1991. szeptember 23.
Naphosszat utánad sóhajtozom, én Jahvém, ki enyém vagy. Sohasem tudom feledni szeretetedet, amit felfedtél elõttem. Ameddig csak élek, emlékezni fogok jóságodra, én Jahvém, ki enyém vagy. Nap mint nap emészt utánad a szeretet, én Jahvém. Nem akarok többé e világhoz tartozni, mely sebet üt Rajtad, sem tudni, hogy az elsõk között vagyok, ki Téged megsebez… Lelkem szeretné csodáidat hirdetni a világnak, lábam fel akar sietni a dombtetõre, hogy világgá kiáltsam:
“Mert Teremtõd maga lesz a hitvesed,
a Seregek Ura a neve,
Izrael Szentje lesz a Megváltód,
akit az egész Föld Istenének hívnak.
Igen, mint egy elhagyott
és bánkódó lelkû asszonyt,
visszahív az Úr.
Mert eltaszíthatja-e valaki
ifjúkori feleségét?
Istened mondja ezt.” 1
Mégis félek, én Jahvém, én Abbám, ki enyém vagy. Lelkem házad után vágyakozik és epekedik. Minden vágyam az most, hogy Veled legyek. Ne keresd ezért, hogy miért oly levert a lelkem, hiszen sóhajtozásom nem titok elõtted, és jól tudod, miért sóhajtozom:
Lelkem Téged vár, én Jahvém,
jöjj, és árassz el,
jöjj, és eméssz fel engem!
Jahve:
Vassula… ne rejtõzz el, gyermekem! 2Egyiptom leánya, kiválasztottalak, hogy a nemzetekhez szóló szócsövem légy. Igen értékes vagy számomra. Ne érts félre! Nincs szükségem rád, és nem vagy nélkülözhetetlen e mû számára sem. De az, hogy téged, a semmit választottalak, engem megdicsõít és téged megtisztít. Mindenemet meg akarom osztani veled. Ne félj üzeneteimet hirdetni! Szentlelkem eltölt téged Szavaimmal és bátran fogod hirdetni Szavamat.Menj el most azokhoz, akikhez küldelek! Nem hagylak el, és lakatlan sem leszel. Szentlelkem a Vezetõd és Tanácsadód. Még csak most kezdtem hozzá termésem learatásához… arass velem… nem te vetetted el a magokat. Én vetettem el benned magjaimat, és most azt akarom, hogy mindenhová eljussanak. Most, hogy beérett a termés, csupán azt kérem tõled, hogy arass velem együtt, leányom. Áldozatként ajánld fel segítségedet! Nem kérek tõled sokat … mit látsz leányom?
Fiad Szent Arcát, amint fájdalom gyötri. Arca olyan, mint a szent leplen.
Nem elég ok ez arra, hogy folytasd 3 és egy keveset feláldozz idõdbõl és erõdbõl, leányom? Nézz oda még egyszer, leányom… mit látsz most, Vassula?
Mintha halvány piros felhõ vonná be az eget. Felettünk van, és mégis páraként halad tovább és egyre inkább betakarja az eget. Lassan, de folyamatosan növekszik.
Írd:
“Mint a szürkület, a hegyekre borul
egy nagy és hatalmas nép;
sohasem volt hozzá fogható,
ezután sem lesz többé
nemzedékek nemzedékén át.” 4
Igen közel van… és most mit látsz Vassula?
Élõ emberi fáklyákat.
Szemléld figyelmesen e lelkeket, akiket én teremtettem… sohasem fognak eljutni abba a szobába, amelyet számukra készítettem. E lelkek a Sátán hatalma alatt állnak, nem lesznek velem országomban és dicsõségemben. Elkárhozásuk felé tartanak… Mondd, megfosztottam-e egyetlen lelket szeretetemtõl, dicsõségemtõl és országomtól?
Nem, Uram.
Pedig õk döntöttek úgy, hogy nem akarnak szeretni engem, és önként követték a Sátánt. Saját szabad akaratukból vágták el egységünk kötelékeit. És most újból nézz oda, Vassula! Mit látsz?
Ó Uram, egy asszonyt látok, amint fehér sziklán ül. Hátulról látom, hosszú fekete ruhát visel és fejét is hosszú fekete kendõ takarja. Mintha nagy bajban lenne és fájdalmában meggörnyedne. Látom magamat, amint feléje tartok. Felemeli arcát, és vele együtt én is sírni kezdek. Jézus Édesanyja õ, a mi Édesanyánk. Arca igen sápadt és könnytõl ázott. Ahogy meglát, felém nyújtja bal kezét és karomra teszi.
Szûz Mária: Én vagyok a fájdalmak Asszonya. Ismerem a nyomorúságot. Én fogom visszaszerezni számotokra a reményt. Én fogok rálépni a kígyó fejére, és én fogom sarkammal eltaposni. E vigasztalan napokban szemem szüntelenül könnyezik gyermekeim miatt és belefájdult a sírásba. Vassula, leányom! Ne zárd be füledet Istened elõtt, ne zárd be füledet kérésem elõtt! Hallottad sírásomat. Megvédtem ügyedet, és mindig is meg fogom védeni. Amikor az Úr magához köt téged, azt szeretetbõl teszi, hogy Szívét a te szívedbe önthesse. Ma 5 pedig kelyhét kapod meg. Ne utasítsd vissza! Ne habozz! Utcáitokat ártatlan vér borítja, ezért beteg a Szívünk. Ez könnyeimnek oka. Ez az oka annak, hogy az Úr meg fogja osztani veled kelyhét. Árulás vet gátat a testvérek közötti egységnek, a szív álnoksága tölti meg az Úr kelyhét. Szétszakították Fiam Testét, megosztották, megcsonkították és megbénították. Emlékeztetlek benneteket, hogy mindannyian Õrajta keresztül juttok el az egyetlen Lélekben az Atyához, de ti mégis megosztottak maradtok Fiam Nevében.
Ti az egységrõl és a békérõl beszéltek, de hálót feszítetek azok elé, akik meg akarják valósítani. Istent nem lehet megtéveszteni vagy meggyõzni a ti érveitekkel. Isten országa nemcsak ajkakról elhangzó szavakból áll. Isten országa a szívekben lévõ szeretet, béke, egység és hit: az az Úr Egyháza, amely a ti szívetekben válik eggyé.
Az egység kulcsa: a szeretet és az alázat. Jézus sohasem biztatott arra, hogy legyetek megosztottak. Az Egyházában lévõ megosztottság nem az Õ kívánsága. Esedezve kérem gyermekeimet, hogy egyesüljenek szívükben és szavaikban, és a szívükben építsék újjá Fiam õsegyházát. Azért beszélek Fiam õsegyházáról, mert annak alapja a szeretet, az egyszerûség, az alázat és a hit volt. Nem arra gondolok, hogy új épületet kell létrehoznotok, hanem arra, hogy a szívetekben kell újjáépítenetek. Arra gondolok, hogy le kell bontanotok szívetekben a régi téglákat, a széthúzás, a türelmetlenség, a hûtlenség, a kiengesztelhetetlenség, a szeretetlenség tégláit, és újjá kell építenetek Fiam Egyházát a kiengesztelõdés által. Arra van szükségetek, hogy igen szegények legyetek lélekben, és igen gazdagok a nagylelkûségben. Amíg meg nem értitek, hogy meg kell hajolnotok, nem lesztek képesek egyesülni.
Vassulám, imádkozz velem együtt, ahogy az elõbb láttál engem imádkozni! Igen gyakran veled vagyok, gyermekem. Teljesítsd a Szeretet óhaját! Jézus sohasem fog elhagyni téged. Egyesülj Vele szereteted által az egyetlen célért, hogy megdicsõítsd Õt!
A mennyei Atya: 6 Leányom, érted-e már, hogy miért nem szabad abbahagynod, hogy velem együtt arass? Tarts ki az imádságban! Áldd meg azokat, akik üldöznek téged! A te órád még nem jött el, galambom.
Szelíd leszek hozzád és egyre jobban foglak szeretni. Ne próbáld megérteni azt, ami meghaladja értelmedet! Vedd kezedbe a sarlót, amikor azt látod, hogy én a kezembe veszem! Ne lassítsd lépteidet, tarts lépést velem! Ha én lassítok, lassíts te is! Szólalj meg, ha jelt adok és maradj csendben, ha rád nézek! Mindhalálig védelmezd az igazságot! Idõrõl idõre bántalmazni fognak, de csak olyan mértékben fogom megengedni, hogy lelked tiszta és készséges maradjon. Tudd, hogy mindig melletted vagyok! Arass, ha én aratok! Tanulj meg olyan türelmesnek lenni, amilyen én vagyok! Légy nagyon alázatos, és maradj a háttérben! Rád bíztam érdekeimet 7 , hogy velem együtt és mellettem dolgozz, és másokat is kijelöltem, hogy szolgálataikkal kapcsolódjanak e mûhöz. Vassula, gyermekem, még egy kis idõ, már csak igen kis idõ, és lelked hozzám repül. Ezért nincs okod arra, hogy levertséget érezz, amirõl beszéltél nekem, hanem fel kell emelned a fejedet, és arra kell figyelned, aki szüntelenül szobádba érkezik, aki veled eszik, aki pásztorként gondoskodik rólad. Kérj engem, hogy bocsássam meg bûneidet azért, hogy megkaphasd békémet és újból örvendezhess! Mondd meg gyermekeimnek, hogy hamarosan elküldöm Szentlelkemet teljes erejében, hogy viselje gondotokat, vezessen vissza az igaz nyájba, hogy
1 Iz 54, 5-6.
2 Azt reméltem, nem kell többé elmennem a nemzetekhez, hogy tanúságot tegyek. Azt reméltem, hogy Atyám egyetért kívánságommal, hogy otthon maradhassak, elmélkedhessek, szerethessem Õt, találkozhassak Vele az írásban, találkozhassak Jézussal az Oltáriszentségben és így elkerülhessem a tömeget.
3 utazásaidat
4 Joel 2,2.
5 az eljövendõ napokban
6 Újból az Atya hangját hallottam.
7 azt is hallottam, hogy “szolgálatomat”