A világ csábításai

Kedveseim, ne hagyjátok magatokat félrevezetni, mert nem is sejtitek, milyen veszélyt jelenthet számotokra egy félresiklott elképzelés. Ne feledjétek, a világ csábításai mindig ott leselkednek körülöttetek, és a világ fejedelme csak arra vár, hogy besétáljatok a csapdába. Bármi, amit meggondolatlanul és elhamarkodottan döntötök, megüli lelketeket és gyötörni kezd benneteket. Ezért mindig mindent imádságban vigyetek az Úr elé, és akkor nem fogtok könnyen eltérni az Úr akaratától. Legyetek okosak és éberek! Vigyázzatok, ne engedjetek a hangulatoknak, amelyekkel a világ kísért. Inkább tagadjátok meg magatokat, akkor nem érhet egykönnyen lelkiismeret furdalás.

2013. 09. 10. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/2013-11-07-09-06-14

Alázatban való elfogadás

Kedveseim, tanuljátok az alázatban való elfogadást, hogy megismerjétek, hogyan akar a Szentháromság rávezetni benneteket a helyes útra. Amikor valami nem úgy sül el, ahogy elterveztétek, és ahogy szeretnétek, akkor se csüggedjen el a szívetek, hiszen mindent a javatokra használ fel, ha felajánljátok nehézségeiteket. Azzal, hogy átadjátok neki, már meg is történt számotokra a kiengesztelődésre való nyitás, és az az elfogadás, amely szükséges a megpróbáltatásban. Ha mindezt zokszó és szemrehányás nélkül elviselitek, akkor óriási értékeket halmoztok fel a mennyei örök életre. Érdemes ezt az utat felemelt fővel járni, mert, ahogy sikerül egyre több mindent elfogadni, úgy válik lelketek egyre boldogabbá, mert tapasztalni fogjátok, mekkora öröm rejlik ezekben a helyzetekben.

2013. 04. 21.
Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/alazatban-valo-elfogadas

Mennyei Atya-Szentlélek-Jézus: Az alázatosság a mindennapi életben

2013. március 19.
Mennyei Atya: Az alázatosság a mindennapi életben
Mennyei Atya: Drága, Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok és ma Én tanítalak benneteket. Az alázatosságról lesz szó, az erények erényéről, mely az életszentség alapköve. Csak az alázatosak juthatnak be a Mennyországba. Arról fogok beszélni, hogy életetek mindennapjaiban hogyan kell megnyilvánulnia ennek a fontos erénynek.
Egy példával kezdem, melyet az életből merítettem. Van egy imacsoport, nyolc buzgó rózsafüzéres asszonyból áll. Ők nemcsak a szóbeli imákat ismételgetik, hanem minden alkalommal saját szavaikkal, szívük mélyéből is szólnak Hozzánk. Egyikük, Erzsike ott a templomban az Oltáriszentség előtt folyton hangoztatja: Uram, én csak egy porszem vagyok, méltatlan arra, hogy rám tekints, hogy meghallgass. Én, utolsó féreg, a legnyomorultabb bűnös, egyenesen a kárhozatot érdemlem. Viszont mikor arról van szó, hogy az imakönyvből mit énekeljenek, és a csoportvezető kiválaszt egy szép éneket, így szól: „Én ezt nem ismerem. Ha nem választotok másikat, csak énekeljétek!” Ezután sértődötten összecsomagol és elviharzik. A többiek ámulva összenéznek. Még arra se marad idejük, hogy Erzsike kiengesztelésére egy másik éneket válasszanak, mert addigra eltűnt. Ez a gyermekem hiába mondogatja „porszem vagyok, a legutolsó…”, ha önzésével ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Az alázatosság elsősorban nem szavakban mutatkozik meg, hanem a cselekedetekben. Gyermekeim, az alázatos ember valóban semmisége tudatában él. Belátja, hogy egyetlen olyan érdem nincs benne, amely arra jogosítaná, hogy tartsa magát valaminek. Hiszen minden egyes jótulajdonságot a Szentlélek Isten ültetett bele. Viszont, ami rossz van benne: a gyarlóság, a bűn, a gyengeség, a nyomorúság – az az övé. Továbbá az igazán alázatos ember arra gondol, hogy nincs az a legnagyobb bűn, gonosztett, amit ő el ne követhetne. Egyedül csak az Én kegyelmemnek köszönheti, hogy segítségemmel ideáig nem esett bele. Szent Ágoston szerint, „nincs bűn a világon, amit ember elkövetett, hogy egy másik ember el ne követhetné, ha a kéz, amely az embert teremtette, megszűnnék őt támogatni.”
Erre is mondok egy példát. Élt egy asszony, Ágnes, aki azóta öreg korában már meghalt. Úgy teltek az évtizedek felette, hogy sosem vétett a VI. parancs, a tisztaság ellen. Szűzen ment férjhez, és férjét sohasem csalta meg. Szentmisére járó jó keresztény volt, kezdett erre büszke lenni. Egy engesztelő közösségben megismerkedett, mint 42 éves 2 gyermekes családanya, egy hasonló korú leánnyal. Összejártak, és mély lelki kapcsolat alakult ki közöttük. Együtt imádkoztak és zarándokutakra jártak. A túlzásba vitt ragaszkodás, egymás bálványozása a legocsmányabb bűnbe torkolt, a fajtalankodásba. De Én, végtelen szeretetemben és irgalmamban beleszóltam az életükbe. Ágnes hamarosan kiismerte leszbikus hajlamú barátnőjének egyre önzőbb természetét. Egészen ki akarta sajátítani őt magának. Őrülten féltékeny volt férjére és két kislányára. Minden dologban az ő akaratának kellett érvényesülnie. Ágnesnek kezdett terhessé válni és mardosta a bűnbánat. Szakítani akart. Rettegett attól, hogy férje és gyermekei megtudják ezt a bűnös helyzetet. Ekkor léptem Én közbe. Ágnes idegei felmondták a szolgálatot és idegösszeroppanással kórházba került. Barátnőjének így már nem kellett, betegen. Elhagyta, és más nő után nézett. Ágnes, ahogy gyógyultan elhagyta a kórházat elment a szentmisére és sírva, zokogva meggyónt, megáldozott. Gondoskodtam róla, hogy ezt a szégyenteljes megbánt bűnt levezekelhesse. Egy hideg téli napon elcsúszott a jeges utcán, és eltörte az egyik lábát. Hosszú ágyhozkötözöttsége alatt volt ideje saját lelkéért és másokért imádkozni és fájdalmait felajánlani. Megtanulta, hogy egyetlen erényére se lehet büszke, mert gyengeségében bármikor elveszítheti.
Gyermekeim, a valóban alázatos emberben kell, hogy legyen istenfélelem és egy bizonytalanságérzet saját lelke felől. A mélyen hívő ember sohasem érzi magát egészen tisztának, tökéletesnek, csak a szentgyónás és szentáldozás után végzett teljes búcsú elnyerésével. De csak addig, amíg nem jön egy újabb kísértés és bűn. Nem lehet biztos abban, hogy elnyeri-e az örök életet, vagy akár elkárhozik. Abban meg különösen bizonytalan a buzgó keresztény, hogy halála után elkerüli-e a tisztítótüzet vagy még oda kerül vezekelni. Kicsinyeim, örüljetek ennek a bizonytalanságnak, mert Én adom, azért, hogy alázatosságban tartson benneteket. Eszközöm, Éva egyik testvérével a Nagyfigyelmeztetésről beszélt, és arról, hogy lelkét meg kell előtte tisztítani, hogy felkészülve tudja várni a Szentlelket. Ő így válaszolt: „Én jó ember vagyok. Mindenkinek segítettem, aki rászorult. Emlékezz, rajtad is. Nem gyilkolok, nem lopok, nem csalom meg a feleségemet. Nincs semmi bűnöm.” Ó, mennyire téved! Bioenergetikai gépeket gyárt, aurával foglalkozik és nem szentségi házasságban él már 45 éve. Ő, aki félhetne Jézus ítélőszéke előtt megjelenni, teljes biztonságban érzi magát. Sajnos teremtményeim 80-90 %-a így gondolkodik.
Drága, Engesztelő Gyermekeim! Csak akkor hihetitek el, hogy igazán alázatosak vagytok, ha tapasztaljátok magatokban a szelídséget, a türelmet, az engedelmességet és az önmegtagadások cselekedeteit. Csak ha le tudtok mondani saját érzelmeitekről és saját véleményetekről, ez irtja ki belőletek a helytelen önszeretetet, mely táptalaja a kevélységnek. Nézzük sorba ezeket a kialakítani valókat az alázat érdekében. Itt van pl. a szelídség. A goromba, kiabáló, veszekedő viselkedés nem csupán rossz modor, hanem kevélység, gőg. Az ilyen ember azért durva a környezetéhez, mert különbnek tartja magát náluk. Legyetek mindig szelídek, kedvesek, győzzétek le indulataitokat. Ha ez sikerül, építitek magatokban az alázatot. A másik a türelem. Ha családtagjaitok, munkatársaitok, szomszédaitok, ismerőseitek másságát, gyengeségét és hibáit képesek vagytok tolerálni, ha tudjátok a fájdalmakat, a szenvedéseket tűrni, akkor jó úton jártok. A harmadik bizonyítéka alázatotoknak az engedelmesség. A gőgös, kevély, öntelt ember képtelen engedelmeskedni, mert önmagát mindenkinél jobbnak tartja. Vizsgáljátok meg magatokat, mennyire tudtok engedelmeskedni az Én Tízparancsolatomnak! Meg tudjátok-e állni, hogy senkiről ne mondjatok rosszat? Mindig csak igazat mondotok? Isten nevét nem ejtitek ki feleslegesen? Tényleg első vagyok a szívetekben? Vigyáztok-e gondolataitok tisztaságára? Azután tudtok-e engedelmeskedni felebarátaitoknak, családtagjaitoknak, lelki testvéreiteknek, feletteseiteknek? Ha igen, akkor növekszik bennetek az alázat. Utolsóként említem az alázat próbái közül az önmegtagadó cselekedeteket. Ilyen például: vendégségben a legkényelmetlenebb széket választani, a legkisebb húst kivenni a tálról, a zarándokbuszon a leghátsó és legrázósabb helyre ülni, nyári hőségben az utca napos oldalán menni, buszon felszálláskor másokat előreengedni, meghallgatni a panaszkodókat, akkor is, ha fáradt vagy stb. Ha mindezt megteszitek, akkor Én, Atyátok meglátom lelketekben az alázatot, mint ragyogó drágagyöngyöt, mely belépő a Mennyországba.
Drága Gyermekeim! Most misztikus dolog következik, amit csak Én, a ti Mennyei Atyátok, látok. Itt állok előttetek, miután elmondtam tanításomat. Hosszú, hófehér ruha van rajtam, isteni dicsőségem sugarait ontom rátok. E pillanatban az a kívánságom, hogy váljatok kicsi, kétéves gyermekekké. Már meg is történt. Ott ülök a széken, oly csöppek vagytok, hogy lábatok le se ér. Csupa mosolygós, szép kislány és kisfiú. Ezzel azt akarom érzékeltetni veletek, hogy lelketekben legyetek egészen kicsinyek. Az alázatos ember a legkisebbnek képzeli magát. Az következik, hogy Én, Égi Atyátok itt az asztal előtt leguggolok, kitárom karjaimat, és mosolyogva kérdezem: „Ki szeret engem?” Erre ti nagy igyekezettel leszálltok a székről, és szinte egymással versenyezve ide szaladtok Hozzám. Átöleltek, ahol értek, szakállamat simogatjátok, arcomat csókolgatjátok és kedves, szerető szavakat suttogtok a fülembe. Felállok és a Mennyből a mennyezeten át egy szép, magas fehérruhás fényes angyal repül ide mellém. Az Én ajándékomat fogja a kezében. Egy doboz, díszes világoskék csomagolópapírban, széles aranyszalaggal átkötve. Eszközöm, Évám felé fordulok, és ezt mondom: „Bontsd ki, légy szíves!” Egy fénylő mennyei nagy ékszerdoboz van benne. Éva felnyitja a tetejét, lehajol és megmutatja nektek. Annyi fehér kagyló van benne, ahányan vagytok. A nyitott dobozt átadja az angyalnak. Felétek fordulva így szólok hozzátok: „Drága Kicsinyeim, akik itt tolongtok kíváncsian Körülöttem! Mindegyiketeknek hoztam egy ajándékot. Ezeket a kagylókat angyalaim a trónom előtti üvegtengerből halászták ki, és mindegyikben más színű igazgyöngy van. Opálos fényű, különböző színű gyöngyök. Az angyal Felém nyújtja az ékszerdobozt, Én pedig boldogan osztogatom a kagylókat. Most, hogy mindnyájan megkaptátok, feszegessétek szét a kagylók héját és vegyétek ki belőle a pici gyöngyöt. Tudjátok mit jelent ez? Az alázatot. Helyezzétek a lelketekbe. Ez az igazgyöngy, a ti alázatotok. Ahogy telik az idő és gyakoroljátok magatokban az erényeket, ez az igazgyöngy mindig fényesebb és nagyobb lesz bennetek. Mikor majd hazaszólítalak titeket, visszakérem tőletek ezt a kis ajándékot. Akinek ez a gyöngye legnagyobb és legfényesebb lesz, az kapja meg Tőlem a legnagyobb mennyei dicsőséget. És mindenki annak arányában részesül a dicsőségből, amekkorára növelte magában az alázatot. Még mindig kicsinyek vagytok. Egymásután ölbe veszlek benneteket, és homlokotokra egy Atyai szeretetcsókot lehelek, majd a helyetekre küldelek. Máris úgy ültök a széketeken, mint felnőttek.
Köszönöm, hogy végighallgattátok tanításomat és nagy atyai szeretetemben megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
ÉGI ÜZENETEK
2013. április 2.
Szentlélek: Az alázatosság a mindennapi életben II.
Szentlélek: Drága Gyermekeim! Ma is az alázatosságról lesz szó, az egyik legfontosabb erényről, az életszentség alapjáról. Örömmel hallgatom, mikor így fohászkodtok: „Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a te Szíved szerint.” Mélységes alázatát már fogantatása előtt bizonyította azzal, hogy vállalta az emberré-válást, a megtestesülést. Hatalmas, fényes Istenségből, Mindenhatóságából átváltozott egy kicsiny, gyenge emberré. A Mennyország gazdagsága, ragyogó pompája után elfogadta az alacsonyabbrendű földi életet, a szegénységet, a fáradságot, az igazságtalan ítélkezéseket, a kínszenvedést és a kínhalált. Szerényen, ellenkezés nélkül tűrte a hamis tanuk rágalmait, Pilátus ostorozásra ítélését. Engedelmesen hagyta, hogy a töviskoronázás alatt gúnyt űzzenek belőle. Nem futott el a nehéz kereszt hordozása elől, hanem felvonszolta a Golgota tetejére. Mikor durván rálökték a fekvő keresztre, alázatosan megcsókolta és átölelte a fát, melyre majd rászögezik. Ezzel az irántunk, a megváltandó gyermekei iránt érzett szeretetét fejezte ki. Hálával gondoljatok az Ő kimondhatatlanul nagy és szelíden viselt fájdalmaira.
Tanuljatok tőle alázatot, amely erényben Ő utolérhetetlen. Most is, mint múlt héten a Mennyei Atya, Én is adok nektek néhány tanácsot az alázatosság mindennapi gyakorlására. A beszéd az egyik terület, melyben megmutatkozik, hol tart ebben az illető. Erre kiemelek nektek egy példát az életből. Juliska társaságban szeretné megünnepelni 60. születésnapját. Férjével szépen megterítették az ünnepi asztalt és várták a vendégeket: húgát, Irénkét a férjével és bátyját Pistát a feleségével. Először Pistáék érkeztek, helyet foglaltak a halban és kellemesen, vidáman társalogtak. Hamarosan megjött a másik házaspár. Irénke harsogó, kitörő lelkesedéssel ölelte át a többieket. Bedobta magát a legkényelmesebb fotelba és elkezdett beszélni. Hosszasan ecsetelte, hogy csak pár napja gyógyult ki az influenzából és milyen sokat szenvedett vele. Elújságolta, hogy unokájuk egyedül lett kitűnő az osztályban. Felháborodva mesélte, hogy menye milyen hallgatag, kedvtelen, barátságtalan vele. Férje, Zoli meg se tudott szólalni mellette, pedig neki is lett volna mondanivalója. A többiek is csak ültek, megfagyott a levegő körülöttük. Zoli végül is felemelte a hangját és így szólt: Irénkém! Most már elég volt, engedj minket is szóhoz jutni. Szeretnénk felköszönteni Juliskát. Drága Gyermekeim! Akiből ömlik a szó és mindenkit lehengerelve uralja szavaival a társaságot, abból hiányzik az alázat. De Irénkében az is kifogásolható, hogy folyton önmagáról beszél, henceg és panaszkodik. Ott ülnek még öten körülötte, de egyáltalán nem érdekli, hogy mi van velük. Az igazán alázatos ember társaságban csendesen viselkedik, és csak akkor szól szerényen, egyszerűen és röviden, amikor kell. Ha nem hallgatják meg, akár lekicsinylésből, akár bármilyen más okból, nem érzékenykedik, és békével viseli a megaláztatást. Csak akkor beszél saját magáról, ha oka van rá. Nem dicséri önmagát, hogy ezáltal elismerjék, tiszteljék.
Nemcsak a bőbeszédűség mutatja az alázat hiányát, hanem a csipkelődő, gúnyolódó beszéd. Mindenki tudja az irodában, hogy Andreát bántja a súlyfeleslege. A mellette dolgozó Kata hangosan megjegyzi: Milyen jól nézel ki! Mintha híztál volna egy kicsit. Szegény kis asszony piros lesz a szégyentől és hallgat. Bizonyára, Gyermekeim, ti is találkoztatok már másokat megszégyenítő, magukat eredetinek tartó emberekkel, akik a többieken élesítik a nyelvüket, akik humorosnak akarják magukat feltüntetni, miközben áldozatuk tekintélyét megcsorbítják. Az ilyenek felelni fognak önteltségükért.
Az az ember sem alázatos, akinek beszédje tele van ítélkezéssel. Őrizkedjetek más tetteinek megítélésétől. Ha valakit szidnak előttetek, próbáljátok az illetőt védelmetekbe venni és azt emlegetni, ami benne jó. Ha pedig nyilvánvaló a rossz, amit elkövetett, igyekezzetek kisebbíteni a bűnét, meggondolatlanságnak, hirtelenségnek betudni. Mondjátok az ítélkezőnek, hogy bízza Istenre, Ő majd megítéli. Tehát az alázatos ember óvakodik mások megítélésétől, de annál inkább szigorú önmagához. Ti is, Gyermekeim, legyetek magatok vádolói, szigorú bírái tetteiteknek, hiszen ott lapul a sok hiba bennetek és követelődzik az önszeretetetek. Nehogy új járjatok, ahogy a Szentírásban olvasható: hogy mások szemében a szálkát is meglátod, de a magadéban a gerendát sem. Mint a 86 éves Mariska néni, aki már egy órája áll a kapuban és szapulja az ismerősének a szemközti házban lakó 16 éves Zsófikát, aki diszkóba jár, és hol egyik, hol másik fiú kíséri haza. Már eszébe se jut, hogy ő valamikor fiatal korában kicsapongó asszony hírében állt. A háború alatt orosz katonák szeretője volt, akik hálából elhalmozták rablott ékszerekkel és élelmiszerrel, ruhaneművel. Odavezette a katonákat a gazdagok házaihoz, elárulta őket. Kinek nagyobb a bűne? A szomszéd diszkózó Zsófikának, vagy Mariska néninek? Már erősen közeledik számára a különítélet, ahol az örök bíró keményen felelősségre vonja majd.
Az, aki alázatos, vigyázni szokott arra, hogy jelentéktelen dolgokban ne ellenkezzen azzal, akivel beszélget. Kerülje a veszekedésre az alkalmat. Inkább szerényen enged a másiknak. Viszont ha az igazságot kell megvédeni, bátran teszi azt, de harag és gúnyolódás nélkül. Sajnos vannak rosszindulatú, piszkálódó emberek, akik igazságtalanul sértegetnek, szidnak benneteket. Legtöbbször hitetek, vallásosságotok, Isten- szeretetetek miatt, hogy elkeserítsenek titeket. Engesztelő magatartásotokat túlzásnak, rögeszmének tartják, szentfazéknak neveznek. Azt mondják, minek csúsztok, másztok a templomba és zarándokhelyekre, hiszen Istennek nagyobb a gondja, mint hogy veletek törődjön. Ezt az igaz, tiszta engesztelést szektának nevezik. Csúfolnak, hogy ide jártok. Ha ezek bármilyen mély sebet is okoznak nektek sértő szavaikkal, legyen erőtök a nyugalom határain belül maradni. Ne gondoljatok rájuk bosszúvággyal, hanem bocsássatok meg nekik szívből. Higgyétek el, ez a legjobb módszer arra, hogy Isten eltörölje az Ellene elkövetett bűneiteket. Mindig arra kell gondolni, hogy rosszakaróitokat az Én ellenségem és démonai piszkálják fel ellenetek. Imádkozzatok értük, hogy kiszabaduljanak a Sátán bilincséből. Akkor vagytok igazán alázatosak, ha bántóitokkal kapcsolatban képesek vagytok így gondolkozni. De a megbocsátásnak valóságosnak kell lenni. Ferinek volt egy csinos mennyasszonya, de Laci elcsábította és elvette felségül. Nagy volt a harag, körülbelül 10 évig nem szóltak egymáshoz. Azután látszólag kibékültek, és köszönő viszonyban vannak. Azóta eltelt 50 év. Nem rég megkérdezte Ferit a felesége, hogy miért haragszik még mindig Lacira, hiszen fiatal korukban olyan jó barátok voltak. Feri csodálkozva így szólt: Isten őrizzen, hogy haragudjak rá, csak nem szeretek a közelében lenni. Semmi közöm hozzá. Sajnos e két férfi ellenszenve a kevélységből fakad, azért nem tudnak igazán kibékülni, mert gőgösek. Az ilyenek hiába mondogatják, hogy nincs bennem harag, gyűlölet. Míg le nem győzik ezt az ellenszenvet az alázattal, nem juthatnak be a Mennyországba.
Drága Gyermekeim! Veletek vagyunk mind a négyen. Nyitva van a mennyezet, megnyílik az ég és Mennyei Atyátok dicsősége fényét árasztja rátok. Az egész terem veletek együtt ragyog a fényben. E fénysugárban lassan, méltóságteljesen leereszkedik egy hatalmas, hófehér, ragyogó Szentostya. Én, a Szentlélek Isten eszközöm mellől, ahol eddig is beszéltem, figyelem, mi történik. Az Eucharisztián egy kétszárnyú ajtó jeleneik meg, kitárul és kilép belőle Jézus Krisztus, a ti Üdvözítőtök. Ezután az Oltáriszentség eltűnik. Jézus gyönyörű szép. Körvonala feloldódik a körülötte lévő nagy fényben. Mennyei Édesanyátok is itt van, Tőlem jobbra. Kezében tartja Szent Szívét, melyen szeretetlángja lobog. Először Jézus nyitja meg ajkait és szeretetteljes, elbűvölő mosolyával így szól hozzátok:
„Drága Engesztelő Gyermekeim! Lángoló Szent Szívem isteni szeretetével köszöntelek benneteket. Tanuljatok Tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű! Ha most Velem jöttök, megmutatom nektek, milyen az igazi alázat. Szükségem van rátok, kísérjétek el. Egy kórház női kórtermébe nyitunk be. Az egyik ágyban fekszik egy 70 éves nő. Nagy beteg. 2 éve gyomorrákos. Áttételei vannak a májában, veséjében, beleiben. Iszonyú fájdalmakban haldoklik. Nincs egyedül, mellette ül egy pap és gyóntatja. Bűnbánatában hullik a könnye. Vádolja magát, sorolja bűneit, még a kicsi hibáit is halálos bűnnek érzi. Gyónás közben Hozzám könyörög, hogy legyek irgalmas hozzá és engedjem be a tisztítótűzbe. A feloldozáskor már megengedem neki, hogy ne pap fiamat, hanem Engem lásson. Boldogságában nem is érzi a fájdalmakat és ezt mondja Nekem: „Sajnálom, hogy nem tudtalak eléggé szeretni. Meg tudsz bocsátani nekem? Hadd kapcsoljam hozzá hatalmas kínszenvedésedhez e csekély fájdalmakat, amit betegségem miatt elszenvedek. Így akarom felajánlani a Mennyei Atyának a szegény hitetlen, közömbös és megátalkodott lelkekért.” Válaszolok neki: „Tisztaszívű Gyermekem, feloldozlak minden bűnöd alól. Alázatod, mellyel szenvedésedet hordozod, megrendítette Szent Szívemet. Fogadd ezt az útravalót” Nyelvére helyezem Szent Testemet és Véremet. Ebben a pillanatban lelke elhagyja testét, Édesanyám és Én szívünkre öleljük és átadjuk őrangyalának, aki azonnal elindul vele a Menny felé. Ezt a kedves, alázatos lelket, drága Gyermekeim, énekszóval kísérjük a Mennyországba vezető úton. Nyissátok ki a Hozsannát a 154. éneknél: „Jézusomnak Szívén…”
Újra Én szólok hozzátok, Kicsinyeim, Én a Szentlélek Isten. Kinyújtom tenyeremet felétek: sok kicsi, arany színű mag csillog benne. Tárjátok ki szívetek ajtaját, mert körbemegyek és mindannyiótoknak a szívébe elültetek egy ilyen csöpp magot. Öntözgessétek sok jócselekedettel, szelídséggel, önmegtagadással, felajánlott szenvedésekkel, hadd hajtson ki, hadd szökkenjen szárba, szép lombos fává terebélyesedjen és hozza az alázat édes zamatos gyümölcseit.
Köszönöm, hogy türelmesen végighallgattátok tanításomat. Megáldalak titeket a szelídség és alázat lelkületével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
ÉGI ÜZENETEK
2013.04.09
Jézus: Az alázatosság a mindennapi életben III.
Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Hogy az alázatosság az erények királya, az is utal rá, hogy már harmadszor beszélünk róla. Csak akkor juthattok be az Örök életbe, ha sikerül levetni magatokról a gőg, az önteltség és kevélység legutolsó maradványait is.
Hogy ki az alázatos és ki öntelt, azt sok mindenből le lehet mérni. Például abból, hogyan viseli a lelki bánatot.
Van egy idős leány, 75 éves. Ildikónak hívják. Nagyon szép fiatal leány volt, derékig érő, hosszú, göndör szőke haja, ragyogó nagy kék szemei, csinos alakja felhívta magára a férfiak figyelmét. Özvegy édesanyja egyetlen, elkényeztetett gyermeke volt. Megszokta, hogy mindig az ő akarata érvényesül. Öntelt, gőgös viselkedése miatt párkapcsolatai rövidéletűek voltak, senki nem akarta feleségül venni. Teltek az évtizedek, egyre magányosabbá és elkeseredettebbé vált. A szomszédaival állandó haragban van. Még egy barátnője sincs. Egy fiatalkori főiskolás társnője fel szokta hívni. Állandóan panaszkodik neki. Ha ilyenkor a hit erejével próbálja vigasztalni, gorombán helyreutasítja, hogy nincs is Isten és túlvilág, ne zaklassa ostobaságokkal. A gonosz szegény Ildikó szíve köré gőgből és kevélységből egy kemény, fekete burkot képezett, mely egészen elzárta mindenkitől és keserűvé tette. A magány és a másoktól kapott lelki sebek számára elviselhetetlenek, mert nincs benne egy szikra alázat sem.
Az a hajdani csoporttárs, aki néha vigasztalni próbálja szeretetével, Rózsa, aki szintén leány maradt. Őt nem fogja el a kétségbeesés, nem érzi magányosnak magát. Neki is van bánata. Unokahúga, szemefénye külföldre költözött egy házasemberrel, aki itt hagyta miatta két gyermekét és feleségét. Sokat imádkozik érte, félti lelkét, de hatalmas gyermeki ráhagyatkozással bízik Bennem, Jézusában, hogy helyes útra fogom terelni a kis rokonát. Rózsa élete tartalmas. Vallását gyakorló, jó katolikus, mint festőművész művésztelepekre jár, és közben apostolkodik. Sok kiállítása van és kedves, jó barátai. Egy cseppet sem érzi magányosnak magát. Soha nem vétett a VI. parancs ellen, szíve egészen az Enyém.
Külsejéből és lelkéből sugárzik az alázat. Néha ő is szomorú, mert bántják a hite, vallásossága miatt, de alázatában nem kérdez semmit Tőlem, hanem bánatát leteszi a lábam elé, felajánlja a lelkekért, és Én azonnal megvigasztalom.
Abból is látszik, hogy ki alázatos és ki gőgös, hogy hogyan viszonyul a bántásokhoz, sértésekhez vagy igazságtalan elítélésekhez. Ó, Gyermekeim! Nekem milyen sokszor részem volt ilyesmiben:
Amikor szeretett zsidó népem ellenem fordult, és hamis tanúként vádolt Engem a főpapok előtt, Pilátustól Barabás szabadon bocsátását követelte és az Én keresztre feszítésemet. Pedig előtte való napokban még tanítottam, gyógyítottam őket és lelkesen ünnepeltek. Én ezeket a sértéseket alázatosan, méltatlankodás nélkül, irántatok érzett szeretetből elfogadtam. Kicsinyeim, ha olyanok bántanak benneteket, akik inkább megérdemelnék a bántást, akkor ne mondogassátok magatokban: „Jobban tenné, ha magával törődne!” Inkább nézzetek mélyen magatokba, hogy nincs-e elrejtve bennetek valami hiba, amit a sértés által okozott fájdalom levezekelhet. Vagy egyszerűen azért engedem meg e lelki sebet, hogy ez által növekedjen alázatotok.
Drágáim! Abból is lehet látni, hogy valaki hol tart az alázatosság dolgában, hogy milyen mértékben vágyódik a többi ember szeretetére és elismerésére. Az a vágy, hogy rendkívüli módon másoknál jobban szeressenek és becsüljenek, nem egyeztethető össze az őszinte alázatossággal. Ha már lelketek nem áhítozik a teremtmények szeretetére, akkor az Én Sebeimben keres hajlékot magának és az Én imádásra méltó Szívemben, melyben kimondhatatlan isteni édességet élvez. Az a szeretet, amit Én nyújtok nektek, magasan felülmúl mindenféle emberi szeretetet. Ha lemondotok a földi örömről és a teremtmények iránt táplált szeretetről, akkor osztatlan szívvel tudtok szeretni Engem. Nehogy attól féljetek, hogy így kihűl bennetek a felebaráti szeretet! Ellenkezőleg! Tisztább és tökéletesebb szeretettel szeretitek majd embertársatokat, mert nem saját érdeketekből szeretitek – azért, hogy viszontszeressen –, hanem egyedül Isten tetszéséért.
Egyik gyermekem, akinek nagy kegyelmeket adtam, Zsófia, helytelenül értelmezi ezt. Bezárja szívét a környezete, családja, lelki testvérei előtt, és naphosszat elmélkedik, imádkozik magában. Hetekig nem szól azokhoz, akik vágyakoznak szeretetére. Ez nem helyes. Az Én lángoló szeretetemet kell nyújtania feléjük szavakkal és tettekkel. Ez az igazi alázat, mert az Én szeretetemet engedi áradni az emberek felé.
Kedves Gyermekeim! Abból is lehet következtetni, hogy alázatos-e az illető, hogy elfogadja-e másoktól a jó tanácsot. Eszközöm, Éva gyakran fordul kérdéseivel lelkivezetőjéhez, aki mindig nagyon bölcs tanácsokkal látja el. Ne higgyetek azoknak a választottaknak, akik állítják hogy nekik nem kell lelkivezető, mert ők maguk el tudják dönteni, hogy ki szól hozzájuk. Nincs az a választottunk, aki 100%-ig minden szót Tőlünk, Égiektől kap. Néha belekeveredhet saját gondolata vagy ellenségemé. Erre kell a megkülönböztetés kegyelmével megáldott lelkivezető pap, aki átvizsgálja a közvetítendő szavakat. A tanácskérés mindannyiatokra vonatkozik. Fontos dolgokban ne szégyelljetek nálatok jártasabb, okosabb emberhez fordulni, természetesen olyanhoz, aki közel áll az életszentséghez.
Aki igazán alázatos, az nem bízik meg magában, bármily magas fokát érte el az erényeknek. Akkor sem, ha egész életét buzgó áhítatban élte le, ártatlanságban és áldozatosságban, mert bármikor eleshet. Emlékezzetek a Szentírás egy részletére. Két ember megy be a templomba imádkozni. Az egyik előre megy, és hálásan köszöni Istennek, hogy ő milyen tiszta, jó és bűntelen. A másik hátul megáll, tele van bűnbánattal és kéri a Mindenhatót, hogy irgalmazzon neki szegény, nyomorult bűnösnek. Az első önteltségében, gőgjében távozott, a második viszont megigazultan, alázatos szívvel.
Kicsinyeim, ha ezt a legfontosabb erényt, az alázatot el akarjátok nyerni, lássátok be, hogy milyen igaz, amit XIII. Leó pápa tanított, hogy „Isten kegyelme nélkül semmire sem vagytok jók, és kérjétek szakadatlanul, hogy legyen hozzátok irgalommal, és ne hagyjon a magatok kénye-kedvére egyetlen pillanatra sem!”
Gyermekeim! Most megint olyan jelenet következik, amit szemetekkel nem láthattok, de Én, a ti Jézusotok elmondok nektek. Ketten állunk előttetek. Fehér ruha és piros köpeny van rajtam, a kezemben egy üveg forrásvíz. A Mennyből hoztam, Atyám trónjából eredő örök élet vizének forrásából. Édesanyám itt áll mellettem világoskék, csillagokkal díszített ruhájában, derekán arany övvel, fején fehér tüllfátyollal. Egy aranytálat tart a kezeiben. Kérésemre közétek megy. Nyissátok ki kebleteket, mert kiemeli, és a tálban összegyűjti kis szíveteket. Ide hozza Elém, Én pedig, az örök élet vízével egyenként alaposan megmosom a ti piros, dobogó, élő szíveiteket. Teljesen letisztítom róluk az önteltség, gőg, kevélység legapróbb porszemeit is, rálehelek, bevonom az alázatosság, szerénység fényével, megcsókolom és visszahelyezem a tálba. Ó, milyen szépen ragyognak! Mennyei Édesanyátok boldogan, mosolyogva viszi és visszarakja kebletekbe. Őrizzétek meg ezt az értékes ajándékomat, és ne engedjétek, hogy az alázat ragyogása behomályosodjon a kevélység foltjaival.
Köszönöm, hogy végighallgattátok tanításomat. Az alázat kegyelmével megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

SEMMISÍTS MEG MINDENT, AMI TE VAGY, HOGY MAGADBA FOGADHASD MINDAZT, AMI ÉN VAGYOK!

1990. július 20.

Ó Uram, pihentesd rajtam Lelkedet és árassz el engem!

Hadd áldjalak meg! Az én békémet adom neked! Megpihentetem rajtad Lelkemet. Én, az Úr megadom neked a biztonságot, amely után vágyakozol. Maradj szilárd hitedben, mert hûséges vagyok ígéretemhez!

Szeretetem törvényét akarom nemzeteitek szívébe ültetni, és soha többé nem emlegetem bûneiket. Áldozatomra fogom õket emlékeztetni, keresztemre fogom õket emlékeztetni, arra fogom õket emlékeztetni, hogy Isten vagyok. És te, akit kerestelek és megtaláltalak, ajánld fel nekem szívedet, és úgy fogadom mint illatos tömjént. Maradj hûséges hozzám! Áhítozz mindarra, ami én vagyok, hogy háttérben maradjon minden, ami te vagy. Semmisíts meg mindent, ami te vagy, hogy magadba fogadhasd mindazt, ami én vagyok!

Imádkozz a lelkek megtéréséért! Imádkozz a békéért, a szeretetért és az egységért! Ne feledd, hogy szeretetem határtalan! Szeretetem olyan, amit a Földön egyetlen ember sem tud teljesen felfogni. Megáldalak. Fordulj felém, és te is áldj engem!

Az élet fája

2016. 09. 08, Csütörtök, Kisboldogasszony ünnepe

Láttam egy óriási nagy fát, amely az életet szimbolizálta, amely előtt a Szűzanya könnyezve összeroskadt. Láttam és hallottam, ahogyan a fa haldoklik. Törzsének a közepén nyilak voltak, amitől vérzett. Amikor felnéztem a fa lombkoronájára, az ágak elkezdtek kiszáradni és legnagyobb részét egy hatalmas kígyó foglalta el, ami hasonlított egy sötét színű pitonhoz. Ez a kígyó megközelítette Mennyei Édesanyánkat és sziszegve mondta: „Íme, én uralom az életet. Az emberek a bűnért cserébe mindenüket átadják nekem, és ezzel adósaim lesznek. Nem adom ingyen a bűnt! Lelkeket akarok, ártatlan áldozatokat, hogy hatalmam növekedjen a Földön. Nem adom fel a harcot Isten ellen. Addig küzdök, amíg el nem érem végső célomat. Gonoszságom nem engedi, hogy csak egy pillanatra is megálljak. Mit ér a ti áldozatotok (Jézusé és Máriáé), miközben a világ engem akar.  Sikerült kiharcolnom azt, hogy az élet ajándéka a halál martaléka legyen. Mindenütt halál lesz, ahol én jelen vagyok.” Mária hallgatott, és figyelemre sem méltatta az ősi kígyó szavát. Erre a kígyó dühös lett, kinyitotta a száját és mérgét fecskendezte az Élet fájába. Láttam, hogy a Szűzanyát egyszercsak átkarolt a Mennyei Atya, és ezek után a kígyó eltűnt.

Kis idő múlva a Szűzanya felállt és könnyes tekintetével rám nézve így szólt: „Jöjj, leányom, kövess engem, mert látnod kell mindazt, amit én látok.” Az Élet fája mögé mentünk, és hét hatalmas árkot láttam. Az árkok előtt Krisztus szenvedett és haldokolt a kereszten. A kereszt tövében a két kőtáblán repedések voltak láthatók. Jézusnak hatalmas fájdalmai voltak, fuldoklott, miközben magas láz gyötörte. Amikor belenéztem az árkokba, az árkok mélységeiben megszámlálhatatlan gyermeki magzat teste volt. Láttam, hogy az árkokhoz jönnek folyamatosan az édesanyák, akik gyermeküket átadták a halálnak. A legtöbb édesanya mellett ott álltak az élettársak, a férjek és azok, akiktől a gyermekek származtak. Ők azt mondták a nőknek: „Vessétek el gyermeketeket, mert mi nem vagyunk hajlandóak felelősséget vállalni értük. Válasszatok a gondtalan élet, vagy a gyerekek vállalásával járó szenvedés között!” Az asszonyok nagy része elvetette a gyermeket, mert a testi kapcsolatot többre tartották a szeretetnél. Ez nemcsak a hitetlen emberekre vonatkozott, hanem a keresztények többségére is. Láttam, hogy ezeknek az édesanyáknak az élete cselekedetük végbevitele után egyre elkeseredettebbé vált, és néhányan öngyilkosok lettek.

Ó, micsoda örömteli pillanat volt, amikor a sokaság közül egy-egy keresztény édesanya úgy határozott, hogy fölneveli gyermekét, bízva Isten segítségében. Ekkor az egész Mennyország Isten dicsőségét hirdette az egész Föld és az alvilág számára.  Később fiatal lelkeket, szülőket, orvosokat, politikusokat és különböző mozgalmak vezetőit láttam. Tudtam, hogy nemrég haltak meg. A Szűzanya fájdalommal mutatta meg nekik, hogy milyen gyötrelmet okoztak szeretett Fiának, és cselekedeteiknek milyen következményei lettek. Voltak, akik összeroskadva könyörögtek Isten irgalmáért, mások pedig belevetették magukat a pokol szakadékába.

A Szűzanya így szólt: „Fiam meghalt értetek, hogy örökké élhessetek. Ő ti a jövőtök és boldogságotok kulcsa. Nézzétek hova tart most az emberiség, milyen jövő felé! Az emberiség száma lassan megfogyatkozik, mert nem akarnak igazi családot alapítani. Az életet élvezni akarják, és akadályozzák az ártatlan életek megszületését. Bizony Istennek minden egyes emberrel terve van kivétel nélkül, az első ember megteremtésétől fogva. A társadalom megfosztja magát a tehetségektől, a szentektől, a papságtól, az áldott dolgos emberektől, akik az élet javát szolgálnák (a gyermekek jövőjéről beszélt). Az emberek gyermekek sokaságát ölik meg az abortusz által, és ezzel saját sírjukat ássák meg. Én az élet édesanyja vagyok, az Új Éva, aki harcol értetek és figyelmeztet bennetek a bűnök súlyosságára és következményeire. Már nem tarthatom vissza Mennyei Atyátok kezét! Az emberiségnek szembe kell néznie a büntetéssel.” A Szűzanya jobb kezével keleti irányába mutatott és láttam a migránsok ezreit és millióit, akik nyugatra tartottak, és ott elvették az ottani lakosok otthonait és országaikat utódaikkal sokasítják. Az emberek tehetetlenné váltak és kiszolgáltatottak lettek. Polgárháborúk törtek ki itt is, ott is, és végül a kormányok egymás ellen is háborút indítottak. A semmiből egyszerre számos hadsereg jelent meg, és az emberek azt hitték, hogy az ő védelmükért harcolnak a katonák. Ám ez a hadseregek nem a népek javát szolgálták, hanem a nagyhatalmak parancsát követték. Senkivel nem gyakoroltak irgalmat, egyetlen céljuk a népirtás volt és a hatalom megszerzése.

Ekkor a Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője, Magyarországot mutatta nekem, amelyet mennyei seregek vettek körül, és így szólt: „Magyarország az én országom. Ahogyan édesanyai szívem mindenki számára menedéket jelent, úgy a magyarok hazája a világ menedéke lesz. Ó, boldogok lehettek gyermekeim, mert igaz vezetőt kaptatok Istentől! Mennyei Atyátok hallja az igazak felkiáltásait, imáit és felajánlásait! Egyet sem hagy figyelmen kívül! Fiam azt akarja, hogy ti is tagjai legyetek a szent maradéknak. Ha mindvégig kitartotok, akkor látni fogjátok a kegyelmek sokaságának gyümölcseit. A Szentháromság nagy tetszését lelte velem együtt a Szent Korona előtti felajánlásaitokban. Fiam nem fogja engedni, hogy koronám újra idegen kezekbe kerüljön. Imádkozzatok, és mindenekfölött tartsátok meg Isten szent törvényeit, élén a szeretetparanccsal! Ahol szeretet van, ott megvalósul Isten uralma.”

* * *

A Szűzanya így magyarázta nekem a 7 árok jelentőségét: „A hét árok a teremtés megszentségtelenítését jelenti. Az ördög irigy Isten hatalmára és teremtőképességére, ugyanis mindennél nagyobb hatalma van annak, aki életet tud teremteni. A sátán elhatározta, hogy az embereket eszközként felhasználva meggyalázza az élet szentségét. Imádkozzatok azokért a lelkekért, akik mindezt okozzák és végbe viszik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek! Fiam kínszenvedése és halála sokak számára – még az apostoloknak is – kudarcot jelentett. Ám ő győzött a halál felett, és az Atya megdicsőítette Őt. Így lett az élők és holtak bírája. Fiam második eljövetelekor ítéletet fog mondani azok fölött, akik az életet uralni akarták, és ezzel sokak halálát idézték elő. Csak a bűnbánat és megtérés mentheti meg őket Isten Szent Haragjától.”

Mária Magdolna


http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1133-az-elet-faja

Én vagyok a Reménység Kapuja

2012. május 22.
Az Én Békémet adom neked, gyermekem. Azért hívtalak el, és azért formáltalak, hogy hatalommal hirdesd Szavam és emlékeztesd ezt a nemzedéket, hogy Nélkülem a Sátán céltáblái. Ő köztudottan hiú és megtévesztő, mégis milyen sokan követik őt vakon!
Vassula, Én Szív vagyok teljesen! Add tovább Szavaimat ennek az egész nemzedéknek, és ne szomorkodj, amikor azok, akik hitetlenségükben nem akarnak meghallgatni téged, hátat fordítanak neked... Te légy buzgó, és maradj az Én Békémben.
Szívem gyermeke, leld mindig gyönyörűségedet Jelenlétemben, ezzel megtisztelsz és megdicsőítesz Engem!
„Én vagyok a Reménység Kapuja ott, ahol kétségbeesés van. 1 Az Öröm Kapuja ott, ahol szomorúság van. A Vigasztalás Kapuja ott, ahol szenvedés van. Az Élet Kapuja ott, ahol halál van. A szívükhöz szólok és kivezetem őket a pusztaságból, és nagy gyengédséggel fogok gondoskodni bárányaimról. Nem fogok keményen bánni velük és meg fogom hallgatni az alázatosakat, amikor bocsánatomat kérik.
Valójában közületek sokan elfelejtették az Én tanításomat, és elfelejtettek Engem, de Én sohasem felejtelek el Titeket, bár ó, közületek sokan vétkeztek Ellenem... Jöjjetek Hozzám és tudjátok meg, hogy Én vagyok a Jó Pásztor. Én vagyok a ti hatalmas védelmezőtök, a ti erős támaszotok, aki feléleszti lelketeket és megvilágosítja tekinteteteket. Gyógyulást, életet és áldást adok. Én vagyok Minden.
Jöjjetek Hozzám és szóljatok Hozzám a szívetekből, és Én meghallgatlak. Változtassátok életeteket szüntelen imává, és szerezzetek Nekem örömet. Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok és járjatok egyenes úton. Tisztuljatok meg a bűnbánat által, és ne fecséreljétek napjaitokat többé földi dolgokra, amelyek elmúlnak, inkább fordítsátok tekinteteteket az Én Gazdagságomra, amely életet ad. Tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy szentül éljetek és békességben legyetek mindenkivel. Legyetek tökéletesek, amint Mennyei Atyátok tökéletes, és bűneitek nem fogják többé uralni az életeteket. A kegyelem által éljétek Igaz Életet Énbennem, a ti Istenetekben és Én enyhíteni fogom szomjúságotokat. Én Jézus Krisztus mindegyikőtöket megáldom. ic”
Őrizz Engem a szívedben, Vassula, és tedd széppé Házamat! Keltsd életre és egyesítsd! Engedd, hogy ezen az úton vezesselek az Én Dicsőségemért. Én Vagyok mindig veled van, leányom. ic


1 Üzenet Ciprusnak.


http://ichtys.hu/index.php/86-2012-majus-22

Szentlélek: A remény

2011.09.07 ÉGI ÜZENETEK
Szentlélek:  A remény
Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. isteni személy, és eszközömön keresztül szólok hozzátok.
A reményről foglak tanítani benneteket. Emlékezzetek vissza, hogy a múlt szerdán a hitről volt szó, mert azt magyaráztuk nektek, hogy annak, aki a tökéletesség útjára lép, egy szilárd, tökéletes jellemet kell kialakítani magában, és utána erre a szilárd jellemre rá kell építeni a természetfeletti jellemet, amelynek három alapja van: a hit, a remény és a szeretet.
Ma a reményről tanulunk. Drága Gyermekeim, remény nélkül az élet lehetetlen, nagyon fájdalmas, depressziót okoz, sőt öngyilkossághoz vezethet, ha valakiben nincs semmi remény. Én most azt szeretném nektek mondani, hogy lehet reménykedni a földi dolgokban, pl. az anyagi gondokban, hogy majd sikerülnek, a betegségekben, hogy majd meggyógyulsz belőle, vagy sikered lesz a munkában, amibe belefogtál, de kell reménykedni az Örök Életben is. Most egy példát szeretnék nektek elmondani arra, milyen az ember lelke, amikor egészen reménytelen, és milyen akkor, amikor végre tud remélni. Egy főnővérről van szó. Hirtelen nagyon rosszul lett a szívével. A kórházban rögtön ott a helyszínen kivizsgálták, és megállapították, hogy súlyos infarktust kapott, nagyon súlyosat. De azon kívül más egyéb szívproblémákat is megállapítottak nála. Azt mondták, hogy a műtétet nagyon gyorsan el kell végezni,  és hogy a műtét sikerének az esélye nagyon kicsi. Szegény nővér gondolkodott, mit csináljon. Még fiatal, 45 éves, van egy kislánya, még szeretne élni. Végül is úgy döntött, hogy műtsék meg. Hozzá kell tenni, hogy teljesen ateista. 10 éves koráig vallásosan nevelődött, még elsőáldozó is volt,  aztán teljesen elfordult Istentől, nem járt többé templomba. A barátok, a főnökök, a tanárok teljesen a rossz útra terelték a meggyőződését. És így ment neki a műtétnek, ilyen hitetlenül.
Túl volt a műtéten, a Mennyei Atya nem engedte, hogy meghaljon a műtét alatt. De utána rizikós volt, hogy életben tudják-e tartani vagy sem. A műtét után két nappal meglátogatta az egyik beosztottja, egy nővérke, aki őt nagyon szerette. És látja, hogy hullik a könnye. Ezt a főnővért Erzsikének hívják. –Miért sírsz Erzsikém? Ne szomorkodj, olyan rossz nézni. – Hát hogyne sírnék, amikor tudom, hogy meg fogok halni.
– Nem fogsz meghalni. Lehetséges, hogy megsegít a Jó Isten. – Engem? Hát tudod, hogy ki vagyok én? Ismersz te engem, a lelkemet egyáltalán? Volt két abortuszom. Fiatal lány koromban váltogattam a fiúkat, azután nem is mentem férjhez, csakúgy összeálltam egy barátommal. Egy darabig együtt éltünk, és ebből a kapcsolatból született a lányom. De ez a férfi elhagyott, azóta egyedül vagyok, keresem a társamat. És hirtelen elkapott ez a betegség, hát azt hiszed, hogy nekem megbocsátana Isten, ha egyáltalán van Isten, ha egyáltalán van Mennyország és Pokol. Azt hiszed, hogy én nem a pokolba jutnék? Teljesen oda való vagyok, ha van Pokol. És erre azt mondja a nővérke neki: – Nehogy azt hidd! Téged ugyanúgy szeret Jézus, mint engem, aki napi áldozó vagyok. Meg akarja menteni a lelkedet, lehet, hogy a testedet is. Csak tudod mire vár? Az első lépésedre, hogy fordulj hozzá a szívedből a gondolataiddal, a szavaiddal és mondd, hogy Jézusom, megbántam bűnös életemet, gyónni akarok, meg akarok tisztulni. Bocsáss meg, hogy ilyen mélyen és ilyen sokszor megbántottalak. Ha ezt a lépést megteszed, Jézus lehajol hozzád, magához ölel, és nem engedi, hogy elvesszél. – Elég nehéz elhinni. De hát én nem tudok elmenni most gyónni, hogyan mennék el innen a kórházból. – Nem úgy van az, bízd rám magadat, már röpülök is, és ha megengeded, hozok neked egy papot. És talált is egy fiatal papot a városban, aki még abban az órában eljött a súlyos beteghez. Vitte a szentségeket, meggyóntatta, megáldoztatta, föl adta neki a betegek szentségét. És mikor a pap végzett, és elment, bement a nővérke hozzá. – Na, hogy érzed magad? És egy mosolygó főnővért talált. Nagyon boldog vagyok, mert már tudom, hogy szeret Jézus, mert mindent megbocsátott nekem. És ha meg kell halnom, akkor már tudom, hogy nem a pokolba kerülök. Tele vagyok reménnyel, tudom, hogy szeret engem. – Na látod, mondtam én, nem lesz semmi baj.
És képzeljétek csak el, Drága Gyermekeim, ez a főnővér napról-napra jobban lett! Eltelt két-három hét, és azt mondták az orvosok, hogy most már hazamehet pihenni. Semmi problémát se találtak a szívénél, óvatosan élje az életét. Meggyógyította Jézus az orvosok segítségével, de meggyógyította az Ő szeretetével, a reménnyel.
Drága Gyermekeim, a remény olyan dolog, hogy lehet bűnös is. Pl. van vakmerően reménykedő, pl. azt gondolja magáról, hogy igaz, hogy elkövettem ezt a bűnt is meg amazt is, meg még el is fogok követni sok-sok bűnt, de engem szeret Isten, és én nem kárhozhatom el. És nem lép ki a bűneiből, mégis reménykedik. Az ilyen remény nagyon káros, árt a léleknek. Azután van olyan remény, ami szintén bűnös, hogy csak magába bízik, nagyon reménykedik magában. Emlékezzetek a Szentírásból Szent Péter apostolra, azt mondta, ha mindenki megbotránkozik benned Uram, én biztos, hogy nem botránkozom meg. Péter apostol háromszor is megtagadta félelmében, túlságosan bízott magában. Azután vakmerő az, aki megmászta a hegyeket, a havas hegycsúcsokat és arra gondol, hogy úgysem hal meg, őrá vigyáz a Jó Isten. És ő eddig sem halt meg, és most sem fog meghalni. És egyszer csak mégis lezuhan, és meghal.
Drága Gyermekeim, a remény legszebb formája, amikor az Örök Életben reménykedtek. Az „Úr Angyala”-ra gondoljatok, amikor az Üdvözlégy Máriát mondjátok, az utolsó Üdvözlégy Máriát…, és itt tulajdonképpen Jézus ígéreteiről van szó, Jézus ígéreteket adott nekünk,  megígéri nekünk a békét és a nyugalmat, az Ő szent békéjéből ad nekünk. Olyan nyugtalanok voltunk még az előbb, féltünk, és Ő mind elvette tőlünk, mert ráhagyatkoztunk, gyermeki módon. Azután ígéri nekünk Jézus az Örök Életet. Ennél gyönyörűségesebbet nem ígérhet nekünk. Szem nem látta, fül nem hallotta, amit ott tapasztalunk – ígéri nekünk Jézus. Legyünk örökké hálásak ezért az ajándékért, amit Én, Szentlélek Isten ültettem a szívetekbe.
Most pedig itt állok előttetek, hófehér, hosszú, földi érő szárnyakkal. Szárnyamat kiterjesztem, és ezekből a szárnyakból reménysugarakat küldök mindenkinek a szívébe, mindenkinek, aki most itt van, hogy reménykedjen, bízzon, reménykedjen ebben a földi életben és elsősorban az Örök Életben.
Megáldalak benneteket a remény lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Szűzanya: Jézus érdemszerző szenvedése

2012.04.03   ÉGI ÜZENETEK               Szűzanya: Jézus érdemszerző szenvedése
Drága Engesztelő Gyermekeim, ne féljetek, Én vagyok a ti mennyei Édesanyátok. Nagy-nagy szeretettel köszöntelek benneteket, ti vagytok a legbátrabbak, a leghűségesebbek, mert még most is eljöttetek, amikor sokan otthon maradtak az ünnepi készülődés miatt. Ma Jézus érdemszerző szenvedéseivel foglalkozunk. Az Én Szent Fiam szenvedésével és halálával elégtételt adott a világ összes bűneiért, a ti bűneitekért, helyettetek és értetetek a Mennyei Atyának. Érdemeket is szerzett nektek, a természetfeletti rend visszaállítását, az örök életet szerezte meg számotokra. Ezenkívül Önmagát megdicsőítette. Drága Gyermekeim, most nagyböjt van, és ezen a keddi napon az Úr Jézus úgy jelenik meg előttetek, hogy keresztre van veszítve, borzasztó nagy szenvedések közepette. Itt áll a kereszt a padlón veletek szemben, és kitágult sebein függ a drága Megfeszített. Azért így jelenik meg most, hogy fokozza bennetek az együttérzést, a bűnbánatot, hiszen nagyböjtben erre nagy szükség van. Akkor, amikor lándzsával keresztülszúrták az oldalát, akkor Ő már régen halott volt, de most él. Azért él, mert beszélni akar hozzátok, a fejét lehúzza a nehéz töviskorona, nehezen, minden erejét összeszedve felemeli és vérbe borult szemeivel végig néz rajtatok, és így szól: Drága Gyermekeim! A nagy szenvedésem ellenére mégis nagy öröm járja át az Én Szent Szívemet, mert barátaimat látom magam előtt. Nézzétek, hogy szenvedek! A koronám tövisei mélyen belevágódnak a homlokomba, halántékomba, körbe a fejembe, ég és lángol a fejem, és az egész testem. Kezeimet, míg keresztre feszítettek szétmarcangolták. A karjaimat, a lábaimat, kezemet a keresztre szegezték. Kezeimből, lábaimból, oldalsebeimből csorog a vér. A hátamon, a mellemen, a combomon, a lábszáraimon ott vannak az ostorozás mély nyomai. Ó, Kicsinyeim, rettenetesen szenvedek! Akarjátok-e enyhíteni fájdalmaimat? Akkor most közületek, gondolatban néhányan gyertek ide a keresztemhez, tegyetek székeket a kereszt köré, hozzatok fogókat, és álljatok a székre. Ti hárman-négyen a fogóval vágjátok el a töviskorona legvastagabb ágait vágjátok el, hátul a fejemnél. Most fogjátok meg a töviskoszorút kezetekkel és nagyon óvatosan, hogy meg ne szúrjátok a kezeteket, és hogy Nekem ezzel ne okozzatok fájdalmat, emeljétek le és dobjátok le a földre. Ó, gyermekeim, megszabadítottatok engem a világ bűneinek töviseitől, ugyanezt teszitek, amikor imádkozzátok a rózsafüzért a legnagyobb bűnösök megtéréséért, vagy a hitetlen, közömbös, megátalkodott lelkek megtéréséért. Most mutassátok kezeiteket, hát mégsem vigyáztatok, mindegyikőtök megsértette az ujját. Most, mivel ti is már sokszor megcsókoltátok az Én Szent Sebeimet, én is gyógyító csókot adok rá. Nézzétek, már nem is fáj, minden vércsepp eltűnt. Hálás vagyok, végtelenül. Most másik három-négy gyermekemet kérem. Gyertek ti is ki papírzsebkendőkkel, álljatok föl a székre, és törölgessétek le a véres, piszkos hajamat, fejsebeimet, arcomat. Ehhez nagyon nagy szeretet kell, Kicsinyeim, mert az Én arcom tele van piszokkal, sárral, porral, köpettel, trágyalével, vérrel. Nagyon óvatosan, mert alatta csupa seb vagyok. Köszönöm, Drága Gyermekeim, már könnyebben érzem magam egy kicsit. Most pedig álljatok ide közel az ajkamhoz, mindegyiketeknek megcsókolom a homlokát hálából és szeretetből, amiért cselekedtetek és leküzdöttétek undorotokat. Most pedig fiaim, titeket kérlek, hiszen ez férfimunka lesz. Jöjjetek, hozzatok egy fogót, álljatok föl a székre, és a fogóval egyenesítsétek ki hátul a kereszten a begörbített szögeket, majd előről próbáljátok meg kihúzni, ha nem megy, lazítsatok még egy kicsit rajta. Óvatosan, mert nagyon fáj a felszegezett kezem és lábam. Köszönöm. És most Drága Fiaim, úgy ahogy arimetiai József és János apostol tették, öleljétek át a testemet, küzdjétek le undorotokat, mert bizony csupa vér vagyok, piszok és trágyalé. Öleljetek át szorosan, és vegyetek le a keresztről, de ne édesanyám ölébe tegyetek, hanem csak állítsatok ide a közösség elé. Nézzétek, milyen véresek a kezeim, a sebeim még nincsenek lemosva. Tartsátok az arcotokat Fiaim, megsimogatom az arcotokat, ez a Szent Vér a bőrötökön, a húsotokon, a csontotokon keresztül behatol a lelketekbe, és hófehér tisztára mossa, hálából és szeretetből, mert segítettetek rajtam. Drága Kislányaim, most ti jöjjetek néhányan. Hozzatok lavort, benne vizet, szivacsokat. Nézzétek, ahogy itt állok, erőtlenül, szétmarcangolt karjaim csak lógnak a testem mellett. Szinte nem tudok mozdulni, nem tudok rendesen levegőt venni, görcsök rángatnak. Mossátok le testemet, úgy ahogy Édesanyám tette annak idején, csak most nem az Ő ölében fekszek, hanem a ti karjaitok között állok. Mosogassátok le a nyakamat, a mellemet, az arcomat, a karjaimat, a kézsebeimet, a lábsebeimet, a combjaimat, az egész testemet. Ó, máris jobban érzem magam. Drága Leányaim, most két tiszta tenyerem közé veszem kicsi arcotokat, lehajolok hozzátok, és hálából megcsókolom jobbról és balról arcotokat.
És most Drága Engesztelő Közösségem, mindnyájan jöjjetek ki, vegyetek körül Engem, borítsatok be öleléseitekkel, csókjaitokkal, simogatásaitokkal, öntözzétek Öt Szent Sebemet bűnbánatotokkal, együttérzésetekkel. A kézsebemet, a lábsebemet, az oldalsebemet, a vállsebemet, a töviskorona okozta fejsebeimet a bűnbánat könnyeivel. Ó, Gyermekeim! Köszönöm nektek, nagyon boldog vagyok, igazán boldoggá tettétek Megváltótokat, és most mindnyájan menjetek a helyetekre, mindnyájan csukjátok be szemeiteket. Most nyissátok ki: Nézzétek csak, nem ugyanaz a Krisztus áll előttetek, hanem a feltámadt, megdicsőült Jézus, hófehér ruhában, glóriával a feje körül, mosolyogva, hálásan és boldogan. Ó, csakhogy vannak, akik még szeretnek Engem! Együttéreznek Velem, enyhítik fájdalmamat. És most Én a feltámadt Jézus el fogom nektek mondani, hogy milyen okokból vállaltam a szenvedést.
Először is elégtételt adtam az egész világ bűneiért, a ti bűneitekért az Atyának. Másodszor érdemeket szereztem nektek, hogy visszakapjátok az Isten-gyermekséget, az Örök Boldogságot. A harmadik oka az Én szenvedéseimnek, hogy megdicsőítettem Önmagam.
Drága Gyermekeim! Itt áll mellettem Édesanyátok, átadom neki a szót.
Édes Gyermekeim, Én vagyok Édesanyátok, Jézus nemcsak engesztelte a Mennyei Atyát, nemcsak elégtételt adott neki, hanem nektek is érdemeket szerzett, hogy visszaszerezzétek az elvesztett Istengyermekséget.
Hogyan adta vissza nektek az elvesztett Istengyermekséget? Amikor megkereszteltek benneteket, a Mennyei Atya gyermekévé fogadott benneteket. Ezt az első súlyos bűnnél elvesztettétek, és vele együtt elvesztettétek a megszentelő kegyelmet. És akkor Jézus mit tett? Szenvedett, meghalt, feltámadt, és a feltámadása után megalapította a szentgyónást, a szentgyónás végén a feloldozást, a feloldozás pillanatában a Mennyei Atya ott van, kitárja karját, és újra a szívére ölel benneteket. visszakapjátok az istengyermekséget. Mi lett volna, ha Jézus szenvedéseit csak azért vállalta volna, hogy a Mennyei Atyát megvigasztalja, hogy elégtételt adjon a ti bűneitekért, és ti veletek nem törődött volna már semmit. Csakhogy Jézus szeretete hatalmas, rendkívül értékes, határtalan. Arra törekedett, hogy megszerezzétek rajta keresztül, az Ő segítségével a Mennyországot. A harmadik ok, Önmaga megdicsőítése. Amikor meghalt, abban a pillanatban a lelke eltávozott ebből az agyonkínzott, meggyötört holttestből, azután 3 nap múlva a síron keresztül visszajött és egyesült a testével. Nem ugyanazzal a testtel, mert az a test már átváltozott, megdicsőült. Tehát nem egy visszaéledés, mint Lázáré, mert hiszen Jézus Lázárt a földi életre támasztotta föl. A teste ugyanolyan volt, mint a többi embernek. Az Úr Jézus teste viszont isteni dicsőséggé változott. Itt áll most előttetek isteni dicsőségében, és emberségében. Felemeli a kezét, egy nagy keresztet rajzol a levegőbe és megáld benneteket Velem együtt az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Jézus: Az érdemszerzés

ÉGI ÜZENETEK
2012-09-04
Jézus: Az érdemszerzés
Jézus: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok, Jézus Krisztus, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Az érdemszerzésről szeretnélek tanítani benneteket.
Az érdem annyit jelent: jutalomra méltó cselekedet. Itt ne földi jutalomra gondoljatok, hanem égi jutalomra. Ha valaki becsületesen, kiemelkedően, példamutatóan végzi a munkahelyén a feladatait, prémiumot, fizetésemelést kap. Ha az iskolában a tanuló tudásával, szorgalmával kiválik a többiek közül, akkor oklevelet vagy könyvjutalmat kap. Ha a sportoló helyezést ér el a versenyen, arany-, ezüst- vagy bronzérmet kap.
Ezek csak földi érdemek, jócselekedetek, amelyeknek nincs szerepe az üdvösségszerzésben. Egy példát szeretnék mondani nektek a földi érdemszerzésre. Van egy asszony, aki milliárdos, a Föld leggazdagabb emberei közé tartozik. Rajong a színészekért, rockénekesekért és operaénekesekért. Egy alapítványt létesített a támogatásukra. Az a kívánsága, hogy ez az alapítvány a halála után is működjön, hosszú évtizedeken át. Ismertté vált, mert nagylelkűségét TV-ben, rádióban, folyóiratokban, mindenütt közzétette. Jogában áll hatalmas vagyonát bármire fordítani, de ha még a hajléktalanszállások alapítását vállalta volna, akkor is csak földi érdeme lenne. Tudjátok miért?
Mert nyilvánosan teszi, hogy az embereknek bemutassa, milyen jóságos ő. Fontos szabály: Ne tudja a balkéz, hogy mit tesz a jobb!
A bűnös ember, aki még nincs a kegyelem állapotában, bizony csak földi érdemeket tud szerezni, amelyekért csak itt a földön kaphatja meg a jutalmát, az égben nem, mert a halálos bűnben élő ember jócselekedete az üdvösség szempontjából semmit sem ér.
Az életből szeretnék bemutatni nektek egy nyugdíjas tanárnőt. Irodalom szakos és gyakorló újságíró. Nagyon szereti a festményeket. A lakásában a falak a mennyezetig sűrűn tele vannak aggatva jobbnál-jobb képekkel. Férje még fiatalon meghalt, gyermekei rég kirepültek. Van egy barátja, akivel évek óta együtt él. Azzal foglalkozik, hogy jónevű festőművészeknek kiállításokat rendez „ingyen”, és ő maga nyitja meg. Cserébe ajándékképeket kér. Amúgy a szerencsejátékok rabja, kaszinókba jár. Földi jócselekedetnek számít, hogy elősegíti a festőknek a kiállítási lehetőséget és növeli a hírnevüket. De mivel súlyos bűnök tapadnak hozzá, nem fogadja be kegyelmeimet, melyeket felebarátain keresztül küldök neki, jócselekedete a szememben értéktelen. Mégsem mondok le az Én gyermekemről. Most éppen a szenvedés kegyelmével látogattam meg. Várom a megtérését.
Eddig a földi érdemszerzésről beszéltem nektek, ezután az égi érdemszerzést szeretném megvilágítani előttetek. Csak azok a gyermekeim képesek az égi érdemszerzésre, akik megigazultak, a megszentelő kegyelem állapotában vannak, nincs halálos bűnük. Atyám és Én csak az olyan jócselekedeteket jutalmazzuk, melyeket tiszta lélekkel, de legalábbis súlyos bűntől mentesen tesztek. Ezzel kapcsolatban felmerülhet bennetek a kérdés, hogy mi történik akkor, ha hirtelen kegyelmi állapot közben elkövettek egy halálos bűnt. Vajon ami jót előtte tettetek az mind elvész? A következő esettel válaszolok erre. Sándor buszsofőr. Munkájában megbízható, lelkiismeretes. Szívesen visz csoportokat zarándokutakra. Azon kevesek közé tartozik, aki még imádkozza a rózsafüzért is a hívekkel együtt vezetés közben. Hűséges férj és jó családapa. Rendszeresen jár a vasárnapi szentmisékre, gyónik és áldozik. A megszentelő kegyelem állapotában van. Egyik hétköznap a helyi járatra felszáll egy csinos fiatal nő. Sok az ülőhely, mégis ott marad Sándor mellett és minden női báját felhasználva, el akarja csábítani. Másnap megint felszáll még kacérabban öltözve. Harmadik nap is, de akkor már találkára hívja. Az Én gyermekem nem tud ellentmondani a kísértésnek, és igent mond. Rendszeresen találkozik vele, és bizony megtörténik a házasságtörés. Minden jótette, ami eddig jellemezte, elveszett a Szememben.
Sándor régebbi jócselekedetei elhalnak előttem, nem szerezhetnek neki érdemeket a Mennyben. De abban a faluban, ahol a leány lakik, van Sándor feleségének egy barátnője. Észreveszi a párocskát, ahogy csókolóznak, és azonnal felhívja az asszonyt a friss hírrel. Mire Sándor hazaér, kisírt szemű, feldúlt feleség várja. Bocsánatot kér, mélyen megbánja, elmegy gyónni és soha többé nem tér vissza a leányhoz. És most figyeljetek, Gyermekeim. Ahogy az én bűnbánó fiam megkapta a feloldozást, és újra elnyerte a megszentelő kegyelmet, előző jócselekedetei feléledtek és érdemszerzőkké váltak.
Drága Gyermekeim, tudnotok kell, hogy csak itt a földön tudtok érdemeket szerezni, a másvilágon már nem. Azt is megmondom nektek, hogy felebarátaitoknak nem tudtok érdemeket szerezni, arra csak ők maguk képesek.
Vizsgáljuk meg, hogy a megszentelő kegyelem állapotában lévő ember milyen érdemeket tud szerezni magának!
1.) Eléri a sok jócselekedettel a kegyelem növekedését és így mindig magasabbra jut a lelki fejlődés fokozatain. Két barátnő együtt jár a vasárnapi szentmisére: Jutka és Olgi. Juka ott van a hétköznapi szentmisén is. Napi áldozó és hetente gyónni megy. Naponta 2-3 órát elmélyülten imádkozik, minden csütörtökön virraszt és heti 1 alkalommal engesztelő közösségbe jár. Olgi a vasárnapi szentmisén nem áldozik mindig, csak néha. Évente 3-4 alkalommal végez szentgyónást. Reggel, délben, este elhadar egy Miatyánkot. Arra nagyon ügyel, hogy ne legyen halálos bűne. Mindketten a megszentelő kegyelem állapotában vannak, de Jutkában egyre növekszik a kegyelem, Olgiban pedig egy helyben topog.
2.) A megigazult ember kiérdemli magának az Örök Életet, természetesen az Én kereszthalálom nélkül ez számára lehetetlen lenne.
3.) A kegyelmi állapotban kiérdemelhetitek a mennyei dicsőségetek növekedését, arra az időre, mikor majd üdvözültök, ugyanis a szentek mennyei boldogságának foka a földön szerzett életszentség fokától függ. Akiben itt a földi életében jelentősen növekszik a kegyelem, annak majd nagyobb lesz a mennyei dicsősége. Így van ez ott fent!
De nehogy azt higgyétek, hogy a szentek irigyelik egymást. Mindenki teljesen boldog lesz. Ha egy nagy kondért teletöltünk vízzel színültig lesz, egy csepp se fér már bele. Ha egy vödröt megtöltünk, az is egészen tele lesz. És ha egy gyűszűt színültig töltünk, az is csordultig lesz. Így vannak a szentek: mindenki tele van boldogsággal, csak egymáshoz viszonyítva különböző mértékben.
Végül megállapíthatjuk, hogy a megigazult gyermekeim nem azért tudnak érdemeket szerezni maguknak, mert a megszentelő kegyelem állapotában vannak, hanem azért, mert az érdemszerzésben Isten, segítő kegyelemmel támogatja, azaz értelmét és akaratát vezeti és irányítja a cselekedetekben.
Drága Engesztelőim, most is itt van az egész Szentháromság és Édesanyám. Én, Jézus királyi ruhában ülök, korona a fejemen, piros palást a vállamon. Előttem áll egy haldokló asszony és az ő életkönyve a kezemben. Az egyik oldalán a Sátán kajánul leselkedik rá, a mások oldalán őrangyala áll. A könyvből megmutatom neki az életét. Az égi érdemszerzés szempontjából nézzük végig. A gyermekkora felhőtlen és nyugodt. Meghatódottan nézi magát hosszú, hófehér elsőáldozó ruhájában és beleláthat repeső, tisztaságtól ragyogó, ártatlan lelkébe. 16 évesen belekeveredett a diszkók hangos, hamis örömöket nyújtó világába.  Ital, cigaretta, kábítószer és szex, ezek indították el a lejtőn. A templomtól rég elszakadt, szüleitől elköltözött. 23 évesen egy koncerten megismerkedett egy rock-zenésszel, akivel összeköltözött. Szedte a fogamzásgátlót, mégis teherbe esett. Ezt követte az abortusz. A zenész sorozatosan megcsalta. Egy bárban énekesnőnek vették fel. Züllödt párkapcsolatokban élt. Körülbelül 40 évesen kezdett érdeklődni az okkult dolgok iránt. Spiritiszta szeánszokra jár, emiatt idegei kimerültek, és a pszichiátriára került. A kábítószer ide is elkísérte és túladagolásban halt meg.
Most itt áll előttem remegve, félve, arcát kezébe temetve. Én becsukom az élet könyvét és így szólok hozzá: Gyermekem, hoztál-e magaddal valami érdemet, jócselekedetet? Nem Uram, semmit. Hirtelen trónom elé érkezik egy ragyogó fénysugár: vallásos, mélyen hívő nagyanyjának esdeklő imája. Az irgalmas rózsafüzért mondta haldokló unokájáért. Ezt a fényt bűnbánattá alakítottam és belehelyeztem szegény reszkető lelkébe. Azonnal leborult Előttem és zokogva kért bocsánatot. A gonosz kinevette és belekapaszkodott a karjába, hogy magával viszi. Engesztelő Gyermekeim. ti is segítsetek neki! Már csak egy tized van hátra a nagymamának, erősítsétek az imáját, mondjátok vele együtt: „Örök Atya, felajánlom neked, szeretett Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Testét és Vérét, lelkét és Istenségét engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért. Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak…” Ó, milyen sok fénysugár hullik imátok által e szegény gyermekemre, egészen beburkolja a fény. Odalépek hozzá, tekintetemmel elparancsolom a Sátánt mellőle, és lehajolok, felemelem és így szólok hozzá.
-Légy boldog bűnbánó kicsi lélek, mert mások együttérző imája megmentett a kárhozattól a tisztítóhely legmélyebb fokozatára.
Drága Kicsinyeim, gyűjtögessétek szorgalmasan érdemszerző jócselekedeteiteket, az égi kincseket, melyek belépők lesznek nektek a Mennyországba. Megáldalak titeket az égi érdemszerzés lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Isten jelenlétének tudatában megmaradni

Kedveseim, nyitottak legyetek, amikor a Szentháromság személyei hatékonyan akarják kifejezni felétek tevékenységüket. Soha ne zárjátok be a szíveteket előttük, mert akkor nagy kegyelmektől zárjátok el magatokat. Ez főleg olyankor történik meg, amikor kételkedtek Isten működését illetően, és mivel nem tapasztaljátok a kegyelem kézzelfogható megnyilvánulását, visszahúzódtok és veszítetek buzgóságotok erejéből. Ezt soha ne tegyétek, mert az ellenség így akar merészen eltávolítani benneteket Isten jelenlététől. Ilyenkor még erőteljesebben és még nagyobb buzgósággal forduljatok a Szentháromsághoz, hogy lássák hitetek fényének erősödését. Ez már az az út, amelyen egészen biztonságosan haladhattok.

2013. 06. 22. Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/isten-jelenletenek-tudataban-megmaradni

Mit tudnak a démonok az Eucharisztiáról, amit sok katolikus nem



Tudtad, hogy amerikai katolikusoknak csak 63% -a hiszi Krisztus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában, és ezek 17% -ának fogalma sincs, hogy az egyház valójában ezt tanítja?

A megkérdezett katolikusoknak nagyjából a fele nem ismeri – semmivel sem közelítve a hitelvi bizonyossághoz - ezt az alapvető igazságot hitünkben. Hajlandó lennék fogadni, hogy ha nagyobb lenne a mintavétel, akkor még kevesebb katolikust találnánk, aki valóban hiszi, hogy az Eucharisztia Krisztus teste, vére, lelke és isteni mivolta. Egy 1994-es New York Times / CBS News közvéleménykutatás szerint a 18-44 éves korcsoportban a magát hitvaló katolikusnak tartók 70%-a gondolta úgy, hogy az Eucharisztia „csak egy szimbólum.”

Egy 2014-es megemlékezésen a hírhedt sátánista „misék”-kel (Oklahoma City) kapcsolatban Msgr. Charles Pope egy 15 évvel korábbi élményére emlékezett, amikor a hagyományos latin misét ünnepelték a Szent Mária, Isten Anyja templomban (Washington, DC):

Mint Önök is tudják, a hagyományos latin szentmisét "ad orientem" (a liturgikus Kelet felé fordulva) végzik. A pap és az emberek egy irányba fordulnak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az emberek a miséző pap a háta mögött vannak. Amikor eljön a felajánlás ideje, akkor a papnak az utasítás szerint mélyen meg kell hajolnia úgy, hogy alkarja az oltárasztalon, az ostya az ujjai között van.

Rendelkezés szerint az átváltoztatás tiszteletreméltó szavait halkan, de határozott hangon mondják: Hoc est enim Corpus meum (ez az én testem). A harangok zúgtak, ahogy térdet hajtottam.

De mögöttem volt valami zavaró; reszkető vagy susogó hang jött az első padsorokból, mögöttem jobb oldalon. Majd egy nyöszörgő vagy morgó hang. „Mi volt ez?”, kérdeztem magamtól. Nem igazán emberi hang, inkább egy nagy állat morgása, vaddisznó vagy medve, és egy panaszos nyögés, ami szintén nem tűnt emberinek. Felemeltem az ostyát és újra eltűnődtem, „Mi volt ez?” Aztán csend. Mivel papként celebráltam a hagyományos latin misét, nem igazán tudtam hátrafordulni. Még mindig tűnődtem, „Mi volt ez?”

Eljött a kehely felajánlásának ideje. Ismét mélyen meghajoltam, tisztán és világosan, de halkan elmondtam: Hic est enim calix sanguiniselv mei, novi et aeterni testamenti; Mysterium fidei; qui pro vobis et pro multis effundetur a remissionem pecatorum. OAB quotiescumque feceritis a mei memoriam facietis (mert ez az én Vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre).

Aztán hallottam egy másik hangot, ezúttal tagadhatatlanul nyögést, majd egy sikolyt, mintha valaki felkiáltott volna: „Hagyj békén, Jézus! Miért kínozol?” Majd hirtelen dulakodás zaja, valaki kirohant nyöszörgő hangot adva, mintha megsérült volna. A hátsó ajtó kivágódott, majd becsukódott. Aztán csend.

Nem tudtam megfordulni és körülnézni, mert a kelyhet emeltem magasra a fejem fölött. De tudtam abban pillanatban, hogy egy rossz démon által meggyötört lélek találkozott Krisztussal az Eucharisztiában, és nem tudta elviselni az Ő valóságos jelenlétét, amikor mindenki láthatta. A Szentírás szavai jutottak eszembe: „a gonosz lelkek is hiszik, mégis remegnek” (Jak 2,19).

Bűnbánat - ahogy Jakab használta ezeket a szavakat szemrehányásként a gyenge hitű nyájra, nekem is bűnbánatot kellett tartanom. Miért volt a démon által megzavart ember jobban tisztában a valódi jelenléttel és miért döbbent meg jobban, mint én? Őt jobban megérintette negatív értelemben, és elfutott. Engem miért nem érintett ez meg jobban pozitív, de hasonló módon? És a többi hívőt a padokban? Nem kétlem, hogy mindannyian hittünk intellektuálisan az igazi jelenlétben. De van valami más és sokkal csodálatosabb, ami megérinti a lelked mélyét! Ilyen egyszerű, hogy álmosak legyünk Isten jelenlétében, hogy feledékenyek legyünk a számunkra elérhető csodás és lenyűgöző jelenléttel kapcsolatban.

Ez megdöbbentő az első pillantásra, de a további visszaemlékezés során teljesen érthetővé válik.

A bukott angyalok tökéletesen ismerik az Eucharisztia valódi természetét. Metafizikai értelmi képességük túlszárnyalja a pusztán emberi tudást.

Annak megfelelően cselekedni, hogy az Eucharisztiáról mit vallunk - a tiszteletteljes liturgia, az Oltáriszentség kitétele és áldása, a szentségimádás, a Corpus Christi körmenetek és hasonlók által - óriási lesz a különbség saját hitünk és ezen szent misztérium megértése között.