így jelenik meg most, hogy fokozza bennetek az együttérzést, a bűnbánatot, hiszen nagyböjtben erre nagy szükség van. Akkor, amikor lándzsával keresztülszúrták az oldalát, akkor Ő már régen halott volt, de most él. Azért él, mert beszélni akar hozzátok, a fejét lehúzza a nehéz töviskorona, nehezen, minden erejét összeszedve felemeli és vérbe borult szemeivel végig néz rajtatok, és így szól: Drága Gyermekeim! A nagy szenvedésem ellenére mégis nagy öröm járja át az Én Szent Szívemet, mert barátaimat látom magam előtt. Nézzétek, hogy szenvedek! A koronám tövisei mélyen belevágódnak a homlokomba, halántékomba, körbe a fejembe, ég és lángol a fejem, és az egész testem. Kezeimet, míg keresztre feszítettek szétmarcangolták. A karjaimat, a lábaimat, kezemet a keresztre szegezték. Kezeimből, lábaimból, oldalsebeimből csorog a vér. A hátamon, a mellemen, a combomon, a lábszáraimon ott vannak az ostorozás mély nyomai. Ó, Kicsinyeim, rettenetesen szenvedek! Akarjátok-e enyhíteni fájdalmaimat? Akkor most közületek, gondolatban néhányan gyertek ide a keresztemhez, tegyetek székeket a kereszt köré, hozzatok fogókat, és álljatok a székre. Ti hárman-négyen a fogóval vágjátok el a töviskorona legvastagabb ágait vágjátok el, hátul a fejemnél. Most fogjátok meg a töviskoszorút kezetekkel és nagyon óvatosan, hogy meg ne szúrjátok a kezeteket, és hogy Nekem ezzel ne okozzatok fájdalmat, emeljétek le és dobjátok le a földre. Ó, gyermekeim, megszabadítottatok engem a világ bűneinek töviseitől, ugyanezt teszitek, amikor imádkozzátok a rózsafüzért a legnagyobb bűnösök megtéréséért, vagy a hitetlen, közömbös, megátalkodott lelkek megtéréséért. Most mutassátok kezeiteket, hát mégsem vigyáztatok, mindegyikőtök megsértette az ujját. Most, mivel ti is már sokszor megcsókoltátok az Én Szent Sebeimet, én is gyógyító csókot adok rá. Nézzétek, már nem is fáj, minden vércsepp eltűnt. Hálás vagyok, végtelenül. Most másik három-négy gyermekemet kérem. Gyertek ti is ki papírzsebkendőkkel, álljatok föl a székre, és törölgessétek le a véres, piszkos hajamat, fejsebeimet, arcomat. Ehhez nagyon nagy szeretet kell, Kicsinyeim, mert az Én arcom tele van piszokkal, sárral, porral, köpettel, trágyalével, vérrel. Nagyon óvatosan, mert alatta csupa seb vagyok. Köszönöm, Drága Gyermekeim, már könnyebben érzem magam egy kicsit. Most pedig álljatok ide közel az ajkamhoz, mindegyiketeknek megcsókolom a homlokát hálából és szeretetből, amiért cselekedtetek és leküzdöttétek undorotokat. Most pedig fiaim, titeket kérlek, hiszen ez férfimunka lesz. Jöjjetek, hozzatok egy fogót, álljatok föl a székre, és a fogóval egyenesítsétek ki hátul a kereszten a begörbített szögeket, majd előről próbáljátok meg kihúzni, ha nem megy, lazítsatok még egy kicsit rajta. Óvatosan, mert nagyon fáj a felszegezett kezem és lábam. Köszönöm. És most Drága Fiaim, úgy ahogy arimetiai József és János apostol tették, öleljétek át a testemet, küzdjétek le undorotokat, mert bizony csupa vér vagyok, piszok és trágyalé. Öleljetek át szorosan, és vegyetek le a keresztről, de ne édesanyám ölébe tegyetek, hanem csak állítsatok ide a közösség elé. Nézzétek, milyen véresek a kezeim, a sebeim még nincsenek lemosva. Tartsátok az arcotokat Fiaim, megsimogatom az arcotokat, ez a Szent Vér a bőrötökön, a húsotokon, a csontotokon keresztül behatol a lelketekbe, és hófehér tisztára mossa, hálából és szeretetből, mert segítettetek rajtam. Drága Kislányaim, most ti jöjjetek néhányan. Hozzatok lavort, benne vizet, szivacsokat. Nézzétek, ahogy itt állok, erőtlenül, szétmarcangolt karjaim csak lógnak a testem mellett. Szinte nem tudok mozdulni, nem tudok rendesen levegőt venni, görcsök rángatnak. Mossátok le testemet, úgy ahogy Édesanyám tette annak idején, csak most nem az Ő ölében fekszek, hanem a ti karjaitok között állok. Mosogassátok le a nyakamat, a mellemet, az arcomat, a karjaimat, a kézsebeimet, a lábsebeimet, a combjaimat, az egész testemet. Ó, máris jobban érzem magam. Drága Leányaim, most két tiszta tenyerem közé veszem kicsi arcotokat, lehajolok hozzátok, és hálából megcsókolom jobbról és balról arcotokat.
És most Drága Engesztelő Közösségem, mindnyájan jöjjetek ki, vegyetek körül Engem, borítsatok be öleléseitekkel, csókjaitokkal, simogatásaitokkal, öntözzétek Öt Szent Sebemet bűnbánatotokkal, együttérzésetekkel. A kézsebemet, a lábsebemet, az oldalsebemet, a vállsebemet, a töviskorona okozta fejsebeimet a bűnbánat könnyeivel. Ó, Gyermekeim! Köszönöm nektek, nagyon boldog vagyok, igazán boldoggá tettétek Megváltótokat, és most mindnyájan menjetek a helyetekre, mindnyájan csukjátok be szemeiteket. Most nyissátok ki: Nézzétek csak, nem ugyanaz a Krisztus áll előttetek, hanem a feltámadt, megdicsőült Jézus, hófehér ruhában, glóriával a feje körül, mosolyogva, hálásan és boldogan. Ó, csakhogy vannak, akik még szeretnek Engem! Együttéreznek Velem, enyhítik fájdalmamat. És most Én a feltámadt Jézus el fogom nektek mondani, hogy milyen okokból vállaltam a szenvedést.
Először is elégtételt adtam az egész világ bűneiért, a ti bűneitekért az Atyának. Másodszor érdemeket szereztem nektek, hogy visszakapjátok az Isten-gyermekséget, az Örök Boldogságot. A harmadik oka az Én szenvedéseimnek, hogy megdicsőítettem Önmagam.
Drága Gyermekeim! Itt áll mellettem Édesanyátok, átadom neki a szót.
Édes Gyermekeim, Én vagyok Édesanyátok, Jézus nemcsak engesztelte a Mennyei Atyát, nemcsak elégtételt adott neki, hanem nektek is érdemeket szerzett, hogy visszaszerezzétek az elvesztett Istengyermekséget.
Hogyan adta vissza nektek az elvesztett Istengyermekséget? Amikor megkereszteltek benneteket, a Mennyei Atya gyermekévé fogadott benneteket. Ezt az első súlyos bűnnél elvesztettétek, és vele együtt elvesztettétek a megszentelő kegyelmet. És akkor Jézus mit tett? Szenvedett, meghalt, feltámadt, és a feltámadása után megalapította a szentgyónást, a szentgyónás végén a feloldozást, a feloldozás pillanatában a Mennyei Atya ott van, kitárja karját, és újra a szívére ölel benneteket. visszakapjátok az istengyermekséget. Mi lett volna, ha Jézus szenvedéseit csak azért vállalta volna, hogy a Mennyei Atyát megvigasztalja, hogy elégtételt adjon a ti bűneitekért, és ti veletek nem törődött volna már semmit. Csakhogy Jézus szeretete hatalmas, rendkívül értékes, határtalan. Arra törekedett, hogy megszerezzétek rajta keresztül, az Ő segítségével a Mennyországot. A harmadik ok, Önmaga megdicsőítése. Amikor meghalt, abban a pillanatban a lelke eltávozott ebből az agyonkínzott, meggyötört holttestből, azután 3 nap múlva a síron keresztül visszajött és egyesült a testével. Nem ugyanazzal a testtel, mert az a test már átváltozott, megdicsőült. Tehát nem egy visszaéledés, mint Lázáré, mert hiszen Jézus Lázárt a földi életre támasztotta föl. A teste ugyanolyan volt, mint a többi embernek. Az Úr Jézus teste viszont isteni dicsőséggé változott. Itt áll most előttetek isteni dicsőségében, és emberségében. Felemeli a kezét, egy nagy keresztet rajzol a levegőbe és megáld benneteket Velem együtt az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
Belépés Facebookkal
