1997. május 21.

Uram, a Szentírás mondja: "A szegények esznek és jóllaknak." (Zsolt 22,27.) Ma éhezõ szájunkat táplálod szavaddal, miért ez a nagy felzúdulás házad részérõl?

Mert kezed leveszi az álarcot az Egyházamba beszivárgott ellenségekrõl.

De hiszen fejüket csóválják és gúnyolódnak Szavadon!

Ne bosszankodj a gonoszok miatt! Eljön az a nap, amikor kiûzik õket az udvarból. ¹ De te, te nem fogsz kardot viselni...

Elõzõ nap látomást adtál, amelyben oly boldognak, örvendezõnek láttalak!

Kedvesemre néztem...

Ó, mit is mondhatnék?

A Nevemet...

Jézus Krisztus, Istennek szeretett Fia, Megváltó.

Légy meghitt barátságban velem, ahogy azon a napon! Bízz bennem, amikor azt mondom, nem számít, akármi történik, mindvégig veled maradok ily módon. Hadd örvendezzen benned mindig a Szívem... ² ártatlanságodban természetesen. Örülsz ennek a velem töltött napnak?

Királyom... fenségébe és dicsõségébe öltözötten, fényes és ragyogó ruhájában miképpen örülhet ennyire a Király egy féreg társaságának?

Nyomorúságosságoddal meghódítottad Királyodat. És téged, téged pedig meghódított mindaz, ami ÉN VAGYOK és ami te nem vagy.

Eljöttél valakihez, akinek nem volt hírneve, jó dolgokkal tápláltad az éhezõt. Dicsérni szeretnélek egész életemben!

Kedvesem tetszésemet fogja keresni, és én a Szívemre szorítom õt. Nem olvastad?
 

⁴Nem, ne mondj most semmit, csupán szeress... Szeretetet a Szeretetért, szívet a Szívért.! A szeretet emelje hozzám lelkedet.!
 

1 Nem vagyok biztos abban, hogy itt udvarról vagy mennyországról volt szó vagy Isten itt az Egyházra utalt.
2 Nem értettem jól, akkor hozzáfûzte a következõket.
3 Jb 22,30.
4 Éppen mondani akartam valamit.