1992. február 13.

Igazságos dolog-e az újonnan megtért görög imacsoportot megsemmisíteni?
Igazságos-e, hogy egyik pap elkergette és szétszórta õket, és ezért kénytelenek visszatérni abba a sivatagba, ahol egykor voltak?

Vassula, papjaitoknak imára van szüksége!

Uram, megengeded, hogy kiszárítson egy egész szõlõskertet? Te folyókká tetted a pusztaságot és a kiszáradt földet vízforrássá!

Vassula, papjaitoknak imára van szüksége!

Te eltöltötted gyümölcsöddel az éhezõt, Uram,
Te jóllakattad az éhezõt,
felemelted az elfáradtat,
a szegényt és a nyomorultat.
Örömet vittél a szenvedõnek,
és szereteteddel meggyógyítottad a beteget.
Vizet adtál azoknak,
akik majdnem szomjan haltak.
Ne hagyd el õket!

Nem hagyom el õket. Vassulám, papjaitoknak imára van szüksége! Bízzál bennem! Az Ecclesia új életre kel! Az én gyógyító balzsamom

A SZERETET.

De sokunkban nincs szeretet!

Az egész emberiségre ki fogom árasztani Lelkemet, megolvasztom a hajlíthatatlanok szívét, és tüzemben megtisztul gonoszságuk.

Uram, hadd merészeljek még valamit mondani!
Ahogy tudod, ezt a kis imacsoportot most megfélemlítette az a pap. Én magam nem vagyok méltó, nélküled elveszett vagyok, és a Te világosságod nélkül szinte elalszik a bennem pislákoló világosság…

Szíved még többet készül nekem mondani, fejezd be mondatodat leányom!

…az egység nem épülhet fel a görögkeleti papok nélkül. Az egységnek az a formája, amelyet Te kívánsz, nem tetszik nekik.

Pedig Vassulám, nekem egész listám van a nagylelkû emberekrõl. Példaképül fognak szolgálni e nemzedék számára. De legyen gondod erre a papra! Tiszteld papjaimat, ajánlj fel nekem engesztelõ áldozatokat, és bátorítani foglak kegyelmeimmel. Bízd rám magad, és engedd, hogy idõnként próbára tegyelek! Meg fogok gyógyítani minden hûtlenséget, amit szemem észrevesz.