1988. március 3.

Vassula, tedd széppé Egyházamat! Mezítláb lépj tulajdonomba!¹ Vidd magaddal üzenetemet, ne nézz se jobbra, se balra, járj velem! Az Ecclesia új életre támad, összegyûjtöd õket Atyád házában, és megáldod õket. Megmentem õket a gonosztól, és én, a Magasságbeli közöttetek leszek, és te az én szájammal fogsz szólni. Közeledjetek Istenetekhez mindnyájan, akik utánam vágyakoztok, és teljétek el gyümölcsömmel! Jöjjetek, jöjjetek mind, akik szerettek, és kövessétek útjaimat, jöjjetek és teljetek el! Egyétek gyümölcsömet, és még többet fogtok kívánni.

Jöjjetek mind, akik szomjúhoztok, igyatok belõlem, és még többre fogtok szomjazni. Aki az én erényeimet követi, sohasem szégyenül meg. Aki megteszi, amit kérek, megdicsõít engem . Ó Vassula, elhagynálak-e valaha? Hallgass meg, széppé fogom tenni kertemet, megöntözöm gyümölcsösömet, meglocsolom virágágyásaimat, felragyogtatom a rendet. Én fogok leírni minden szót. Én az Úr, saját céljaimért, saját dicsõségemre vezettelek be téged misztériumaim tudományába.

Szeretett Atyám, határtalanul szeretlek. Megteszem!

Jöjj, ne feledd, mi ketten…