Vissza Svájcba,1989. március 26.

Rózsám, látod miképpen vezetlek? Nem vetted észre, hogyan egyengettem utadat? Azért vittelek el Garabandalba, hogy kívánságom teljesüljön. Arra kértelek, hogy szentesítsd Garabandalt. Odavittelek és megtetted . Ne feledd, hogy az én útjaim nem a ti útjaitok! Arra tanítottalak, hogy bízd magadat teljesen énrám, és hagyj teret Lelkem számára, hogy benned lélegezhessen. Érted? Sohasem feledkezem meg rólad. Az a szándékom, hogy mindvégig igénybe vegyelek, és betöltsd küldetésedet. Engedd meg, hogy ujjam rajtad nyugodjon, hogy Istened kívánságait beléd véssem ! Rózsám, szeretlek. Az én tanításomat követed, ha így közeledsz hozzám, és felajánlod nekem akaratodat. Engem helyezz az elsõ helyre! Soha ne nézd az idõt, amit velem töltesz! Maradj mindig összekötve velem! Én vagyok a te életed. Az a legjobb neked, ha hozzám vagy kötve. Egyre mélyebbre viszlek Szentséges Szívembe, és lelkedet tökéletessé teszem. Szerezz nekem örömet! Bízd magadat teljesen kezemre! Bízzál bennem! Jöjj, vidíts fel és dicsérj. Édesanyám, aki a te Édesanyád is, megvéd, vezet téged és segít neked. Leányom, áldjad Õt! Soha ne hagyd abba az imádságot!

Imádlak Téged Istenem.

Imádj mindig!

(Késõbb, a nap folyamán kimerültséget éreztem. Úgy tûnt, hogy a feladat, amelyet Isten adott nekem, összetör engem. Vajon jók lesznek-e valamire ezek az áldozatok, nem lesznek-e hiábavalók? Vajon lesz-e erõm így folytatnom tovább, tudva, hogy soha nem állhatok meg? Vagy egyszer csak majd úgy találom, hogy agyonnyom és feladom?)

Fogadd békémet! Hallgass meg, a Bölcsesség tanított téged, ne félj! Légy boldog, mert arra választottalak, hogy osztozz velem szenvedéseimben! Drága keresztem nyugszik rajtad. Szükségem van pihenésre! Semmi sem vesz kárba abból, amit nekem adsz… semmi sem vész kárba! Megdicsõülök, maradj az én áldozatom . Szeretett áldozatom, akinek Atyám megadta azt a kegyet, hogy megossza velem a béke és a szeretet keresztjét, nem lesz könnyû ebben a világban áldozatként elviselned megpróbáltatásaidat. Értsd meg, hogy már nem tartozol ehhez a világhoz; és azért vádol téged a világ, mert nem vagy hozzájuk hasonló. Elfelejtik, hogy az õ testük is hamuvá lesz egyszer. Ki fognak gúnyolni. Vigyázz magadra akkor! Nehogy panaszkodni kezdj ¹ ! Mindössze annyit kérek, hogy osztozz, szeretetbõl osztozz a Szeretettel! A Szeretet kelyhe keserû, nagyon keserû, megosztanád velem? Ne ellenkezz velem! Ellenkeztem-e veled valaha, amikor meghallottam Földrõl jövõ könyörgésedet? Biztosítalak, semmi sem lesz hiába. Az idõk kezdetétõl tudom, hogy mennyire törékeny vagy. Úgy gondozlak, mint a rózsát, amely különleges figyelmet kíván. Megnyesem ágaidat, ha szükséges. Tekintetem mindig rajtad van, és féltékenyen õriz téged, nehogy egy idegen kitépjen. Nem engedem, hogy bárki hozzád érjen, nehogy ujja összegyûrje szirmaidat. Éjjel-nappal vigyázok rád. Én vagyok a te õrzõd. Légy tehát bizalommal! Senkinek sem engedem meg, hogy bántson téged.

(Aznap este hosszú utazásunk miatt kimerülten ² kezdtem imádkozni a rózsafüzért. Tekintetem a fatimai szobron nyugodott. A negyedik titoknál tartottam, amikor a Szûzanya köpenye és ruhája váratlanul ezüstösen kezdett fényleni. Ez az ezüst fény nagyon erõs volt, és mintha a szoborból áradt volna ki. Mintha életre kelt volna a szobor! Nem tarthatott tovább öt másodpercnél. Csodálatosan szép volt, és arra indított, hogy mélyebben imádkozzak. Igazán boldoggá tett! Másnap, amikor újból a rózsafüzért mondtam a Szûzanya fatimai szobrára tekintve, szemét nézve hirtelen észrevettem, hogy az a hiba ³ már nem volt ott a szemén. Most mindkét szeme tökéletes volt. Csak kis hiba volt, az egyik szemöldökén hiányzott a festés. Gyakran gondoltam, hogy a fehér vonalat átfestem barnára, és megfestem a hiányzó szempillákat is emiatt a fehér vonal miatt. Most már nincs ott és mindkét szeme tökéletes…)