2011.02.25.
Egy nagy szakadék szélére állított a Szűzanya (a továbbiakban Édesanyám), amely keskeny volt, és amibe bármikor belezuhanhattam volna. Megszámlálhatatlan sok szakadék volt körülöttem, és mindegyik szélén egy engesztelő testvér volt.
Lenéztem a tátongó mélységbe, ahol sötétség volt. Hol üresség, hol hideg levegő jött, hol az ellenség vigyorgott felém. Körülöttünk legyeskedett, néha meg akart lökni minket, és a mélységbe akart taszítani, hol kedves szavaival próbált minket magához édesgetni. Egyszóval rafinált és aljas dolgokat művelt körülöttünk. Nagy nehezen le tudtam térdelni, és elkezdtem hangosan imádkozni. Kértem Édesanyámat, segítsen, el ne vesszek. Akkor Édesanyám jött felém és a Szívét nyújtotta nekem, amiből fénysugarak áradtak. Én csak néztem, és nem tudtam, mit tegyek. Édesanyám így szólt: ‒ Gyermekem, mentsd meg testvéreidet, és ne félj! Én azt kérdeztem tőle: ‒ Hogyan, hiszen oly messze vagyunk egymástól? Nem láttam kiutat, csak a szakadék tátongott körülöttünk, és az ellenség alig várta, hogy magával vigyen minket. Még a kezeinket se tudtuk megérinteni, mert messze voltunk egymástól. Csak néztem Édesanyámra és vártam a segítséget, de lehajtotta fejét, és mielőtt elment, ennyit mondott: ‒ Gyermekem, bízz bennem, és mentsd meg testvéreidet! Én ott várlak benneteket azon a tisztáson. Ne félj. Ne félj! Ekkor én felálltam, és csak néztem magam elé, de tehetetlen voltam. Csak testvéreim hangját hallottam körülöttem: ‒ Ments meg minket, mert elveszünk! Segíts, kérlek, siess! – és ehhez hasonlókat… Én akkor Édesanyám szívére néztem, amit a kezembe adott, és amelyből fények áradtak. Kértem a Szentlelket, segítsen. Elkezdtem imádkozni, és kérni a Szentháromságot, segítsenek megmenteni a testvéreket, és néztem Édesanyám Szívét. Úgy éreztem, sürgősen cselekedni kell, mert el fogom veszíteni Édesanyámat. Ekkor hirtelen felemelkedtem, és röpülni kezdett a testem. Édesanyám szerető szívéből fénysugarak áradtak, amelyek összekötöttek minket, és egy nagy láncot alkotva indultunk el szeretett Édesanyánk felé. Az ellenség úgy összezavarodott, hogy azt se tudta, merre meneküljön. Mi csak hangosan imádkoztunk, és dicsőítettük a Szentháromságot. Alig vártuk már, hogy szerető Édesanyánknál legyünk. Hosszúnak és fárasztónak éreztem ezt az utat. Már kezdtünk elgyengülni, amikor megpillantottam Őt. Összeszedve minden erőmet, még hangosabban arra buzdítottam testvéreimet, hogy kitartás, imádkozzunk, mert Édesanyánk közel van már és nagyon vár minket. Végre megérkeztünk a szeretet mezejére, és Édesanyánkat körülöleltük. Lehajoltam, megköszöntem végtelen szeretetét, és visszaadtam neki a Szívét, amely még jobban fénylett és csillogott. Ő hozzám hajol, felemelt, és ezt mondta: ‒ Gyermekem köszönöm. Gyermekem, az én Szeretetlángom megmenti a Földet, és eleső gyermekeimet. Amit most láttál, jól vésd a szívedbe, mert ez az én Szeretetlángom volt. Megengedtem neked látni. Légy erős és szeretettel átitatott, ez a láng a kötelék köztetek és én közöttem. Szeretetlángom terjedésével egységet teremtek köztetek. Csak a szeretetegységem mentheti meg a világot. Legyetek kitartóak, imádkozzatok, virrasszatok, böjtöljetek, és ne féljetek semmitől! Szeretetlángom körülölel titeket, és oltalmaz a gonosz ellenségtől. Kérlek, gyermekem, vezess minél több testvért Szeretetlángom körébe, hogy védelmezze és megerősítse őket a gonosz támadásaival szemben. Megáldalak Szeretetlángom erős kötelékével, és szívem ragyogó, tiszta tündöklésével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
http://engeszteles.bocsajozsef.hu/egi-uezenetek/szeretetlang
Megosztás a facebookon
Belépés Facebookkal
