2004. március 2.

Isten felkeni Övéit, hogy teljes misztikus egyesülésre indítsa őket. Mégis hogy lehet az, én Istenem, hogy Te oly sok csodát és csodatettet viszel végbe, mindaz meghaladja az emberi értelmet, a föld mégsem lobban lángra?

Isten saját Fényéből áradó ragyogással és dicsőséggel érkezik hozzánk arkangyalai kíséretében, fenséges méltósággal ránk tekint, hogy szóljon hozzánk. Ilyen káprázatos módon száll Ő le közénk - megrendítő látvány!

Amint szólásra nyitja Ajkát, egy ragyogó fénysugár még jobban megvilágosítja Szent Arcát. Lángoló szenvedéllyel felénk nyújtja karját, hogy emlékeztessen minket, hatalmában áll nekünk adni az Örökségét, ugyanakkor mindnyájunkat arra hív, hogy eljussunk szavakkal ki nem fejezhető teljes isteni egyesülésre.  

De ó, kimondhatatlan Szépség, Királyi Fenség, fülembe hasít a sötétségbe burkolódzó hitetlenek hangja!

Hitetlenségük ellenére Én mégis rajtuk tartom irgalmas tekintetemet.

Igen, légy irgalmas azokhoz, akik megbántanak Téged, és akik hiúságba és hasonló haszontalanságokba kapaszkodnak, mert ők a legmélyebb gödör aljára süllyedtek.

Hitetlen sokaság! Káromoljátok Isten akaratát, és a káosz a ti lelki gyümölcsötök!

Gyertek, összegezzétek az életeteket, és lássátok, mi vár rátok: a lélek rothadása és a teljes halál… A bűn maga a halál!

Már tizenkilenc éve írom le Szavaidat, Uram. Bár ismerted nyomorúságomat, Istenem, mégis rám bíztad nemes Szeretet-ódádat, e Feltámadás-ódát, és azóta majdnem élve nyelnek el a gyötrőink, ok nélkül rágalmaznak és gyaláznak engem.

De Én védelmet nyújtottam neked, és áldásaimmal jutalmaztalak… Énekelj Nekem zsoltárokat és dicsőítő énekeket, hadd örvendezzen a Szívem! Az ilyen apróság is édes illatú áldozatnak számít a szememben….

Mielőtt találkoztam Veled és törvényeddel, valamennyire már éreztem ítéletedet, amikor gúnyolódtam.

Te mégis eljöttél hozzám, megkönyörültél rajtam és felemeltél… Belém leheltél és meggyógyítottál. Ó, együtt érző Istenem!  Nyisd ki néped szemét! Olyan sokan vannak, akik nem látnak…

Ha meginognak a hegyek és a hullámokba zuhannak, ha megolvadnak a sziklák, mint a viasz Színem előtt, mindazoknak irgalmazni fogok, akik félnek Engem…

Nagyszerű látvány Téged látni, Uram! Fenségesen szép Neved felülmúlja az eget és a földet, muzsika a fülemnek. Áldalak Téged, aki tanácsadóm, amikor meg alszom, közbenjáróm Vagy.

Szavad beragyogja az egész földet, és bárhol, ahová elér, halottakat támaszt. Hatalmad örök Hatalom.

Ezernyi drágakő alkotta palástodat, amikor megláttalak kilépni a felhők közül. Mint Vőlegény, finoman lépdeltél lefelé a lépcsőn, majd előléptél, és kitárt karokkal így szóltál hozzám:

„Lakóhelyem vagy, mert megmentettelek. Tanítványom leszel az Én útmutatásaim szerint. Megtanítalak arra az útra, amelyen járnod kell…

Új éneket fogsz énekelni tiszteletemre, amivel meg fogod hiúsítani az ellenségem gonosz terveit, aki kárt okoz Egyházamnak. Sohase félj, akkor sem, ha nem hallod beszédemet vagy hangomat. Mindig Veled vagyok…

Lámpásod leszek, megvilágítom lábaidat. Még ha lavinaként zúdulnának is rád a támadóid, te akkor se félj, mert Én melletted vagyok! Felöveztelek erőmmel, hogy győzedelmeskedj, hogy kiemeld Egyházamat a mocsárból, és dicsőíts Engem.”

Akkor engedd meg, Uram, hogy még egyszer felkapaszkodjak Kerubodra, hogy Hozzád repüljek Istenem, a szelek szárnyán¹[1]. Hogy halljam Istenemnek hangját, felemeljem a Vőlegény fátylát, és szemléljem az Ő édességét és istenségét! Mert akkor szemem előtt lesz majd a Te Szereteted.

Lángra gyúlt lelkem nem fogja már kérdezni szívemtől: ’Meddig rejti még el az Arcát előled? Meddig várakoztat még, hogy a magasságokba vigyen[2], fel az Ő Udvaraiba, ahol tanítást és tudást kapok, és ahol még magasabbra juthatok? Ahol majd a további magasságokat elérve a megértés még nagyobb fényében a magasztos Szeretet áthatolhatatlan lángjaiba, magának a Fénynek mélységeibe hatolhatok.

Ott bent a lelkem félelemmel telt tisztelettel fogja szemlélni a mindennél Szépségesebbet, Aki sokkal fenségesebb, mint az összes angyal szépsége együttvéve.[3] Ott bent Isten megismerhetővé teszi magát az embernek.

Istenben semmivé válik a külvilág, ivadéka egybeolvad Vele, csontja az Ő csontja, húsa az Ő húsa lesz. A teljesség Királyi Jogara.

Én mirhám, én nővérem, ne félj, mert veled vagyok, hogy leírjam mondanivalómat. Mindig támaszod leszek, és segítségedre sietek, amikor megkérdezik tőled az emberek: „Mi a tudás kulcsa?” Így válaszolj nekik: „A kulcs a tudás világossága és a Szentlélek kegyelme, Aki tökéletesen megismerteti veled a misztériumaimat és Engem. A tudás kulcsa a tiszta Fény szétáradó ragyogása, mely megvilágosítja azokat, akik használják, hogy a lehető legtökéletesebben ki tudják fejezni a mondanivalómat. „ Amint mondtad, a tudás kulcsa azt jelenti, hogy Magának a Fénynek a mélységeibe hatolni…” Ezért örvendezz és légy boldog te, akit arra hívtalak, hogy Királyi Udvaraimban beszélgess Velem, és mondanivalómat leírd, ami feltárja előttetek  misztériumaim rejtett titkait! Örvendezz, mert keblemen tápláltalak isteni kegyelemmel. Kegyelmem terápiás eszköz, mely meggyógyítja a lélek és a szellem gyengeségeit, és képessé teszi arra, hogy Lábnyomaimat kövesse a szenvedés, az önmegtagadás, az akaratomra való ráhagyatkozás és a szenvedélymentesség ösvényén. Benned élve felvirágoztattalak, keblemen tápláltalak, és eggyé formáltalak Magammal. Ne érezd hát magad többé bizonytalanságban! Veled vagyok!

Angyalom, prófétává tettelek semmiségedből. Mondd meg azoknak, akik nem fogadnak el téged vagy az Üzeneteimet, hogy az Ítélet Napján több irgalmat fogok tanúsítani Szodoma és Gomorra iránt, mint elítélőiddel szemben. Ha valaki azzal az arcátlan szándékkal megy oda hozzád, hogy megüssön, azt Én azonnal elkapom. Ne törődj a kicsinyes emberekkel, ők szűklátókörűek, de főleg az alázat hiányzik belőlük.

A tudás és az aszkézis még nagyobb magasságaiba foglak vezetni, hogy fejlődj. Szent ösvényekre foglak vezetni, hogy betekinthess dicsőségembe. Bátorítani és erősíteni akarlak, és méltóvá akarlak tenni Nagyságomhoz. Gyöngyöm, Én szülöttem, ó mit meg nem tennék érted! Megáldalak. IC

 

[1] Zsolt.18,10.

[2] a lelkem

[3] itt ez úgy értendő, mint Fény. Isten Fénye az összes mennyei fényt túlragyogja
Source: http://ichtys.hu/index.php/158-2004-marcius-2

http://ichtys.hu/index.php/158-2004-marcius-2

Megosztás a facebookon