2020. 02. 16, Vasárnap
Jézus lábai előtt térdeltem és mélyen meg voltam érintve az Ő szeretetétől. Az Úr lehajolt hozzám, két tenyerét az arcomra helyezte, egyenesen a szemembe nézett és így szólt:
„Leányom, az Én szeretetemhez nem mérhető semmilyen földi szeretet vagy szerelem. Aki Engem igazán szeret, annak a léleknek tökéletesen ki kell üresítenie önmagát, mert egészen be akarom tölteni a lelkét és testét a szeretetemmel. A szentek szívében Én voltam az első helyen, ezért tudtak a szeretet legfelsőbb fokaira eljutni. Az önkiüresítéshez különleges kegyelem kell, mert ott a lélek már semmihez sem ragaszkodhat csak egyedül Hozzám.”
Az Úr megfogta a kezem és egy pusztába vitt engem. Láttam, hogy néhány ember nyomorba került. Jézus ezt mondta:
„Az igazi nyomorúság nem ott van, ahol az emberek éheznek, szegénységben élnek vagy betegség gyötri őket, hanem a lelkek belsejében, ami az Isten nélküli állapotot jelenti. Ez nagyobb nyomorúság, mint amit külső szemetekkel láttok magatok körül nap mint nap.”
Az Úr engedte azt is látnom, hogy milyen a széles út, amely a kárhozatba vezet. Láttam, hogy emberek tömegei haladtak a szakadék felé. Az emberek olyan voltak, mint a vakok, akik nem veszik észre, hogy hova sodorja őket az ár. Mély szívfájdalommal néztem, hogy a tömeg folyamatosan sodródott. Nem volt megállás, sőt a tömeg végeláthatatlan volt. Jézus csendben szemlélte őket, miközben véres könnyeket hullatott értük. Sírva megkérdeztem Tőle, hogy hogyan bírja elviselni ezt a fájdalmat, hiszen mindnyájan az Ő gyermekei? Jézus így válaszolt: „A remény ad Nekem erőt és vígaszt.”
Ekkor láttam néhány embert, akik a bűnösök megtéréséért imádkoztak. Szent Mihály az angyalok seregeivel a tömeghez ment, hogy az ima kegyelme által ki tudjanak ragadni onnan minél több lelket. Egy mennyei fénysugár áradt ki a tömegre. Volt olyan lélek, aki fölébredt és ki akart onnan jönni, de visszarántották. Mások bűntudatra ébredtek és az angyalok kihozták őket a tömegből és közben az élet vizével kínálták meg őket. Jézus azt mondta: „Igen erős akarat és kegyelem kell ahhoz, hogy valaki a tömegből ki tudjon szabadulni.” Majd hozzá tette: „Az utolsó ítélet napján fognak a pokol kapui véglegesen bezárulni.”
A bűnbánó lelkek letérdeltek az Úr előtt, aki keresztet rajzolt a homlokukra és megmutatta nekik azt az utat, amely az üdvösséghez vezet. Több lélek haladt ezen az úton keresztet hordozva a vállán. Nagyon megérintett engem az Úr jósága és szeretete, ezért leborultam Előtte és azt mondtam: „Áldott vagy én Uram, s én Istenem!” Erre Ő megáldott és így szólt:
„Megáldalak gyermekem, mert hiszel Bennem és elfogadsz Engem Istenednek. Mindenki részesül ebben az áldásban, aki hozzád hasonlóan e szavakat mondja Nekem.”