1994. június 29.
Ottawa

Te vagy az én Üdvösségem.

Én vagyok a te Üdvösséged, gyermekem! És te, te az én fogadott gyermekem vagy! Támaszkodj ezért rám!

- Gyengeségedben megöröklöd erõmet,
- alárendeltségedben megöröklöd akaratomat,
- teljes megsemmisülésedben leszel képmásom örököse,
- szegénységedben megöröklöd azt, amit a bölcsek keresnek, de sohasem örökölhetik meg. Te megöröklöd bölcsességemet.

E világban semmi másra ne cseréld fel tõlem kapott adományaidat! Gondosan õrizd meg, míg el nem jövök, hogy magammal vigyelek, mint a võlegény, aki átemeli a küszöbön menyasszonyát. Abban az órában, én is fel foglak emelni téged, kedvesem, hogy belépj dicsõségembe... Ezért õrizd meg gondosan mindazt, amit adtam neked, és ne hallgass bántalmazóidra, drágám... Szeretetem rabja, mégis szabadabb, mint valaha, boldog vagy-e, hogy velem lehetsz ily módon?

Méltatlan vagyok, - mit is válaszoljak? Te tudod Uram, Te tudod, hogy milyen boldog vagyok.

Jöjj, mi ketten?

Igen! Mindig mi ketten.

 

Megosztás a facebookon