Az emberek egyik nagy téveszméje

Az embereknek, bennük még a katolikusoknak is, egyik nagy téveszméje, hogy Isten csak a túlvilágon büntet. Pedig ez nem igaz: Minden bűnnek, még a bocsánatos bűnnek is egyik következménye az értelem elhomályosodása. Ezért aztán egy mai istentagadó, vagy hitehagyott már teljességgel képtelen a valóságot felismerni, belőle a helyes következtetéseket levonni. Minél inkább elfordul valaki, legyen az egyes ember, vagy egy egész társadalom, sőt, egy egész korszak, Istentől, annál ostobábbá válik. De ez fordítva ugyanígy igaz: Minél jobban közeledünk Istenhez, ahhoz, aki maga az Igazság, annál többet értünk meg a körülöttünk levő világból, történésekből. Következésképpen annál nagyobb lesz a reményünk, bizodalmunk és örömünk!
„Én vagyok az Isten, öröktől fogva én vagyok. Nincs senki, aki elkerülhetné kezemet. S ha valamit teszek, ki változtathatja meg? Ezt mondja az Úr, a ti Megváltótok, Izrael Szentje: Elküldök értetek Babilonba, leverem a börtönök zárait, és a káldeusok jajkiáltásban törnek ki. Én vagyok az Úr, a ti Szentetek; Izrael Teremtője, a ti Királyotok. Ezt mondja az Úr, aki utat csinált egykor a tengeren át, és ösvényt a nagy vizekben, aki kivezette a harci szekereket és a lovakat, az egész hatalmas sereget, amely elbukott és nem kelt föl többé, odaveszett és kialudt, mint a mécses lángja. Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön. Dicsőíteni fog a mező minden vadja, a sakálok és a struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, hogy inni adjanak népemnek, választottaimnak. A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsőségemet.” (Iz 43,14-21) – Izajás szinte nem ír másról, csak erről: a Seregek Urának végső győzelméről! A csüggedőknek az egyik legjobb orvosság Izajás jövendöléseinek olvasása!




A Bibliában az áll (több helyen is), hogy Isten az Őt elhagyóknak büntetésül elveszi látását, hallását, értelmét (lásd: Iz 6,9-10; Mt 13,12-15; Lk 8,9-10; Mk 4,11-12: „Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek”). – Szent Bonaventura ugyanezt az igazságot így fogalmazta meg: „Mindenekelőtt tudnod kell, hogy az isteni megváltás jótéteménye annál világosabban tűnik szemedbe, minél tökéletesebben lemosta értelmed homályát a bűnbánat vize. A bűn ugyanis – Szent Ágoston szerint – olyan »sötétség, amely az értelmet megzavarja és a belső embert egészen homályba takarja«. Éppen azért, minél mélyebb homályba burkolhatja ez a sötétség szemlélődő tekintetünket, annál gondosabban és állhatatosabban kell mosogatnunk a bűnbánat könnyeivel lelki szemünket.”



Alig pár sorral lejjebb pedig ez áll a Szentírásban: „Jóllehet ennyi csodát tett a szemük láttára, mégsem hittek benne. Így beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése: Szemüket elvakította, szívüket megkeményítette, hogy ne lássanak a szemükkel, és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket.” (Jn 12,37-38/40) – Ebből a szentírási részből is világosan látható, hogy Isten az egyes ember fölött nem csak halála után, de már ebben az életben is ítélkezik: aki megátalkodottan nem fogadja el Őt, az Ő szavát, annak elhomályosítja az értelmét, ily módon lehetetlenné téve számára a megtérést.

Ajánló
Kommentek
  1. Én