Szűzanya: A teremtés I.

Szűzanya: Drága Gyermekeim! Ma a hitetekhez tartozó nagyon fontos témasorozatot indítunk a teremtésről. A zsidóság és a kereszténység a Szentírás kinyilatkoztatása alapján egyértelműen vallja és tanítja, hogy a világot Isten teremtette.

A „Hiszekegy”-ben, a hosszabbik változatában így szoktatok imádkozni: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében…” Itt a menny a Mennyországot, a föld pedig, az egész világmindenséget jelenti, tehát az összes naprendszert, a hozzájuk tartozó bolygókkal, Napokkal, Holdakkal, Csillagokkal stb.. A „látható” az anyagi világot fejezi ki, a „láthatatlan”, a szellemi világot, Istent, az angyalokat, szenteket, a tisztuló és a kárhozott lelkeket és a gonosz lelkeket.

Bizony nem mindenki hisz a teremtésben. A materialisták azt állítják, hogy az anyagi világot nem kellett megteremteni, mert az öröktől fogva volt, az anyagi önmagát teremtette. Egy földrajz órán a tanárnő azt magyarázta, hogy a bolygók egyes elméletek szerint úgy keletkeztek, hogy a Napból szakadtak ki. Beszélt egy ősködről, ami mindig volt és ebből lett a világmindenség. Egy bátor hittanos kislány felállt és azt kérdezte: „Tanár néni, az ősköd miből lett?” „Erre is bizonyára van magyarázat, majd utána nézek.” Egy másik gyerek is jelentkezett és kifejtette, hogy az ember logikája azt kívánja, hogy legyen egy minden anyagnál fejlettebb lény, aki képes megalkotni ezt az ősködöt, mert az nem képes önmagát megteremteni. Csengettek és erre a tanárnő fellélegzett.

Drága Gyermekeim! A materialista világnézet és a keresztény világnézet szöges ellentétben van egymással. Mert mit is mond a materialista? Kezdetben volt az anyag, és csak az anyag létezik, és minden az anyagból van. És hogy szól a keresztény ember? Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt és minden általa lett.

Először foglalkozzunk azzal, mit jelent a teremtés. A teremtés nem egyszerűen átalakítást, hanem létrehozást jelent a semmiből. Talán a művészi alkotás által válik ez legjobban érthetővé. Gondoljatok a középkor nagy művészóriására, Michelangelóra. Szerzett egy kissé hibás nagy márványtömböt és kifaragta belőle Dávid szobrát. De ez még nem teremtés, mert az ifjú Dávid alakja már elkészülte előtt is létezett, benne volt a márványtömbben, csak még nem volt kifaragva. Arról nem is beszélve, hogy a szobrásznak szüksége volt eszközre: a márványra és a vésőre. Istennek ahhoz, hogy megteremtse a világot, nem volt szüksége anyagra, eszközre. Ő csak kimondta, hogy legyen, és lett. A teremtés tehát a semmiből való létrehozást jelenti, de azt nem állítjuk, hogy a mai formájában teremtette Isten a világot. Az látható, hogy van fejlődés és változás: lekopnak a magas hegycsúcsok, új források bukkannak fel, mélyülnek a folyómedrek, feltöltődnek a medencék, új állatok és növények fejlődnek ki. De a világmindenség még nem egészen ismert ősanyagát Isten kezdetben megteremtette és ez továbbfejlődött, alakult az Ő teremtő tevékenysége által, az általa adott természeti törvények szerint. A hittudomány ezt úgy magyarázza, hogy van első és második teremtés. Az első teremtés a nem lévő dolgok létrehozását jelenti. A második teremtésnél Isten már a meglévőket ereje és törvényei felhasználásával alakítja és belőlük új dolgokat hoz létre. A hittudománynak ez a magyarázata a Szentírásból alakul ki. Évámat megkérem olvasson fel nektek a Teremtés Könyvéből idevágó részleteket.

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította. Isten szólt: Legyen világosság és világos lett. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte, a sötétséget pedig, éjszakának… Azután este lett és reggel: az első nap. Isten újra szólt: Teremjen a föld zöldellő növényeket… Este lett és reggel: harmadik nap. Akkor megint szólt Isten: Legyenek világító testek az égbolton és válasszák el a nappalt az éjszakától. Este lett és reggel: negyedik nap. Isten szólt: A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak. Este lett és reggel: az ötödik nap. Azután szólt Isten: Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszó-mászókat és mezei vadakat fajuk szerint. Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog. Isten megteremtette az embert saját képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket: szaporodjatok, töltsétek be a Földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött. Azután ezt mondta Isten: Nézzétek, nektek adok minden növényt, amely magot terem és minden fát, amely gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. Este és reggel lett: a hatodik nap. Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett… Megáldotta és megszentelte a hetedik napot.” Ez a története az ég és föld teremtésének, ahogy az lefolyt.

Felvetődhet bennetek a kérdés, hogy a szent szerzők mikor írták le ezt a teremtéstörténetet, ahogyan most hallottátok. A babiloni fogság után, Krisztus előtt az V. században. Még egy fontos dolgot szeretnék mondani nektek. Ti emberek hajlandók vagytok az „Isten” fogalomnál kizárólag az Atya Istenre gondolni. A világot a háromszemélyű egy Isten teremtette.

Drága Kicsinyeim! Azt látom, hogy mi mindannyian egy sötét, koromfekete űrben, a semmiben vagyunk. Csak a dicsőséges Szentháromságot látjuk szemünk előtt. A három személy egymás felé fordul, összefonódnak úgy, hogy átölelik egymás vállát. A Mennyei Atya megszólal: „Kedveseim, mi hárman egyek vagyunk a szeretetben, és ez boldoggá tesz minket. De ugye milyen jó lenne boldogságunkat szétosztani, hogy mások is részesüljenek benne? Szeretetünkben teremtsük meg a világot!” Mindhárman keblükből kiemelik lángoló Szent Szívüket, és egymáshoz érintik. A Mennyei Atya, Jézus és a Szentlélek Szíve egyetlen nagy Szívvé olvad össze. E közös Szent Szívben egy fényes, forró, piros gömb keletkezett. A Szív megnyílt és elvált tőle a gömb. A sötét űrben elkezdett forogni nagy sebességgel és apró kisebb-nagyobb részekre oszolva beterítette az űrt.

Ez a piros fényes forró gömb az ősanyag, melyet Szíve szeretetével és akaratával a semmiből teremtett a Szentháromság. Ez az úgynevezett „első teremtés”. Ebből az ősanyagból származik minden, úgy, mint ahogy a Szentírás lejegyezte. Isten végtelen mindenhatóságából, ebből az Általa meglévőből, hosszú időszakok alatt mindent kialakított. Ez a második teremtés. E fenséges feladat utolsó lépéseként létrehozta az embert saját képmására, mint a teremtés koronáját.

Drága Engesztelőim! Legyetek hálásak a Szentháromságnak az egész világmindenségért, a Földért, a Mennyországért, a tisztítóhelyért és a pokolért. Édesanyai szeretetemmel megáldalak benneteket a teremtésben vetett hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2012.11.20.

Jézus: A teremtés II.

Jézus: Drága Gyermekeim! A múlt alkalommal arról volt szó, hogy Isten a világot a semmiből teremtette. Ma hallani fogjátok, hogy mielőtt nekifogott a nagy feladatnak, gondolataiban mindent eltervezett.

Már az ősanyag semmiből való létrehozása előtt az egész világmindenség minden apró részlete meg volt tervezve az Ő isteni értelmében. Előre tudta, mekkora lesz az univerzum, hány naprendszer lesz, megtervezte a természeti törvényeket, melyek mozgásban tartja a bolygókat. Látta maga előtt még a teremtés előtt a Föld bolygót a szárazföldekkel és tengerekkel, hegyeket, síkságokat, tavakat, folyókat. Látta a növény és állatfajtákat, az embereket és személy szerint még a teremtés megindulása előtt benne voltatok a tudatában ti is, akik itt ültök és hallgattok Engem.

Hát nem így van az építész is, mikor tervez egy családi házat? Minden helyiség rendre ott van az elképzelésében. Tervet készít és csak így áll neki az építésnek. Így van Isten is a teremtéssel.

Tehát a világot Isten örök eszméi szerint hozta létre. Gondoljatok csak a ti Földetekre. Oly tökéletes a forgása a tengelye körül, mely a nappalok és éjszakák váltakozását biztosítja nektek! Oly bámulatra méltó a Nap körüli keringése, mely az évszakokat különíti el! Isten teremtő erejét dicsérik a természeti törvények, melyek ezt a kétféle mozgást rendben irányítják. A gravitációs erő is az Ő nagyságát mutatja, hogy a Föld felszínén lévő összes teremtményt oda vonzza a Földhöz. Ha kint vagytok a természet lágy ölén és látjátok az elétek táruló hegyeket, erdőket, patakokat, jusson eszetekbe, hogy ezek is benne voltak Isten tervében, hogy boldoggá tegyen titeket velük.

Nézzük, hogy az Ő örök eszméi milyen kapcsolatban vannak a fejlődéselméletetekkel. Az Egyház csak azt tanítja, hogy a világmindenséget Isten teremtette. Isten a Szentírás teremtéssel kapcsolatos részeiben a hitre tanít titeket. A „hogyan”-ra a természettudományoknak kell felelni, feltárni a teremtést, amennyire képesek rá. A természettudománynak 3 féle fejlődéselmélete van: 1.) A kozmosszal kapcsolatos, 2.) Az élet megjelenésével kapcsolatos és 3.) Az ember fejlődéselmélete

1.) A kozmosszal kapcsolatos fejlődéselmélet azt kutatja, hogy mekkora a kozmosz, mikor kezdődött, véges vagy végtelen a világegyetem, hogyan keletkezett.
A nevelői szobában egyik tanárnak, Dezsőnek és egy tanárnőnek Katinak lyukas órája van. Dezső fizika tanár, Kati földrajztanár. Dezső meggyőződéses ateista és materialista, Kati vallását gyakorló katolikus. Valahogy szóba került a világegyetem keletkezése. Dezső azonnal az un. NAGY BUMM elméletet hozta fel. Így magyarázta Katinak: – A kozmológiában az ősrobbanás, vagyis a NAGY BUMM, egy olyan tudományos elmélet, mely szerint a világegyetem egy rendkívül forró, sűrű állapotból fejlődött ki, nagyjából 13.7 milliárd évvel ezelőtt. Kati megkérdezte: -Mondd, ez a forró, sűrű állapotú anyag, ez miből lett? Dezső elgondolkozott, majd egy kissé bizonytalanul így válaszolt: – A semmiből. Kati erre így reagált: -Érdekes! Egy teológus barátom úgy tanulta, hogy Isten a semmiből teremtett egy ősanyagot, amiből lett az egész univerzum. Az interneten pedig azt olvastam, hogy ez az ősanyag egy forró, tüzes, sűrű állagú gömb volt, mely Isten akaratából a semmiből lett. Ezek szerint erősen hasonlít a Nagy Bumm elmélet a teremtéselméletre, csak abban különbözik, hogy a természettudós kihagyja Istent belőle, és a semmivel helyettesíti. Márpedig a semmiből nem lehet ősanyag. Hidd el, az emberi logika szerint ebben a hittudománynak van igaza.

2.) Az élet megjelenésével kapcsolatos fejlődéselmélet azt állítja, hogy az élet az élettelenből keletkezett, a magasabb rendű fajok az alacsonyabb rendűekből lettek és az ember a majomtól származik. Ezt az utolsó feltételezést már megdöntötték. Ha azt is mondja a tudomány, hogy az élet az élettelen anyagból lett, bármilyen fejlett fokon áll, képtelen előállítani egy fűszálat az élettelen anyagból, amely él, asszimilál és növekszik. Képtelen létrehozni pusztán az anyagból egy élő, mozgó egérkét, amely eszik, futkározik, egy robotot, amelyik képes növekedni és van lelke. Tehát, ha ma az élettelenből nem lesz élő, akkor kezdetben sem lehetett ilyen, csak egyedül Isten által.
Régen szembeállították egymással a teremtést és a fejlődést. Ma már tudjuk, hogy egyik nem zárja ki a másikat. A teremtett világ a fejlődésen keresztül jut el a tökéletességig. Isten nemcsak akkor működött mikor az „első teremtéskor” a semmiből létrehozta az ősanyagot, hanem amikor a már meglévőből a fejlődés útján újabb és újabb dolgokat teremtett, tehát a második teremtéskor. A fejlődésben is Isten működik kétféleképpen: vagy az általa teremtett ősanyagba adott természeti törvények által, vagy közvetlenül megteremt valamit. A hittudomány még nem tudja eldönteni Istennek, mikor, melyik teremtő működése áll fenn. Egyet biztosan tud a katolikus hit, hogy az emberi lelkeket közvetlenül teremti, mégpedig egyenként a fogantatás pillanatában. Amikor megfogant az ember, azonnal benne van a lelke is, tehát már ott az új élet. Ezért olyan nagy bűn annak elpusztítása.

3.) Az ember fejlődéselmélete hosszú évtizedekig, mint a darwinizmus élt a tudomány elképzelésében. A kutatások leleplezték ezt a tévedést, mely szerint az ember a legfejlettebb majomtól származik. Isten az embert nem egy állat képmására teremtette, hanem önmagához hasonlónak és lelket lehelt bele, mely minden más teremtmény fölé emelte. Drága Kicsinyeim! Az a misztikus dolog, ami most következik szorosan kapcsolatban van az ember származásáról elterjedt téves, tudományos fejlődéselmélettel.
Felülünk a képzelet szárnyára. Nyújtom a kezem, kapaszkodjatok bele és egy kórházban találjuk magunkat. Ott fekszik egy 55 éves szívbeteg férfi. Infarktussal hozták be. Most éppen 2 roham között van, tud beszélni és gondolkozni. Jöjjetek közelebb az ágyához. Kihasználom a kis időt, míg eszméleténél van. Megengedem neki, hogy lásson Engem fehér ruhában, aranyövvel a derekamon, glóriával a fejem körül. Elmondom neki, hogy Jézus vagyok, az ő Megváltója. Nem hisz Nekem, azt hiszi képzelődik, hallucinál. Ezt gondolja magában: „Olyan rosszul vagyok, hogy az agyam képeket és hangokat vetít elém. Hiszen egész életemben tudtam, hogy nincs Isten, nincs lélek, csak anyagból áll a testem. Hamarosan meghalok, és lassan feloszlok.” Ahogy ez kimondta, lelke azonnal a fején keresztül elhagyta a testét. Ott áll Mellettem a saját halott teste mellett elképedve, csodálkozva. Most már elhitte, hogy van lelke, hogy Én az a Jézus vagyok, akitől most függ az ő túlvilági élete. Félt, reszketett, nem tudta, mi vár ezután rá. Azt se tudta, mi a bűnbánat. Kedves Engesztelő Gyermekeim! Ennek az embernek nagy szüksége van a ti segítségetekre, hiszen ellenségem, már itt leselkedik rá a háta mögött. Eszközömmel együtt álljatok fel és hívjátok a Szentlelket a „Jöjj, hívunk jöjj Szentlélek…” énekkel. Nézzétek már itt is áll Mellettem a megszentelő Lélek, hófehér, hosszú ruhában, szárnyakkal. A két kezét a remegő lélek feje fölé tartja, melyekből ragyogó fehér fény árad, beborítja az egész férfi lelkét tetőtől talpig. Érzi, hogy átjárja a fény és bűnbánatot ébreszt benne, tudással és bölcsességgel tölti el. Letérdel Előttem és bevallja hitetlenségét, materialista téveszméit és az összes bűnét, melyet élete folyamán elkövetett. Sírva kér bocsánatot tőlem. A Sátán nagy mohón már kap is utána, de Én egy pillantásommal elzavarom. Nyújtom a kezem a bűnbánó lélek felé. Felemelem, letörlöm könnyeit és így szólok hozzá: Látod, gyermekem, a te elméleted szerint csupán élő anyag vagy, mint a növények és állatok, halálod után megsemmisülsz. De te ember vagy, a Mi hasonlatosságunkra teremtettünk, neked örök életed van. Bűnbánatoddal, az Én irgalmammal és engesztelő gyermekeim segítségével elnyerhetted az Örök Életet. De téveszméid és bűnös életed miatt egy ideig még vezekelned kell. Őrangyalod, aki mindig veled van, elkísér a tisztítóhelyre.

Drága Kicsinyeim! Most megmentettetek egy egészen hitetlen lelket a kárhozattól, aki majdnem áldozata lett a Földön még mindig jelenlévő téves materialista tanításoknak. Megáldalak benneteket a teremtésbe vetett mély hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.