1995. február 21.   Dhaka

Legyen béke a szívedben! Szentséges Szívem Vassulája, szenvedésem virága, Atyám ivadéka, azt akarom, hogy tökéletes légy!

Uram, hol találok megfelelõ szavakat dicsõítésedre?
Elesettségemben megtiszteltél
mindent betöltõ, tiszteletet ébresztõ jelenléteddel.

Azóta egyik feladat sem nehéz számomra.
Jelenlétedben minden könnyû és örömteli lett.
Azt tanítottad nekem,
hogy jobb kezedben tartod a gyõzelmet,
és hogy az élet elnyeli a halált.

Ó Szabadítóm, Te arra vársz,
hogy megments és megszabadíts.
Jóságod éjszaka látogatott meg engem,
szívem éjszakáján,
hogy ünnepi dalt zengjen,
amint feltámasztja a holtat.

Irántunk való szeretetedben
szívvel-lélekkel énekeltél,
és engem mint hárfát tettél oltárod elé.

Szóljon a zene Királyunknak, szüntelen szóljon!
Szálljon a zene a Föld széléig
és visszhangozzék minden szakadékban,
hegyen és völgyön!

Mindenkor úgy dicsérd Nevemet, mint most! Hadd örvendezzen egyedüli Szerelmed! Vassula, erõsítsd meg Egyházamat, és meg fogom erõsíteni hitedet és lelkedet! Örömöt szerzel nekem, ha adsz egy keveset. Gyönyörûségemet lelem abban, ha többet adsz. Atyám sohasem hagy el téged. Újból és újból eljön, hogy megmentsen.¹ Mindig veled vagyok...
 

Ne feledd, hogy por vagyok,
és elsodor a váratlan fuvallat.
A kebledbõl folyó víz ²
kiárad a hegyekre és a völgyekbe.
Vizet nyújtasz a szomjazónak,
és elküldesz engem a dombokon át
a nemzetekhez, hogy hirdessem:
 

"Egyedül Istentõl való a gyõzelem és az erõ."
Ne lankasszon többé a szomjúság,
élénkítsétek fel emlékezeteteket,
és keljetek fel ti,
akik a porban feküsztök,
mert közel van hozzátok Harmatotok!

Elfeledtétek, ki alkotott titeket,
de ha isztok,
meggyógyul emlékezetetek. ²

"Ti szomjazók, gyertek a vizekre mind,
és bár nincsen pénzetek,
siessetek ide!" (Iz 55,1)

 

és így fogok szólni: figyelj, és élni fog lelked...

Megváltóm, aki elsõ vagy életemben, bocsásd meg nyomorúságosságomat és hibáimat!

Kedvesem, úgy szeretlek, amilyen vagy.

Oszlasd el a ködöt körülöttem! Kimeríthetetlen Kincs, háromszorosan Szent, éjszakám Csillagfénye, lelkem Edénye, lángoló Tûzoszlop! Ne hagyj a sötétség börtönében! Keltsd életre lelkemet, Mennydörgés⁴! Tanítás és formálj!

Társaságom és barátságom egyszerûséggel fog tanítani téged. Fogd meg a kezem, és együtt fogunk haladni azon az úton, amelyet számodra készítettem, hogy tökéletesítselek.
 

1  Ezt magam is megtapasztaltam. Az Atyaisten elsõként siet vigasztalásomra. - Egy napon, súlyos üldöztetésben, térden közeledtem Jézushoz segítségért kiáltva. Karizmámat használva leírtam panaszomat, és Jézus helyett az Atyaisten sietett hozzám, megvigasztalt és megígérte, hogy másnap "minden rendbe jön". Szava valóra vált, ahogy mondta. - Tudom, hogy Atyám gyengéje vagyok, ahogy Õ is az én gyengém.
2  A Szentlélek.
3  Jézus segített Lelkével, hogy mindezt leírjam.
4  Isten hangja olyan, mint a mennydörgés:  "Erre szózat hallatszott az égbõl: ,Megdicsõítettem, és továbbra is megdicsõítem!' Az ott álló nép ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött." (Jn 12,28-29)