1988. március 31.

Vassula, soha ne kételkedj abban, hogy én, az Úr vagyok az. Ne félj, én vagyok az, Jézus. ¹

Vassula, én vagyok az, Jézus, a te Szabadítód, aki megmentett és életre keltett a halálból. Jöjj, ne félj!... Segíteni akarok Egyházamon. Eretnekség járja át az Egyházat összezavarva az igazságot, és ez megoszlást kelt közöttetek. Eltávolít benneteket az igazságtól. Egyházamnak új életre kell támadnia! Imádkozz azokért a papokért, püspökökért és bíborosokért, akiknek semmijük sincsen, amivel bárányaimat táplálhatnák. Ez lett eltávolodásuk eredménye. Tétlenek voltak, és most is azok. Sohasem az én érdekeimet, hanem a magukét keresték. Pusztaságot teremtettek magukban, és ezt ők is tudják. A pusztaság egyetlen bárányt sem vonz, mindegyik elkószál és elvándorol, mert nincs pásztoruk, aki vigyázna rájuk, szeretné, oltalmazná és táplálná őket.

Sok csodát tettem a világban az idők kezdete óta. Kedvesem, azzal, hogy a világ elveti mennyei műveimet, minden reményetektől megfoszt, és eltávolít titeket tőlem. Haragom ezért fellobban az ilyen pásztorok ellen. Közel van már az idő, amikor egy nagy jel, egy lenyűgöző jel által - felfedem előttük dicsőségemet, hogy megértsék, mekkorát tévedtek. Ezt a jelet azért kapjátok, hogy sokan higgyenek. Imádkozz, mert közel az idő! Imádkozz a béke és a szeretet dicsőséges visszatéréséért!
 

1Félve attól, hogy talán nem is Istentől való mindez, elvesztettem a fejemet. De akkor hogyan írhattam le? Összezavarodtam.