London, 1991. március 1.

Egy nappal a konferencia és az imatalálkozó elõtt:

Ó Jahve, Te vagy az én Istenem! Áldott legyen a Te Neved! Megvalósítottad tervedet, és idehoztál engem, ebbe az országba, hogy tanúságot tegyek és dicsõítselek. Nyisd meg ajkamat gyülekezetedben, hogy dicsõítselek Téged!

Meg fogom nyitni ajkadat. Én, az Úr, megáldalak téged. Figyelj rám! Prófétálj nekik! Az én hatalmas erõmre támaszkodj! Tõlem való minden eredmény és nem tõled.

Tüzet és vizet teszek minden lélek elé, és hagyom, hogy válasszanak.
Sohasem fogom megsérteni az ember szabadságát, soha… Megengedem az embereknek, hogy válasszanak, és szeretném, ha tudnák, mennyire örülök, ha helyesen választanak. Mindig követni fogom azonban a bûnöst, hogy hagyja el bûneit. Mindenhova utána megyek, hogy megnyerjem, és valahányszor elesik, ott leszek, hogy felemeljem. Nem fogom félreállítani, és nem teszek neki szemrehányást. Lehet, hogy ellenségei örülnek majd, de én könnyekkel szememben csupán arra fogom kérni, hogy siessen karjaimba.
Ha megteszi, megkérdezem tõle, megengedi-e, hogy benne lakozzam. Ha beleegyezik, birtokba veszem lelkét, és ezen a helyen ¹ verem fel sátramat. Ettõl kezdve szeretetemmel veszem körül, ezzel biztosítom, hogy betolakodók ne jöhessenek e területre, amelyet már magamévá tettem, és mindörökre az enyém. Boldog az az ember, aki velem lakozik. Tudásra tesz szert, és eljut az örök életre.

 

---

1 õbenne

 

Megosztás a facebookon