1989. július I5.

Uram, jöjj, emelj fel, és engedd meg, hogy találkozzak Veled! Ragyogtasd rám fényedet! Igyekszem nem elfelejteni utasításaidat, bár nem lazulnak üldözõim hurokjai ebben a pusztaságban, ahol élek. Mégis összeszedem bátorságomat, ha arra gondolok, hogy jelen vagy szívemben, és örülök jelenlétednek, Szentek Szentje.

Szentséges Szívem Vassulája, szeress engem, és adj elégtételt azok helyett, akik nem teszik meg. Légy Szentséges Szívem örömére, és tanuld meg ezt a kis imát:

Ó Jézusom Szentséges Szíve,
gyógyítsd meg lelkemet,
rejtsd Szentséges Szívedbe szívemet,
hogy éljek! Ámen.

Ajánld fel ezt az imát Szentséges Szívemnek! Leányom, nem lesz hiábavaló igyekezeted. Ó maradékom, soha ne hagyd abba az imádkozást, szüntelenül nézz rám, tartsd rajtam tekintetedet, õrizd meg mindig elmédben jelenlétemet, mert Szent, Szent, Szent vagyok.

A te üldözõid, gyermekem, az én üldözõim is. Õk azok, akik éjjel jönnek szõlõmbe, hogy tönkretegyék. De ne félj, olyan vagyok, mint a csavargók ellen állított õrszem, senkinek sem engedem, hogy hozzányúljon szõlõskertem gyümölcséhez.