1989. július 5.

Uram?

Én vagyok. Béke legyen veled!

Uram, idõnként nehéz.

Vassulám, tudom, hogy nehéz a pusztaságban élni, de ne feledd, hogy nem fordítom el rólad tekintetemet, támaszkodj rám! Szavaim nem különböznek attól, amit a múltban mondtam, sohasem hagytam fel azzal, hogy minden nemzedéket megtérésre szólítsak. Nagy szeretettel és könyörülettel nyújtom felétek állandóan kezemet. Hajlandó vagy-e folytatni szeretetem mûveit?

Igen Uram, hajlandó vagyok, ha ez a Te kívánságod.

Ez a kívánságom. Minden lelket széppé akarok tenni a Földön. Az a kívánságom, hogy mindenkivel megízleltessem Kenyeremet, szeretlek titeket. Az a kívánságom, hogy észretérítsem az istenteleneket. Vassulám, érezd Szentséges Szívemet, még sohasem szaggatták szét és kínozták meg annyira, mint ebben a sötét korszakban.

Ó Istenem...

Pedig még ennél is mennyivel nagyobb a fájdalmam, amikor azt látom, hogy milyen sok lélek tart az örök tûz felé... értsd meg, gyermekem, hogy a te szenvedésed semmi az enyémhez képest. Engedd meg, hogy megpihenjek benned! Légy békében!

Megosztás a facebookon