1999. február 2.

Uram, engedd, hogy felolvassam Neked, amit Aranyszájú Szent János írt. Ezek tulajdonképpen a Te szavaid, amelyeket általa adtál nekünk. Íme, ezt mondtad:

"Én vagyok a ti atyátok, a jegyesetek, az otthonotok, a dajkátok, a gyökeretek, az alapotok. Amit kívántok, az leszek számotokra. Semmiben sem lesz hiányotok... Én fogok helyettetek dolgozni. Azért jöttem, hogy szolgáljak, és nem azért, hogy nekem szolgáljanak. Én leszek a barátotok és a házigazdátok, a fejetek és a testvéretek, a nõvéretek és anyátok. Én leszek mindenetek. Csupán legyetek bensõséges kapcsolatban velem!
Szegénnyé és vándorrá leszek, a keresztre és a sírba megyek értetek. Odafenn az Atyához könyörgök, a Földön értetek lettem közvetítõ az Atyához. Ti vagytok számomra minden, testvér, társ-örökös, barát és családtag. Ezen felül mit kívántok?"

Oly sokszor nyújtottam felétek királyi jogaromat, hogy elérjelek titeket, és olyan sokszor jöttem el hozzátok, hogy megillatosítsam fejeteket.
Királyi bõkezûséggel udvaroltam neked, és költeményekben szóltam hozzád. Gyengéden beszéltem veled életed minden napján a vallásról és az erkölcsrõl.
Az elmúlt évek alatt rajtad nyugtattam fejemet, és gyönyörûségemet leltem benned. ¹ Az én Szívem mondta rólad: "Alakítsd õt élõ oltárrá Titokzatos Testünk ² számára! Tanítsd meg arra, hagy visszautasítsa mindazt, ami nem Tõled való! Rejtsd el õt mibennünk ³, hogy ujjongó áldozattá váljon, aki kész arra, hagy váltságdíjul legyen eladva a világért, és boldogan szolgáljon!" Gyengéd vonzalmamban és kimondhatatlan szeretetemben bölcsességet adtam neked, hogy oktassalak és megvalósíthassam általad Egyházamra vonatkozó terveimet.

Látod, kedvesem, mily buzgó szándékkal szálltam gyengeséged fölé, hogy megváltoztassalak téged és általad másokat is, hogy Egyházam szilárd oszlopaivá váljatok? Teljes Szívembõl megáldalak téged és azokat, akik az isteni tûz oszlopai lettek, és készek átadni szavaimat ezekben a sürgetõ üzenetekben. Megáldom azokat, akik önként és szeretettel megtették mindazt, amire képesek voltak, akik szeretettel és lelkesedéssel készek voltak az igazság megismertetésére, hogy kereszténnyé tegyék ezt a kereszténységét vesztett népet. Veled vagyok, és megígérem, hogy százszorosan megfizetek neked és a többieknek is. Látod, miként támasztok béke-követeket? Látod, miként sietek házam megmentésére? Tudod, Vassulám, az én szemem túl tiszta ahhoz, hogy a lázadáson nyugtassam.

Mûvem dicsõsége ⁴, hogy minden lelket Szentséges Szívembe hoz. Ha nem sietek jogarommal tanítványokat támasztani, nem borul virágba a fügefa, nem marad gyümölcs a szõlõtõn, és juhaim még jobban szétszóródnak, míg végül egy sem marad a nyájban. A Jóság és az Irgalom nem tudja elviselni, hogy oly sok lélek tart az örök tûz felé. Kezemben a Szívemmel továbbra is szüntelenül és fáradhatatlanul betekintek minden szív ablakán, hogy felébresszem és istenségem izzó szeretetébe vigyem ezeket a lelkeket. Akkor a rendkívüli és megszentelt kegyelmek áradatával szívük oltárára helyezem a szükséges erényeket, hogy teljes egységben legyenek az Atyával, énvelem és a Szentlélekkel, és belemerítem õket a menny örökkévaló boldogságába és a mi gyönyörûségeinkbe.

Mondom neked, hogy ott, ahol te vagy ⁵, minden elmúlik, mint az árnyék, de az én Szavaim örökre fennmaradnak. ⁶

"Megnövelem benned a házamért való buzgóságot, és az a tûz, amit beléd helyezek, lefegyverzi a nagyokat. Ne engedd, hogy ez a benned lévõ forrás kiszáradjon! Továbbra is igyekezz lelkesen védelmezni az igazságot és Egyházamat, melyet saját Vérem árán vásároltam meg! Ne hagyd, hogy üldözõid ostora elvegye bátorságodat vagy elfárasszon téged! Inkább tegyen erõsebbé az ellened elkövetett gonosztett azáltal, hogy lelked megnyugtatására és békéjére belélegzed szájamból a kegyelmeket!" Ó nemzedék, nem kaphattál volna nagyobb segítséget e könyvnél ⁷ erre a nyomorúságos idõre! Egyházam nem kaphatott volna ennél nagyobb adományt megújulásához, de Egyházam újból hibát követett el, mert nem értette meg szándékaimat...
Jöjj, Vassula, a Felkent oltalmat akar adni neked Szentséges Szívében. Szeress úgy, ahogy én szeretlek téged! Jöjj, én birtokom, és illatosítsd meg Szívemet! Megígérem, hogy egy napon elviszlek, hogy lásd munkálkodásod édes gyümölcseit, és örvendeni fogsz... Most jöjj hozzám, mondd el imáidat! A te imáid mindig megindítanak engem. Jöjj, és tégy mámorossá imáiddal!

Egyetlen szavam sincs, Uram! Mit találsz újból az én értéktelen és haszontalan szívemben, hogy a lépes méznél édesebb szavakat csurgatsz belé'?

Jogaroknál és trónoknál is többre becsülöm az ártatlan lelket, bármilyen nyomorúságos is! Nem mondtad-e nekem e napokban, hogy anyaként gondolsz rám? Mint az az anya, aki mindent kész megtenni gyermekéért, hogy megvédje az állandó bántalmaktól, a gúnytól és a világ sértéseitõl. Meghatott irántam való szereteted, felülemelkedett nyomorúságosságodon...

Ó Vassula, örülök, ha tisztában vagy törékenységeddel és nyomorúságosságoddal, és ha tudod, hogy csak tõlem kaphatsz életet. Én csak akkor haladhatok benned, és akaratom csak akkor valósulhat meg benned, ha te elismered bûnösségedet, és elfogadod, hogy csak teljes rám hagyatkozásoddal kaphatsz tõlem kegyelmeket. Az én szándékaimat csak akkor valósíthatom meg benned igazán, ha átalakulsz Szentlelkem leheletének kegyelmétõl.

Én, Jézus, megáldalak benneteket, legyetek egyek! IC

---

1 Attól a naptól fogva, hogy kinyitottam szívemet Urunknak.
2 az Egyház
3 a Szentháromságban
4 mert az én mûvem ez
5 a Földön
6 A következõ szavakat Urunk úgy mondta, mint amikor valaki esküt tesz, ünnepélyesen, ugyanakkor szinte parancsként.
7 Jézus az "Igaz élet Istenben" köteteire utal

Megosztás a facebookon