2018. 02. 11, Vasárnap

Jézus Krisztust isteni dicsőségében láttam, és közben az angyalok égő gyertyákkal vették őt körül. A közelben egy kőből kifaragott keresztelőmedencét pillantottam meg, amely tiszta forrással volt megtelve. Az Úr azt kérte tőlem, hogy nézzek bele a víz tükörképébe. Mély bűnbánattal mentem oda, és akkor az arcomat fényben láttam. Ekkor mögém állt az Üdvözítő mosollyal az arcán és karjával átölelt engem. Aztán újra meg kellett ismételnem ezt, és akkor az arcom homályos volt és eltorzult. Ő erre azt mondta nekem:

„Gyermekem, amikor őszinte bűnbánatot gyakorolsz vétkeid fölött, akkor Én különleges módon megtisztítalak téged. Azért láttad szerető tekintetemet a víz tükrében, mert a bűnbánat kegyelme (bocsánatos bűnök esetében) által helyreállítom benned képmásomat. Fényben láttad arcodat, amely az Én dicsőségemre utal. Amikor újra megláttad arcodat homályban és eltorzult állapotban, akkor az a te bűnösségedet jelentette. Már előre megmutattam neked, hogy újra hajlamos leszel elesni gyengeségeidben. Ne félj, mert így tartalak meg az alázatban! Mindig tartsd szemed előtt azt, hogy egyedül csak általam újulhatsz meg és általam nyerhetsz erőt visszatérő bűneid leküzdésére. Akik őszintén megbánják bűneiket, azoktól Én nem tagadom meg irgalmamat. Az Eucharisztia után a legnagyobb ajándék a bűnbánat kegyelme és a szentgyónás. Csak azok kaphatják meg a bűnbánat kegyelmét, akik képessé válnak saját énjük legyőzésére (pl. gőg, büszkeség, hiúság). Gyakran tapasztalod, hogy a bűn elkövetése után elszégyelled magad és legszívesebben elbújnál Isten és a világ elől. Ezt rajtad kívül mások is megtapasztalják. Ennek egyetlen oka van: a bűn eltávolít Tőlem, a szeretet Istenétől. Valójában Én nem hagylak magatokra titeket, hanem ti magatok távolodtok el Tőlem és minél nagyobb bűnökbe estek, annál mélyebb lesz a távolság. A távolságot egyedül a szentgyónás kegyelme által küzdhetitek le. Az ősszülők bűnbeesésük után félelmükben és mezítelenségük tudatában elbújtak egy barlangba, és közben megfeledkeztek arról, hogy bűnbánatot tartsanak. Ezzel egy hatalmas mulasztást követtek el, hiszen ha a bűnbeesés után azonnal megbántak volna mindent, akkor Atyám rögtön megbocsátott volna nekik és helyreállítja tetteik következményét.”

E tanítás után megjelent előttem Ádám és Éva, akik a Mennyben élnek és így szóltak:

„A bűnbeesésünk után elveszítettük azt a látást, ami által közvetlen kapcsolatban voltunk a Teremtő Istennel. Félelmünkben Isten elől elbújtunk a kert fái között, miután mezítelenségünket láttuk (Ter 3, 10). A bűn rövid időre sötétségbe borította a Földet és utána az Édenkertből lassan pusztaság lett. Ez a sötétség előképe volt Krisztus kereszthalálakor is bekövetkezett sötétségnek és földrengésnek, amely akkor a megváltásra utalt. Az őskígyó elhitette velünk, hogy a tudás birtokába jutunk, ám helyette a szenvedésbe és a halálba taszított minket. Már nem tudtuk mi a különbség a jó és a rossz között, ugyanis értelmünk elhomályosult. Ne vágyjatok a tudásra, amely könnyen a gőghöz vezet titeket! Egyedül arra a bölcsességre vágyakozzatok, amelyet Isten az ő prófétáinak és igaz királyainak adott. A bölcsességben rejlik minden. Nélküle a tudás olyan, mint egy kiszáradt fa lombkorona hiányában.”