V. század. Az ANTIKRISZTUS eljövetele (Adventje). (fatimacrusader.com. 1996. Crusader 53 p 60. Fordítás.)
Felismerve, hogy Szent Nilus alig ismert az Egyház nagyobb részében, életének egy rövid összefoglalója következik, melyet a Katolikus Encyclopédia 1911-es kiadása közölt:
Szent Nilus Chrisostom Szent János sok tanítványának és buzgó védelmezőjének egyike volt. A konstantinápolyi Udvar egyik tisztje volt, nős, két gyerekkel. Mialatt Chrisostom Szent János volt a pátriárka, még száműzetése előtt (398-403) elküldte Nilust az Írások tanulmányozására és az áhítatosság gyakorlására. Szent Nilus elhagyta a feleségét és az egyik gyermekét, és a másikkal, Theodulos-szal elment a Sinai hegyre, és szerzetesek lettek. Eleusa püspök mind Szent Nilust, mind a fiát pappá szentelte. Az anya és a másik fiú szintén a vallásos életet választotta Egyiptomban.
A Sinai kolostorban élő Szent Nilus a keleti Egyházban jól ismert személy lett; írásai és levelezései által fontos szerepet játszott korának történelmében. Úgy ismerték őt, mint teológust, biblia tudóst és aszketikus írót, így mindenféle ember, a császártól lefelé, megkereste írásban a tanácsaiért. Az ő számtalan művében, beleértve a tetemes mennyiségű levelezését is, leleplezte az eretnekségeket, a pogányságot, a visszaéléseket a tanításban és a bűntettekben, az aszketizmus szabályaiban és alapelveiben, különösen a vallásos élet alapelveiben. Figyelmeztette és megfenyegette minden félelem nélkül a magas állású embereket, az apátokat és a püspököket, a kormányzókat és a hercegeket, még a császárt is. Levelezésben volt Gaina-val, a gótok vezetőjével, törekedve arra, hogy az térjen meg az arianizmusból. Erőteljesen leleplezte a császár és udvaroncai általi üldöztetését.
Szent Nilus az ötödik századi aszkétikus irodalom egyik vezető személyisége volt. Ünnepe november 12-én van a keleti naptár szerint; megemlékeznek róla a Római Mártírológiumban is, ugyanazon a napon. Szent Nilus valószínűleg 430 táján halt meg, mivel nincs bizonyíték arra, hogy azután is élt.
Íme a prófécia:
1900 után, a XX. század közepe táján, az ebben az időben élő emberek felismerhetetlenné válnak. Amikor közeledik az Antikrisztus eljövetele, zavaros lesz az emberek értelme az érzéki szenvedélyektől, és a becstelenség és a törvénytelenség egyre erősebb lesz. Akkor a világ felismerhetetlenné válik. Az emberek megjelenése megváltozik, és lehetetlen lesz megkülöböztetni a férfiakat a nőktől a ruházkodásban és a hajviseletben a szemérmetlenségük miatt. Ezek az emberek kegyetlenekké válnak, és olyanok lesznek az Antikrisztus kísértései miatt, mint a vadállatok. Nem lesz bennük tisztelet a szülők és az öregek iránt, a szeretet el fog tűnni, és a keresztény lelkipásztorok, püspökök és papok hiú emberek lesznek, teljesen elvesztve a jobb kéz és a bal kéz megkülönböztetését. Abban az időben a keresztények és az Egyház erkölcsei és hagyományai megváltoznak. Az emberek felhagynak a szerénységgel, és a kicsapongás fog uralkodni. A hazugság és a kapzsiság nagy méreteket fog ölteni, és így nagy szomorúság éri majd azokat, akik vagyonokat halmoznak fel. Bujaság, házasságtörés, homoszexualitás, titkos cselekedetek és gyilkosság fog uralkodni a társadalomban.
Abban az időben a nagy bűnöknek és a kicsapongásoknak köszönhetően a népek meg lesznek fosztva a Szentlélek kegyelmeitől, melyeket a keresztségben kaptak, és a bűntudattól is.
Isten egyházai meg lesznek fosztva az istenfélelemtől és a jámbor lelkipásztoroktól, és a világon a keresztények szomorúsága állandósul abban az időben; sokan elvesztik teljesen a hitüket, mivel senkitől sem lesz lehetőségük meglátni a tudás fényét.
Akkor elhagyják a világot, és szent menedékekben keresik a lelki szenvedéseiknek a megvilágítását, de mindenhol akadályokba és kényszerhelyzetekbe fognak ütközni.
És mindez abból a tényből fakad, hogy az Antikrisztus akar lenni az úr mindenekfelett, az egész világ uralkodója akar lenni, csodákat és fantasztikus jelenségeket fog produkálni. Romlott bölcsességet fog adni egy boldogtalan embernek úgy, hogy az fel fog fedezni egy olyan utat, amelyen beszélgetést tud majd folytatni egy másik emberrel a föld egyik végéből a másikig. Abban az időben az emberek úgy tudnak majd repülni a levegőben, mint a madarak, és leereszkednek a tenger fenekére, mint a halak. És amikor mindezt elérték, ezek a boldogtalan emberek kényelemben fognak élni anélkül, hogy tudnák ezek a szegény lelkek, hogy ez az Antikrisztus csalása. És az istentelenek! – A tudásuk tele lesz hiúsággal, fel fognak hagyni a jó úttal, és az embereket arra vezetik, hogy elveszítsék az Isten létében és a Szentháromságban való hitüket.
Akkor a végtelenül jó Isten látja az emberi faj bukását, és megrövidíti azokat a napokat azon kevesek kedvéért, akik még megmenekültek, mivel az ellenség még a kiválasztottakat is kísértésbe akarja vinni, ha az lehetséges… Akkor a büntetés kardja hirtelen megjelenik, és megöli a hitehagyottat és az ő követőit.
Megosztás a facebookon