Ó, Atyának szeretett Fia,
kinyitottam szívem ajtaját,
sokáig kell várnom,
hogy szobámba lépj?
Ha csupán áthaladsz szívemen,
illatod
különleges áradata marad
nyomodban.
Szereteted meggyógyítja
szegény lelkemet.
Szeretet Lelke!
Csupán részemet add nekem szeretetedbõl!
Emmanuel, jöjj,
jöjj, Te Tökéletes,
jöjj, és ragadd magaddal lelkemet,
hogy ne lásson szükséget
nyomorúságos Szívem!

Ó Atyának szeretett Fia,
mily szépséges vagy!
Magasságbelinek Fia,
ki olyan, mint Te?
Jöjj, és vezess lábad nyomában!
Együtt fogjuk megtenni az utat.
Követni fogjuk a jeleket,
melyeket Atyád keze hagyott,
hogy gyönyörûsége kertjébe vezessen.
Egy szívvel és egy lélekkel
fogjuk követni, Kedvesem,
azt az édes illatnyomot,
amelyet Atyád hagyott számomra.
Bátorításomra
zafírokat terített utamra.
Megnyugtatásomra olajjal írta rá
egész valómra Szent Nevét.

Ó Atyának szeretett Fia,
Te, akinek kezébõl
feltámadásod óta
tiszta mirha csordul,
jöjj és vidítsd fel lelkemet!
Egyetlen pillantásod
elég lesz ahhoz,
hogy lelkemet
megnyugtassa és lecsendesítse,
elég lesz ahhoz,
hogy szememet felvidítsa
szent színed elõtt.

Kertem Lehelete,
lelkem Forrása,
magasztos szeretet Forrása,
imádandó és Szent,
Te, akibõl a termékenység ered,
áraszd ki Lelkedet az egész emberiségre!
Mutasd meg nagy szeretetedet
a mennyben és a Földön!

Ó Atyának szeretett Fia!
Mily tökéletes a Te szépséged!
Kihez hasonlítsalak Téged,
ki életem lettél?
Tömjénófüst oszlophoz,
szikrázó fénysugárhoz?
A tiszta mirha illatáradatához?
Fenségben állsz elõttem, Uram,
és mintha királynõ lennék,
magadhoz emelsz,
hogy átöleld lelkemet,
és gyengéd szeretettel fülembe susogd:

“Galambom, beteg vagyok
az irántad érzett szeretettõl.
A magasságos égbõl jövök,
hogy meglátogassalak.
Letettem koronámat,
leszálltam trónomról,
nem késlekedem.
Most már csak kis idõ,
nagyon kis idõ,
és az átok fel lesz oldva.
Megújítalak benneteket,
és visszaadom
istenségeteket. ²
Kedvesem, az élet forrásából
ingyen adok vizet neked,
aki szeretetemre szomjazol.
Királyod nem pihen addig,
Lelkem kedvese,
míg meg nem engeded,
hogy szája csókjával tegye,
isteni pecsétjét szívedre. ³
Nem láttad,
miként sötétül el a Nap,
valahányszor kételkedsz szeretetemben?
Közeledj hozzám, drága lélek,
és én Szentséges Szívembõl
rád öntöm azt a
mérhetetlen kincset,
amit egyedül neked tettem félre,
hogy széppé tegye lelkedet,
mint tavasz idején,
és elefántcsonttoronnyá,
mennyországgá tegye egyedül az én számomra.
Nem vetted észre,
hogyan oltottalak magamba?
Hadd halljam újból hangodat!…”

Mily ragyogó vagy,
Felkent,
Istennek áldozati Báránya,
angyalaid és a szentek körében!
Atyának tükörképe,
Te Ellenállhatatlan,
háromszorosan szent Világosság,
Egy a Háromban,
Három az Egyetlen Világosságban,
ki ezer Napnál is fényesebb,
miképpen találtál méltónak arra,
hogy lássam a Fiút,
és a Fiúban az Atyát?

“Nem hallottad, galambom,
hogy az alázatosak örvendezni fognak bennem,
a szegények pedig
ujjongani fognak színem elõtt?
Nem tudod,
hogy a nyomorúságosok az én gyengéim,
és mily gyönyörûség nekem
a szegényt tanítani?”

Istenem, Istenem!
Ki az, ki hajnalként kel föl
és úgy tündököl a homályban,
mint a hajnalcsillag?
Ki az, ki szebb a Holdnál,
ékessége a Nap,
és nyitva áll Szívének ajtaja?

A mennyország Királynõje Õ,
az én Édesanyám és a te Édesanyád,
legkedvesebb az asszonyok között.
Szép, mint a menny,
ragyogó, mint dicsõségem,
egyedüli tökéletességében
õ az én Lelkem gyönyörûsége.
Õ az Asszony,
akinek fejét
tizenkét csillag koronázza,
dicsõségem edénye õ,
örök világosságom tükörképe.
Õ az, ki jelenlétének fényével
elhomályosít minden csillagot udvaromban.
Õ az igazi Világosságnak,
a testté vált és közöttünk lakozott
Igének
hordozó edénye.
Kegyelem õ a kegyelemben,
és a zsoltárosok
édes éneke.
Õ az én örömöm oka,
becsületem és büszkeségem.
Õ a mennyország kapuja,
õ mutatja meg gyermekeinek
országomba az utat.
Õ az én remekmûvem,
a ti Vigasztalótok
vigasztalója,
Megváltótok mellett a Társmegváltó,
és Szentlelkem menyasszonya.

Leányom,
mindaddig nem pihenek,
míg Édesanyám házába
nem viszlek,
az õ szobájába, ahol engem fogant,
hogy elõttetek is felfedjem
szépségét.
Akkor elõtted is egyszerre
világossá lesz minden misztérium,
mely azelõtt
a rejtelmek kútjának látszott,
én kedvesem.
Meg fogod érteni,
hogy e sötét pillanatban miért száll le
hozzátok udvaromból
a Napba öltözött Asszony.

Nézz elõre galambom,
tekinteted járjon
egyenesen elõtted!
Azon az úton fogok visszatérni,
szerelmem, amelyre ráléptem.
El fogok jönni,
és magam fogom szõlõmet gondozni.
Emmanuel veletek lesz.”