1990. január 19.

Béke legyen veled! Elmélkedj jelenlétem misztériumán! Ó Vassula, a világban oly sok a kísértés, hogy a lelkek egyetlen pillanatig sem alhatnak. Szüntelen imádságban és éberségben kellene élniük! Ezeket a kísértéseket többnyire semmiségek okozzák. A Sátán oly ravaszul álcázza csapdáit, hogy a lelkek azonnal beleesnek, és nem is veszik észre, hogy beleestek. Ha azonban a lelkek rám hallgatnának, gyakrabban imádkoznának és gyakrabban éreznék jelenlétemet, és úgy beszélnének velem, mint társukkal, vagy úgy imádkoznának hozzám, mint Atyjukhoz, akkor jobban felismernék e csapdákat. A szüntelen imádság elûzi az ördögöt, az ô lelküket viszont közelebb hozza hozzám. Jöjj leányom, dicsérj idõnként, az megdicsõít, és örömet is szerez nekem. E szavakat mondd:

Dicsõség Istennek, a Magasságbelinek!
Áldott legyen Szent Neve!

Mondd e szavakat, ezzel dicsõítesz. Azután mondd ezt:

Jézusom, áldott légy mert kegyes voltál hozzám!

Jöjj, e sorok tetszésemre vannak, mi ketten?

Igen Uram.

Mi ketten?

Igen, Szûzanyám.

Az én virágom vagy!

LOPÓZZ BE SZENTSÉGES SZÍVEM MÉLYÉRE!
1990. január 21.

Béke legyen veled! Utánam vágyakozz szüntelen! Vágyad engem megdicsõít, és téged, kicsim megtisztít. Lopózz be Szentséges Szívem mélyére, hadd rejtselek oda! Csak magamnak akarlak, túl féltékenyen szeretlek! Istened semmiséged ellenére is szeret téged. Annak ellenére is szeret, hogy képtelen vagy parancsolataimat követni és törvényemhez alkalmazkodni. Tökéletlenséged ellenére is felfoghatatlanul szeretlek! Azért szeretlek, mert követni akarsz, kis bárányom. Vállamra emellek, és velem jössz, bármerre megyek. ¹