1 Ádventi ráhangoló gondolatok
Szent-Gály Katával Ádventi ráhangoló gondolatok

2 Adventi gondolatok – a bűnbánat
Isten nemcsak a bűneinket látja, hanem azt a vágyat is, mellyel felsírunk hozzá.

3 Adventi gondolatok – az imádság
Nincs az a mélység,      melyben Isten      észre ne venné összekulcsolt kezünket,      és nincs az a lárma,      melyből ő      ki ne hallaná kereső szavunkat!

4 Adventi gondolatok – az ajándék
Ha ajándékot adsz: add a szíveddel,      nehogy a kinyújtott kéz ott maradjon      viszonzást várni.

5 Adventi gondolatok – a forgatag
Bárhova megyünk,      ne hagyjuk otthon keresztény felfogásunkat!

6 Adventi gondolatok – szívünk mélye
A fény mindig lehet egy kicsit fényesebb,      a szeretet nagyobb,      az imádás mélyebb,      s az allelujánk is mindig növekedhet      hangzásban és belső tartalomban.

7 Adventi gondolatok – útra kelni
A betlehemi csillagot sokan látták az égen, de mit használt azoknak, akik nem mentek utána? Ott van a kereszt templomainkon is,      de mit használ azoknak,      akik fel sem figyelnek rá?

8 Adventi gondolatok – ráhagyatkozás
Ne félj,      ha Isten keresztülhúzza terveidet:      csak a tieidet húzza keresztül,      de nem az övéit. Adventi gondolatok – ráhagyatkozás

9 Adventi gondolatok – a szeretetről
A jászolban fekvő Gyermekben Istent látni,      és elfogadni a Kenyér és Bor színeváltozását      csak az képes,      aki tud hinni a szeretetben.

10 Adventi gondolatok – te mit viszel ajándékul?
Több jó van bennünk, mint amennyit mások észrevesznek, de több rossz is, mint amennyit magunk tudunk magunkról. Akkor lesz boldog karácsonyod,  ha Jézust nemcsak testvéreidben ajándékozod meg, hanem önmagadban is.

Márai Sándor

„Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?”

Pilinszky János

„Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosabban úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.”

Müller Péter

„Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel.”

Vida Ágnes

„A karácsony nem attól lesz tökéletes, hogy nincs porcica a szekrények mögött, tízféle sütit sütsz és halomban áll a fa alatt az ajándék. Nem lesz jobb az ünnep attól, ha beleszakadsz a házimunkába, hogy aztán az ünnepek alatt holtfáradt legyél! Sem attól, ha mártírként sütsz-főzöl-takarítasz-vásárolsz hetekig. A készülődés lehet az ünnep része. Lehet együtt készülődni és nem attól lesz tökéletes, hogy minden tökéletes, hanem attól, hogy együtt vagyunk.”

Mary Baker Eddy

„Az angyalok Isten legtisztább gondolatai, amelyek az igazság és a szeretet szárnyán szállnak.”

Teréz Anya

„Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra – s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket.”

József Attila

“Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.”

Agatha Christie

„A karácsony a gyermekeké. Mi, felnőttek az újévet ünnepeljük.”

Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódáról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek - megszületvén Betlehemben - maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből. Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valóban mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak.
Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.
Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak. Néhol kis lámpások imbolyognak és mutatják, hova kell lépni. Ámbár hiszen sár van mindenütt.
Az ég még sötét. A tegnap gondja, mintha még aludna, a mai még nem ébredt fel. S a falu csak tiszta önmagát viszi a hajnali misére.
Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs.
A külső mozgás bekúszik a templomba s megnyugszik. Suttog egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is meggyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: „Harmatozzatok égi Magasok”

Mise végére egészen bemelegedett a templom, szinte otthonos lett. Legalább is így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte ezt Hosszú Illés is ugyanonnan. Ámbár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, aligha érezték volna, nagy harag volt ugyanis a két öreg között. Kitartó, régi harag. Formája sem volt már, nem is emlékeztek, ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához.
És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás, hát csak ülnek tovább, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást. De egyébként is ráér. Félszemmel odapislant Mátéra, hogy alszik-e már, mozdul-e már, de Máté nem mozdul. Amilyen kutya, konok ember volt világéletében, azt várja - gondolja Illés - hogy én menjek előbb. De abból nem eszel! Pedig már a gyertyát is eloltotta a dékán. Azaz a harangozó, szóval a sekrestyés.
Azután: csend.
Illés gondol erre, gondol arra, állát behúzza a meleg nyakravalóba és a szeme szép lassan lecsukódik.
- Nem! - ijed meg. - ezt igazán nem szabad - s Mátéra néz, aki úgy látszik elaludt.
Hö-hö-hö. Ez hát a híres? - mosolyodik el magában. Pedig három évvel fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégis csak fiatalabb. Aztán meg, milyen sárgák a fülei. Na, akár a halotté.
Uram Isten! Csak nem lett vele valami?
Harag ide, harag oda - a rothadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról - csendben odamegy Mátéhoz, és kicsit borzongva megérinti a vállát.
- Hallod-e, te! Máté!
Máté felhorkan:
- Hö?! Mi? - és néz Illésre, mint a csodára.
- Te vagy az, Illés?
- Én hát. Hát mondok megnézlek, mert olyanformán ültél, hogy ...
És nézi egymást a két öreg.
A templomban meleg csend, a kőszentek elmosolyodnak.
- Kicsit megszédültem - hazudja Máté. De áhítattal. Mert tele van a szíve. Szereti most Illést így közel látni. Már elmúlott.
- Há no! Hál Istennek, akko menjünk.
És egymás mellett kicsoszognak a templomból.
Mi volt ez, Szentatyám? - néz fel egy pufók kis angyal Szent Péterre, ahogy az ajtó becsukódott. Olyan meleg lett a szívem egyszerre.
Két ember kibékült - mondja a főszent. És melegen sóhajt.
- Hjaj! Csoda! - suttogja a kis angyal.
- Hát bizony. A mai világban ...
- És most mit csinálnak?
- Nézz utánuk, fiam.
A két öreg közben Illés háza elé ér. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.
- Gyere be, Máté, rég voltál nálunk - mondja Illés. Lángost sütött a lányom...

A kis angyal kérdőn néz a főszentre:
- Mi az a „lángos”, Szentatyám?

A toronyban ekkor hetet ütött az óra. S e földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon.

Hozzád emelem a lelkem, Istenem,
Reményem csak Tebenned,
Jaj, meg ne szégyenüljek,
Ne gúnyoljanak ellenségeim.
Akik Téged várnak, meg nem szégyenülnek.

Lila szalaggal átkötött ezüstfenyő-koszorúcska, ijedten pislákoló pici lánggal,
körülülünk, térdelünk, állunk,
ezen a korán sötétülő, adventi (vasárnap) délutánon.

Akármilyen bágyadt is a lángod,
a karácsonyest gyertyafényben úszó fáját idézed elém, s hálás vagyok neked.
Hálás, mert megállítasz.
Megállítasz életem csetlő-botló, omló-porló rohantában
Hálás, mert kihúzod roskadozó derekam,
és sáros földről aranyszín-ragyogásra emeled a szemem.

Jaj, Uram, ha megszégyenülnék!
Ha az Isten ellen lobogva égők hangos hada előtt összecsuklanék,
ha az Isten nélkül maguknak Édent építők szeme előtt összeomlanék.
Ha elhullanék a félúton,
ha lehervadna arcomról az Isten gyermekeinek öröme,
ha tört holmiként kifosztottan és reményt vesztve a nagy selejtdombra kerülnék,
ha tárt életem romjain a Krisztust ócsárlók bizonykodnának Ellene.

De nem.
Belenézek fényedbe, gyertya az adventi koszorún, és lángod ezt lobogja:
nem lesz tört élet belőled, nem.
Ha tudsz várni.
Várni?
Az emberi faj legtermékenyebb, leggazdagabb várásával,
Ha tudsz Krisztust várni.

Várlak hát Krisztusom.
S e várás igaz voltán fordul: öröm vagy szégyen lesz a sorsom.
Ha Krisztust mondanék, de belülről más az, akit s amit várok, mint a világ,
elsorvadok, mint a világ.
Ó, minden ezen fordul, tudlak-e várni Téged, Magad, Téged.
Nem keresztény kultúrát,
melyben tudósok és művészek Neked áldozzák tehetségük javát.
Nem keresztény államhatalmat,
melyben Istenhez igazítnak törvényt
s Nevében csendül intés és dicséret és az adminisztráció.
Nem is virágzó egyházi életet:
kolostorokat és iskolákat, körmeneteket és zarándoklatokat,
kongresszusokat és táborokat.
Nem, nem! Félre, világ álcázott kísértései! Ezek mind hozzáadatnak,
de csak annak a nemzedéknek, amelyik megtanult már Krisztust várni, őt Magát.
És ezek mind elvétetnek azoktól,
akiknek természetfölötti igénye nem képes túlnyúlni mindezeken.

Gyertyád fényébe belenézve, adventi koszorúcska,
nem akarok mást látni, mint Krisztust bennem.
Ott lappang, reménykedik a szívem mélyén,
El akar önteni, birtokba akar venni,
fénnyel beborítani, magáévá s magává ölelni,
Önnön szívével eggyé tenni.

Jézusom!
A törvényhozásban nem hívják a Lelked,
a tudósok Rólad nem beszélnek,
a művészeket csak teremtett világod szépsége igézi,
Téged, Magad, nem vesznek észre,
körmenetek és zarándoklatok fény- és hangdicsérete sem Feléd leng,
gyermekeink sem menetelnek lobogóid alatt.
De mindez csak azért, hogy megtaláljunk mindezeken túl Téged.
Hogy morzsolódó életünk sír és örökélet felé menetelő napjai
megszabadítsanak végre a hiábavaló reménytől:
kielégültté lehetünk bármitől is, ami nem Te vagy.
A tiédből való nem.
A tiéd sem.
Az érted való sem.
Egyedül csak Te elégíthetsz ki minket,
Csak a Misztérium: hogy Te, Láthatatlan és Kimondhatatlan, Te vagy.
Vagy és át akarsz ölelni engem.
Egyedül az, hogy mindent szemétnek tekintsek, csak egy legyen a fontos:
Átölelsz-e engem?
Jézusom, add, hogy abbamaradjon életem ámokfutása.
Hogy ne bűnben és teremtett világban próbáljak boldog lenni.
Nem is az Érted való dolgokban.
Szűnjön meg életemben minden önbecsapás.
A gyertya fényébe nézve - várlak
Várlak. Jöjj! Tégy a tieddé!
Oldj magadba! Minden fájó nyugtalanság messze szálljon.
Légy Te elég nekem. Ámen.

Könyörögjünk!
Kérünk, Uram éleszd fel erődet és jöjj,
hogy segítségeddel kitépjük magunkat a bűnnek vészes hálójából,
s szabadító kezed által megmeneküljünk tőle.

Ámen.

Valaki jön - de te nem veszed észre!
Valaki közeledik hozzád - de te bezárkózol!
Valaki kopog nálad - de te átalszod látogatását!
Valaki belép hozzád - de te házon kívül vagy!
Valaki nálad lakik - de te kidobod őt!
Valaki feltárulkozik - de te a szavába vágsz!
Valaki vár rád - de te hátat fordítasz neki!
Valaki segítséget kér - de te megkeményíted szívedet!
Valaki ajándékot ad neked - de te elásod azt!
Valaki végtelenül ráér - de veled sosem lehet beszélni.
Valaki nyugalmat hoz - de te szétszórt vagy!
Valaki jön - de te csak magadat látod!
Amíg csak jön - mindig megváltozhatsz!

Forrás: Publik-Forum Extra, Barmherzigkeit,
ÉV 2004. november

Fordította: Tar Márta Flóra
Forrás: http://mysticpost.com/2017/08/before-the-visible-sign-is-given-to-mankind-there-will-be-three-warnings-to-the-world-mirjana-on-the-ten-secrets/

A Szentírás, a világi bölcsesség forrásaként, Mi is figyelmeztetve vagyunk: "Gondolod, hogy ezek a galileaiak voltak bűnösök, mint a többi a galileaiak, mert az általuk elszenvedett ezeket a dolgokat? Nem, Én biztosíthatom Önöket; és ha nem lettél, minden elpusztul, ugyanúgy. Vagy az a tizennyolc alapjául a Siloam torony összeomlott, megöli őket. Gondolod, hogy több követtek, mint a férfiak, hogy Jeruzsálemben laktak? Nem, Én biztosíthatom Önöket; és ha nem lettél, minden elpusztul, azonos módon." S. Lucas 13,1-5

Ezek talán a ruandai több bűnösök, mint mi? Nem az igaz!! A Stma. Szűz Mária és a mi Urunk utolsó alkalommal Kibeho jelentették be, (nem-hoz lenni megzavarodott-val a “a világ vége”), mint más helyeken megjelenését, az egyház által jóváhagyott. És, aki hallgat?

Néhány, nagyon kevesen azok, akik hallgatni, inkább nem. Kíváncsian Kibeho üzenetek már könyvkiadó néhány évvel korábban a népirtás; Ő is keringtek a ruandai társadalom Marian környezetben, Ezek az üzenetek a film. de…, aki hallgat? Után, az Egyesült Nemzetek rohant, hogy szeretnének segíteni, és hogy kár. de…, az ENSZ, elismerve, hogy van képzeljük a? “Ruandai népirtás” Ez volt már bejelentette, a Boldogságos Szűz Mária?

Mindent bejelentette, de nagyon kevesen azok, akik szeretnék hallani!

Eredetileg a: Maria habla desde el Corazon de Afrikában (Ruanda-Spanyolország)

http://www.mariantimes.com/2015/09/28/elementos-del-mensaje-de-kibeho

A hit nem homály, hanem Krisztus ajándéka minden embernek. Erre a talán legnagyobb emberi kérdésre, az örök Tamások kételkedésére válaszol maga az isteni Mester feltámadása után megdicsõült testének és értelmének fenséges eleganciájával: "Boldogok, akik nem látnak és hisznek." Itt nincs keresnivalója az informatikának, az internetnek. A sensus fidelium, a hívõ emberek megérzése, kegyelmi fénye segíti az egyszerû zarándokokat, máriás újkorunk egyszerû apostolait, a kicsiny lelkeket, Mária kis apostolait, a mariológusok nagyon kis létszámú nyáját. Hála Istennek, a Damaszkuszi Notre Dame templom plébánosa személyében apostola lett az ikon-csodának. Elias Zahlaoui a plébános neve. Minden jelenés izgalmas, az ember-univerzum forradalmi természetfeletti kalandja.

1983. február 21-én adja elsõ üzenetét az Istenanya:
"Rövid, egyszerû mondatnyi a kérésem hozzád és általad minden emberhez. Ezt könnyen megjegyzed és állandóan ismételni fogod:

Isten megment engem.
Jézus megvilágosít.
Életem a Szentlélek.
Ezért semmitõl sem félek."

Ennek a rövidke üzenetnek minden helyzetben élõ hittel ismétlése nagy kegyelmek forrása.


A plébános atya 1983. október 22. és 1983 november 6-a között hivatalosan az alábbi csoda-statisztikát örökítette meg:

1983. október 22-én 15 fényképen jelentkeznek az olajcseppek,
1983. november 2-án 15 fényképen jelentkeznek az olajcseppek,
1983. november 3-án 9 fényképbõl csepeg az olaj,
1983. november 4-én 18 fényképbõl csepeg az olaj,
1983. november 5-én 10 fényképbõl csepeg az olaj,
1983. november 6-án 43 fényképbõl csepeg az olaj.

FORRÁS: Dr. Molnár Gyula - Mária a történelemben. Kiadja a küküllõi esperesi kerület Transsylvánia. 2002.
E-könyv: http://mek.niif.hu/03600/03635/03635.htm

A Pokol Látomása: „Szűzanya egy hatalmas tűztengert mutatott, ami a föld alatt látszott. Emberi formájú démonok és lelkek voltak alámerülve, mint égő, átlátszó széndarabok, mind megfeketedett vagy bronz színben ragyogott, a tűzvészben lebegtek, majd az égbe emelkedtek a lángok segítségével, amelyek belőlük indultak füstfelhőket okádva, majd körülvéve minket súlytalanul, fájdalmas és kétségbeesett sikolyok és nyögések közepette visszahulltak. Nagyon megrémültünk, reszkettünk a félelemtől. A démonokat meg lehetett különböztetni, ijesztő és visszataszító hasonlóságukról a félelmetes és ismeretlen állatokhoz, mind fekete és átlátszó. A látomás hosszúnak tűnt, de pillanatnyi volt. Hogyan hálálhatnánk meg szeretett mennyei Anyánknak, aki első Megjelenésének útmutatásaival felkészített minket a Mennybe utazásra. Úgy gondolom, máskülönben meghaltunk volna a félelemtől és rettegéstől.”

„Láttad a Poklot, ahová a szegény, bűnösök lelke kerül. Isten meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét, hogy megmentse őket. Ha megteszik, amit nektek mondok, sok lélek meg fog megmenekülni és béke lesz. A háború a végéhez közeledik, de ha az emberek nem hagyják abba Isten megbántását, egy rosszabb fog kitörni XI. Piusz pápa méltósága alatt. Ha egy éjjel ismeretlen fényt láttok majd, tudjátok, hogy ez az a nagy jel Istentől, hogy közeledik a világ megbüntetése a sok gonoszságáért, háborúval, éhínséggel, az Egyház és a Szentatya üldözésével. Ennek megakadályozására jönni fogok és kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek és az elsőszombati engesztelô szentáldozást. Ha kérésemet teljesítik, Oroszország meg fog térni, és béke lesz; ha nem, elterjeszti tévtanait a világban, háborúkat és az Egyház üldözését okozva. A jókat fel fogják áldozni; a Szentatya sokat fog szenvedni; nemzetek fognak elpusztulni. Végül Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedni fog. A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, s az megtér és a béke időszaka fog újra a világra köszönteni.”

2017. október 13-án megtörtént Nigériában az, ami 100 évvel ezelőtt a portugáliai Fátimában történt.": https://gloria.tv/article/TGaiJYH9UWF72mvJ8uSARFPt4

http://www.fatimaprayers.com/translations_html/a_het_fatimai_ima.html

Mennyei jóságos Örök Édesatyám! Kérünk, könyörülj rajtunk, bűnösökön! Szent Fiadért kérünk, légy irgalmas hozzánk! AZ Ő drága Szent értünk kiontott Vérére kérünk, bocsásd meg bűneinket! Atyánk! Beismerjük, hogy vétkeztünk ellened. Egyedül azt tettük, ami a szemedben undorító és rossz. Most töredelmes szívvel szánjuk és bánjuk minden elkövetett bűnünket, amelyekkel Téged és embertársainkat megbántottuk. Kérünk, segíts ezeket jóvátenni. Ígérjük, hogy a bűntől elhatárolódunk, és soha többé nem vétkezünk. Emelj ki bennünket bűneink mélységéből, és szent irgalmaddal könyörülj rajtunk! Szent Fiad keresztáldozatáért add meg nekünk az üdvösséget. Szűz Mária, bűnösök menedéke, kérünk, könyörögj érettünk. Ámen.”