„Ó szentek Szentje! Csodállak és imádlak Téged! Szíved szeretete átöleli és lángra gyújtja ezt a világot. De csak azok képesek befogadni lángodat, akik viszont szeretnek Téged úgy, hogy megtartják törvényeidet. Te nem vagy személyválogató. Te mindenkit részesíteni akarsz ajándékaidban. De tiszteletben tartod szabad akaratunkat. Minden embert vonzol Magadhoz a lelke mélyén. Hívogatod, kiviszed a pusztába, és a lelkére beszélsz. De ha nem áll szóba Veled, ha hátat fordít Neked, mert elbűvölte a hamis csillogás, a világ, amit csak ideig-óráig birtokolhat, Te nem erőlteted rá Magad. Pedig egyszer el kell hagyni ezt a világot, és itt marad minden. Csak a cselekedeteinket vihetjük magunkkal. De ha Téged választunk, mivel Te örök vagy, Téged nem kell itt hagynunk. Te velünk maradsz a Földön és a Mennyben. Ha Te vagy a mi kincsünk és boldogságunk, a Mennyben örökké a miénk maradsz. Milyen balgák azok, akik nem Téged választanak! Mekkora bánatot okoznak Neked az ilyen süketek és vakok, akik hitetlenségükkel, bűneikkel elszakítják magukat Tőled. Te vérkönnyeket sírsz minden elkárhozott lélek miatt. Mégsem tudod megakadályozni vesztüket, mert tiszteletben tartod szabad akaratukat. Mily nagy méltóságot adtál az embernek. Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. Ez azt jelenti, hogy értelemmel és szabad akarattal ruháztad fel. Ő dönt saját sorsa fölött.

Jézusom! Imádott Megváltóm! Köszönöm Neked, hogy a Tied lehetek, hogy szerethetlek és dicsőíthetlek Téged. Örökké hálát zengek Neked azért, hogy lehajoltál hozzám, megszólítottál, és ellenállhatatlan vággyal ajándékoztál meg, hogy igent mondjak Neked. Ránk is igaz, amit Saulnak mondtál a Damaszkuszi úton: nehéz neked az ösztöke ellen rugdalózni. Valóban. Sokkal könnyebb a Te édes hívásodra, vonzásodra igennel válaszolni, mint nemet mondani. Ha kimondjuk Neked az igent, határtalan örömmel és békével töltöd be lelkünket. De aki elutasít Téged, az a lélek tele lesz keserűséggel, bánattal, az egyenesen halott.”