1987. december 21.

Igazságos Istenem, Te vagy az, aki - semmiségem és nagy tehetetlenségem ellenére - belém ültetted vágyaimat. A Te vágyaid ezek. Arra vágyom, hogy dicsõítsék Nevedet, és bárányaid újból gyûljenek össze, ismerjenek fel Téged; és Égi Édesanyánkat is, akinek uralma tartson örökké, és gyõzze le a gonoszt. Egyedül a Te céljaidat keresem.

Igen, Vassula, csak az én céljaimat keresd, légy igaz, ne csak olyan “ájtatoskodó”, mint egyesek: Én, az Úr, ismerem õket. Bármennyire igyekeznek Ábelhez hasonlítani, engem nem csalnak meg. Álarcuk nem tudja elfedni kilétüket. Bizony mondom neked, leleplezem azokat a csalókat. Váratlanul jövök el hozzájuk. Miért legyenek házamban káinok - akik csak saját céljaikra figyelnek, nem az enyémekre? Égi erõvel fogom levenni álarcukat - Le fogom leplezni azt, amit elrejtettek.

Ne félj, kedves! Én fogom megtisztítani Egyházamat. Elsöpröm mindazokat, akik eltorlaszolják az utat az isteni Szeretethez, és megakadályozzák a bejutást Szent Szívembe. Látod Vassula, a kelyhem keserû. A világ megbánt engem kedves, azok a káinok eltorlaszolják az utat, óriási sziklákkal torlaszolják el, elzárják bárányaim elõl a hozzám vezetõ átjárót. Kezük üres, semmivel sem tudják megkínálni bárányaimat, - semmijük sincs többé. Vassula, Lelkem áldottja, kövess engem! Égi foglak vezetni, ne ess kétségbe, hiszen nem hagylak el soha!

Nem Uram, Beléd kapaszkodom, szeretett - Atyám.

Itt a kezem; fogd meg; soha ne engedd el! Fogadj el mindent, ami tõlem való.