2017. 10. 06, Péntek

Az egyik templom előtt várakoztam, és közben odanéztem egy feszületre, amely kőből volt kifaragva. Figyeltem az arra sétáló embereket, akik siettek vagy telefonon beszéltek. Szinte senki nem tekintett oda a mi Megváltónkra vagy állt meg előtte, hogy hálát adjon az Ő áldozatáért.  Ennek láttára elkeseredtem, és megkérdeztem az Úrtól, hogy hogyan képes szeretni minket annak ellenére, hogy a lelkünk telve van bűnökkel. Kértem, hogy tanítson meg úgy szeretni az embereket, ahogyan Ő szeret minket. Erre az Üdvözítő a következőt válaszolta:

„Leányom, szeretetem valóban kiismerhetetlen számotokra. Szeretetem lényege nem a tudásomban rejlik, hanem a jóakaratomban. Azt akarom, hogy Engem a szívetekkel érezzetek. Csak az érző szív képes arra, hogy megértse keresztáldozatom titkát. Gyermekem, nagy vigaszt nyújtottál Nekem azzal, hogy nem hagytad figyelmen kívül az Én feszületemet, amely arra emlékeztet titeket, hogy milyen nagy ára volt a lelketeknek. Aki szeret, annak megadom a kegyelmet, hogy az embert, mint testvérét szeresse. Az emberben saját képmásomat szeretem, hiszen mint teremtményemmel tökéletes boldogságomat megosztottam. A bűnbeesés után egy pillanatra sem hagytam magára az embert. Keresztáldozatommal pedig példát adtam nektek arra, hogy hogyan éljétek meg a Földön szeretetem törvényeit és azt, hogy csakis Velem egyesülve léphettek be a Mennyországba. Kicsim, a Szentháromság szeretete olyan, mint egy körforgás. Ez a szeretet nem szűnik meg soha, és nincs egyetlen olyan pillanat sem, amikor a szeretetünk ebből a körből bármikor kilengene. Szeretetünk tökéletes harmóniában és egyensúlyban van. A Mi szeretetünk tartja fenn az egész világegyetemet. Elmélkedj szeretetem titkán!”