1987. december 26.

December 25-rõl 26-ra virradó éjjel Jézus a fatimai üzenetekkel együtt hangsúlyozta a garabandali üzenetek fontosságát is, és azt, hogy a kettõ egy és ugyanaz. Mintha nem is pihentem volna azon az éjszakán, alvás közben folytonosan fülembe csengett az üzenet. Jézus erõsebben éreztette jelenlétét.

Fatima Szentélye Garabandal elismeréséért kiált! Megtanítottalak arra, hogy felismerjétek az idõk jeleit. Keresitek-e ezeket a jeleket? Hogyan lehet, hogy nem ismeritek fel a jeleket? Ennyire nem érzitek? Miért zárkózik el értelmetek? Miért nem akartok látni? Miért nem akartok hallani? Elfelejtettétek szavaimat? Miért ismétlitek tévedésteket? Kedves, miért van ez a sok haragos támadás a garabandali üzenet ellen, amelyet Szent Édesanyátok adott nektek, aki Szavam frigyszekrénye? Papjaim ellenállása a garabandali jelenésekkel és üzenettel kapcsolatban mind a Sátán mesterkedése.
Most is újból megkísérli, ahogy Fatimában tette, hogy megakadályozza üzenetem széleskörû elterjedését. Nem fogjátok föl, hogy a Sátán - aki ismeri üdvözítõ tervemet, amelyet Édesanyám által adtam egyszerû gyermekeknek Garabandalban - ismét megkísérli megdönteni tervemet, hogy sötétségben hagyva benneteket, elessetek? A Sátán megkétszerezi erõfeszítéseit, hogy diadalt arasson Szent Édesanyátok felett. Mesterkedéseivel ráveszi Egyházamat, hogy tagadja meg ezeket a jelenéseket, a fatimai, üdvöt hozó üzenetek folytatását. A Sátán dühödten próbálja megakadályozni, hogy belõlem táplálkozzatok. Az én üdvözítõ tervem világos: azért jövök, hogy megmentsem gyermekeimet. Ismerjétek fel hangomat - ne lepõdjetek azon, hogy milyen eszközöket használok.
Egy senkit választottam, aki semmit sem tud, tiszta vásznat, hogy ezáltal váljék nyilvánvalóvá, hogy tõlem való minden, ami ezen a vásznon látható, és hogy elhiggyétek, hogy én vagyok az, Jézus, Isten szeretett Fia, aki beszél. Az én országom köztetek van. Ábeleim, tudom hogy ti újból fel fogtok ismerni. Ó szeretteim, mennyire szeretlek benneteket! Hamarosan felfedem elõttetek tervemet.

Uram, ha a papok nem ismerik fel hangodat, akkor Uram; mi történik?

Vassula, nem a te a dolgod, hogy kérdezz, por és hamu!¹ Hadd vezesselek úgy, ahogy én akarom, a többit hagyd rám!

Igen, Uram.

Ó jöjj, ne érts félre! Szeretet vagyok, tanulj meg elfogadni! Jöjj, mi ketten? Megtöltöm lámpásodat.

Igen Uram, köszönöm, hogy szeretettel vigyázol rám.

Menjünk.