Kezdjük az imával. Talán sokan csak legyintenek erre a témára, pedig valójában igen fontos. Egyszer egy indiai guru mondta: az emberek nem tudnak imádkozni, főleg a keresztények nem. Ez igen súlyos vád. Beszélnünk kell tehát róla.

Az imát általában keresztvetéssel kezdjük. A legtöbben már ezt se csinálják jól, valami alaktalan dolgot rajzolnak magukra. Ha azonban ezt a jelet lerajzolnánk, kiderülne, hogy egy fordított kereszt. Ami a Sátán jele. Így ugyebár nem a legjobb ötlet az Istennel való beszélgetést nyitni. A normális keresztvetés: megérintjük a homlokunkat, a hasunknál valahol, majd a két vállunkat. Figyeljünk erre oda!

Az ima Istennel való beszélgetést jelent, nem betanult szövegek monoton ismételgetését. Most egy papot idéznék ( végig őt fogom): “Jézus nem azt mondta a hegyi beszédben, hogy EZT, hanem hogy ÍGY imádkozzatok.” Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet kötött szöveget mondani, hanem hogy szívből szóljunk Istenhez. Mi Atyánk. Akkoriban még Isten nevét sem volt szabad kiejteni.

Figyeljünk oda az ima szövegére. “Nagy bajba lennél, ha az Isten minden imádat meghallgatná. Mi Atyánk…………de jó film volt tegnap este………….aki a mennyekben vagy…………..holnap dolgozatírás…………szenteltessék meg a neved…………mit csinál az a hülye ott…………stb. De a legjobb ez: bocsáss meg a vétkeinket ,ahogy mi is megbocsátunk. Vagyis azt kérted, ha te nem bocsátasz meg embertársaidnak, ( és sokszor így van ) Isten se bocsásson meg.”

Mi az ima valójában. Jelenlét. Amikor nem foglalkozunk mással, csak Istennel. Beszélgetés. Amikor Mennyei Atyáddal társalogsz.

Az igazi ima az, amikor bizalommal fordulsz Istenhez. Nem a büntető, gonosz, számomkérő, ítélkező Istenhez,hanem a szerető Mennyei Atyához. Ha tudsz vele beszélgetni, mint gyermek az apjával. Az igazi ima a szívből jön és nem lehet imakönyvekből megtanulni.

A legszebb ima, ha szívből meg tudsz bocsátani mindenkinek és ki tudod mondani: Istenem, szeretlek.

Az 1. lépés tehát Jézus követésében, hogy megtanulunk vele, illetve Istennel normálisan beszélni.

Mi a bűn? Jézus azt mondta: szeretethiány. A bűn tehát az, ha nincs bennünk szeretet. Ebből logikusan következik, ha van bennünk szeretet, nincs bűnünk.

Az Ószövetség népeinek még törvényt kellett adni, mert a zsidóknak nincs szavuk a szeretetre. De eljött Jézus és azt mondta: egyetlen parancs van, a szeretet. Ezen áll Mózes és a próféták. Nem eltörölte, hanem tökéletesítette a törvényt.

Most ejtsünk néhány szót a torz Istenképekről.

A gonosz Isten: mivel a hébernek nem volt szava a szeretetre, ezért ők úgy értelmezték, az Istentől félni kell. Úgy hitték, minden muszáj, ha nem, az Isten büntet. Így alakult ki a törvény, a büntető Isten.

Ilyen azonban nincs. Ha megértjük a szeretet Istenét (már amennyire ez emberileg lehetséges), eltűnik az ítélkező Isten és Mennyei Atya lesz belőle.

Bűnt igazából csak a szeretet ellen lehet elkövetni. Jézus: aki az Atya vagy a Fiú ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen szól, az nem nyer bocsánatot. A Szentlélek maga a szeretet. (Isten lelke = a szeretet lelke = szeretet)

Amit mi bűnöknek nevezünk, azok csak vétségek emberek által felállított törvények ellen. A törvény pedig rendfenntartásra van. Jézus: Mózes a ti keményszívűségetek miatt adta nektek a törvényt. Az viszont csak írás, ami halott. Az igazi törvény a szívetekben van.

Ez pedig így hangzik: Szeressétek egymást, ez az én EGYETLEN parancsom. Más fordítás szerint: EGYETLEN parancsot hagyok néktek, szeressétek egymást. (János evangélium 13.34)

Más bűnöktől könnyen megszabadulhatunk, csak Isten bocsánatát kell kérnünk, de a Szenlélek (vagy a szeretet) elleni bűnöktől nem. Persze erre is van feloldozás, ha visszatérünk a szeretet útjára. Igaz, ez egy gyűlöletben megátalkodottnak igen nehéz.

Néhány szó a gyónásról. Természetsen nem ezzel van a baj, hanem azzal, hogy a bűnbánatot sokan igen felületesen végzik. Sokan azt hiszik, ha bemennek a gyóntatószékbe és elsorolják a betanult bűnlistát, akkor minden rendben van. “Azt csinálok, amit akarok, majd meggyónom” Ez elvezet az Istentől.

A bűntől úgy lehet megszabadulni, ha megérted az Isten szeretetét. Ekkor már nem is lesz kedved bűnt elkövetni.

A szeretetről később lesz szó, most azt értsük meg, a szeretetben kell élnünk, ha nem akarunk bűnben élni.

Mi a hit? Egyesek szerint vallási tanítások elfogadása. De rengeteg vallás van, más és más tanításokkal. Melyiknek van igaza?

Egy dolog, ha valamiben hiszünk, és egy másik, ha valamit elhiszünk. Senkinek a vallását nem akarom megsérteni, de az, ha valaki emberek által kitalált vagy legalábbis (át)értelmezett dolgokat fogad el, az hiszékenység. Naivitás.

Régen ezt mondták: a hit meggyőződés arról, amit nem látunk. De hogy lehetünk megyőződve arról (hogyan hihetünk abban), amit nem értünk?

Ha megnézzük az etimológiai szótárat, a hit eredetileg megértést jelentett.

És most nézzük az evangéliumot: Én vagyok az út, az élet és az igazság. Aki engem követ, eljuthat oda, ahova én megyek. A kövess engem azonban inkább higgy nekemként fordítható. A görögben (az evangélium nyelve) azonban a hit megértést is jelenthet. Így tehát: aki megértette, amit nektek tanítottam, az üdvözül. Vagyis aki megértette a szeretetet.

Persze máshogy is értelmezhető. De nézzünk egy másik példát. János 3.18 Jézus Nikodémusnak: Aki hisz tanításomban, el nem kárhozik, hanem örökké él. Vagyis aki hisz a szeretetben, aki megértette a szeretetet, üdvözül, aki nem értette meg, az viszont nem.

Tehát szerintem a hit nem más, mint a szeretet megértése.

Amikor csodákról beszélünk, általában olyan dolgokra gondolunk, mint Lourdes, Fatima vagy Medjugore. Pedig nem ez az igazi csoda.

De ha már itt járunk, néhány szó ezekről:

Lourdes: 1858. Kb. 7000 csodás gyógyulás

Fatima: 1917. Kb. 10000 gyógyulás, de ez erősen becsült adat

Medjugore: 1981. Mivel az egyház nem ismeri el, nincs pontos adat. Rengeteg gyógyulásról számolnak be, szám nélkül

Ezeken kívűl rengeteg megmagyarázhatatlan jeleség történt Indiában, az egyiptomi piramisoknál és számos más helyen. Az a közös bennük, hogy a hívők rendkívül kis része gyógyult meg. Mindebből arra lehet következtetni, hogy nem a helyszín, hanem maga az ember személye a meghatározó. De mi dönti el, ki gyógyul meg?

Vélhetően tehát valaminek belül kell történnie. Az evangélium azt mondja: akkora hitetlenséget talált ott, hogy még csodát se tudott tenni. Ez alapján a csoda a hittől függ.

Az igazi csoda nem az, ha valami külső, testi gyógyulás történik. (ez úgyis csak egy “kis” időre szól) Az igazi csoda az, ami a szívben végbemegy. Ez viszont örökre szól. Ha hitre ébredsz. A hit pedig – mint az előző részben láthattuk – nem más, mint maga a szeretet és annak elfogadása és az az alapján élés.

A csoda tehát attól függ, van-e elég hit bennünk. Vagyis szeretet.