1995. február 1.
Horvátország,Zágráb

Írd: Béke legyen veletek! Egész nap veletek voltam, és felétek nyújtottam kezemet: “Népem, örökségem, ivadékom, fordulj felém, köss békét velem! Köss békét velem!… ¹ Az örökkévalóságtól fogva szeretlek titeket. Térjetek vissza hozzám, és én is vissza fogok térni hozzátok. Vessetek szeretetet, hogy szeretetet arathassatok! Vessetek békét, és meg fogjátok örökölni békémet! Vessetek kiengesztelõdést, Lelkem áldott gyermekei, és el fogjátok nyerni dicsõségemet!…

Ne sírjatok anyagi dolgok miatt , ² emeljétek tekinteteteket az égre, és szívetek keresse mennyei törvényeimet, hogy ezeken keresztül eljöjjön szívetekbe mennyországom, és akaratom megvalósuljon szívetekben, ahogyan már megvalósult a mennyben élõ szentjeim szívében.
Ma is úgy kiáltok, ahogy egykor Jeruzsálemben:
“Ha ismernéd békeüzenetemet, amelyet mind a mai napig felkínálok neked, nem késlekednél, hogy elfogadd!” De ezek a dolgok el vannak rejtve a tanultak és a bölcsek elõl, és csak az egyszerû gyermekek elõtt nyilvánulnak meg. A mennyek országa az egyszerûeké és az alázatosaké.

Hozzátok rendbe szíveteket, és végül meg fogjátok kapni jutalmatokat. Ha megkérdezitek: “Mit kínálhatunk fel most Neked?” Mondom nektek: “Ajánljátok fel most szíveteket nekem, és segíteni fogok visszaszerezni hiteteket. Nyissátok ki szíveteket, és mennyországommá teszem, Istenetek mennyországává, hogy szívetekben megdicsõülhessek. Jöjjetek, és addig egyetek a gyümölcsbõl, amelyet ma kínálok fel nektek, amíg még van idõ! Jöjjetek hozzám! Mesteretek már rálépett a visszatérõ ösvényre, ezért mondom nektek: Kössetek velem békét, és legyetek egyek Nevemben! Szeretetem sóhaját hagyva homlokotokon megáldalak benneteket Nevemben.