"Szeretett engesztelők! Ebben a nagyböjtben, amikor elvégzitek a keresztutat, Jézus szenvedésére, halálára és feltámadására emlékeztek. Jelenleg akarom tanítani, bátorítani és vigasztalni azokat a személyeket, akik bármilyen formában szenvednek.
Nagyon fontos számotokra, hogy minden szenvedéseteket egyesítsétek Jézus szenvedéseivel és ajánljátok fel tisztulásotokért, szeretteitekért, az emberiség megtéréséért, a gonosz lélek megkötözéséért és a purgatóriumban szenvedők kiszabadulásáért. Minden elfogadott és felajánlott szenvedésetekkel rendkívüli kegyelmet esdetek ki az egész emberiség javára és siettetik az Új Ég és Új Föld megvalósulását. Arra kérlek titeket, hogy ne a szenvedést szeressétek, hanem annak a gyümölcseit értékeljétek. Sok gyógyszer tabletta keserű, amikor a szátokba veszitek, de mégis a gyógyulásotokat szolgálja.
Tanuljátok meg a bűneitek keresztjét nem hordozni, hanem a bűnbánatban minél hamarabb letenni. Ha Jézus miatt bántanak titeket - ez a Jézusi kereszt - elsősorban azok megtéréséért ajánljátok fel, akik bántanak titeket. Ezáltal hasznosítsátok a szenvedést, és a szívetekbe béke marad. Meg kell tanuljátok az életetek keresztjét is értékesíteni. Nem tehettek arról, hogy milyen országban, milyen családban, milyen testi-lelki-szellemi előnyökkel vagy hátrányokkal születtetek. Ez számotokra az élet keresztje. Amin nem tudtok változtatni, azt fogadjátok el, mint Isten Akaratát, zúgolódás nélkül. Ti betegek, szenvedők, számoljátok fel magatokban az irigységet az egészségesek iránt. Higyétek el, előbb vagy utóbb minden ember rá kell lépjen az Ő keresztújára, és végig kell menni rajta. Irigység helyett azokra gondoljatok, akik sokkal többet szenvednek, mint ti. Arra kérlek titeket, hogy betegen szenvedve köszönjétek meg az egészséget azok nevében is, akik úgy gondolják az nekik kijár. A világotok megváltása nem a túláradó ifjúi erő által történt, hanem a bűnösökért szenvedést vállaló Jézus Krisztusnak önkéntes, odaadása által. A szenvedés keresztjéből Jézus hagyott egy szilánkot az övéinek is, hogy alkalmatok legyen általa Jézushoz hasonlítani. A szenvedők a létükkel és tanúságtételükkel azt kell a világba kiáltsák: nem a testi egészség a legfontosabb, hanem a lelki egészség. Sajnálatra méltó a szemünkben az a személy, aki testileg egészséges, de lelkileg beteg. Jól jegyezzétek meg, a szenvedés a misztériumok egyike, azt valójában nem megérteni, hanem jól megélni kell!!! Szenvedéseitek közepette, figyeljétek meg a természetet. Ha az őzi vetés nem volna kitéve a téli fagynak, az aratás sokkal gyengébb lenne. Szenvedéseitek közepette, ne azt kérdezzétek, hogy miért, hanem azt, hogy mi a célja, mi az üzenete az Égieknek ezáltal. Olykor azt hiszitek, hogy Isten túl nagy terhet rak rátok, vagy túl sok jót vesz el tőletek. Mi mindig többet adunk annál, mint amit elveszünk, végső soron örök életet. Tudjátok meg, hogy a szenvedések iskolájában olyan érettségre juthattok, amelyre másképpen nem jutnátok el. A szenvedés egyetemén meg kell tanulni különösen a három leckét:SzE. TÜ. HA - a szenvedést, a türelmet és a hálaadást. A szenvedő Jézus a lelki éjszakákon át vezet a fénybe; a küzdelem által a győzelemhez; a kereszten át a mennyei koszorúhoz és a szenvedésen át a dicsőségbe. A szenvedés bölccsé tesz titeket. Rájösztök arra, nem az a legfontosabb, hogy élvezzétek a életet, hanem az, hogy áldozattá váljatok legalább egy személy újjászületéséért. Nem az a fontos, hogy Isten tegye a ti akaratotokat, hanem az a legfontosabb, hogy ti tegyétek az Isten Akaratát. Nem az a fontos, hogy sokáig éljetek, hanem az a legfontosabb, hogy az életetek megtalálja az igazi értelmét. Nem az a fontos, hogy kikerüljétek minden áron a szenvedést, hanem az a legfontosabb, hogy Isten a szenvedés által elérje a célját veletek. Nem az a fontos, hogy mikor haltok meg, hanem az a legfontosabb, hogy minden pillanatban készen álljatok Isten elé állni.
Van szenvedés, amely Jézus követésére hív. Vannak tisztító, nevelő, megóvó, védő szenvedések is. Van Isten dicsőségét szolgáló szenvedés is. Értékeljétek ezeket. Szenvedéseitek közepette, soha ne csüggedjetek el, mert amikor ti nem láttok kiutat, Istennek ezer útja van számotokra. Tudjátok meg, hogy Isten segítségével ma is meg lehet gyógyulni. Mégis Isten sokszor az orvosok által, az étrend, az életrend megváltoztatása által, a természet erejével siet a segítségetekre. Csak egyet kérek tőletek, soha ne fogadjatok el gyógyulást a gonosz lélek követőitől. Néha, Isten azért nem hallgatja meg az imáitokat, mert valami jobbat akar adni. Ha nem az történik veletek amit ti akartok, akkor valami jobbra számíthattok. Tudjátok meg, Isten nem téved még akkor sem, amikor ti nem értitek meg Őt.
Befejezésül egy életre jegyezzétek meg magatoknak: ha a szívetek minden jóért hálát adna, soha nem jutna időtök panaszra.
Most megáldalak titeket a türelmes szenvedés kegyelmével!"

 

Miben erősödtünk meg az engesztelések folyamán?
Megünnepeltük a betegek világnapját. Elfogadtuk a betegek kenetét. Tudomásul vettük azt, hogy betegségek mindig voltak, vannak és lesznek az életünkben. A földi élet nem Mennyország, inkább purgatórium. Isten azért engedi meg a betegséget, hogy ezáltal még közelebb kerüljünk Hozzá. Meg kell, tanuljuk elfogadni, felajánlani minden betegséget, így javunkra válik. A megáldott olajban, ott van a kígyósi, gyergyószentmiklósi és a manduriai égi olaj, amellyel otthon megáldhatjuk szeretteinket minden nap. Mivel azt akarják az Égiek, hogy a tanítást adjuk tovább missziós lelkülettel kis közösségünknek, családunknak, ezért kérték, hogy hozzunk füzetet és írószert magunkkal minden alkalommal.
Mi a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén a Szűzanya üzenete?
Az Úr Jézus és a Szűzanya tiszták voltak. Mi mindannyian tisztátalanok vagyunk. Vállalkoznunk kell a tisztulásra.
Ne lefelé, Egyiptom felé, hanem felfelé, Jeruzsálem felé kell tartson az életünk. Legyen a jelmondatunk: "Nagyobbra születtem! Több telik tőlem!"
Vegyük komolyan a felajánlást! Tudatában kell legyünk annak, hogy a férjünk, feleségünk, gyermekünk, vagyonunk...elsősorban Isten tulajdona. Senki fölött nem rendelkezünk birtokjoggal.
Ne válogassunk a tíz parancsolatban. Törekedjünk mind a tizet megtartani, hogy örök életünk legyen.
Simeontól tanuljuk meg a Szentlélek inditásaira való odafigyelést, a halálra való felkészülést.
Anna profétanő befogadta a legjobb hírt és továbbította.
A Szűzanya, Szent József, a kis Jézus, Simeon, Anna engedelmesek voltak. Ebben kövessük őket.
A megszentelt gyertya által meghívást kaptunk: a tisztaságra, az önfeláldozó életre, a jó példaadásra. Törekedjünk tiszta lélekkel és élő hittel használni a szentelményeket, mert csak így tapasztaljuk meg azoknak jó következményeit.
Mit kell tudjunk a betegségről és a gyógyulásról?
A legfontosabb a lelki egészség.
A testet és a lelket együtt kell kezelni, mert kölcsönösen jó és rossz hatással vannak egymásra!
A fogyatékosak arra figyelmeztetnek minket: köszönjük meg Istennek minden nap a testi egészséget és imádkozzuk értük, hogy jól éljék meg állapotukat a gondozóikkal együtt.
A legtöbb betegség: meghívás az életünk rendbetételére; a hit, a remény és a szeretet próbatétele; önismeretre segít és felkészít az örök életre.
A jól megélt betegség jó hatással van a betegre és a beteggondozókra is.
A betegeknek nem kell böjtölni. Nekik a lemondást kell gyakorolni! A betegek meg kell tanuljanak lemondani: a türelmetlenségről, zugolódásról, miértezésről, rossz szokásokról, főleg a bűnről.
A gyógyuláshoz szükséges: Isten Akarata, a beteg hite és közbenjáró ima.
A gyógyíthatatlan betegségek az élet végességére figyelmeztetnek.
Isten legtöbbször, közvetve gyógyít: a természet útján (fűben-fában van az orvosság); az orvosok, gyógyszerek, papok (szentségek) által; ritkán közvetlen módon, csodák által.
Szükséges a gyógyuláshoz megtanulni: az elfogadást, felajánlást, egyesítést Jézus szenvedésével, a belenyugvást, a türelmet és a hálaadást.
Nem fogadhatunk el gyógyítást a hitetlen emberektől, a bionergiásoktól, varázslóktól, kuruzslóktól, a gonosz lélek embereitől.
Mi az én személyes tapasztalatom a gyógyulásom folyamatában? Miért engedte meg a jó Isten a betegséget az életemben?
Azért, hogy megtanuljam a teljes ráhagyatkozást az Úrra.
Megtanultam az életrend és az étrend megváltoztatását.
Megtanultam a betegséggel való kellemetlenségek, fájdalmak, érthetetlenségek elfogadását és felajánlását.
Még jobban megszerettem a csendet, a lelki töltekezést, a test üzenetére vaó odafigyelést.
Megtanultam hálálkodni a sok segítőkészségért, amellyel találkoztam.
Rátaláltam a hivatásomra a hivatáson belül.
Megtanultam elfogadni a segítő eszközöket: a betegek kenetét, a szentelményeket, az engesztelő közösség közbenjáró imáját, az orvosok segítségét.
Bűnbánatot tartottam azon bűnök miatt, amelyet a testem ellen elkövettem: a füstölt, fűszeres, sűlt, tápos húsokkal, a permetezett gyümölcsökkel, nem bió ételekkel; a mozgáshiánnyal, a túl sok evéssel; a sok aktvitással és kevés pihenéssel. Beismertem az irigységet az egészségesekkel szemben.
Szembesültem a halállal és kértem a jó halál kegyelmét.
Elmondhatom azt, hogy az Istentől megengedett és jól megélt betegség nagy kegyelem a számomra!!!
(Csilik János atya)

Megosztás a facebookon