1989. december 16.
Béke legyen veled! Az életszentség nem bontakozik ki egy nap alatt. Ki kell tartanod ezen az akadályokkal és kis keresztekkel teli úton! Ne menj el tõlem! Folytatnád? Tovább jönnél velem ezen az úton egész végig?
Nem hagylak elmenni, Uram, segíts, nehogy elengedjem ruhádat, amibe kapaszkodtam.
Keresztembe kapaszkodj, és keresztem a tökéletességre visz téged. Közeledben vagyok, egyesültem veled. Imádkozz, Vassulám, mivel a szeretetbõl elsõsorban hûség származik. Én, az Úr átitattalak szeretetemmel. Minden lelket arra kérek, jöjjön, és vesse magát a szeretet óceánjába, hogy belemerüljön és átérezze ezt a szeretetet . Én, Jézus minden embert szeretek, térjetek be Szentséges Szívembe, arra vágyom, hogy mélységeibe rejtselek, hogy mindörökre oda rejtselek, és egyedül csak magamnak õrizzelek meg benneteket. Virágom, szeress engem, szeress, imádj, imádj, és a többit én magam teszem meg. Tanulj meg így beszélni: “Jézusom, tedd pihenõhelyeddé szívemet! Jöjj Uram, és pihenj meg benne!