1990. március 29.

Virágom, az én békémet adom neked. Mindvégig hordozd keresztemet! Soha ne feledkezz meg irántad való nagy szeretetemről, amelyet ember nem adhat meg neked . Mindig emlékezz szelíd uralmamra! Gyönyörűségemet lelem abban, hogy ily módon vagy közelemben. Kegyes voltam hozzád, tehát örvendezz!

Vassula, azelőtt nem imádkoztál, és nem is szerettél engem. Nem vádoltalak szárazságod és irántam való ellenséges magatartásod miatt, hanem részvétből felemeltem lelkedet a mélységből. Gyermekem, ezt emlékezetedbe kellene vésned! Én, az Úr szeretlek! Jöjj, egyszer majd mindent teljesen megértesz. Emeld most rám tekintetedet és mondd:

"Dicsérjük az Urat! Dicsőítsük az Urat!"

Én, az Úr megáldalak.

Később, este:

Uram, hol vagy? Nem látlak!

Kicsim, a szívedben vagyok!

Megosztás a facebookon