1989. február I5.

Vassulám, soha ne veszítsd el bátorságodat, mert elõtted állok. Kivel tudnál engem összehasonlítani? Én vagyok a Kezdet és a Vég, az örök Egy, mert én vagyok, voltam és mindörökkön örökké leszek. Szavamat meg fogják ismerni mindenütt az égbolt alatt. Akik Szavam ellen lázadnak, meg fogják tapasztalni, hogy az ösztöke ellen rugdalóznak. Még sok üldözõ támad a világ minden sarkában. Mint óriási gránitsziklák, kerítést alakítanak, hogy eltorlaszolják utamat az egész emberiség felé. Kezdettõl fogva ismerem szívtelenségüket! Tele vannak kérkedéssel és csalással, letarolt pusztaság. Hiába kelnek fel seregeik, egyetlen leheletemmel legyõzöm, elsöpröm õket. Én vagyok az Úr, a Szent és engem úgy ismernek, mint aki legyõzte a királyokat és a királyságokat, hogy megismerjék Szavamat. Hatalmammal trónokat borítottam fel és megszégyenítettem azokat, akik magukat “tekintélynek”tartották. És most is így lesz. Megfosztom õket ruháiktól mindenki szeme láttára.

Elég sokáig késleltettem haragomat. Én, az Úr, ma ünnepélyesen felszólítom õket, hogy szálljanak le trónjaikról, és tartsanak bûnbánatot! Lelkem továbbra is kiárad az egész emberiségre. Nem lesz olyan ember - bármennyire is erõlködik -, aki meg tudná gátolni Lelkem kiáradását! Jaj azoknak, akik rátaposnak Lelkemre! A hûtleneket és a képmutatókat elsodrom leheletemmel. Ha tudnák, mennyire visszatartom igazságosságomat, hogy rájuk ne sújtson, nem hagynák abba az imádkozást, és bûnbánatot tartanának. Ha tudnák, hogy mit kínálok fel nekik, és ki az, aki azt mondja nekik: “Egyesüljetek! Egyesüljetek! Legyetek eggyé, miként az Atya és én, Egy és ugyanaz vagyunk!”De õk nem akarnak meghallani, mert nem értettek meg. Figyelmeztettem õket, de nem figyeltek, és nem is hitték el. Teljes komolysággal mondom, hogy az óra közel, egyre jobban fenyeget! Itt van a leszámolás ideje! Egyetlen ember sem mondhatja, hogy nem figyelmeztettelek benneteket erre az órára. Még a halottak is megmozdultak kiáltásomat hallva… még õk is. ¹ Én az Úr, életre keltem a halottakat is, igen! Életre fogom kelteni azokat a holttesteket, amelyek meghallották kiáltásomat. Élõ fényoszloppá alakítom õket. Egyeseket Egyházam szilárd pillérévé teszek, és mindegyikük jobb kezébe adom tekercsemet, bal kezébe pedig lámpásomat, hogy vezetõjük legyen. A tanítvány szavát adom nekik, és elõttetek fogom szolgálatukat fogadni. Minden nemzetnek bemutatom hûségüket, és a Föld egyik végébõl a másikig fogják hirdetni az igazságot. Megígérem nektek, hogy miként a föld új növényt terem, és a kert rügyet fakaszt, úgy fogom én, az Úr felébreszteni ezeket a holttesteket, és magam mondom meg nekik új Nevemet . Jöjj, légy velem gyermek, maradj Atyád karjaiban! Mi ketten?

Mindörökkön örökké, Uram.

Rajzold le Nevemet!

Igen .

MEGKERESEM A BÛNÖST

1989.február 15.

Uram, oly sok ember szeretne Tõled “személyes”üzeneteket kapni. Kérdéseik közül egyesek nagyon világiasak. Vannak, akik egyfajta “tájékoztató hivatalnak”tartanak engem az ég felé.

Vassula, sokuknak válaszoltam már. Rátalálhatnak a válaszra a Szentírásban és ebben az üzenetben.

Uram, engedd meg mégis, hogy nevüket felsoroljam Neked!

Nyugodtan sorold!

( Megtettem )

Jegyesem, olyan kérdésekre nem felelek, amelyek nem méltóak Szentségemhez. Hívom azt, aki alázatos, feltámasztom a halottakat, bátorítom a gyengét, megkeresem a bûnöst. Számtalanszor hívom az istentelent . Mostantól kezdve ezek lesznek a személyes üzenetek, ahogyan ti nevezitek. Soha ne fáradj bele az írásba! Légy olyan okos, mint most! Jöjj mindig, és elõször engem kérdezz meg!

Uram, idõnként anélkül is adsz személyes üzenetet, hogy valaki kérné, éppen úgy, mint ezt.

Én fogok választani és dönteni. Én vezetlek téged, füledbe súgom, amit mondani akarok. Jöjj, mi ketten!

1989. február 17.

Ma tartjuk csoportunk találkozóját, ahol imádkozunk, a Szentírást és az üzeneteket olvassuk. Jézus?

Én vagyok. Kedvesem, kövesd programomat! Egész idõ alatt veletek vagyok. Jöjj, együtt fogunk munkálkodni. Mi ketten.

 

---

1 Isten hangja nagyon szomorú volt.

Megosztás a facebookon