1987. szeptember 29.

Istenem, úgy tûnik, hogy szomorú vagy némelyik papi lélek miatt.

Vassula, õk oly sok lélekért felelõsek. Nemcsak õk buknak el, hanem magukkal rántanak sok más lelket is.

De Uram, bizonyára vannak sokan, akik jók, akik szeretnek Téged, akik úgy munkálkodnak, ahogy Te akarod. Ismerek ilyen papokat.

Ó Vassula, sokan követik tanításomat, feláldozzák magukat, alázatosan élnek, szeretik egymást, táplálják bárányaimat. Õk a föld sója, õk azok, akiket Lelkem szeret, õk az én Ábeleim, õk öntenek balzsamot sebeimre, enyhítik fájdalmamat. Szomorúságomra Káinok is vannak köztük, Testem nyilai õk, árulók, akik hiúságukban megvakultak, gonoszok és alávaló hajlamúak. Õk a fejembe hatoló tövisek. Számos bûnük van. Képmutatás a mesterük, és õk azok, akik ellen isteni igazságosságom fellobban. Fogd meg a kezem leányom, jöjj közel hozzám, és megmutatom neked azokat a töviseket. Isteni erõvel vezetlek Testem belsejébe. Felismertetem veled a lándzsa hegyét. Nem fogom kímélni a Káinokat, Vassula, mert mit tudnak nekem adni? Kezük üres és semmijük sincs, amit bárányaimnak adhatnának. Szívesen mutatkoznak a nyilvánosság elõtt, szeretik, ha alázatosan köszöntik õket, olyanok, mint az ízét vesztett só. Bizony mondom neked leányom, õk a mai farizeusok!

Istenem, ez rettenetes.

Vassula, ezért van az, hogy minden, ami rejtve van, az napvilágra kerül, és minden, ami el van takarva, azt felfedik, mert ez az én akaratom. Jöjj most, ne feledkezz meg jelenlétemrõl!

Nem Uram. Úgy tekintek Rád, mint Szent Atyámra, szent barátomra, szent testvéremre. És Szûz Mária, úgy tekintek Rád, mint Szent Anyámra. Ti vagytok az én szent Családom, hogyan is feledkezhetnék meg rólatok?

Kedvesem, én Jegyesed is vagyok. Azt kívánom, hogy így is szeress! Szeress minket bensõségesen, de arról se feledkezz meg soha, hogy egyúttal tiszteletet nyújts nekünk, mivel szentek vagyunk. Mi vagyunk a te Szent Családod, én vagyok a te Istened, légy éber!

Igen Uram.

Induljunk!

Induljunk!