ÉGI ÜZENETEK
2012-10-02
Szűzanya: A különítélet
Szűzanya: Drága Gyermekeim! Mai tanításom anyaga a különítélet, mely közvetlenül a halál után van.
Egy történettel kezdem. István, aki 52 éves, csontvelő rákos, a betegsége utolsó stádiumában van. Az orvos megmondta, csak néhány napja van hátra, nem tudnak segíteni rajta. A beteg ezek után könyörgött, hogy vigyék haza, otthon szeretne meghalni. Felesége azonnal teljesítette kívánságát, és a mentővel hazavitte. Türelemmel és szeretettel ápolta, de István a harmadik nap nagyon rosszul lett. Ereje egészen elhagyta, hideg veríték ütötte ki az egész testét, mozdulni se bírt. Eszméleténél volt, még tudott beszélni. Az egész család ott állt az ágya körül: édesanyja, édesapja, felesége és két nagy fia. Mindenki sírt, aggódott. Mindnyájan tudták, hogy elérkezett az ideje. A nagymamának eszébe jutott, hogy papot kell hívni hozzá. Ateista férje tiltakozott, hogy szó se lehet róla, mert nagyon megijesztenék vele. A fiúk se akartak hallani erről. István gyengén, halkan ennyit mondott: papot akarok. A család meghajolt a kérés előtt, és a feleség felhívta a plébánost, aki autóba szállt, és 5 perc múlva megjelent. Mindenki kiment a szobából és az atya meggyóntatta a haldoklót. Az esküvőjén gyónt utoljára, elég sok bűne, mulasztása összejött. Miután megkapta a feloldozást, örömöt és megkönnyebbülést érzett. Ezután a pap elővette a Szentostyát és István úgy látta, hogy maga Jézus teszi a nyelvére. Most már a családtagok is ott álltak. Jézus ott maradt az ágyánál és szeretettel mosolygott rá. A haldokló arcán mindenki örömet, megnyugvást látott. Most az atya megkente szemét a szent olajjal és közben mondta: „Ez szent kenet által és az Ő irgalmassága által bocsássa meg neked az Úr, amit látással vétkeztél.” Majd az ajkát is megkente és mondta: „… bocsássa meg neked az Úr, amit beszéddel vétkeztél.” Azután megkente a fülét és így szólt: „…bocsássa meg neked az Úr, amit hallással elkövettél.” Kezét megkenve mondta: „…bocsássa meg neked az Úr, amit érintéssel vétkeztél.” Lábát megkenve mondta: „…bocsássa meg neked az Úr, amit lépéseiddel elkövettél.”
Drága Gyermekeim! Mindig hívjatok papot a haldoklóitokhoz, mert a betegek szentsége minden bűnt eltöröl és a haldokló egész biztosan nem kárhozik el. Ó, Gyermekeim! Sokszor milyen ostoba komédiák folynak le a haldokló ágya körül. A beteg szeretné a szentségeket, mert érzi, hogy csak ez segítene, de nem mer papot kérni, nehogy megijedjenek hozzátartozói. A család meg nem mer papot hívni, nehogy megijedjen a beteg. S közben a haldokló elveszti eszméletét és meghal, és a szentségek segítsége nélkül kell mennie a különítéletre. Az ilyen család kockára teszi szerette üdvösségét.
Mikor meghal valaki, azonnal a különítéletre kerül, akár felvette a szentségeket, akár nem. De ha felvette, akkor a gonosz ott már nem rúghat labdába. A haldokló már eleve Jézusé, és ott véglegesen eldől, hogy hová kerül, a Mennyországba vagy a tisztítóhelyre.
Vannak hamis tanítások a különítéletre vonatkozólag, melyeket nem szabad elhinnetek: pl. egyesek szerint a lélek a halál után egy álomszerű, öntudatlan állapotba kerül, és így marad a világ végéig. Mások azt mondják, hogy a lélek a testtel együtt meghal, és Isten az utolsó ítéletre a testet és a lelket feltámasztja. Vannak olyan tanítások, hogy akik üdvözülnek a haláluk után, azok a teljes boldogságot csak a világ végén nyerik el. Megint mások szerint az üdvözültek haláluk után a Mennyben Jézust csak emberségében láthatják, de az utolsó ítélet után már élvezhetik Istenségét is, sőt az egész Szentháromságot színről-színre.
Ezekkel az eretnekségekkel szemben az Egyház azt tanítja, hogy a halál után a test feloszlik, a lélek pedig tovább él. Azonnal a különítéletre kerül, Jézus Krisztus elé.
Ott, akik őszinte bűnbánatban és Isten szeretetében haltak meg, de még van a bűneik után tartozásuk, a tisztítóhelyre kerülnek, szabadulásukban és szenvedésük enyhítésében sokat tudnak segíteni nekik a földön élők. Azok a lelkek, akik a keresztség felvétele után semmi bűnt nem követtek el (megkeresztelt csecsemők és kicsi gyermekek), valamint halálukig bűneiktől teljesen megtisztult emberek azonnal a Mennyországba jutnak. Azok a lelkek pedig, akik halálos bűnben vagy csak az áteredő bűnben haltak meg, ezután a pokolra jutnak. A különítéletet senki se kerülheti ki. Az ember számára Isten azt rendelte, hogy halála után különítéletre kerüljön. Nincs az a legkisebb jócselekedet, amely ne nyerné el jutalmát és nincs az a legkisebb bűn, amely ne nyerné el méltó büntetését. Jézus így szól az ítéletről: „Aki hisz bennem, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában” (Jn 3,18) Ez a HIT nemcsak annyit jelent, hogy hiszek Jézusban, mint élő Istenben, hanem azt is, hogy Őt követve, az evangélium szerint igyekszem élni. Az ilyenekre mondja, hogy nem esik ítélet alá. Aki viszont nem hisz Krisztusban, nem az Ő tanításait követi, szeretetlenségben, bűnben él, az ítéletet von magára.
Két asszonyt állítok elétek. Figyeljétek meg, mi várható számukra. Közülük melyik von ítéletet magára Jézus előtt a különítéleten? Anna 5 gyermekes családanya. Mély hite és meggyőződése szerint neveli gyermekeit. Hitetlen férje csúfolódásai ellenére minden este együtt imádkozik velük és viszi őket a vasárnapi szentmisére. Férjével tartó hosszú vita után mind az 5-öt megkereszteltette és 2 legnagyobb már volt elsőáldozó. Este, lopva elimádkozza a rózsafüzért, fáradtan álmosan. A másik asszony Juli. Férjével jól megvannak. Gyermekük nincs. Lett volna, de közös megegyezés alapján az abortusz mellett döntöttek. Jelszavuk: nyomorra nem szülünk gyermekeket. A férfi munkanélküli, Juli bérelszámoló egy irodában. Néha, nagy ünnepekkor elmennek a szentmisére. Juli irigy, anyagias természetű. Folyton panaszkodik a férjének, hogy a szomszédok milyen jól élnek. A gyerekeknek is van munkahelyük. 4 keresetből nem csoda, ha tengerparti üdülésre is telik.
Bizony, ha Anna majd meghal, nem sokat fog kérdezni tőle az Én Szent Fiam. De Juli bűnei, mulasztásai komoly ítéletet vonnak maguk után.
Arra az eretnekségre, amely azt állítja, hogy a Mennybe jutottak Jézust csak mint embert láthatják a Mennyországban az a válaszom, hogy az Én Szent Fiamat színről-színre, Istenségében és dicsőségében azonnal láthatják, de még a Mennyei Atyát és a Szentlelket is. Én, Édesanyátok most egy különítéletet szeretnék közelről bemutatni nektek. Csukjátok be testi szemeiteket és lelki szemeiteket nyissátok ki. Itt, az engesztelés termében kinyílik az ajtó, és hárman jönnek be: egy 30 éves halott leány lelke, jobboldalán az őrangyala kíséri, baloldalán a gonosz lélek, egy sportos testalkatú, széparcú fiatalember alakjában. Ritkán lehet ilyen szép, vonzó külsejű férfit látni. Az Én drága Fiam, Jézus itt áll az asztal mellett a különítélet helyén és várja. Megállnak előtte. Az őrangyal elmeséli, hogy a leány, Krisztina már 13 éves kora óta rabja a szex-nek. Mindenkivel telhetetlen, váltogatja a barátait. Rendszeresen szedte a fogamzásgátló tablettákat, mégis négyszer teherbe esett. A 3 abortusz sikerült, de a negyediknél az orvos elvétett valamit és szabályosan elvérzett. Ebbe halt bele. Jézus szomorúan nézi, és így szól: „Leányom! Tudod-e ki vagyok Én?” Így felelt: „Igen. Te vagy Jézus. A gyermekkori imakönyvemben van egy szentkép, arra nagyon hasonlítasz. Akkor még hittem létezésedben, de tanáraim és osztálytársaim kinevettek, hogy én még hiszek a dajkamesékben.” „Kicsi korodban – folytatja Jézus – olyan tiszta voltál, mint egy hófehér liliom. Kár, hogy így beszennyezted magad. Fekete foltok borítanak tetőtől, talpig. A szörnyű kárhozat vár rád, Gyermekem. Mégis adok neked egy utolsó lehetőséget: bánd meg bűneidet, és kérj tőlem bocsánatot, akkor nem küldelek a pokolba.” De az izmos, vonzó férfi átöleli a derekát, és így szól: „Nekem ilyen foltosan is tetszel. Kimondhatatlan nagy testi gyönyöröket adok neked, amihez hasonlót egyetlen barátod sem tudott nyújtani.” Kriszti gondolkodóba esik. Hol Jézusra, hol az ismeretlen szép fiúra néz. Az őrangyala ezt mondja: „Kriszti, ne higgy benne, ez a Sátán, aki a kárhozatra fog hurcolni!” Szent Fiam könyörgően néz rátok, engesztelőkre: „Segítsetek! Imádkozzátok el együtt a „Most segíts meg Máriát”!” Én, Szűzanyátok odamegyek a gonoszhoz és szép csillogó cipőjére rálépek. Erre az egész alak köddé vált és eltűnt. Imátok szavai éles fénynyalábként fúródnak bele a lány lelkébe és elöntötte a bűnbánat. Térdelve, zokogva kért bocsánatot és az Én irgalmas Jézusom megkönyörült rajta, a tisztítóhelyre küldte. Köszönöm a közbenjárásotokat, megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
Belépés Facebookkal
