1990. október 17.

Jézusom, e könyvekben sok mindent elõre megmondtál, mielõtt megtörtént volna, hogy ha megtörténik, higgyünk benne. Megmondtad nekünk, miként fogod feltámasztani nõvéremet, Oroszországot, és miképpen vetsz véget istentagadásának. És íme! 14-én megnyitotta számodra kapuit Szent Vazul temploma a Vörös téren! És én, az õ nõvére, hozzá siettem e napon, hogy örüljek ünnepének! De amit tõle kaptam, az csak ütés volt arcomon!… Szolgád és bátyám ütött meg, akit szeretek. Szolgád azt mondta, azért nem áld meg, mert elmentem katolikus bátyáimhoz, és az õ kezükbõl fogadtam a szentáldozást. Szégyenkeznem kell-e elõtted Uram? Ezt a szenvedést még el tudtam volna viselni, ha még rosszabb nem következett volna, de azt mondta: “Ez kiközösítést jelent!” Te már jelt adtál nekem, mielõtt ez megtörtént volna; éreztetted velem fájdalmadat, olyan szárazzá tetted szájamat, mint a fát, és ajkaimat szárazabbá, mint a pergament. Meddig lesznek még megosztottak a keresztények?

Jöjj, és gyógyítsd meg szívünket!
Add vissza ártatlanságunkat!
Jöjj, és kelts hajnalt e sötétségben!

Köszönöm Uram, hogy alkalmat adtál nekem arra, hogy megverjenek és megalázzanak, és annak ellenére, hogy igazságtalanságot tettek velem, bátorságot öntöttél belém, hogy sorbaálljak a többiekkel, visszamenjek hozzá újból, megcsókoljam a keresztet, amelyet tartott, és a kezet is, amely éppen rám vert.

Vassula, a te fájdalmad semmi az enyémhez képest… Habár bátyád kardot rántott ellened leányom, ne keseredj el! Van még remény a kibékülésre.
Hamarosan egy nagy csodával rendítelek meg benneteket. ¹ Én, az Úr, igen hamar felékesítem menyasszonyomat ² fiatalságának dicsõséges tökéletességével. Ezért békeszerzõdést fognak megpecsételni a testvérek egymás között.
Egyházam úgy kel életre, mint a hajnalcsillag.
Az átkot feloldják… úgy fog elõttem állni mint gyümölccsel telt olajfa… mint a szõlõtõ, amely nyúlánk vesszõket hajt. Bimbói a dicsõség és ragyogás gyümölcsét termik, és egy nyáj lesz csak, és egy pásztor. Én vagyok a Feltámadás!
Leányom? ³ Ne veszítsd el reményedet!
Nem kell félned!
Az éjszaka rettegése hamar elmúlik. ⁴ Ne feledd, hogy melletted vagyok! Nem akarom túl sokáig nézni magaviseletüket, nehogy haragom felszítsa igazságosságomat. Hagyom, hogy irgalmam felülkerekedjen. Meggyógyítom minden betegségeteket, és Véremmel eltörlöm a méregnyomokat, hogy kimentselek benneteket a gödörbõl.
Szeretet vagyok, és a gyengéd Szeretet megbocsát az ütlegelõknek, a gúnyolódóknak, a hamisaknak. Szent könyörületemben felemellek benneteket a Szívembe.
Ne keseredj el Vassula leányom, van még remény a kiengesztelõdésre és a megújulásra… még van remény… ⁵ … “Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket, meg a testet is a pokolba taszíthatja”. ⁶
Eljövök, hogy békességet hozzak a testvéreknek, és emlékeztessem õket gyengédségemre, szeretetemre és irgalmamra, hogy õk is kövessenek engem.
Ne siess el! ⁷… Jöjj, az Ecclesia új életre támad, az Ecclesia új életre támad, csak várj, és meglátod…